Milyen esküvőt szerveztek két fiúnak, akiknek nincs családja, és még barátaik sincsenek? eredménye Magyarországon egy meleg esküvő nem is könnyű menet! Na, ugye!

Ez a kérdés kattogott a fejemben végig nekem is, amíg az esküvőnket szerveztem.

Milyen legyen? A válasz egyszerű: kicsi, meghitt. Gondoljunk rá, hogy amint lesz elég pénzünk, elutazunk Vegasba, és ott mondjuk ki a nagybetűs igent, de addig várni egyikünk sem szeretett volna, na, amíg nincs munkám, nem tehetem szerelmem vállára ezt a terhet... Az írócsapatunk, Mamzival az élen jobbnál jobb ötletekkel állt elő. Végül pedig maradt az itthoni, amolyan jelképes esküvő, ahol nem lesz más, csak mi ketten, és a két tanú. Persze Gábor beosztottjai biztos szívesen eljöttek volna velünk ünnepelni, és emlékezetessé tenni a nagy napot...

Egy átszeretkezett, mámoros éjszaka után mi mégis úgy döntöttünk, hogy rajtunk kívül senki se legyen ott!

Most biztos az jutott eszedbe, hogy miért döntött így ez a két bolond fiú?

A válasz kurva egyszerű! Az életben, a világon egymásnak csak mi ketten vagyunk! Szomorú tudom, amikor anyukám jut eszembe, hogy mennyire boldog lenne... de mi így vagyunk már több éve: ketten, egyet.

Utána persze jött a nagy kérdés: ki legyen a tanúnk? Hiába jelképes, mi ahhoz igenis ragaszkodtunk!

Az egyik tanú a szomszéd Margit néni, aki mindig sütit és töltött káposztát nekünk, hiszen szerelemem ezeket nagyon szereti. A másik tanú pedig Gábor titkára, Levente, akit még szép, hogy lenyomoztam már az elején, de szerencsére ő hetero férfi! Sok-sok kutatás, még több csacsogás a csoportban, rengeteg gép előtt töltött óra, és Gáborom sajnálatára szexelvonás után... sikerült mindent leszerveznem!

Találtam egy cuki anyakönyvvezetőt, aki a meleg párok nagy kedvence. Majd lefoglaltam a helyszínt, amely nem volt más, mint a McDonald's különterme... Tudom, meglepett a dolog, hogy miért pont ott, de nekünk az étterem olyan, mint másnak a Gundel, vagy akár a Hilton.

Most komolyan, az nem csak egy szálló, lehet enni is ott? Basszus, elkalandoztam...

A kapcsolatunk elején igencsak szegények voltunk mind a ketten. Busszal jártunk dolgozni, és a korábban már említett első találkozásunk után Életem mindig odavitt enni. Együtt majszoltuk a nagy adag sült krumplit, csakis majonézzel, mellé egy kóla volt kettőnknek, és egy kapucsínó is belefért. Nem zavart, hogy csórók vagyunk mind a ketten, elég volt annyi, hogy a másik ott volt velünk! És ez így van most is!

Ezért is jutalmazott szerelmem – az ötletem meghallva – egy igazán romantikus, és hosszúra nyúló szeretkezéssel...

Végre eljött a nagy nap...

A júniusnak a bolondos időnek és ki sem öltöztünk. Persze nem gondolta azt, hogy abban a sortomban jöttem, amit annyiszor varázsolt le rólam szerelmem, ő pedig a szerelőoverállában, amely pár hónapja ihletet adott nekem!

Ahh, de még milyen ihletet... A f ene a fantáziádba, András! Most nem ennek van itt az ideje!

Így lazán, mégis elegánsan öltöztünk fel. Mind a kettőnk testét egy szürke vászonnadrág, és egy más színű ing fedte. Az enyémet kék, hogy kiemelje a szemem színét. Életem párja, már férjemet pedig fehér. Hogy a csokor se maradjon le, pár szál vörös rózsát tartottam a kezemben, amit a kajálás után azonnal anya sírjához viszünk el...

Végre kimondtuk az igent egymásnak, ami viccesre sikerült... Ez köszönhető az én vicces drágámnak!

Nem szándékozom húzni az időt, hiszen teli hassal indulunk haza, hogy... amit ettünk, le is dolgozzuk az éjszaka...

Ezt mégis elmesélem nektek!

Fogadalom, bla, bla, bla, majd jöttek az aláírások.

Életem második legboldogabb pillanatát éltem meg, ahogy láttam szerelmem kezet megremegni a neve aláfirkantásánál! Eszembe sem jutott, hogy talán meggondolta magát, hiszen végig láttam a szemein, hogy boldogan csillogtak!

Majd jöttem én az aláírással, amikor is...

– Nem lehetne a szerelmem új neve, hogy Nemes Andris?

Az utálatos név megint, a toll is megáll az ujjaim között! Az anyakönyvvezető és a tanúk jót derültek szerelmem felvetésén.

– Vicceltem, szívem! – búgta bársonyos, vágykeltő hangján a fülembe.

Mondanom sem kell, hogy a kis Andriskám életre is kelt tőle!

– Én nem bánnám, te ökör... – búgtam hasonló hangszínnel én is, (gondoltam, ne csak engem kínozzon az ágaskodó pénisz) – de biztos nem tetszene, ha mindenki Andrisnak hívna engem...

Sikerrel jártam újra! Láttam szerelmemen, ahogy, dögös fejében gyönyörű végigfuttatja a hallottakat, mint egy régi Commodore gép, még kattogtak is az agytekervényei...

– Nyertél, szívem! Nemes András, az én...férjem...

Már nem az tett boldoggá, hogy újra enyém volt az utolsó szó, hanem az, ahogy a nevem kimondta, és közben a teljes valója ragyogott...

– Nemes Gábor... – a torkomban csomó, megszólalni sem tudtam, pedig már az igen is voltunk – az én...férjem... – ekkor tudatosult bennem, mi történik, majd eleredtek a könnyeim. Szerencse, hogy az első hitvesi csókkal vártunk, így az összeset lecsókolta férjem az arcomról...

A tanúinkkal karöltve indultunk el a legközelebbi McDonald's felé, gondoltuk, ma megadjuk a módját, és külön menüt kap mindenki! Végülis ünneplünk, vagy valami olyasmi... Az épületből kilepve Gábor a hátam mögé lépett, és hirtelen eltakarta a szemem valami Margit néni illatú kendővel.

– Mi...ez? – tapogattam, mint egy bolond.

Magam sem értem, mitől féltem.

– Meglepetés a szerelmemnek! – súgta újra bársonyos baritonjával a fülembe, és hiába minden, Andriska vigyázzba is állt persze.

Áruló! És ha eladni akar épp?

Ilyen bolond is csak én lehetek: a farkammal beszélek, ráadásul oltári hülyeséget!

Míg én faszságokon agyaltam, férjem kézenfogva húzott maga után valahova. Margit néni kuncogott, Levente még dörmögött is. Így: no para, lássuk, mi is történik! Mindenre találtam!

Egy heves szeretkezés, orális kielégítés bekötött szemmel... Bassza meg, Nemes András, ébredj fel!

Megráztam a fejem, épp amikor Gábor újra borzolni kezdte hangjával a pihéimet a fülem mellett...

Ezt direkt csinálja, esküszöm nektek...

– Egy esküvőre kell valami kék, – sutyorog a fülembe még mindig – ami a rajtad lévő ing. Kell valami régi, ami nem más... mint a gyűrű az ujjadon, amely még anyukádé volt...

– Kell...valami...új... – leheltem, gyenge, bátortalan hangon...

I stenem, mit csinált ez a bolond?

– És kell valami új!

Egy apró csókot nyomott a fülemre, majd olyan hirtelen rántotta le rólam az anyagot, amely a szemem fedte, hogy nem is láttam semmit sem hirtelen.

– Istenem, Nemes Gábor! – azonnal zokogásban törtem ki, persze a stressz és az öröm miatt! O ké, most beismerem nektek, és persze magamnak is, hogy úgy viselkedtem, mint egy csaj... De ki az, aki nem sír, vagy hatódik meg abban a pillanatban?

Gábor boldogan húzta ki magát, és így fölém tornyosulva nyújtotta át nekem az új autóm kulcsát. Évek óta van jogosítványom, de sohasem volt saját autóm! És az a csoda, amit vett nekem!

– Látod, szépségem, hogy mennyire figyelek rád? – sutyorogta újra a mocsok oda, ahova nem kéne... de a farkamnak már teljesen mindegy! Órák óta áll, mint a cövek! Senkivel sem foglalkozva pattantam az én bástyám, védelmezőm, szerelm és márem ölébe, amire ő később markolt is a fenek férjemre. Az autónak döntött, én pedig az ajka után kaptam, azt terveztem, addig csókolom, amíg bírjuk szusszal! Nyelvünk azonnal üdvözölte is egymást, mintha hetek, hónapok óta nem érezték volna a másikat! Mind a kettőnk teste izzott, megfeszült a vágytól, elfelejtve azt, hogy hol vagyunk, és a lényeg... hogy közönségünk is van! Végül Margit néni krákogása hozott vissza minket a valóságba.

– Köszönöm... szépen! Ez csodálatos!

– Micsoda, Andris? – ha nem lennék ennyire boldog, akkor haragudnék... az utálatos névért! – Az autód...vagy a csókom...vagy a nyelvem, ahogy tekergett...

– Elégedett, Nemes Gábor! – muszáj volt leállítani, különben a közös, menüs kajálásnak annyi! Persze lett volna más közös foglalkozás helyette, de abba sem Levente, sem Margit néni nem fértek volna bele...

Sikeresen megnyugodtak a kedélyek, majd már az én új Kia Saulommal indultunk el a beígért étkezésre. Boldog vagyok, madarat lehetett volna fogatni velem, és szerelmem is az, láttam az arcán, a szemén, amivel engem nézett. Az étteremben volt pár pillanat, amikor arra gondoltam, hogy a mosdóba kellene mennünk, és könnyíteni magunkon... de a tanúink miatt vissza kellett fogni magunkat. Meg aztán az ilyen légyottokat nem igazán díjazzák Magyarországon!

– Ugye, nem valami kispöcsű fiúbanda nyálas zenéjét kapcsolod be? – vont szerelmem kérdőre, amint ketten maradtunk, és hazaindultunk.

– Először is: az én autóm! – vigyorogtam, mint egy bolond, hiszen nagyon boldog vagyok...– Másodszor, ha azt szidod, ami az én szívem csücske, az bizony már válóok...

– Szépen vagyunk, Andris! – be a durcát, közben én már az új csodám, és a dalom indítottam.

A kedvenc dalom szólt, de csak halkan, hogy halljam, ha a sértett férjem valamit mondani akarna. Ő azonban nem szólt egy pár percig semmit, én pedig már kezdtem magam rosszul érezni.

Hiszen csak viccnek szántam, úgy, mint ő is...

– Nem gondoltam komolyan, szerelmem, ugye, tudod! – törtem meg a kettőnk közé beállt csendet, közben jobb kezemmel a combjára simítottam, ő pedig felém fordult azonnal, arcán egy önelégült mosollyal.

Dehogy is mosoly az, ami az arcán virít! Az egy vigyor, mert én, bolond, újra bedőltem neki...

– A parkerdőben akár...ki is engesztelhetsz, szívem! A nászéjszakánkat, és a nászutunkat is letudnánk egyben...

A mocsokja! Ezért volt az egész!

A fene a jó szívembe, na, meg Gábor hatalmas, ügyes kezébe! Ugyanis addig piszkált, amíg a parklátogatás hirtelen nekem is sürgős lett!

Oké, én egész nap azt vártam, mikor élvezhetek el végre!

Alig parkoltam le, ő már tolta is hátra az anyósülést. Én pedig mire észbe kaptam volna, magára rántott, majd eszeveszett módon vette birtokba ajkamat!

Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzott a csókja! És azt sem gondoltam volna magamról, hogy én a parkban, az új autómban lovagolni fogok! Gyakorlott kezeink pillanatok alatt kihámoztak minket az alsóinkból, majd a forró csókok, és rövid előkészület után remegve engedtem be az alattam már lüktető dorongot. Lábujjaim azonnal görcsbe rándultak, amint szerelmem elmerült bennem... Hogy jó döntést hoztunk ezzel a kitérővel, nem bizonyította jobban más, mint kéjes nyögéseink, amiket bejártak a szűk teret. Annak ellenére, hogy sem az előkészületet, sem az aktus nem tartott sokáig, – hiszen kicsi a hely – ez a légyott hirtelen tűzoltósnak, illetve emléknek tökéletes lesz!

– Remélem, azért tudod, szépségem, hogy otthon sem menekülsz előlem! – mintha én akarnék... – És egy igazi nászútra is elviszlek! – Királyság!

Boldogabb nem is lehetnék! És ami a hab a tortán...

Jelentem: az új kihíváshoz is megvan az ötlet, Mamzi! És a címe? Szex a tengerparton...