Andris


Álmatlanul forgolódtam éjjel, és ez most nem egy újabb kihívás miatt történt velem, hanem azért, mert közeledik az ünnep. Régebben izgatottan vártam a jeles napra, ilyenkor már díszítettük a lakást és ötleteltünk, újabb recepteket kerestünk a megszokottak mellé anyával. Azonban amióta ő nincs, keservesen telnek el ezek a napjaim! Sajnálom szerelmem, hogy el kell viselnie a hangulat-ingadozásaimat, amit szó szerint értsetek! Van nap, hogy jókedvem van, és teljesen kifordulva magamból poénkodok, viccelek vele, azonban az is előfordul, hogy magamba fordulok, és mindenben a hibát keresve kötekedek mindenért. Már csak tíz nap van szentestéig, holnap a harmadik gyertyát gyújtjuk meg az általunk készített koszorún, és talán emiatt is vagyok egyre inkább szomorú. Két hete megígértem a Maflámnak, hogy idén más lesz, összeszedem magam, és nem zúdítom rá a hülyeségeimet, és ez valamennyire sikerült is, amit csakis neki köszönhetek, na, meg Petinek, mert mindig elrángatott magával a városba vásárolgatni.

Úgy érzem, ezek ketten összebeszéltek!

Amint eszembe jut, hogy szombat van, szorosan magamhoz húzom Maflám, és nekidörgölöm vágyakozó farkamat, amit amúgy nagyon is szeret! Nem mintha megengedné, hogy én legyek felül, de ezzel jelzem, hogy mókázni szeretnék vele! Épphogy hozzáér a karom és az ágyékom, ő máris mocorogni kezd, majd morran egyet, hogy jelezze: érez engem, és tudja, mit szeretnék tőle. Azonban mielőtt még felém fordulna, hirtelen fölékerekedek, és testét máris csókolni kezdem. Hiába félálomban van még, minden apró érintésemre megborzong a teste, majd amint a nyakától a mellbimbóján, imádott, feszes hasfalán keresztül elérem az ágyékát, megemelkedik a keze, és a fejemre fog:

– Miért nem alszol inkább, Andris?

Újra ez az utálatos név, de nem hagyom lankadni a kedvem, na, meg már az övét sem, ugyanis érzem, hogy a pizsamaként használt alsója alatt a farka igencsak keményen mered! Így nem is válaszolok neki, sebtében kibújtatom imádott hímtagját, és bosszúból, mert megint azon a néven szólított, amit gyűlölök, a makkjára fújok, amit amúgy utál!

– Ne csináld, szívem! – kérlel, de nem fogadok szót neki, inkább azonnal végignyalom a hosszát, mint egy nyalókát, és mielőtt még felemelhetné fejét, hogy a szemembe nézzen, mélyen torokra engedem.

Pár szapora nyelvcsapkodás isteni tagja körül, és már hallom is öblös nyüzsgését, azt a fajtát, amelyből tudom, hogy neki ez most nem elég. A fejem fel-lemozog, a nyelvem is sebesen köröz még mindig tagján, amikor megérzem, hogy hirtelen a hónom alá nyúl, és ő kerekedik rajtam felül.

– Szóval mókázni szeretnél, szerelmem! – súgja az ajkamra, majd el is marja, és vehemensen csókolni kezdi.
Szeretem, amikor ilyen, és én is benne vagyok a játékban, így átkarolom a nyakát, és teljesen átadom neki magam. Pár pillanat alatt kitágított, előkészített engem, közben ajkával sem szakad el tőlem egy pillanatra sem, majd már csak a feszítő érzést érzem, és a kéjt, amit erős lökéseivel kivált belőlem. Mondhatnánk, hogy ez volt az előjáték, és ezután még több menetet is mókázunk így szombat reggel, azonban miután kielégülten eldőltünk egymás mellett, eszünkbe jutott, hogy ma vásárolni kell mennünk!

Nincs is ennél lohasztóbb gondolat!

Szeretek vele mindent csinálni, így vásárolni is! De nem, mert mégis van egy dolog, amitől szó szerint a falra tudok mászni! Ez nem más, mint a habcsók iránti szenvedélye! Én gyerekkorom óta rosszul vagyok tőle, már hacsak meglátom, és elképzelem, hogy beleharapok, és a fogam alatt recseg, a hátamon libabőr keletkezik és kiráz tőle a hideg! Maflám pedig képes a bevásárlóközpontban a habcsókos sor előtt állni hosszú perceket, amíg kiválasztja azt a három-négy dobozt, amit meg szeretne venni, majd engem idegesítve a fülem mellett megenni! Főleg azért csinálja, mert tudja, hogy én teljesen kiborulok tőle! Bevásároltunk mindent, ami a hétre, illetve majd az ünnepekre kellhet nekünk, a kosarunkba négyféle habcsók is magasodott teljesen elkülönítve, hogy nehogy véletlenül rádobjanak egy zsák krumplit, és az összetörjön!

Máris a szemem előtt van Maflám arca, ahogy a dobozból ujjhegyét benyálazva kieszi a habcsókmorzsákat, miközben engem kiráz a hideg!

Nemhogy mást nyálazna így... – jut eszembe egy perverz gondolat, amit tudom is, hogy fogok elérni nála!

Már épp a sorban álltunk a kasszánál, amikor eszembe jutott anya, és a Pavlova torta, amit szerelmem is annyira imádott, és csakis kettejüknek sütöttem meg. Hárman álltak előttünk a sorban, így én gyorsan visszaszaladtam, hogy megvegyem azt, ami az elkészítéséhez kell.

– Hova tűntél, Andris? – kérdezte szerelmem, amint visszamentem hozzá ölemben a dolgokkal, amiket összeszedtem hirtelen.

– Meg szeretnélek lepni valamivel, szívem, de kérek cserébe valamit én is érte! – közben ránéztem a habcsókokra, melyeket sikeresen elkülönített, nehogy összetörjenek.

– A habcsókjaimat nem adom! – szívta fel magát szerelmem, és ha nem ott lennénk, ahol, a nyakába ugrok és megcsókolom, hiszen annyira dögös ilyenkor! Ám mivel mi a szerelmünket zárt ajtók mögött éljük meg, ezt majd otthon bepótoljuk. – Ígérem neked, hogy elvonulok, és akkor eszem meg őket, amikor a közelemben sem vagy! – próbál puhítani, de még mindig nem tudja, hogy én mire gondoltam.

– Ez nehéz lenne egy negyven négyzetméteres lakásban, és még nem is tudod, hogy mit szeretnék kérni! – válaszoltam azonnal súgva, hogy senki se hallja az eszmecserénket.

– De ismerlek, szívem, és tudom, hogy most valami nagyon rafinált dolog jár a fejedben! Ezért feláldozok két doboz habcsókot, és az irodában eszem meg! – próbál alkudozni szerelmem, én pedig egyre nehezebben bírom ki, hogy ne csókoljam meg.

– Tudod, mi a szerencséd? – kérdezem tőle azt, amit anya is mindig, amikor olyat tettünk, ami szeretettel töltötte meg a szívét.

– Az, – hajolt hozzám, amilyen közel csak lehet, hogy senki se hallja, amit mondani készült nekem – hogy imádsz engem!

– Nem! – súgtam vissza, az orrunk már épp összeért, és nem érdekelt senki és semmi, de ki kellett végre mondanom, amit akartam.  – Az, hogy egy boltban vagyunk!

– Jól van, Andris! – húzódott el tőlem puffogva, amit tudom, hogy csak színjáték. – Ezért mind a négy doboz habcsók marad!

Akkor ott a boltban lezártuk a témát, de amint bepakoltunk az autóba, és beültünk egymás mellé, körül se néztem, elkapva tarkóját megcsókoltam őt. Erre vágytam már percek óta!

– Tényleg imádlak, Nemes Gábor, és hiába is megvetted mind a négy doboz habcsókot, én megcsinálom azt, amivel készültem neked! – végignyaltam ajkán, majd megfordultam az ülésben, ugyanis az én autómmal mentünk, és én vezettem.

Gábor lefagyott mellettem, én pedig beindítottam az autót, és ahogy oldalra néztem, láttam, hogy altájon igencsak feszengett a korábbi vallomásom miatt.

– Te komolyan ki fogsz nyírni egyszer engem! – motyogta nevetve, majd bekötötte magát, és már az útra figyelt.

Persze amíg haza nem értünk, végig faggatott, mi a meglepetésem, mivel szeretnék készülni neki. Azonban tudjátok már jól, én milyen makacs vagyok, így nem avattam be, csak hagytam főni egy kicsit a saját levében. Majd azzal zsarolt, hogy hozzám sem ér egy hétig, meg sem csókol, és a kezemet se fogja meg, azonban tudom, hogy ezt úgysem bírja betartani, mert elég, ha meglát engem bokszerben, és a farka máris az égre mered! Jól éreztem magam, elfelejtve mindent! Azt is, hogy mire készülünk, mi van a nyakunkon, és ezért nagyon is hálás voltam szerelmemnek, hogy újra kirángatott engem a melankóliából!

Amint felvittünk mindent, én azonnal kezet mostam, átöltöztem, és a konyhába mentem. Gábor még durrogott egy kicsit rám, amiért nem avattam be a tervembe, de ő is ugyanazt tette: megmosta a kezét, majd segített kipakolni nekem mindent. Azonban ahogy pakoltuk a dolgokat a helyükre, feltűnt, hogy valami hiányzik a szatyrokból.

– Hol hagytuk a habcsókokat? – kérdeztem rá, de nem azért, mert nekem hiányoztak, hanem azért, mert tudom, hogy ő imádja őket.

– Lent hagytam az autóban, majd az irodában eszem meg. – válaszolta, mire nekem megdobbant a szívem.

– Miattam?

Azonnal lelkiismeret-furdalásom lett: egy évben egyszer nem bírom ki, hogy szerelmem éljen ennek a szenvedélynek? Nem mondott semmit, csak a hűtőbe hajolt, hogy elpakolja az odavaló dolgokat, én pedig kiléptem a konyhából, a kocsikulcs után nyúltam, és indultam, hogy felhozzam a kedvenceit. Hallottam, hogy utánam kiabál:
– Ne csináld, Andris, majd megeszem az irodában! – de nem érdekelt.

A Pavlova tortát mindenképpen megsütöm neki, és boldogan aratom majd le a babérokat.