-Mi van velem Chao bácsi? Engem emlegetett?

Hallottam meg hátam mögül egy ismerős mégis kurva kellemetlen hangot..
Fejem egyáltalán nem boldog szerelmem felé kaptam, aki nyugtalanul fészkelődött székén. Tudtam, hogy féltékeny rá, pedig nem lett volna oka , mert én csakis Őt látom!
Nyugtató mosolyt és pilla rebegtetést küldtem szerelmem felé, remélem elég lesz.

-Faszomat nyomi nyomozó! Épp csak sziszegte összeszorított fogai közt szerelmem. Úgy láttam, a mosoly és miegymás nem volt elég, így inkább az asztal alatt újra megcirógattam a lábát, valamelyest ugyan hatott, de idegesen nézett körül, amit először nem is értettem.

-Suga nyomozó ! Szólította meg végül Chao bácsi. - Én nem emlékszem, hogy beszéltünk volna rólad. Játszotta a tudatlant. Ezért is szeretem annyira a bácsit mindig tudja mikor, hogy kell reagálni.

-Akkor lehet rosszul hallottam. Túrt bele hosszú hajába a nyomozó. - Én pedig még örültem is , hogy Jiminie engem emleget. Nézett le rám vigyorogva, miközben a vállamra tette lapát kezeit. Engem a víz levert abban a pillanatban, na de nem azért mert jól esett a lapát keze a vállamon, hanem azért mert Jk robbanás közeli állapotba került, attól a mozdulattól.

-Hello Yoongi ! Nagyon sűrűn jársz ide mostanában! - Szólította meg Suny, és ezzel a robbanástól minket meg is mentve. Én gyorsan kibújtam keze alól, és elnézést kérve a mosdóba vettem az irányt.
Csak reménykedni tudtam benne, hogy addig nem történik semmi. Elővettem a telefonom és egy üzenetet akartam írni szerelmemnek.
Bassza meg a számát még mindig nem tudom!
Kínomban felnevettem, idegesen téptem hajam.
Mit csináljak, meddig maradjak, meddig maradhatok kint, hogy ne tűnjön bunkóságnak a társaság felé!? Hajam igazítottam már, hogy indulok vissza amikor hirtelen vágódott ki az ajtó, mert én barom még azt is nyitva hagytam....

-Bassza meg! Még a telefonszámod még most sem tudom! Rontott be kurva mérgesen, zihálva szerelmem a mosdóba. Még csak válaszolni sem hagyott időt nekem, mert egyből elkapott, és ültetett fel a mosdóra! (szabad ezt neki? Nem árt a sebének) Szétnyitott combjaim közé fúrta magát, és ahogy ágyékunk összeért nyögtünk mind a ketten egy nagyot, majd egy eszeveszett csókba invitált engem.
Most is másként csókolt mint eddig bármikor. Most vehemensebb volt, birtoklóbb!
Igen birtokló jelezvén, hogy az övé vagyok!
És én nem is akartam ellenkezni vele hiszen kurvára élveztem....
Mint mindent amit Ő tesz velem. Ahogy haraptuk, téptük egymás száját, nyelvét a külvilág is megszűnt számunkra.
Szorosan bújtam hozzá, farkunk lüktetett a vágytól, és amikor már a levegőnk elfogyott váltunk csak el egymástól.
Tudtuk ennek itt nem lenne szabad megtörténnie, türtőztetnünk kell vagyis kéne magunkat, ami kurva nehéz!! Mert ha a másik csak rád néz a farkad már attól is mereven áll!!

-Jiminie! Add meg a számod! Felkacagtam, és most már tiszta elmével néztem gyönyörű arcára.
A hirtelen lerohanásának következményeként szája duplájára dagadva, néhol cseppet, de tényleg csak cseppet véres volt.
Be voltam indulva na!
Gondolkodás nélkül nyaltam le szájáról a vért, mire szerelmem felhörgött tettemre, és lépett egyet hátra!

-Ma még te is hörögni fogsz alattam! Mondta halkan, mély hangon. - Ezt már megígértem a kórházban is! Kacsintott rám, hogy észhez térítsen révületemből.

- Most pedig add meg a számod! Írni akartam neked, hogy menj fel a lakásba, én is megyek majd utánad! Chao bácsi értette volna, hogy mi a szitu. Gondolkodás nélkül felpattantam, lesz ami lesz alapon indultam utánad!
Azt sem bánom ha a vendégeimről kiderül, hogy homofóbok, és nem jönnek többet!
Te hozzám tartozol és ezt annak a nyomorult nyomozónak is tudnia kell, és minden potenciális pasinak aki szemet vet, vetett vagy vetne rád!! Igazán fenyegetőre változott a hangja! - Ha nem lennék sérült biztos leverem! Kábán adtam kezébe a telómat, hogy csinálja vele amit kell! A kijelentése, az hogy mennyire akar engem, levett a lábamról.
Csak bámultam rá a szavakat keresve. Mit mondhatnék erre a vallomásra neki?
Kell mondanom egyáltalán valamit? Kisült aggyal másztam, de inkább folytam le a mosdószekrényről.

-Szedd össze magad szépségem! Kuncogott szerelmem önelégülten, tetszett neki az eredmény , hogy pár szavával mit tett velem.
Közben megigazította hajam, a pulcsim (inkább a nadrágomba ágaskodó dárdámmal kéne már kezdenie valamit), telómat a zsebembe dugta, (de miért azt és miért oda),kábán megráztam a fejem hátha tisztul!
Lassan indultunk vissza az asztalhoz, de előtte még..

-Szeretlek Jungkook ! Suttogtam hátulról a fülébe. Ő lassított, majd meg is állt.

-Én is szépségem! Szeretlek! Hátranyúlva elkapta a kezem.

-Kook ! Én nem ezért mondtam! Nem akarom, hogy gondod legyen miattam! Ki is húztam kezem az ujjai közül. - Nyomi nyomozót bízd rám! Idővel mindent elrendezünk! Simítottam arcára.
Értette amit mondani akartam neki, és mosolyogva kacsintott rám, majd indult vissza az asztalhoz.

-Á! Jiminie lassan azt fogom hinni, hogy menekül előlem.
Fogadott idióta szövegével a nyomozó és már húzódott is arrébb, hogy mellé üljek le. Én persze nem foglalkoztam vele egyből Chao bácsi mellé telepedtem aki csak figyelt minket. Nyugtató mosolyt küldtem felé és persze szerelmem felé is, folytatva a beszélgetést a hátam közepére sem kívánt nyomozóval.

-Miért menekülnék? Nem vagyok bűnöző, nem csináltam semmit ! Mondtam lazán neki.

-Én nem is arra gondoltam! Kacsintott rám.

-Nem tudom mire gondolt nyomozó, de én a rablás napján megmondtam, hogy szerelmes vagyok valakibe! És ez azóta sem változott!!
Az utolsó mondatot hangosabban mondtam, nyomatékosítva, hogy vegye a lapot.
Chao bácsi, és szerelmem csak mosolygott szavaimon, sőt a bizonyos csoki bonbonok gyönyörűen ragyogtak!
A nyomozó csak zavartan nézett rám, nyoma sem volt már az előző vidámságnak.

-Értem Jiminie ! Igen mondta, de azt is, hogy viszonzatlan szerelem!

Bassza meg, hogy minden szavamra emlékszik. Sunyin néztem szerelmemre aki felhúzott szemöldökkel figyelt csendben, közben én kurva pipa voltam a nyomi nyomozóra!

-És ha viszonzatlan? Attól még őt szeretem és nem fogok senkivel sem kavarni! Tudja nyomozó a remény hal meg utoljára! Hogy mondjam érthetőbben, hogy MAGA ENGEM NEM ÉRDEKEL !
Az utolsó mondatot tagolva közel hajolva hozzá mondtam, nagyon mérges voltam, hogy nem ért a szóból! Olyan mint a főnököm J-hope, mióta neki dolgozom zaklat, és hiába mondom hogy nem kell nekem, ő sem érti.
Felhúztam magam!-Könnyűvérűnek látszom? Vagy mert árva vagyok, egyedül a világban nekem minden mindegy? Kikezdhet, megverhet engem bárki? Nem!

Észre sem vettem, hogy már kiabáltam vele, Chao bácsi nyugtatott, Kookie is hajolt felém nyugtatni próbált engem, mire én el rántottam a kezem. - Mondja nyomozó magát hányszor támadták meg azért mert meleg?

A nyomozó hallgatott, mert őt egyszer sem támadták meg gondolom... Milyen szerencsés ember!
Én próbáltam megnyugodni, de ahogy Kook-ra néztem eszembe jutott, ahogy pár perce megfogta a kezem felvállalva engem.
Neki több veszíteni valója van, az élete a megélhetése.
Nekem nincs semmim, csak egy cicám, és mellettem ez a két ember. Gondolat, gondolatot követett a fejemben..

-Magát hagyták már az árokban sérülten mert meleg?
Kimondtam?! Úristen kimondtam!! Hirtelen lett rajtam úrrá a döbbenet, és a megkönnyebbülés érzése! Erről egyedül Chao bácsi tudott, és nem így akartam hogy Jungkook megtudja. Nyilván elmondtam volna neki egyszer, de nem így akartam !
Chao bácsi megszorította a kezem, ezzel kizökkentve keserűségemből! Félve pillantottam szerelmemre, aki fújtatott dühében, hogy miért azt pontosan akkor még nem tudtam, sejtésem volt csak.

-Suga ! Szerintem ezt a beszélgetést tegyük át máskorra! Szólt hirtelen szeretet bácsim a nyomozónak.

-Jiminie ! Nagyon sajnálom ami magával történt, én nem tudtam.. Mondta bűnbánó hangon, én csak hallgattam, rá sem néztem már! Honnan a faszomból kellett volna tudnia? - És komolyan nem is az volt a célom, hogy bántsam! Sőt..

-Nyomozó, ha nem fejezi be úgy baszom ki innen, hogy lába sem éri a földet! Emelte fel a hangját robbanni készülő szerelmem, amire azonnal fel is kaptam a fejem és meredten néztem rá!
Magamra erőltettem egy nyugtató mosolyt, ami nem tudom használt e, mivel a nyomozó indulni készült, és Jk ügyet sem vetve rá vagy rám szintén indult, csak ő a konyha felé vette az irányt .
Ketten maradtunk bácsimmal!

Húsz éve ismerem de soha sem szólítottam másképp, mindig bácsi, vagy Chao bácsi. Pedig apám helyett apám volt. Soha eszemben sem jutott, hogy akár tegezzem.
Szerintem tiszteletet tegezve és magázva is lehet adni, de a búsba is el lehet akár küldeni!

Bácsim átölelte vállam és én hangtalanul sírva borultam rá!
Mint az évek alatt oly sokszor! Kisírtam magamból minden keserűséget.
Én próbáltam mindig jó lenni, figyelmes udvarias, ahogyan ők tanítottak. Ne mondják rám, hogy azért vagyok olyan mert intézetben nőttem fel....
Sajnos a sztereotípiák...
Ha intézetben nőtt fel bűnöző, ha meleg akkor meg nem erre a világra való..
Szerintem pedig esélyt mindenkinek kell adni, én is kaptam! Tőlük!

-Sírj csak könnyebb lesz! Lehet nekem nem kellett volna nosztalgiáznom, felhozni a múltat... De annyira örülök nektek...., hogy nem is gondolkodtam! Ne haragudj rám fiam!

-Chao bácsi maga nem csinált semmi rosszat! Az a barom volt ahogy nyomult végig rám, pedig elmondtam semmi esélye. Kihozta belőlem azt az érzést ami miatt mindig úgy hittem egyedül élem le az életem! És most a kérészéletű szerelmemnek is vége!? (na, hogy ez miért jutott eszembe?) Csakis magam hibáztathatom!

-Miért hibáztatod magad szépségem!? Felkaptam fejem szerelmes bonbonom szavaira! Mérges volt, de hogy kire éppen nem tudtam. Bár a haragtól szemei szikrákat szórtak ő mégis mosolygott rám gyönyörű szájával.
És ebből is látszik, hogy dilis vagyok kissé, mert a szája láttán meg is lódult a fantáziám.
Jó védelmemre legyen mondva, hogy a sírás sokat segített.

Visszamosolyogtam én is rá, de ez a mosoly más volt mint az övé!
Ez most nem egy bátorító mosoly, hanem egy vágyakozó cinkos mosoly volt! Szerelmem észre is vette mert horkantott halkan egyet..

-Az egész kiborulásom miatt! Amiket mondtam.. Ne haragudj bonbon..

-Arra még visszatérünk szépségem! Bonbon ? Az én lennék ? Miért? Hajolt hozzám az asztal, és tányérok felett amiket az imént hozott ki csak én mással voltam elfoglalva így nem figyeltem . - Olyan édes vagyok? Kérdezte suttogva egy csábos vigyor és kacsintás kíséretében.

-Nem! Súgtam vissza egyből, erre ő elhúzta a száját.. - A szemed olykor olyan mint a csoki bonbon! Csábosan kacsintottam vissza én is rá. - De azért édes is vagy! Adtam meg a kegyelem döfést neki. Erre újra horkantot. Miért nem hívom inkább Pig-nek. Nevettem is fel magamban.
- De ha a bonbon nem tetszik lehetsz Pig is..

-Neeem a bonbon tökéletes, és találó, a Pig - et meg nem is értem miért!? Vakarta meg a fejét. - Na jó együnk! Ezért jöttünk ugyanis nem, de odáig még nem jutottunk ! Jó étvágyat szépségem, Chao bácsi! Bólintott felé.

Szerelmem leült szemben velünk, majd csendben fogyasztottuk a fenséges salátát, és mellé a sültet.

Rég volt már, hogy társaságban ettem, vagyis az ebédet leszámítva bonbonommal.
Jó volt a két számomra fontos és szeretett emberrel egy asztalnál ülni.
Régebben Mee nénivel és a bácsival sűrűn ettünk együtt, és közben Japánról beszélgettünk.
Mint például, hogy Mee néni nevének jelentése áldott, ezt is egy olyan alkalommal tudtam meg.
Persze gyerek voltam és kíváncsi. Chao bácsi nevének jelentését sosem tudtam meg mit is jelent, de egyszer úgy is kifaggatom róla.
Miattuk szeretek mindent ami ázsiai! Sokat tanultam tőlük, más kultúra, más élet szemlélet!
Nekik köszönetemet azt is , hogy Osakában tudtam tanulni.
Sőt mindent nekik köszönhetek főleg, hogy mindennek ellenére ember tudtam maradni!

Ez a délután eszembe jutatott sok mindent főleg egyik legnagyobb veszteségemet Mee nénit, akinek még a temetésén sem lehettem jelen... Viszont Osakába már a bácsival mehettem drága nénim hamvaival.
Az az időszak nagyon szomorú, és nehéz volt mind a kettőnknek.

Vacsora végeztével, bácsim indulásra készen szuszogott mint egy jóllakott napközis hátra dőlve a székben.
Biztos hiányzik neki a pipája és képzeletben a füsttel fújt köröket számolja.

-Fiúk én úgy gondolom, hogy ideje a távozásnak! Arra gondoltam.. Kicsit vacillált a mondandójával. - Három nap múlva karácsony, és szeretném ha eljönnetek hozzám! Tölthetnénk együtt legalább egy estét. Ott van Mochi szobája és maradhatnátok éjszakára, vagy akár tovább is. Mondta félve. Nekem tetszett az ötlet, de, hogy szerelmem mit gondol róla.... Várakozva fordultam felé.

- Remek ötlet Chao bácsi! Ha Jimin-nek megfelel nekem rendben van. Kaptam is meg a választ tőle.

-Akkor ez eldöntve! Karácsonykor nálam! Mondta boldogan Chao bácsi.

-Mochi idejövet voltam a lakásodban meglátogatni Hinatát is. Szeretném átvinni magamhoz, ő is magányos és én is. Te pedig Jk ápolod!
Bassza meg! Hinata! Ma akartunk érte menni! Hogy ment ki a fejemből? Ja már tudom is! Bombonom elvette az eszem cseppet.

-Köszönöm szépen, hogy gondol rá is, úgy terveztük áthozzuk ide, viszont ismeri a lakását ott jobb helyen lesz! És ha gondolja el is viszem most érte, meg haza. Ajánlottam fel. Amúgy is terveztem, hogy haza fuvarozom.

-Legyen úgy fiam. Kook neked nem probléma, ha most kicsit elrablom Mochit? Kérdezte meg illedelmesen szerelmemet.

- Persze, hogy nem gond! Csak siessen vissza. Nekem itt úgy is van még dolgom.

-Akkor én hozom is a kulcsokat! És már álltam is fel az asztaltól.

-Várj fiam! Hoztam nektek pár dolgot a boltból, amit szerettek, vidd fel ezt is.
Nyújtott felém egy szatyrot,tele minden féle finomsággal. Mochi, Rámen, Pocky. Fel is csillant a szemem. - Karácsonyig elég lesz! Mondta mosolyogva, mintha arra célozna hogy ki sem fogunk otthonról mozdulni. És így bele gondolva lehet igaza is van! Milyen fifikás az öreg..

-Köszönjük, hogy ilyen előre látó! Mosolyogtam vissza, és ahogy láttam Kookie is bazsalygott magában. Vajon mi járhatott abban a gyönyörű buksijában..

Köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 😘
Imádok kommentet olvasni, kérlek tisztelj meg vele ♥️