1.

A mellkasom majd szétrobbant annyira feszített, ahogy rohantam a hajnali párás időben.
Halloween napja és igen hűvös Halloween-i éjszaka van.
Bár, ha lenne rajtam felső akkor biztosan nem fáznék.

Na, és igen most már jön a kérdés: Miért nincs rajtam felső?
Vagy legalább egy kurva pulóver!? Hát ezt kérdezzük meg a homofób ellenségeimtől, akik leráncigálták minden ok és magyarázat nélkül rólam, és akik másfél órája mást se csinálnak csak engem üldöznek itt a szűk utcákban. Hogy kiverjék belőlem még a szart is....

Igazság szerint nem is haragszom a homofób emberekre, mert ők azt hiszik valami választható dolog, valami új divat melegnek vagy lezbinek lenni. Ilyen nincs!

Sajnos így születtünk. Egyik percről a másikra rájövünk, hogy nem a nők vonzanak , hanem a férfiak és ez ellen semmit sem tehetünk.

Most ez mindegy is...
Akkor miért rohanok még mindig félmeztelenül a sikátorba!?
A válasz egyszerű, hogy mentsem az életem.

Viszont már nem bírom.
A tüdőm kiszakad, a lábaim is fáradtak... Lassan egy órája csak rohanok és rohanok...
És ahogy már mondtam, nagyon hideg az éjszaka.
Bassza meg, már lassan azt se tudom, hogy merre vagyok.

Egy ideje már nem is hallottam őket utánam futni, végre!
Ha nem agyon vernek, akkor itt a sikátorban fogok megfagyni.

Remek, azt se tudom merre vagyok, viszont valahogy az autómhoz kéne visszajutnom, aminek a kulcsa a zsebemben lapul.
Érzem, hogy kezdek bepánikolni..
Így, hogy erre ráeszméltem, ideje, hogy pihenjek egy kicsit, kifújjam magam, végül is eddig őrült módjára futottam..

Ahogy leülök, a falnak dőlve, lecsúszom a földre, figyelek és hallgatódzom jön-e utánam valaki.. Viszont nem hallok semmit.
Hála Istennek, hogy megmenekültem, de mint már mondtam, innen valahogy ki kellene keverednem.

Erőt veszek magamon, majd elindulok megkeresni a hazavezető utat, közben azért előtte megnézem, hogy nem találok-e valami zsákot, pulóvert vagy akármit amit elhagytak, hogy fel tudjam magamra venni, mert vacogok.

De hiába jártatom a szemem, már talpon állva keresgélek, kutatok a dobozok a zsákok között.
Itt valami étterem vagy bár, esetleg kocsma van. A szemét között kutatok, de semmi! Egy lélek sincs már az utcán.

Mennyi lehet az idő? Se telefonom, se karórám.
Nem is értem, hogy miért kellett a karóráról leszokni. Azok a barmok még a telefonom is el vették tőlem.

Ha ezt meg úszom, akkor első dolgom lesz venni egy karórát.
Remélem, hogy nem töltögetnek fel semmit a profilomra, mert akkor eláshatom magam egy életre.

Már nem agyalok tovább azon , hogy a jövőben mi hogyan lesz, ideje elindulni és hazafelé venni az irányt.
Épp elindultam kifelé az utcán kezemet erősen dörzsölve, össze összeszorítva magam, hogy egy kis melegséget érezzek, amikor egyszer csak meghallom a hangokat.

- Úristen már megint itt vannak! - körbe nézek merre tudnék menni, de most még rosszabb helyen vagyok, mint lehettem volna.

Itt még egy kapu sincs, csak a házak hátsó tűzfala, semmi más - Mit csináljak? Hova menjek? Menjek vissza a bárhoz vagy mi volt az? Bújjak el a zsákok közé?

Utóbbi jó ötletnek bizonyult, mert lehet, hogy egy kis meleget is adhatnak.

De jobban belegondolva...

Biztos nem! Ott patkányok, egerek, bogarak, kukacok is lehetnek.

Mi a francot csináljak? Elkezdek az ellentétes irányba futni, mint amerre hallom a hangokat.

Már nem érzem, hogy a tüdőm kiszakadna a fájdalomtól, már nem érzem a zsibbadt lábaim csak azt, hogy lebegek!

Ti is éreztétek már?
Amikor az izmotok feladja, megszűnik a külvilág, és mintha csak repülnél, lebegnél?

És még mielőtt megkérdeznéd, nem szívtam semmit és nem is vagyok ittas állapotban.
Nekem egy cent alkohol elég, ahhoz, hogy fejre álljak, vagy hülyeséget csináljak és drog se kell ahhoz, hogy bolond legyek!
Megy az nekem józanul is...

A kocsma hátsó ajtajához érve kopogtam, de semmi válasz nem jött a túloldalról.
Jobb lesz, ha inkább nem folytatom, mert az üldözőim hátha felfigyelnek rá.
Már csak nézek bambán, feladva.
Meglátom, ahogy a három King Kong méretű árnyék kanyarodik be az utcába futva velem szemben, majd térdükre támaszkodva, lihegve pihennek meg.

Nekik sem volt egyszerű, ez azért vígasztal.
Amint engem meglátnak, kiül az arcukra egy önelégült vigyor.
Megmakacsolom magam, kihúzom felsőtestem és mereven a szemükbe nézek.
Látásból ismerősnek tűnnek a gimiből, nálam jóval fiatalabb focista fiúk, nevüket ugyan nem tudom, de ez most lényegtelen is...
Pont abban a korban vannak, amikor a leggonoszabbak.

Csakis az a jó, amit ők csinálnak, minden más elítélendő.

Habár ezt annak is tekinthetjük, amit otthonról hoznak, a rossz szülői példa, amit látnak, hallanak, és tanulnak.

- Nahát, buzi létedre elég kitartó vagy. Ennyit még egy áldozatunk után sem futottunk, mint utánad.

Csak nem egy futó vagy egy atléta vagy?

- Nem hiszem, hogy ez rád tartozna, de azért elmondom annak idején, még gimibe, illetve főiskolára jártam, amit már igencsak pár éve befejeztem, futottam, és atletizáltam. És nem vagyok buzi, meleg vagyok, nem kéne sértegetni!
Ezt már igen mérgesen mondtam, lesz, ami lesz alapon...

- Miért hány éves vagy? A főiskolát is kijártad? 15 évesnek nézel ki, többnek nem. Bár mondjuk ez lehet, hogy ez a fajtádnak is betudható.

Ezalatt, míg mind a hárman nevettek, eltudtam volna menekülni és újra kezdetét vette volna egy másfél órás rohanás , ki innen a rengetegből.

- Nagyon viccesek vagytok, komolyan. Elmondom nektek, hogy huszonnégy éves vagyok és grafikus. Most már hagyjatok békén, hadd menjek haza, mert itt fagyok meg. Ahogy elnéztem, ez nem igazán érdekelte őket..
- Gondolom ti ösztöndíjjal mentek tovább főiskolára, mert ahogy látom, végzősök vagytok és eszetek sincs sok, rátok van írva.
Azonban, ha most nekem itt bajom esik és ez bekerül az aktátokba akkor ösztöndíjnak búcsút inthettek! Még mindig semmi, a három King Kong csak bambán néz rám..

- Kérem vissza a pulóverem és a kabátomat, hadd menjek haza és felejtselek el titeket egy életre.

A három fazon csak állt és nézett rám meredten, nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy most az nem tetszett nekik, hogy beszóltam és bolondnak tituláltam őket, vagy a következményeken agyalnak.

Úgy néznek rám, mint borjú az újkapura. Most kéne elrohannom.
Neki is iramodom, hogy kikerüljem az egyiket. Persze, hogy ez nem működhet.

Ahogy megindultam, ők is felém, és három irányból rám vetődtek... Elkezdtek ütni-vágni, még meg is rúgtak, ahol tudtak.
Én pedig abban az állapotban voltam a hidegtől és kimerültségtől, hogy már hagytam magam és csakis a fejemet védtem!

Amikor a hátamat egy ponton érték az ütések, úgy éreztem, mindjárt meghalok.
Éreztem, hogy a vérem már ki-kiserken, de a fejemet akkor sem hagytam.

Jó életem van, jó szakmám, jó állásom, lakásom, autóm, de valami miatt előjön, mint ez is most, hogy itt fekszem a sárban és ütnek, rúgnak, miközben cifrán szidalmaznak.

Majd hirtelen arra eszméltem fel, hogy már, nem is ütnek!
Nem mintha hiányozna az érzés. De furcsa...
Már meg is haltam? Megunták?
Ennyi telt az erejükből? Mire fülelni kezdtem..

Az biztos, hogy még itt vannak csak már nem hárman, hanem négyen. Fasza!
Úristen! Most mi történt? Most mi lesz velem? Újra kétségbe estem és azon agyaltam, hogy menekülhetnék el innen.
Szerintem büszkélkednek, hogy hárman megvertek egy "kisgyereket", mivel azt mondták rólam.

-Ne már fiúk nem gondoljátok hogy egy kicsit túlzás hárman egy ellen!? Ha én holnap elmesélem a haveroknak akkor biztos hogy nektek annyi lesz. Mindenki rajtatok fog nevetni a gimiben, és a városban! Újjal fognak rátok mutogatni! Mit ártott csóri srác hogy így veritek?!

Hoppá ez a negyedik srác nem megverni megmenteni akar!? Hallom a hangján hogy ismeri a három Kin kong-ot és próbál rájuk hatni hogy hagyjanak engem békén! De hogy került ő ide...!?
És ki ő?.

Még fülelek kicsit, az új hang igazán kellemes, férfias, se nem mély se nem buzisan magas...
De miért is tettem ezt hozzá, hogy nem buzis a hangja...
Korban talán tőlem pár évvel lehet idősebb.. De ez a hang... Lehet hogy a megmentőm hangja...

- Szóval fiatalok, miért veritek ezt a fiút? Mit vétett? Nem csinálta meg a beadandótokat esetleg lecsapta valamelyikőtök kezéről a csaját? Kérdezgeti őket és közben nagyokat nevet, szó szerint kineveti őket... Érdekes tónusa van a nevetésének.. - Bár nem tudom fiúk, hogy tudjátok e, de mindenhez két ember kell... A csajt is megveritek??

Behalok ezen a szép hangú fickón. Hahotázik miközben én megfagyok, a testem fáj...

- Ajjj Jungkook! Ez a srác egy mocskos buzi! Amikor kijöttünk a gimiből az autójának dőlve leste a fiúkat!! Biztos kereste magának az új asszonykát.. Mondta ezt úgy az egyik King kong hogy közben a társai a további két Kin kong nevetett.

Legalább tudom miért kötött belém ez a három izomagy.. Fejem erre az előadásra felemeltem, hogy megtudjam magam védeni, na meg a szép hangút is megfigyelni.
Abban a pillanatban elakadt a lélegzetem a széphangú aki mint kiderült Jungkook arcán! Olyan pipa volt, hogy jobbnak láttam inkább hátra dőlni újra...

- Mit mondtál az előbb? Azt hogy buzi?? Téged nem tanítottak meg arra hogy nem "buzi", meleg!?? És honnan veszitek hogy az!?

Mindezt olyan mérgesen hogy a három King- kong lehajtott fejjel sunyítva hallgatta..

- Onnan hogy ő maga mondta..
Válaszolt egyből egyikük, fejét felkapva . Nem is sejtve, hogy ez még akár a veszte is lehet.. Én itt már újra, könyöklő pózban figyeltem a nekem jobbra álló Jungkook-ot. ..

- Micsoda?? Kérdezte kikerekedett szemmel ő.. - A gimi előtt figyelte a fiúkat, és amikor oda mentetek azt mondta hogy ő buzi és asszonyt keres magának?

- Nem! Dehogy! Amikor utolértük akkor mondta.. Sőt flegmázott velünk, hogy ő nem buzi hanem meleg... Vigyorgott a hármas számú Kin kong..

Jungkook állt és levegőért kapkodott mérgében vagy döbbentében azt nem tudom..

- Tehát megvertetek egy fiút miután idáig üldöztétek úgy, hogy nem is tudtátok róla, hogy tényleg meleg e!? A végén szabály szerint visított velük ... Itt már felálltam, és úgy figyeltem rájuk... Reméltem ő nem ver meg.

- Nem fiú vagyok! Mondtam, csendesen, félénken. - Felnőtt férfi, aki mindjárt szarrá fagy, és elvérzik! Erre a mondatra Jungkook rám kapta a tekintetét, és alaposan végig is mért! Pár pillanatba telt mire le is esett neki amit mondtam. Szemében furcsa rezgésekre figyeltem fel .
Remélem ő nem homofób.. Nagyon remélem..

-Adjátok ide a kabátját és húzzatok innen a francba... Mondta ellenvetést, nem tűrve..
A második king kong aki eddig a dzsekimet szorongatta félve nyújtotta át..

-És ha elmondja valakinek?? Kérdezte egyeske.. Akkor nekünk tényleg annyi! Mondta bűnbánóan..

- És meg is érdemelnétek homofób szemetek! Hamarabb kellett volna gondolkodni!! Ordibált Jungkook miközben a dzsekimet kikapta a kezéből és felém fordult vele... Én csak néztem rá hogy mi történik! Valami szamaritánus a srác, valami helyi megmentő? Valami biztos mert félnek tőle...

Gyorsan próbáltam dzsekimbe bújni ami igen csak nehezen ment, mivel mindenem fáj.

Ő,  Jungkook mellém lépett.. Abban a pillanatban már nem is fáztam inkább éreztem magam a szavannán!.. Hátam közepén folyt az izzadság miközben Jeon Jungkook-ra néztem, és még így a sikátor sötétjében is láttam gyönyörű karizmatikus vonásait! Reménykedem benne, hogy teljes fényben is láthatom újra!!

- Gyere be a bárba, átmelegedni enni esetleg inni valamit.

Itt fagytam le... Mi van már velem Klimaxolok? Hol fázom hol izzadok... Mit vált ki belőlem ez a srác a megmentőm...
Ő kijelentését nyomatékosította úgy, hogy a dzsekimet rám terítette, irányba fordított és egy szó nélkül a hátsó ajtó felé kísért! A hátsó ajtó felé amit korábban hiába ütöttem, vertem , nem jött válasz. Ahogy ez tudatosult bennem felnyikkantam..
Jungkook hirtelen felém fordította gyönyörű arcát, persze ezt csak félhomályban láttam eddig és nekem így is gyönyörű...
De nem szólt csak terelt, vezetett tovább..
Most hogy mellettem sétál, próbálom kicsit felmérni, meglesni. Magasabb nálam az már biztos. És valamivel húsosabb is, de úgy látom hogy inkább izom mint háj...
Mi van velem miért stírölöm.. Biztos csak azért mert ő a megmentőm... Azt viszont sajnálatomra már most látom rajta hogy hetero...

Lassan szó nélkül haladtunk a Bár felé...

Ahogy haladtunk a szemetes, vagy a zsákok felől furcsa neszt hallottam, amire olyan igazi "buzis" hangon fel visítottam!
Na de ez még semmi, ilyedtemben Jeon Jungkook hátához bújtam..
Ő is meglepőnek tarthatta vagy hírtelen azt sem tudta merre van arccal, mert gyorsan megfordult és egy laza mozdulattal emelt át a másik oldalára..

-Bocsi, de irtózom a patkánytól, a csótányoktól, gilisztáktól, és minden undorító állattól..
Mondtam még mindig kipirosdott arccal a hirtelen akciója miatt.. Ő csak bólintott, és intett hogy haladjunk...

Én engedelmesen mint egy kiskamasz, szó nélkül haladtam vele egyszer, kétszer rápillantva... És már sejtettem, hogy valami elindult bennem...

Köszönöm szépen, hogy olvasod és adtál nekem egy csillagot 😘