-Ha ő nincs szerintem én sem lettem volna mára az aki! Mesélt nekem egy árva fiúról aki élete első percétől kezdve egyedül volt a világban.. Hirtelen felült , ölelésemből kibontakozott. - Jimin! Te vagy az az árva fiú! Mondta remegő ajkakkal, és már az ő könnyei is szüntelenül potyogtak! -Te vagy az akit Chao bácsi mellém akart társnak! Mondta szerelmem szipogva.
Én csak értetlenül figyeltem, és agyalni kezdtem miközben tátott szájjal meredtem szerelmemre.
Igen emlékszem rá én is, hogy a bácsi mesélt nekem egy szárnyaszegett fiúról, aki egyedül maradt a világon.

-Emlékszem rád Kook! Chao bácsi sokat mesélt nekem rólad, és a felesége Mee néni is..
Egy szárnyaszegett fiú!!

Már nem volt szükségünk szavakra, egymás nyakába omolva sírtunk, a felismeréstől mind a ketten.
Köszönöm Istenem!
Köszönöm, hogy Őt adtad nekem! Nem vagyok hívő, templomba járó, de akkor ott úgy éreztem meg kell köszönöm!

Percekig öleltük egymást, már reszketve, elgémberedve a kádban. Nemakart egyikünk sem elválni a végre megtalált és megkapott párjától. De ismét én váltam el tőle.

-Gyere drágám, öltözzünk fel! Már csak az hiányzik, hogy meg is fázz nekem! Mondtam mosolyogva szerelmemnek aki azt sem tudta melyik bolygón van. - Főzök teát, meg valamit enni sem ártana, a gyógyszerek miatt. A doki kinyuvaszt engem ha lestrapálva mész a kontrollra!
Dideregtem ugyan, de meg kellett tennem az első lépést, így kiszálltam a kádból. Gyorsan megtörölközötem, és bújtam is vissza ruhámba. Jk még a kádból is engem figyelt megkukulva. Letérdeltem a kád mellé és simogatni kezdtem vizes haját, majd arcát, elkékült száját .
Ő végig engem figyelt!

-Jiminie ! Mondta erőtlen rekedt hangon. - Te vagy az a szerelem! Aki velem szembe jött a semmiből! Ismét potyogtak a könnyei, és persze nekem is, hiszen boldog voltam nagyon, hogy kimondta..

-Kookie ! Szipogva válaszoltam - Nekem is te vagy az a szerelem! Szerelmem!
Nagyon boldog voltam, hogy én is kimondtam, végre kimondhattam !

Ezt lepecsételvén apró csókot nyomtam a szájára ami nyilván neki nem volt elég, így elkapta a tarkóm és oldalra fordított fejjel mélyítette el azt.
Nem tépett, harapott most!
Inkább lágyan szerelmesen játszott nyelvemmel, becézgetve ajkaim, minden érzelmét, beleadva.
Mind a ketten belenyögtünk a csókba, amit csakis azért hagytunk abba, hogy ne legyen ilyen rövid életű a szerelmünk.
Ugyanis ha megfulladunk akkor bizony vége!

Engedelmesen kimászott a kádból és hagyta, hogy megtöröljem, úgy mint a kórházba, de felöltözni már egyedül akart.
Addig én gyorsan rendbe tettem a kádat, és vissza is pakoltam a lelökött flakonokat.

-Jiminie ! Mondták már neked, hogy igencsak hirtelen, és makacs természetű vagy? Kérdezte szerelmem már mosollyal az arcán. - Nekem ez kurvára tetszik! Ahogy felvágtál, dühösen kurva kanosan a kád szélére.. Nyögött fel a történtek felidézésére, és nekem is rándult egyet a farkam. - Már majdnem attól elélveztem! Szeretlek Park Jimin ! És annyira kívánlak minden percben, hogy az már fáj! Gyönyörű csoki szemei végig borostyánként ragyogtak rám. - Csak. Egy valamit sajnálok kurvára!

Na az ütő bennem meg is állt, és lélegzet visszafojtva vártam mit akar mondani.

-Mit sajnálsz szerelmem? Kérdeztem rá szopránommal..

-Hogy nem találkoztunk korábban, amikor van egy közös kerítőnk is. Vigyorgott nyomoromon!
Mire én felpattantam és megkönnyebbülésemtől megzabolázva kaptam fel ölembe, ő pedig engedelmesen körbe is ölelte csípőm. Hogy mennyi erő van bennem, én eddig nem is sejtettem, hiszen magasabb nálam, mégis lazán ölbe kaptam...
Egyből csókolgattam szemét, száját, orrát egész arcát kacagva, és közben haladtam ki vele a konyhába.

-Azért te sem panaszkodhatsz, ha makacsságról van szó, nevettem ismét. Leültettem a korábbi székre, és a konyhába vettem az irányt.

-Ezt miért mondtad szépségem? Kérdezte, még mindig mosolyogva.
- Mit tettem ami miatt erre a következtetésre jutottál?
Válaszolni azonban, már nem tudtam, mert valaki csengetett.
Egymásra kaptuk tekintetünk, mint akit rajta kaptak valami csínytevésen, és ezen megint felnevettünk, majd szerelmem indult is az ajtó felé.

Közben én már a bögréket készítettem ki, és ellenőriztem a hűtő tartalmát van e valami ehető.
Amikor láttam, hogy az pang az ürességtől mondtam is magamban, két hét alatt akármi lett volna benne, az meg is romlik.
Ismerős hangra kaptam fel a fejem az ajtó felé.
Ahogy füleltem Suny sipákoló hangját hallottam meg,és a következő pillanatban már a pultnál is állt.

-Szia Jiminie ! Azért szólhattatok volna, hogy már itthon vagytok!
Úgy megijedtem amikor hangokat hallottam, azt hittem betörő! Magyarázta kezével hadonászva. Majd Jkfelé fordult. - Nem arról volt szó, hogy holnap jöhetsz haza, mi ez a hirtelen változás? Kérdezte gondolkodva. - Vagy lehetséges, hogy Jiminie jelenléte segített a gyógyulásban....Ezt inkább mondta magának, mint nekünk, és mi csak bazsalyogtunk rajta. - A szerelem ereje!! Ha már ő is ezt állítja biztosan van benne valami!

-Iszol velünk egy teát? Kínálnálak mással, de sajnos egyelőre csak azzal szolgálhatunk, vagy van kávé esetleg.

- Semmit sem kérek, megyek vissza a bárba. Jk te mikor jöhetsz vissza?

-A doki szerint hat hét, de ez mind a gyógyulás függvénye. Három naponta kontroll, és Jimin kell, hogy ápoljon! Kacsintott rám szerelmem.

Suny fel nevetett!

-Csakis! Ki más ápolna, amikor a zsémbességed miatt alig van barátod..

Erre felfigyeltem, mert szerintem nincs igaza.

-Jk zsémbes?! Én még nem vettem észre. Védtem meg szerelmem. Ő csak mosolygott rám, de Suny-ra nézve pedig szikrákat szórtak gyönyörű csoki szemei.

-Amúgy valami Yoongi nyomozó keres téged minden este. Az ügy miatt akar veled beszélni, és kérdezett felőled is Jiminshi. Fordult felém - Hogy voltál e a kórházban, vagy a bárban és ha igen meddig. Állítólag téged is hiába keres az irodában, a telefont sem veszed fel neki.
Szerelmemre kaptam újra tekintetem, aki puffogott magában, a szék háttámláján dobolva.

-Ja és Chao bácsi! Ő most is lent van. Nyitás előtt beül egy teára és ahogy nyitok távozik is nagyon aggódik érted, pár napja a friss híreket várja. Akkor volt bent amikor még altatásban voltál, de valami történt az üzletében azért nem tudott utána már menni. Hadarta el a lány egy szuszra.

-Esküszöm ez fárasztóbb mint az ittas vendégeket kordában tartani!
Fel is állt és kezével intett csak, hogy távozik. Szerelmem szólt utána.

-Nemsoká lemegyünk! Van valami étel a konyhán? Suny visszanézett és rosszallóan nézet rá, jelezve sértő volt a kérdés. - Akkor ez el is dőlt szépségem! A bárban eszünk valamit, és közben megdorgálom Chao bácsit!

-Miért? Kérdeztem elkerekedett szemekkel. De Ő csak mosolygott és válasz helyett hozzám lépett majd felpakolt a pultra. Nekem ugyan tetszett hirtelen lépése, főleg a farkamnak ami katonásan állt ismét, de azért szeretek incselkedni vele.

-Drágám a pulton az ételt szervírozzuk, fedtem meg viccesen.

-Ma téged szervírozlak vacsorára! Közben a fülem cirógatta, amitől a levegőm azonnal a tüdömbe szorult.
- Ellenvetés drágám? Én csak behunyt szemmel pihegtem nyelve játékától.

- Semmi ellenvetésem nincs... csakis annyi... hogy még nincs vacsora idő! Kuncogtam. Ő büntetésként rászorított ágyékomra, amire felszisszentem.

-Ezt a farkad is így gondolja? És elkezdte azt pumpálni. Válasz helyett én is megragadtam az örökségét amire úgyszintén szisszenéssel felelt nekem. - Adok - kapok játékot játszunk J... ? Én benne vagyok!

-Benne vagyok én is drágám.

-Benne vagyok én is drágám. De csakis vacsora után. Felemeltem fejem a pultról, közben lábam derekára karomat pedig a nyakára kulcsolva egy gyors mozdulattal fordítottam helyzetünkön neki egy nyikkanásnyi ideje sem volt ellenkezni tettemmel. Gyorsan ráhajoltam szájára amit már nyitott, (nehogy már szó nélkül hagyja a dolgot) és adtam neki egy gyors, mindent bele csókot.
Amikor elváltam tőle csak pihegett alattam csoki bonbon szemeivel.
Ha már ettől ilyen arcot vág, mi lesz amikor szeretkezünk...?
Gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert tényleg egymást faljuk fel itt a konyhában! És basszus a hálóig még el sem jutottunk. -Mondtam Kookie , hogy még nincs vacsora idő! Kacsintottam rá és el is váltam teljesen tőle.
Gyorsan rendbe szedtem magam altájon, (és persze fejben is) míg ő mozdulatlanul pihegett a pulton.
-Most akkor ki kinek a vacsorája drágám? Kérdeztem cinkosan kacagva.
Oké tudom... szemét vagyok, de nem hagyhattam ki.

-Szerintem az már mindegy szépségem, simított az arcomra - Csak ennénk már! Kacsintott rám.

Fuu ebbe rendesen beletrafált! Imádom érte!

Lassan rendbe szedte szerelmem is magát, addig én ellenőriztem telefonom.
Jó pár hívás, üzenet és email a nyomozótól és J-hope-tól.
Gondoltam később foglalkozom majd vele.
Hamar végeztünk és indultunk is Chao bácsihoz a bárba.

Kookie szó nélkül megfogta a kezem és vezetett maga után.
Én ettől úgy éreztem magam mint aki a mennyországba sétál!
Felemelő érzés volt, és boldogsággal töltött el ahogy összekulcsolt ujjainkra néztem!
De ahogy leértünk Jk hirtelen torpant meg.
Felém kapta gyönyörű arcát és láttam rajta, valamin nagyon gondolkodik. Tudtam mire gondol így én szólaltam először.

-Nem gond ha elengeded a kezem, tudom milyen előítéletesek az emberek! És azt is tudom , hogy a bár a megélhetésed! Nyugi ezen én nem akadok fel. Majd adtam egy apró, és most tényleg apró csókot a szájára.

-Jiminie..... Csak is ennyit tudott meglepetésében kinyögni - Szeretlek! Boldog mosolyt eresztettem felé, és bólintottam, majd elengedtem gyönyörű ujjait.

- Én is szerelmem.
Majd további lelkizés nélkül léptünk be a bárba.

Szívem nagyot dobbant az ismerős hely láttán! De most jóval többen voltak mint azon az éjszakán!
Szinte minden asztalnál ültek, fogyasztottak és csendben beszélgettek. Egyből Chao bácsit kerestem szememmel, de mint kiderült Kookie is.
Egyből felé vettük az irányt, miközben szerelmem egyenként köszönt a vendégeknek.
Biztos törzsvendégek, mert az állapota felől érdeklődtek. És örültek, hogy jól van, újra itt a bárban.

-Jungkook ! Kiáltott fel az egyik vendég aki a pultnál ült. - Most hogy itt vagy csinálsz nekünk valami fantasztikus steaket? Suny is csinált, de az nem olyan mint a tiéd!
A lány csak cümmögött a halottakon, de mosolygott.

-Ha ráérsz akkor majd igen! Most van egy fontos vendégem akivel beszélnem kell. Válaszolt egyből szerelmem. Láttam rajta, hogy örül a fogadtatásnak, de van nála is egy fontossági sorrend, és annak az elején Chao bácsi van most.
A bácsi széles mosollyal fogadott minket, mikor odaértünk örömmel ölelt meg mind a kettőnket.

-Ajj fiúk olyan boldog vagyok, hogy találkoztatok végre! Ebben mesterkedtem évek óta, még drága megboldogult Mee is úgy látta ti ketten vagytok eggyek. Mondta szomorú sóhajjal. - Mind a ketten mintha a fiaim lennétek!

-Chao bácsi. Szólt közbe szerelmem. - Ha így gondolta miért nem mutatott be minket egymásnak? Korholta viccesen.

-Na erre én is kíváncsi lennék, ugyanis az már kiderült számunkra, hogy ismeretlenül is ismerjük egymást a bácsinak hála. Mosolyogtam rá és megszorítottam kezét.

-Az igazság az, hogy én szerettem volna, de Mee az időre, a sorsra bízta! Mochi tizenöt és te Kook tizenkilenc éves voltál, bár Mochi-t régebb óta ismerem a szemem láttára nőt fel....Nézet szerelmem szemébe. - Sokat szenvedett ez a fiú, nem akartuk,, hogy ha tévedünk újra szenvedjen miattunk!
De ő nem panaszkodott soha Mee ezért is imádta. Nem szólt mikor a suliban bántották amiért árva és egy idős ázsiai nő ül be anyák napján az előadásra, vagy mert én egy idős ázsiai férfi mentem sport napra.
Ő boldog volt, hogy valaki ott volt csak is miatta!
Aztán közép iskolában, sem volt jobb a helyzete, ott számára már nyilvánvaló volt mássága, így került mindenkit mert nem akart konfliktust magának. Sajnos éppen abból lett konfliktus!
Azt hitték azok a gonosz gyerekek, hogy lenézi őket, mivel mindig évfolyam első volt. Többször jött be hozzánk bevert arccal, mint ahányan a sürgősségire járnak...
Komolyan azt hitték zúg rendelőt működtetek.
Mondta felkacagva, de újra azt vettük észre, hogy elkomorodik.
- Ő akkor sem panaszkodott. Szorgalmasan tanult, sportolt és a boltunkban dolgozott.
A főiskola már könnyebb volt számára, addig a napig..
Itt megszorítottam a kezét, mert ő könnyes szemmel nézett rám. - Mee akkor került kórházba infarktussal. Sietett be hozzá, és mivel autója nemvolt így futott ami jól ment neki. De a kórházba nem a saját lábán ért be. És erről én mit sem tudtam, mert beteg feleségem ágya mellett gubbasztottam. Eltelt egy nap kettő hiába vártam a fiam, nemjött. Emlékszem Kook , te is voltál bent nála! Fordult szerelmem felé ezzel őt felrázva, aki újra kukultan hallgatott.

-Igen! Emlékszem Chao bácsi. Ott is beszélt nekem az árva fiúról akiről semmit sem tud napok óta és aggódik. Mondta könnyes szemmel, és már arccal.

- Hiába hívtam, nem vette fel, később tudtam meg, hogy a telefonja eltűnt. Azt bánom, hogy arra nem gondoltam segítséget kéne kérni. Azt hittem sokkos állapotba került Mee állapota miatt hiszen nagyon szerették egymást. Egy hét múlva Mee meghalt, és én akkor sem tudtam a fiamról semmit. A gyász a túléléséhez az adott nekem erőt, hogy ő ott van! Viszont a temetésre sem jött el! Akkor estem igazán pánikba és elmentem az egyetemre.
Szidom is magam azóta is, miért nem jutott hamarabb eszembe oda telefonálni! Én bolond öregember.. Korholva magát. - Az egyetemen egyből választ kaptam mindenre, amitől..

Hosszú csend telepedet hirtelen ránk, és Chao bácsit néztük. Szerelmem rám nézett és szemeiben bánatot láttam, ami felkavart engem. Nem akarom hogy szomorú legyen miattam!
Az asztal alatt lábammal megcirógattam, hogy felrázzam őt, és értette is a hirtelen érintésem okát így rám mosolygott.
Annyira gyönyörű ahogy mosolyog, miattam nem lehet szomorú!
És akkor ott fogadalmat is tettem, hogy míg élek boldoggá teszem!

Chao bácsi rázott ki gondolatinkból.

-Látjátok fiúk! Ezt mi tudtuk Meevel! Ti egymásnak lettetek teremtve! Ahogy egymás szemébe néztek....
Két test egy lélek! Mosolygott újra a bácsi. - Mondjuk a boltban többet is láttam.. Hümmögöt mellé. - De a mocsok Yoongi megzavart titeket, ezért is rontottam rátok! A kórházban is voltam ám. Kacsintott ránk, mi meg szégyenünkben majd elsüllyedtünk.

-Mi van velem Chao bácsi? Engem emlegetett!?
Hallottam meg hátam mögül egy ismerős de mégis kurva kellemetlen hangot..

Köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 😘
Imádom a kommentet olvasni, kérlek tisztelj meg vele ♥️