Mit is jelent a december, azon kívül, hogy itt a tél, és a hónap második napján pedig meg is gyújthatjuk az adventi koszorún az első gyertyát!? Sokaknak csak az előkészületeket, mert közeledik a karácsony, és összeül végre a család. Azonban vannak olyan családok, párosok, ahol nem szentelnek nagy figyelmet ennek a hónapnak, hanem egyszerűen csak sodródnak az árral. Azonban itt van az a három párosunk, akikről szól -e történet...

Gábor és András, a két bohókás szerelmes, akikről még nem is tudják a többiek, hogy házasok. Peter és Líviusz, akik szó szerint, angyali páros, valamint Máté és Kevin, a komoly doki és a szeleburdi párja, akik mégis harmóniában élnek egymással.

Na most, az ő kaotikus hónapukat, előkészületüket ismeritek már, éppen ezért az annyira várt közös vacsorájukról mesélek nektek.

Mind a három párosban van, valami közös.

Először is talán a legfontosabb kapocs közöttük, hogy a három páros, kapcsolata nem a megszokott, ugyanis ők a saját nemükhöz vonzódnak. A másik közös pont pedig az, hogy hárman már évek óta ismerik egymást, hiszen az egyetem, a kollégium barátokká kovácsolta őket. Sőt! Gábornak anno ők jelentették a családot.

Majd, ahogy jöttek a felnőtt, dolgos évek elsodortak egymástól. Azonban a véletlen, vagy a sors, nevezze mindenki annak, aminek szeretné, újra egymás mellé sodorta őket. Máté, az egyik régi jó barát azonnal kapott is az alkalmon, amint meglátta barátját a jégpályán, meg is hívta őket szentestére vacsorára, majd máris felhívta másik közös barátjukat Petert is, és meginvitálva magukhoz őket is.

Ekkor még nem is sejtette, hogy azzal a meghívással nagyon is sokat segített, hiszen Gábor párjának, Andrisnak ezek a napok a legnehezebbek. A meghívásra való, lázas felkészüléssel pedig, mivel maximalista a lelkem, gondolatai más irányba terelődtek.

Peter szerelme, Líviusz is izgult, hogy elfogadják - e, pedig párja végig nyugtatta, hogy már csak ő miatta is szeretni fogják őt. Végül, de nem utolsó sorban, Máté és Kevin sincsenek jobb helyzetben, ugyanis ők a vendéglátók, így ők is sürögnek, forognak a konyhában és azon igyekeznek, hogy az estén minden rendben legyen.

Majd eljött a nagy nap és végre találkozott a három páros, a hat fiú! És itt kezdődik el az igazi történetük, amiről mesélni szeretnék nektek.

Peter feláldozta magát, na meg egy korábbi találkozáson tett ígéretét teljesítve, az egész délelőttöt sütemény sütéssel töltötte el, mivel párja még dolgozott, segített is neki ezzel. Persze amint Líviusz hazaért sikeresen ellazította őt, de a fiú attól függetlenül mégis idegesen állt az ajtóban és várta a fogadtatást. Bár Máté és Peter sejtették, hogy Gábor és András késni fognak, azonban azt rosszul gondolták, hogy mi miatt...

Kellemesen beszélgettek, Líviusz forralt bort szürcsölt Kevin kellemes társaságában, és a fiú meg is nyugodott, fellélegzett végre, hiszen igaza volt szerelmének abban: hogy nem lesz semmi baj. Önfeledten beszélgettek, mintha pótolni próbálnák az éveket amíg nem találkoztak, így az idő múlását sem vették észre, és azt sem, hogy bizony hiányzik még egy páros a társaságból. Kevin Líviusszal volt elfoglalva, hiszen angyali teremtésnek tartotta, amikor is felfigyelt egy fénycsóvára, ami a hatalmas ablakot megvilágította.

- Megjöttek Gáborék! – a fiú kijelentésére egy emberként kapták az ablak felé a fejüket a többiek, Líviusz pedig feszengeni kezdett ismét, de Peter bátorító kacsintása, mosolya, na meg a második pohár lágyan illatozó forraltbor, megnyugtatta.

- Ne izgulj hercegnőm! - súgta füle érzékeny pontjára a párja. Bár a megszólítást nem igazán díjazta, örült a bíztató, nyugtató szónak. - őket is szeretni fogod.

Míg ők a kanapén várták a frissen érkezőket, addig a két házigazda, vagy ahogy Gábor mondaná házi gizda, tárt ajtóval, és egy őszinte mosollyal várták őket.

Gábor épphogy belépett barátja házába, azonnal gonosz vigyor kúszott az arcára. Andris látta azt és Peter is, így tudták, hogy valamire készül a férfi.

-Kevin! - ordította el magát Gábor, amiről azonnal tudta mindenki, hogy abból az ikonikus filmből lopta az ötletet, amit ők maguk is már oly sok alkalommal megnéztek az ünnepek idején. Kevin pedig kacagott, hiszen megtiszteltetésnek vette ezt a köszöntést. De őt sem olyan fából faragták ám, hogy annyiban hagyhatta volna.

- Tartsd meg az aprót, te mocskos állat! - vágott vissza a fiú, majd Andrishoz lépett. - Biztos te vagy Andris!?-mondta azt a nevet, amitől a hideg is kirázta az említettet.

Mérgesen nézett a férjére, aki közben a tarkóját vakarta kínjában, ugyanis pár napja kérte meg szerelme, hogy előttük ne ezen a néven szólítsa őt.

- Igen én vagyok ennek a Maflának a férje! – vágott vissza Andris, a többiek pedig a megnevezésre igencsak jót nevettek. Azonban amint beléptek a lakásba és lepakolták a tálcákat, dobozokat, amit magukkal vittek a fiúk, és a nevetésük is alábbhagyott már, akkor jutott el a tudatukig egy szó: férje...

- Nem mondod Gábor, hogy ti összeházasodtatok!? - kérte számon régi barátját Peter. -Szia Mafla férje. – fordult vigyorogva az újonnan érkező szőke felé. - Én Peter vagyok, ő pedig a párom Líviusz.

Bemutatkozás után, a három jóbarát egy pohár bor, és üdítő társaságában félre vonult, figyelve arra a két barátra is, akik még vezetni fognak, hiszen volt miről beszélniük bőven. Addig Kevin, Líviusz és az újonnan érkező András, pár percnyi feszengés után már el is vonult az érdekes kandalló elé, és csacsogásuk, jóízű nevetésük hangja zengte be az egész lakást. Találtak közös témát bőven, hiszen a sütés, főzés, valamint az olvasás szeretete mellett, van egy biztos közös pont bennük, az pedig a párjuk iránti őszinte szerelem.

Senki sem tudja, hány pohárka ital gurult le a torkokon, bár az biztos, hogy egy jó adag, de igazán nem is zavartatta magát senki. A lényeg a társaság volt, meg az, hogy a fiúk végre megismerjék egymást.

- Máté! - szólt párjának Kevin - ideje asztalhoz ülni, nem gondolod?

- Igazad van szívem. - helyeselt a férfi csillogó szemekkel. Ami lehetett az alkohol miatt is, de én inkább fognám a szerelemre. – haladjunk fiúk, mielőtt még a végén nem kapunk abból a sok finomságból. – Máté kérésére barátai is felpattantak, aminek ő igazán örült is. Azonban, ha azt hitte, hogy miatta voltak annyira lelkesek a többiek... oltári nagyot tévedett. Ez pedig akkor esett le a dokinak, amikor is meglátta, hogy a két régi barátja, máris a párjaik mellett vigyorognak, mondhatnám, hogy enyelegnek... – hogy ti tíz percig sem bírjátok ki...- korholta viccesen vendégeit a doki, majd Kevinhez lépett, és segített neki előkészülni mindennel, de közben egy apró puszit lehelt az ajkára. Ő sem maradhatott ki természetesen!

Gábor és Peter, bár hallották, hogy jól érzik magukat párjaik, mégis kíváncsian faggatták őket. Majd a terítésben segített András és Líviusz is, miután a teremtéskoronáit inkább leültették, mert csak hátráltatták őket. Közben, azért még folytatták a félbehagyott beszélgetést.

-Őszintén - kérdezte Líviusz - van olyan, amit nem szerettek benne? – sunyin intett fejével párjaik felé, nehogy észre vegyék, hogy ők maguk a téma.

- Amikor Andrisnak hív, főleg mások előtt! – vágja rá azonnal a szőke.

- Ne már! De hiszen így hívnak... Peter engem hercegnőz! Ami, alapból nem is zavar, de csak ha az alkalomnak megfelelő helyzetben mondja...- arca elpirul, és a két fiú pontosan tudja, hogy mire is gondol éppen a kérdező.

Kevin csak mosolyog két friss barátján, de nem szól a témához, igyekszik gyorsan tálalni és pár perc múlva már csatlakoznak is a társasághoz.

A vacsora ugyanolyan jó hangulatban telik, mint az addig eltöltött idő.

-Én kacsát biztos nem eszem! – jelenti ki Gábor, amire mindenki felé kapja a fejét, egyedül csak a férje az, aki mosolyog a kijelentésén. – a hónapban már megettem az éves adagom, amíg Andri...khm – krákogott mielőtt még újra elszólná magát. - András az utóbbi hetekben kipróbált több receptet! Meséljetek magatokról! Mivel foglalkoztok? - kérését talán elterelésnek szánta, de amint elhagyta száját, mindenki beszélni kezdett. Gábor a férjére nézett, aki teli szájjal mosolygott vissza rá. Ugyanis eszükbe jutott a korábbi beszélgetésük: olyanok lesznek, mint egy olasz család...

Az étel fenséges és bőséges is volt, nem győzték dicsérni a vendéglátójukat, és Andrást, akiknek nagyon is jól esett minden egyes szó. A romok eltakarítása után, a sütemények kerültek az asztalra. A szem még kívánta volna, de a hasuk már nehezen viselte az újabb ostromot, így elnyúltak a nappaliban, a kanapén és a szőnyegen, kinek, hol volt kényelmes, de mindenki a párja mellet, és várták, hogy ülepedjen az étel.

-Ne haragudj Líviusz, de egy kis szünet kell mielőtt megkóstoljuk! – magyarázkodik Máté és a többiek is helyeslően bólogatnak, mint egy jól nevelt kutya.

- Semmi gond, megértem. - kuncogott bájosan. - de ne tőlem kérj elnézést, mert nem az én érdemem, hanem Peteré.

Mindenki hitetlenkedve néz a férfira, egyedül Gábor neveti el magát.

- Valamit valamiért, ugye?

Persze megint egymás szavába vágva igyekeztek magyarázatot találni a megszólalásra, amit kis idő múltán a két barát meg is osztott a többiekkel. András és Líviusz összemosolygott, majd szerelmesen, hálásan bújtak párjaikhoz.

- Olyan jó most így, nem igaz? – néz körbe a barátain Peter – remélem ez nem egyszeri alkalom lesz!

- Biztos, hogy nem! – vágja rá Kevin, majd a társaság egyöntetűen bólogatni kezd. - Majd csinálok egy Messenger csoportot, ott megtudjuk osztani a számunkra fontos pillanatokat. A többiek lelkesen bólogattak, mire Kevin boldogan nézett párjára.

- Viszont, ha így haladunk beüt a kaja kóma, szóval...mi lenne, ha átadnánk az ajándékokat? - vált témát Lív izgatottan, és már fel is pattan, hogy behozza az ajándék tasakokat, amit az előszobába tettek le az érkezésükkor. Kevin és András is előszedi az ajándékokat és szépen lassan mindenki visszatér a nappaliba.

- Ne gondoljatok nagy dologra, csak egy kis semmiség, amit mi készítettünk nektek!

Ezzel a kis zagyva monológgal átnyújtotta mindkét párosnak, amivel készültek nekik. A tasak kis doboz mézeskalácsot rejtett, valamint egy - két üveget, melyben isteni, saját készítésű forró csokoládé összetevői voltak. Peter a szíve mélyén tudta, hogy milyen hatást ér majd el az ajándék, hiszen barátai mindig is egyszerű emberek voltak, és a szándékot értékelték. Azonnal karjába vonta a kissé spicces, de feszengő hercegnőjét, és kedves szavakkal nyugtatta őt, amíg Gábor már a mézeskalácsot falta.

- Hogy lehetsz te ilyen telhetetlen!?- kacagott Peter, és a többiek is, egyedül csak Gábor illetődött meg a kijelentésen.

- Ki kérem magamnak...- játszotta a sértődöttet, miközben a rénszarvas formájú mézeskalács agancsa kilógott a szájából. – nem vagyok telhetetlen! Ugye szívem!? – fejét férje felé kapva várta tőle a segítséget.

- Ami azt illeti... – kuncogott Andris, az időt is húzta egy kicsit, amiért úgy szólította korábban, ahogyan ő nem szereti, majd férje arcára simított. – Nem vagy telhetetlen, te Mafla! De, ha mégis... – közelebb hajolt férjéhez, hogy ne hallják azt a kíváncsi fülek. - én így szeretlek...

A kis közjáték máshol, más helyzetben biztos kiakasztott volna pár embert. De ott, abban a családias közegben, barátok között nem ez volt a helyzet. Barátaik is kedvet kaptak egy spontán öleléshez, így a lakásra pár perc csend telepedett, és a párok csak egymásra figyeltek. Majd jött a Mafla: megjegyzem én hívhatom így, szóval Gábor rázta fel a társaságot.

- Mi sem jöttünk ám üres kézzel! – Gábor mondandóját tett követte. Felpattant férje mellől, és ő is az ajándékokért nyúlt maguk mellé. – Ezt közösen főztük ki! És ne gyertek azzal, hogy: hűha Gábor is bement a konyhába! Mert igenis szoktam én is főzni, amikor a férjem az írással van elfoglalva! - arcán egy büszke vigyor terült el, közben csillogó szemekkel nézett az említett fiú kékségébe. De, hogy mire is volt annyira büszke!? Mondhatnám, hogy mindenre. De nem! Még mindig jólesett kimondani a szót, hogy Andris a férje! Közösen osztották ki az ajándékokat, és Andris is ugyanúgy feszengett, mint Líviusz is korábban.

- Ez nagyon finom! – szólalt fel Máté, mutatóujjával mutogatva a sóskaramella felé. – Ennek kérem a receptjét...Kevin csak a fejét csóválta a kedvese mohóságán, de azért magában jót mosolygott rajta.

- És én vagyok a telhetetlen!? – vágott vissza Gábor nevetve.

- Engem a narancslekvár érdekel András, elképzeltem ahogy pirítósra vagy piskótába kenem...- áradozott Líviusz, közben Peter felé nyújtotta a mutatóujját, hogy ő is kóstolja meg. Tettére nem is kell ecseteljem, hogy egész más gondolatok suhantak át Peter fejében... Gondolom ugyanaz, mint ami Margit néniében, ami miatt gondosan el is zárta unokája és párja elől az üvegeket.

- Én már nem is mondok semmit! – motyogott Gábor, és visszatelepedett a csillogó szemű szerelme mellé, pontosabban az ölébe hajtotta a fejét.

A sok finomság kóstolgatása után, Kevinék következtek, ezzel zárva az ajándékozást.

-Ezeket a gyertyákat mi magunk készítettük, és ha kevés benne a csillám az azért van, mert Máté többet borított magára, mint a viaszba. - meséli vigyorogva Kevin.

Természetesen a vendéglátó páros ajándékának is örültek a fiúk, és már az első pillanatban tudták is, hogy hol lesz a helye a lakásban. A mikulás csomagot azonban érdekesen forgatták a kezükben.

-Amikor tudtuk, hogy ez a mai nap, tényleg összejön, - kezdi Máté a magyarázatot – Kevin már akkor eldöntötte, hogy a csomagokat is ugyanúgy elkészíti nektek, mint ahogy nekem is... - pillanatnyi csend állt be, közben Máté cinkosan a szerelmére nézett, és a Télapó táncra gondoltak mind a ketten. – és azóta várta a gazdáikat a kandalló tetején.

Társa pironkodva és hálásan néz rá, a többiek pedig elérzékenyülve figyelik őket. Líviusz hirtelen oda kúszik Kevin elé és hatalmas ölelésbe vonja.

-Csoportos ölelés! – hangzik fel hirtelen Gábor ellenkezést nem tűrő hangja, és már mozdul is feléjük...

Így történt, hogy a kezdetben három jó barát, mostanra már hatra bővült. Ugyanis pár óra leforgása alatt, a kis csapat igazi barátokká, egy nagy családdá forrta ki magát.

És hogy mit hoz a jövő számukra? Talán majd máskor, egy másik történetben azt is elmeséljük nektek...

Sziasztok Drágáim. Minden véges tudjuk nagyon jól. Így ez a történet is a végére ért. Remélem, hogy nem maradtak kérdések a fejetekben a fiúkkal kapcsolatban. Azt meg főleg remélem, hogy sikerült velük kellemessé tenni a hónapot, és a felkészülést a karácsonyra.
Elárulom nektek, nekem határozottan segített az oly nagyon szeretett párosomról írni nektek. Ugyanis úgy, mint Andrisnak, nekem is nagyon nehéz ez a hónap.

Köszönöm szépen, hogy velünk tartottatok, a vote-ot, a kommentet!

Kellemes, boldogságos ünnepet kívánok nektek!

Mamzi❤️