Andris 

Gondolom, úgy vigyorogtam álmomban, mint egy jóllakott napközis, mert szerelmem tett róla, hogy maximálisan érezzem magam a hétvégén.
Nem sok dolgom volt, és írnom is sikerült a saját történetéhez, ráadásul ketten takarítottunk, vásároltunk be, és a hétvége mind a két napját egy-egy fantasztikus szeretkezéssel zártuk le. A takarítás Gábor grincses dolgait pakolásztam, amiért tőlem és anyától az évek alatt, mert azt mondta a kapcsolatunk elején, hogy ő azonosulni tud ezzel a figurával. Eleinte nem értettem, miért mond magára ilyet, de idővel rájöttem... mert utálta a karácsonyt és az előkészületeket! Sokat mesélt az egyetemről és a két barátjáról, akik évek óta nem is láttak, arról, hogy ők voltak az egyedüli bizalmasai, akik tudták a másságról. Arcomon az elégedett vigyor lassan lekonyult, mert azon kívül, hogy sajnáltam szerelmem, anyu is eszembe jutott. Előttem van az arcuk, a mosolyuk és a szeretet, amivel egymás felé közelednek. Anyu mindenben a szépet és a jót látta, ezért is szidott meg anno, amikor a férjem által kedvelt karaktert kifikáztam.
– Andris, biztos annak is megvan az oka, amiért nem szereti az ünnepet! – súgta a fülembe, majd az akkor még csak udvarlóm felé fordította a fejem.
Gábor épp a fát díszítette, az összegabalyodott égősorral hadakozott, amitől anyával egyszerre elmosolyodtunk.
– Nem szerette, mert hiába volt ott a családja, nem volt velük boldog! De nézd meg most ezt a fiút! – simított végig a hátamon. – sárga Ragyog, mert szerelmet, és új családot!
Igazat adtam anyának, de nem azért, mert féltem vitába szállni vele! Nem! Hanem azért, mert akkor hallottam Gábort először önfeledten dudorászni! Egy régi karácsonyi dalt dúdolt, épp azt, amit az apró karácsonyi ajándékom is játszott. Anyától hasznos anyagot kaptunk, úgymint: alsónemű és pulóver, mi pedig a rég áhított masszír gépet vettük neki meg. Ő sírt, és persze mi is vele együtt, egészen addig, amíg Gábor ki nem bontotta azt, amit én vettem neki: egy zenélő, táncoló Grincset.
– Imádlak, Andris! – nevetett az ajándéka láttán, majd megölelt. – Otthon tisztességesen meghálálom szívem! – súgta az ajkamra, majd ténylegesen már anyának szentelte.
Bár szép az álom, mert emlékszem a hálára, amit kaptam tőle... mégis anya miatt álmomban potyogni kezdett a könnyem! Amíg a maflám már szereti az ünnepeket, és szívesen segít is az előkészületekben, az én szívemben az űr ebben folyamatosan csak mélyebb...
– Miért sírsz, szívem? – hallom maflám álmos hangját, és érzem, ahogy magához ölel, én azonban nem válaszolok, és ő sem faggat tovább, hiszen tudja, a férje miért sír álmában. – Tudod, hogy anyukád mérges lenne... – csuklott el az ő hangja is, majd lecsókolva a könnyeim, próbált engem elaltatni.
Újra álmodtam, már mást... A laptopom előtt ültem, és újabb Grincses dolgot kerestem a férjemnek, mivel azonban ez nálunk már szokás lett. Azonban ez nem egyszerű a feladat, mert már van ágynemű, díszpárna, bögre, táncoló baba, toll, telefontok, ezért a zöld manó vigyorog rá vissza.
Na, Andris, holnaptól újra kutathatsz, milyen Grincses dologgal lepd meg a párodat... Na, szép! Még álmomban is beszélek magammal!
Reggel szerelmem úgy ment mellőlem, hogy én azt észre se vettem, majd amint kipattant a szemem, és kimásztam az ágyból, azonnal keresni kezdtem. A konyhában találtam rá, ahogy álmosan a pultnak dőlve a kávéfőzőt szuggerálta, de én mégsem a még nyúzottan is gyönyörű arcát figyeltem, hanem jóval lejjebb... a grincses alsóba bújtatott ágyékát! Nem zavart a zöld manó sem, csak a látványon legeltettem a szemem!
Nyugodj meg, András, mert elkésik a férjed! – nyugtattam magam, de az ágaskodó farkáról le sem vettem a szemem.
– Tetszik az alsóm, szívem? – rántott magához Gábor, a hangján pedig hallottam, hogy már igencsak éber. – Azt hittem, utálod a Grincset! – lehelte az ajkamra, majd máris hajkurászni kezdte a nyelvet, én persze azonnal elgyengültem, elfelejtve az ajándékot, az álmot, és átadtam magam a férjemnek.
– De azt... nem, amit az ocsmány feje elfed! – válaszoltam az alsójába csúsztatva az izgalomtól már remegő kezem.
Közben a kávé lefőtt, és mi is, mert szerelmem a konyhában esett nekem! Csodásan –dehogyis – mókásan indult a hét, a nap, de én még mindig nem tudtam, mit kap tőlem a férjem!
Talán írok neki egy mesét, amiben Nemes Gáboré – alias Grincs – lesz a főszerep!