Andris 

Már magam sem tudom, hányadik weboldalt és ajándékot nézek meg, de rendesen golyózik már tőle a szemem. Különben is miért nekem kell ezt?

– Gyere már, szívem... – sutyorog a nyakamba kanos Gáborom.

De mivel ezt helyette csinálom, így a felkérést meg sem hallom. Akkor miért is csinálom én? A válasz egyszerű. Újra Mamzi miatt van az egész! Új kihívás, amit én nagyon is szeretek, de ebben a témában ez ismét nem lesz egy egyszerű menet. Esküvő!

– Andris! Ha most nem jössz, bulizni megyek!

Kacagnom kell! Sérteget, majd meg is fenyeget? Na, én akkor sem engedek!

– Először is úgy szólítottál, amit utálok! Másodszor pedig ez a te dolgod lenne, amit én épp csinálok. De ha nem segítesz ... Holott gyorsabbak lennék ketten...

– Ezt mondom én is... – harap bele a mocsok a fülembe, és komolyan nem sok kell, hogy inkább az ágyunkban menjek vele. – Amit én szeretnék, ahhoz is ketten kellünk! De azt nem ígérem, hogy gyorsan is végzünk...

Csak suttog tovább, néha megnyalja az érzékeny pontom, és nem is ő lenne, ha közben keze már nem játszana az ékszeremen ...

Anya szavai jutnak eszembe hirtelen, amikor a hullámos hajam fésülte ki még régen. Ugyanis utáltam, mert nem tudott nehéz, fáradt kezei miatt velem finoman bánni.

– Hagyd magad, Andriska, hamarabb szabadulsz!

Oké, az Andriska még most is kiveri nálam a biztosítékot ... De a gondolat , hogy hagynom kéne magam... Na, ez az ötlet a párom kezében tartott már kőkemény farkam miatt meggondolandó! ... De dolgom van! Holnapután indulunk a kollégája lagzijába, ahova csakis az ihlet és az ötletek miatt kísérem el a drágámat.

– Jaj, Mamzi mit csináljak...

Ez a nő, mindenki Mamzija szerintem nem csak engem juttat majd ötleteivel a diliházba!

Remélem, azért érzitek, hogy ebben a mondatban hol bújik meg az irónia!

– Annira rácuppantál erre a témára! – korhol Gábor, már a mellbimbóm és hasam nyálazza végig.

Komolyan mondom, fel sem tűnt a nagy agymenésem közepette, hogy felpakolt az asztalra. Na, és az is biztos, hogy így nem jutunk el a szobákba sem.

– Vagy talán esküvőszervező akarsz lenni!?

– Mi? – kapom felé a tekintetem, de ha tudom előre, hogy milyen látvány fogad, inkább nem teszem. A látvány, majd az érzés fenomenális, hiszen Gáborom a szájával már a farkamon játszik serényen. Számon kapkodom a levegőt, hisz annyira jól csinálja, érzem, mindjárt elsülök. Nyalogat, majd mélytorokra enged, az érzéstől pedig mint a kocsonya remegek. Elfelejtet velem mindent! Egy biztos: ez a férfi... az én párom, jó az elterelésben! Hasam alja egyre jobban feszít, érzem, hamarosan itt a vég...

– Nem válaszol, szívem...

Hirtelen hagyja abba az előző műveletet, én pedig olyan mérgesen vagy bambán nézek rá, hogy jóízűen nevetni kezd. Rafinált íriszei az enyémekbe kapaszkodnak, ismerem jól, így tudom, valamit mondani akar...

– Mire kéne válaszolnom? – kérdezem, vagy vergődök, mint egy fogságba esett állat a ketrecben.

Ki gondolkodik, amikor a kéj kapuját készül átlepni épp? Mert én biztos nem! Mégis meg kell erőltetnem magam, ha azt szeretném, hogy ez a játék jól záruljon ma. Gondolkodom, vagyis próbálom, de hiába, ugyanis Gábor továbbra is kényeztet engem.

– Azt kérdeztem, szívem... – Uhh, és már az első ujja cikázik bennem! – Esküvőszervező akarsz-e lenni?

Na, hogy ez most honnan jött neki? Kezdem azt gondolni, hogy túl sok időt tölt velem, hiszen nekem szokott lenni ilyen abszurd ötletem...

– Neeem... – válaszolom gyorsan, hiszen már igencsak az élvezet határán járok.

– Miért? – kérdezem ismét értetlenül, mivel félbehagyta előző tettét.

Még mindig kábán, bambán, na, jó, hirtelen azt sem tudom, mi a jó szó rá, de végig őt figyelem. A székemben ül csupasz alfelemmel közvetlen szemben, majd kotorászni kezd a zsebében. A zsebében? Mi a fasz, rajta még mindig van ruha? Hol voltam én az elmúlt félórában?

– Arra gondoltam, szívem, talán megszervezhetnéd a saját esküvőnket!

Nem túlzó, ha azt mondom, hogy megkukultam, és a válasz, amit azonnal tudtam, megfagyott a torkomon! Gábor továbbra is bárgyún vigyorgott rám, a gyűrű pedig ott virított tenyerében.

Gyors választ adtam, majd behajtottam az imént félbehagyott műveletet rajtam, vagyis már rajtunk. Még szép, hogy igent mondtam neki, és a világ legszebb, legegyszerűbb meleg esküvőjét fogom magunknak megszervezni!

Éjjel kimásztam vőlegényem védelmező karjai közül, és a gépemhez ültem. A sztori ugyan még nincs kész, de van már ihlet, amit újfent szerelmemnek köszönhetek.

Épp csak Mamzinak újságolom el, mi is történt velem. Így mindenki Mamzija lesz az első, aki gratulálhat nekem...

Jelentem: Mamzi, folyamatban az esküvő témájú története!