Gábor

A karácsonyi előkészületek lehetőségei adnak mindenkinek arra, hogy minőségi töltse együtt a családjukkal szeretteikkel, és idén bőven kijutott nekünk ebből. Voltak kaotikus napjaink amikor Andrisom rosszabb hangulatban volt, de voltak olyan napjaink is, amikor sziporkázott a szerelmem, és mint egy hurrikán úgy söpör el maga körül mindent. Közösen készítettünk koszorút szerelm énekelt nekem közben, ráadásul egy új hagyományt is sikerült bevezetnünk. Ugyanis minden egyes adventi gyertya meggyújtása után egymásban is felgyújtottak a tüzet. Találkoztam a régi barátommal, férjem nagy örömére, és a vacsora invitálására szentestére is igent mondtam, aminek az lett a következménye, hogy a szerelmem lázasan készült alkalomra. Elvittem kirándulni vidékre, ahol megalkottuk Jancsikát, és Péter és az ő kapcsolata egyre mélyebb, és én is megkedveltem Félixet. Együtt sütöttünk főztünk csinosítgattuk a lakást és mindemellett a sok elfoglaltság mellett nem maradhatott el egyszer sem a mókázás. Most arra gondolsz, hogy miért csak Andrásról beszélek, miért nem írom le azt, hogy én, hogy érzem magam nekem milyen volt ez az előkészület. Én boldog vagyok, hiszen ő is az, sikerült feledtetnem egy időre vele az érzést, amit anyukája hiánya okoz nálad. Boldog vagyok mert együtt vagyunk, és együtt csináltunk mindent. Együtt sétáltunk az utcán kéz a kézben és néztük a gyönyörű Andrássy utat a ligetet ahogy ki van világítva. Együtt mentünk habcsókot vásárolni is majd együtt is díszített fel a mézeskalács sütiket. Együtt, együtt, együtt és ez itt a lényeg ez a karácsony szelleme! Hogy együtt legyél a szeretteiddel, akik mindennél fontosabbak neked. És nem titok, ha azt mondom, hogy nekem Andris ez az ember. minden már nemcsak ketten vagyunk a világban! Itt van nekünk Margit néni is, aki unokájának tekint minket, vele Peti, Félix és az én barátaim is. Lehetne ennél szebb az ünnep!?

- Min gondolkozol annyira Nemes Gábor! -rázott fel szerelmem gondolataimból.

- Végig gondoltam ezt a hónapot, hogy mennyi minden történt velünk. -válaszoltam majd szerelmem az ölembe húztam. - Boldog vagyok!

- Vigyázz te mafla tiszta liszt vagyok! - kuncogott Andrisom, épp, amikor loptam tőle egy csókot.

- Lehet rajtad akármi! Ha meg akarlak csókolni meg is csókollak téged! - jelentem ki majd máris a szájában járt a nyelvem

- El...fogunk...késni az ebédről! - pihegett karjaimban a férjem, hiszen sikeresen meggyötörtem az ajkát és a nyelvet. De mit tehetnék, ha ennyire hiányzik?

- Nem késünk el Margit néni itt van a szomszédban! -jelentem ki, majd újra magamhoz vonom bár tudom, hogy nem kéne, mert ha így folytatom ebből jóval több lesz idővel...

- Nemes Gábor – juhú! Sikeresen felhúztam a férjem, amin én csak kacagok jóízűen. - oda szeretném adni az ajándékokat. - mondta kicsit mérgesen, de gyönyörű duzzadt ajka szélén egy szégyenlős mosoly is megjelent. Tudtam, hogy attól fél, hogy mit fogok szólni ahhoz, amivel készült nekem. Aj a buta fiú! Ha ismernéd, hogy nekem a legszebb ajándékot ő maga és az, hogy együtt élünk meg minden pillanatot.

- Nem kellett volna nekem ajándék szívem! -mondom ezt, de közben árgus szemmel követem ahogy a karácsonyfához megy. Nézem ahogy leemelt egy borítékot, és egy pillanatig forgatja ujjai között, majd összeszedve bátorságát arcán imádott mosolyával megindult felém. -Mondtam Andris, hogy nekem nem kell ajándék! Hiszen téged úgyse űberelhet semmi! - nyugtatom őt, de közben nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mit rejthet az a boríték.

- Boldog karácsonyt szívem! - felém nyújtja a borítékot, és azonnal bevágódik mellém, nem foglalkozik azzal, hogy mindent tiszta lisztes lesz. Én is azt teszem a borítékkal, amit ő tett korábban. Egy pillanatig forgatom lapát kezemben, megis emelem szemem elé mintha át láthatnék rajta, majd már nem finomkodva feltépem azt. Szemem kikerekedik ahogy kihúzom a jegyet, ami lapult a borítékban, boldog vagyok és meg is nyugodtam, hogy ő nem azt vette meg amit én neki szántam.

- Úristen Andris! -meredtem még mindig a képeslapszerű meghívóra, majd ledobtam a dohányzóasztalra és az ölembe húztam szerelmem. - Köszönöm szépen!

- Nagyon szívesen te mafla! Mást szerettem volna, de amikor ezt megláttam az interneten egyből az arcod jutott eszembe!

-Ferrari élményvezetés!? Viccelsz szívem? A legjobb ajándék, amit kaphattam volna, a testeden kívül! Magamhoz vontam, és csókolgatni kezdem, de máris azon kattogok, hogy az én ajándékom mikor adjam neki oda. – te mikor szeretnéd az ajándékod kicsim? Most...- húztam egy kicsit agyát, így megemeltem a csípőm alatta, de éppen csak egy kicsit. Persze ez a játék tetszett neki... de most erre nincs időnk...

- Én nem azért adtam neked most oda mert én is szeretném kapni...-mondta ezt szerényen, de közben láttam rajta, hogy igencsak kíváncsi. Gyorsan kiemeltem ölemből, de előtte azért még egy apró kis csókocskát, majd én is a karácsonyfa felé indultam. Láttam férjemen ahogy megfeszül, kiegyenesedik ültő helyében és árgus szemekkel nézi, hogy én is a fa felé megyek, mert ott az ajándékom és azt ő eddig nem vette észre. Elégedett vigyorral hajoltam le és a fenyőtalptakaró alá nyúltam, és előhúztam egy borítékot, amit neki szántam. Andrisom szeme csillogott, amikor felé tartottam, ami ebben a csepp lakásban öt lépést volt talán, de én kiélveztem azt a kíváncsi mosolyt az arcán.

- Boldog karácsonyt a szívem! -nyújtam neki a borítékot, amit ő azonnal ki is kapott a kezemből. Azt hittem, hogy még nálam is türelmesebb lesz és újra forgatni fogja a borítékot, mint korábban én is tettem. Azonban nagyot tévedtem mert úgy esett neki, mint egy vad a zsákmányának és szempillantás alatt széttépte, majd kihúzta belőle a lapot, amin az ajándéka szerepelt. Még szerencse, hogy ez csak egy másolat és ki tudom még újra nyomtatni, ha kéne.

- Úristen...- motyogta könnyes szemmel közben felváltva a lapot és engem nézett. Szilveszter Párizsban...- motyogta majd félredobta a papírt és a nyakamba ugrott. - köszönöm szépen te mafla! De ez nagyon drága ajándék! - hangjában hallottam az örömöt, és csalódottságot is, de nem azért ám mert nem tetszett neki, amit kapott, hanem azért, mert tudom, hogy az jár a fejében, hogy az ő ajándéka jóval kisebb. De nem ez a lényeg! És ezt elmondtam már neki is annyiszor.

- Ha rólad van szó semmi sem drága nekem! - szorítottam magamhoz és próbáltam nyugtatni a háborgó lelkét közben. - Mondtam, hogy Thaiföldre többet nem viszlek. - váltottam viccesre, amin már ő is nevetett velem.

Végül sikerült Andris háborgó lelkét megnyugtatnom, de most nem mókázással, mert arra tényleg nem volt időnk. Egyszerűen elmagyaráztam neki, ha tőle csak egy mézeskalács szívet kapok, amibe a monogramunk van bele rajzolva annak is örültem volna, mintha elém teríti az egész világot. Mert nem az a lényeg, hogy mit vagy kinek adsz! Hanem az, hogy adhatsz!

Együtt sütöttük meg a friss kalácsot, amit az ebédre és majd barátaimhoz viszünk vacsorára, majd sikeresen felöltöztünk alkalomhoz illően azzal teljesítve Margit néni kívánságát is. A nekik szánt ajándékokat egy kosárba pakoltuk, majd két- két tálcával a kezünkben a bejárat felé indultunk, amikor is Andris hirtelen megáll, mert eszébe jutott valami igencsak fontos dolog.

- Két percet kérek szívem! De ez nagyon fontos! – a tálcát lerakta a cipősszekrény tetejére, majd úgy ahogy volt cipőben a nappaliba szaladt, elővette a laptopját és gyorsan gépelni kezdett. Én is leraktam a kosarat a tálcákat, majd mellé húztam a széket és figyeltem ahogy a férjem géppel

Kedves Mamzi, Wattpad írói, és olvasók, Kellemes ünnepeket kívánok. Az én ajándékom ez a kis vers.

"Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!" (Szilágyi Domokos)

Pár szót gépelt csak le, de láttam rajta, hogy ez mennyire fontos és ez a pár szó mennyire meghatotta őt. Megcsókoltam a tarkóját a füle mögött, majd, amikor becsukta a laptopot teljesen átszellemülve már a szomszédba indultunk Margitnak, hogy az ünnepnap is elkezdődjön.