Gábor

Egy igazán kaotikus hétvége után tegnap sikeresen meggyújtottak a második gyertyát is, ami a reményt jelképezi.

– A remény segít szembenézni az élet nehézségeivel, és abban is, hogy jobbá váljunk önmagunk és embertársaink szemében is. – Andris elmondta a már hagyománnyá vált szöveget...

Majd én következtem... ami ugye, azt biztos, hogy ez alkalommal én gyújtottam szerelmemben tüzet, hiszen ez lett nálunk a legújabb szokás. Mondhatnám, hogy telhetetlenek vagyunk, ha a testiségről és egymást kényeztetéséről van szó, de ez így nem igaz, mert igenis tudok néha megálljt parancsolni én is a aimnak! Oké, az ritka, és a szó, amin a hangsúly van, az a NÉHA! Tehát mókázásunk után úgy aludtunk, mint a tej, na, meg a kollegákkal való kiruccanás sem esett annyira jól nekem. Főleg, hogy Andrisom nem jött el velem, mert helyette Péterrel moziba mentek! Természetesen nem haragszom érte, hiszen én magam kértem meg a fiút, hogy segítsen nekem a ankóliából kirángatni őt, mégis vele jobban éreztem volna magam, ráadásul régi barátomat és a párját is megismerhette volna. Nem is tudom, hogy fogom neki felvetni azt az ötletet, amire én bolond igent mondtam! Tegnap este kiderül, hogy ő is elígérkezett Margit nénihez szentestére, ebédre. Az agyam zakatolt, de nem azért, mert féltem, hiszen szerelmem a világvégére is eljönne velem, ha kérem! Hanem azért, mert én magam voltam az, aki óvni akartam. Lehet , túlságosan is féltem őt ? Majd hajnalban egy gondolat miatt kipattant a szemem: Úristen , nem fizettem ki a jegyeket! Óvatosan kimásztam Andrisom alól, ami nem egyszerű feladat, mert úgy alszik, mint egy születéssznó, megint kézzel-lábbal kapaszkodó belém. Levegőm visszatartva kúsztam ki alóla, közben csitítottam, hogy véletlenül se ébredjen fel, mert akkor a magánakciómnak és a meglepetésnek is lőttek.  

Sikerrel jártam az éjjel, Andris kérdése a kávém fogyasztása közben mégis majdnem kinyírt engem:

– Gábor!  Huhu... m ár a megszólításom sem tetszett ! Máris azon agyaltam, mit csinálhattam, ami miatt Andrisom mérges!

– Igen szívem... – kérdeztem nyájasan, pedig tényleg nem csináltam semmi rosszat!

– Van valakid? Megcsalsz engem? – kérdezte halálkomoly arccal, amin nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek hirtelen, ráadásul a kedvenc kávémmal majdnem ki is nyírt engem.

– Ez... honnan jött, Andris? – kérdeztem fuldokolva.

– Éjjel kiosontál csak azért, hogy a gépedhez ülj, és a munka miatt nem szoktál kimászni mellőlem! – mondta komolyan, én pedig szidtam magam, amiért nem voltam óvatosabb, és lebuktam. – Nem kémkedtem... csak hallottam a billentyűket, ahogy gépeltél! – próbálta védeni magát, és ezért is tört ki belőlem a nevetés. – Ne haragudj, Nemes Gábor, de ezen én nem tudok nevetni!

Tudtam, hogy ideges, és azt is, hogy tennem kell valamit, hogy mentsem a helyzetet, de ha bevallom neki, hogy mit csináltam, – ami valljuk be ráért volna az irodában is – szóval, ha bevallom neki, akkor annyi az ajándéknak és a meglepetésnek! Természetesen már én sem nevettem, inkább a megoldáson járt az eszem. Férjem közben magamra hagyott a konyhában, majd visszabújt az ágyunkba, amit akkor szokott, ha rossz a kedve, és rossz passzban van.Az ablakra néztem, ahol még világított az égősor, amit díszként raktunk ki, és ahogy a villódzó égőket néztem, úgy világosodtam meg én is. Tudtam, mit kell tennem, amivel örömet szerzek neki, hiszen évek óta rágja miatta a fülemet, és így talán el tudom terelni gondolatait az ajándékról is! Felpattantam, és igazán büszke voltam újfent magamra! Pont leszartam, hogy mennyi az idő, és talán el is kések, de a szerelmem után indultam, mert nekem ő a lényeg!

– El fogsz késni, szívem... – szólt ki a paplan alól, amint megérezte, hogy a matrac besüpped mellette. Annak nem örültem, hogy le akart rázni, annak viszont igen, hogy már szívemnek nevezett engem.

– Nem érdekel, amikor a férjem ilyen állapotba van... egy félreértés, butaság miatt! – mondtam olyan hangon, amiből tudta, hogy nincs ellenvetés!

Bemásztam mellé, és azonnal magamhoz vontam imádott testét. Hangulatos szituációba kerültünk, nem vitás: paplannal a fejünkön, Andris arca, akkor szomorú szemei, igazán fenséges látványt nyújtottak. Nem ellenkezett, azonnal hozzám bújt, talán rájött már ő is, hogy butaság volt, amit feltételezett rólam. Talán ezért is bújt el, mert szégyellte magát a buta fiú.

– Az ajándékodról van szó! Elfelejtettem valamit, és éjjel jutott eszembe. Hogy gondolhattad azt, hogy megcsallak, amikor tudod jól, hogy teljesen odáig vagyok érted? – szidtam meg egy kicsit, de ez a stratégiám része.

Nem véletlenül vagyok menő marketing szakember!

Majd amint megláttam, hogy Andrisom szeme újra szerelmesen csillog rám...

– Azt nem mondom el, hogy mi az ajándék, de van egy másik meglepetésem is! – vontam magamhoz, majd kibújva a meleg paplan alól, felültettem őt magammal szembe az ölembe. – Tegnap találkoztam a pályán Mátéval és Kevinnel... – Tudtam! Nyert ügyem van! Amint kiejtettem régi barátom nevét, szerelmem fészkelődni kezdett, és már nem is érdekelte a korábbi bakija sem. – Meghívtak minket Szentestére...

– És mit válaszoltál nekik? Ugye, nem azt, hogy nem érünk rá!

Na, tessék! Már át is vette szerelmem az irányítást! Ha most azt mondanám, hogy nem fogadtam el az invitálást, biztos napokig megvonná tőlem a formás tomporát, ugyanis ő évek óta rágja a fülemet, hogy miatta ne távolodjak el a barátaimtól! Azért ez így nem igaz! Egyszerűen csak sohasem volt alkalmas... Így egy diadalmas vigyorral az arcomon vontam még szorosabban magamhoz szerelmem, persze közben áldottam az eszemet is persze...

– Meglepetés! Igent mondtam nekik!

Andris nagyon örült a hírnek! Olyannyira, hogy a munkából tényleg elkéstem, nem érdekelt, csak az, hogy újra örömet szereztem annak az embernek, aki azonban a legfontosabb nekem!

Hogy a szentestét, hogyan oldjuk meg, ha ennyi helyre elígérkezünk... Na, az legyen már a jövő zenéje!