Ezerrel dolgoztam Mamzi újabb kihívásán, és magamat is megleptem azzal, hogy mennyi ötletem lett hirtelen! Amint leültem a gép elé, és elkezdtem a billentyűket ütni, csak úgy jöttek a szavak, és addig pötyögtem, hogy ezer szónál már vissza kellett tartanom magam! Szerencsés vagyok, hogy Gáborom támogat ebben, hiszen más házastárs vagy partnerem szívesen nézi, hogy a párját órákra nélkülöznie kell. Gáborom azonban úgy mászkált a lakásban, csinálta meg azokat a dolgokat, és nekem kellett volna, míg én teljesen el is feledkeztem róla, hogy ő is mellettem van.

Egészen addig, amíg a történetben egy elég érzékeny rész nem következett, és nem csak erről ám, de eszembe jutott,hogy lassan már három órája nem csókoltam őt meg! Gyorsan lezártam a laptopom, – persze előtte mentettem a dolgaimat,nehogy eltűnjenek, mert sajnos már jártam így – majd a férjem keresésére indultam. Ilyenkor mázli, hogy a lakásunk kicsi! A hálószobában feküdt hason az ágyon, valamit nagyon olvasott,gondolom, a holnapi napra készült elő valamivel. Engem azonban ez nem zavart, most jött el annak az ideje, hogy rám figyeljen! Önző vagyok? Lehetséges, de nem érdekel, mert hiányzik nekem! Gondolom, egyből észrevette, hogy beosontam mögé, de társam volt a játékban, és meg sem mozdult addig, amíg teljesen fölé nem másztam. Hátára nehezedtem, és azonnal a nyakába szippantottam, és ahogy eltöltötte imádott illata a tüdőmet és az érzékeimet, már tudtam, hogy ebből nem kétperces játék, hanem egy igen hosszadalmas mókázás lesz!

– Végeztél, kicsim? – kérdezte tőlem.

Nem is tudom, mit hallottam vissza a hangjában hirtelen: talán reményt, mert én is hiányoztam neki, vagy örömöt, amiért tudok írni? Dehát Gáborról volt szó, és ő azt akarja, hogy a férje boldog legyen!

– Köszönöm, szívem! – haraptam meg a fülcimpáját, ezzel felhívva őt egy keringőre.

– Mit köszönsz, Andris? – játszotta a hülyét, közben jobb kezével eltolta maga előtt a mappáját, izmos baljával pedig a nyakamnál fogva tepert maga alá.

– Mindent! – csak ennyit motyogtam, ugyanis, ha akartam volna is folytatni a beszédet, ajka és kutakodó nyelve gyakorlattak ebben.

Vehemensen csókolt úgy, mint amikor igencsak hiányzom neki, és amíg falta az ajkam, – amit én igencsak élveztem – a kezével már az alsómat kezdte rólam lehúzni.

Na, András, itt nem lesz most kényeztetés! – jegyeztem meg magamnak, nem mintha ezt én bántam volna! Pillanatok levetkőztettük egymást, közben ajkaink el sem váltak egymástól, majd gyakorlott ujjainak és technikájának alatt az előkészítése sem tartott túl sokáig. Így épp,hogy elvált ajkamtól, már azt éreztem, hogy az imádott farka bennem feszít! Mind a kettőnk ajkát egy-egy öblös nyöggéshagyta el, amit több is követett, egyre gyorsabban mozgott bennem. Én mégis többet akartam, ezért lábaim felpakoltam a nyakába, ő pedig csípőm alá nyúlva, tényleg olyan tempóban és vehemensen dugott engem, mintha hetek óta nem lett volna erre esélye. Amilyen szenvedélyes volt ez a hirtelen aktusunk, sajnálatos módon olyan rövid ideig is tartott! Maflám elfáradt, mert a munka java részét ő végezte, én pedig a koncentrálás, az írás folyamata miatt aludtam el. Arra sem emlékeztem, hogy hány óra volt, amikor bementem hozzá, ahogyan arra sem, mikor aludhattunk el! Azonban amikor csengő csengő hangjára felfelébredtem, a zord ősznek már a sötétedett felé.

– Maradj, szívem, majd én kinyitom! – csókoltam szerelmem ajkára, mert már mocorgott, hogy kimászik ő mellőlem, majd magamra kapva a pólóm és az alsóm, az ajtóhoz mentem.

Hozzánk két ember jöhet látogatóba. Az egyikük Margit néni,aki általában valami sütit vagy egy finom ételt nekünk, a másik pedig újdonsült barátom, Peti. Ugyanis mióta megnéztük együtt a mackó testvért, és utána még vagy három mesefilmet, azóta elég sűrűn töltjük együtt az időt. Meg se lepődtem, amikor kinyitottam az ajtót, és a duci fiú kék szemei ​​mosolyogtak rám.

– Ugye, nem zavarok, Andris?

Na, igen, megint ez az utálatos név, amit szerintem a maflámtól hallhatott, és mostanában ő is így hív. Azonban az a mázlija, hogy nagyon megkedveltem, mármint nem a nevet hanem Petit, így nem teszem neki szóvá.

– Dehogyis! – válaszoltam, mert nem értettem, miért gondolja ezt.

– Csak azért, mert tiszta kóc a hajad, a pólód fordítva van rajtad, és gondolom, Gábor nadrágját vetted fel! – kuncogott virsli ujjait szája elé téve közben, hogy halk nevetéséből a végén nehogy hahotázás legyen.

– Bassza meg... – hagyta el egy szitok a szám, ahogy végignéztem magamon.

Hát, igencsak nem lehettem toppon, ha arra se figyeltem oda,hogy mit kapok magamra! Hirtelen az jutott eszembe, hogy Gábor hogy nézhet ki az én, az ő méretéhez tartozó háromszámmal kisebb sortomban! Ahogy ott feszül, ahol kell... és amit én nagyon is imádok!

Elég, Andris, most hagyott téged helyben, most itt van a barátod!

Megráztam a fejem, és nem foglalkozik már azzal, hogy mi van rajtam, beljebb invitáltam Pétert.

– Arra gondoltam, – fogott hozzá bátortalanul, hiszen ő ilyen,mindig félve teszi fel a kérdéseit, nemcsak nekem, hanem még a párjának, Félixnek is – moziünnep van, és olcsóbbak a jegyek. Mi lenne, ha tartanánk egy mozi maratont négyesben? Félix is ​​benne van ám!

Majdnem azonnal rávágtam, hogy boldogan, de eszembe jutott, hogy ezt biztos ellenezni fogja a Maflám, mert ő nem társasági ember! Az, hogy hozzám átjön Peti néha Félixszel együtt, még elmegy, de az, hogy valakivel moziba menjen...

– Én benne lennék... – kezdtem hozzá, de nem tudtam, hogy mondjam el neki, hogy ne sértődjön meg.

Hiszen nem a személyükkel van a probléma, hanem aférjemmel: Gábor nem egy eljárós típus, de azért beszélek vele.

– Mondanám, hogy akkor menjünk el hármasban, de nem szeretném, hogy feleslegesnek érezd magad! Félix pedig szeret moziba járni, így igent mondott erre a négyes randira!

– Milyen négyes randiról van szó? – csoszogott ki Gábor, bár ez nem a jó szó, inkább mögém somfordált, mert nem is hallottam a lépteit.

most csak a négyes randi ragadt meg benne.

– Peti és Félix azt találták ki, hogy menjünk el négyen moziba! – simítottam férjem karjára, de nem ám azért, hogy levegyem a lábáról, hanem azért, hátha azzal egy kicsit tudok hatni rá!

Gábor nagyon gondolkodott, Pétert és engem nézett felváltva, én pedig nem értettem, hogy miért tart egy ilyen egyszerű moziba meneteltől a barátokkal! Azonban szerelmem most sem hazudtolta meg magát, mert egy gyönyörű mosollyal az arcán megszólalt:

– Mikor megyünk? – csak ennyit kérdezett, majd magához ölelt.

Én újra meglepődtem, épp úgy, mint pár hete a plázában,amikor a butaságom miatt lebuktattam őt, holott megbeszéltük, hogy a szerelmünket, a kapcsolatunkat nem az emberek és a világ előtt, hanem zárt ajtók mögött éljük. Ettől féltett ő is engem, mert ez a Mafla azt hiszi, hogy nem tudom megvédeni magam, pedig már párszor bizonyítottam, hogy ez nem így van!

Amíg Gábor és Peti megbeszélték a részleteket, én végig a férjemet néztem. Francokat! Áhítattal bámultam őt, mert még mindig meg tud lepni engem!

Közben Mamzi mese-kihívásának utolsó történetéhez is megjött az ihletem. Jelentem, Mamzi: újra a férjem tárgyalását az ötletelésben! Megmutatta nekem, hogy hiába ismerem őt, és láttam már ezer arcát, mindig van még egy, amellyel meglep engem, és én újra szerelembe esek!

Mesék Másképp záró története.
Mamzi ❤️