Amaya az órára emelte a szemeit. Az idő közelített a 8 órához. Kint még mindig szakadt az eső, sőt most elkezdett dörögni és villámlani is. Amit kifejezetten a fekete sose kedvelt. Rossz emlékei voltak ezzel kapcsolatban. Nem sokkal később Amayát kopogás zavarta ki gondolataiból. A lány felkelt, hogy megnézze ki az. Hiszen bátyának van kulcsa a lakáshoz. De nem vár vendéget. Ahogy kinyitotta az ajtót, megpillantott két gyönyörű ezüst szemet, majd a rámosolygó Lilyre emelte szemeit. Nem gondolta, hogy a lány még a mai nap folyamán megfogja őt keresni a lakásukban. Udvariasan félre állt, ezzel jelezve azt a szándékát, hogy lépjen be, ne az ajtóban álljon. A vörös egyből belépett a lány mellé a lakásba, majd mosolyogva emelte rá szemeit

-Milyen szépen rendben tartod a lakást-lépett a nappali felé- Gondolom Kei-kun nem sokat segít-foglalt helyet a kanapén, majd körbe vezette tekinteté a nappaliban. A nappaliban rengeteg családi kép volt elszórtan. Kisebb szekrények voltak még találhatóak a nappaliban, melyek tele voltak könyvekkel, vagy éppen teás készlettel. A kanapé amin Li helyet foglalt fekete színben pompázott. Előtte egy kis dohányzó asztal foglalt helyet, melyen éppen Amaya befejezetlen teája pihent. Lily mosolyogva vette kezébe az asztalon pihent fényképet melyen, Amaya és Keisuke is boldogan mosolyogtak. A nappaliból nyílt egy kis kilátás a konyhára, ahol a fekete hajú a vörösnek töltött teát, majd oda vitte neki, és leült mellé.

-Ezen a képen olyan aranyosak vagytok-mutatta Amaya felé az említett dolgot- Nagyon örülök, hogy Kei-kunnak egy ilyen aranyos, és rendes húga van-tette le a fényképet- De amiért is jöttem-váltott át komoly hangnemre az ezüst szemű-Mivel jelenleg Kei a gyűlésen van arra gondoltam, és mivel szeretnéd megismerni a Toman tagjait, hogy meglepjük őket, a gyűlésük helyén-jelent meg egy halvány mosoly a lány arcán

-Mi? Szeretnéd meglepni őket? Baji nem örülne, ha felbukkannék. Nagyon is védelmező bátyus-gondolkozott el. Azt is tudja, hogy nem lenne más esélye megismerni a Toman tagjait, hiszen nem engedné a közelükbe egy pillanatra sem. De ha elmegy a Livel, akkor esélye nyílna megismerni a híres vezetőket, akiktől annyira tiltja bátya. Szemeit egyből a vörösre emelete-Legyen. Más esélyem nem lesz-mosolygott barátságosan rá

-Remek-mosolyodott el az ezüst szemű, majd megfogta a kezét, és elkezdte kihúzni a lakásból-Nem zavar, hogy motoron kell ülnöd úgye?-emelte hátra tekintetét a fekete hajúra-Mert ha igen akkor hívok fuvart.

-Ne aggódj, Baji mögött is ültem már. Szóval nem újdonság. És majd szeretnék saját motort is, mivel nagyon szeretem a motorokat. Csak ezt a szeretett bátyuskám nem tudja még. De tudom, hogy nagyon ki fog akadni. Azt se nagyon szereti, ha mögé felülök. Szóval ez egyenlőre titok előtte. Ezt még csak te tudod-kacsintott Lire-Megőrzöd ugye?

Li mosolyogva bólintott a fekete hajúra. Amaya bezárta az ajtót, majd kilépve a házból megpillantotta a fekete motort aminek a kulcsát éppen akkor vette elő a vörös, és a járműhöz sietett, és felpattant a motorra. Majd miután a fekete is felült mögé beindította és elindultak az éjszakába, hogy megnézzék azt a helyet ahol a Toman a gyűlését tartja ebben a pillanatban is. Nem is olyan hosszú idő után Li megállt egy hosszú lépcsősornál, majd leállította a motort, és leszállt. Amaya követte a példáját, majd a felsorakozott motorokra nézett, megpillantva köztük bátya motorját is. Li szemei megakadtak egy számára fontos emberhez tartozó motoron. Elmosolyodott, majd megfogva a mellette álló kezét elindult felfelé a lépcsősoron.

Mikor felértek Amaya elcsodálkozott, hogy hány ember van itt jelen. Majd körbe pillantott. Szemei megakadtak Bajin, majd Chifuyun is. Kissé elmosolyodott rajtuk. Chifu is úgy kezeli a fekete hajú lányt, mint a saját húgát. Keiről nem is beszélve. Nagyon védi őt mindentől. Még ha fiúja lenne őt is elijesztené a közeléből. Mellette álló ezüstös szemeit előre vezette, ahol az egyik lépcsőn helyet foglalt a Toman vezetője, és mellette legjobb barátja is. Li nem tudta nem a szőke hajú Sano Manjirot figyelni. Évek óta nem látta őt. Kissé haragban is váltak el. Ami nagyon megviselte a vöröst. Erőt véve magán, elmosolyodott.

-Szép estét az uraknak. Remélem nem gond, hogy két hölgy is csatlakozik, ehhez a kis gyűléshez-szólalt meg végre a vörös, így minden szem rájuk szegeződött

Mikey egyből a hangfelé kapta a tekintetét. A Sano fiú ezer hang közül is felismeri ezt a csilingelő hangot. Mikey elmosolyodva nézett farkas szemet Livel, aki csak egy mosolyt küldött felé. Manjiro egyből felállt, majd oda súgott valamit Drakennek, majd elindult a lány irányába. Gyorsan levágta a köztük lévő távolságot, majd szoros ölelésbe vonta a vöröst. Li pislogott párat, de elpirulva viszonozta a tettét. Olyan rég érezte a fiú meleg ölelését, hogy nem is akarta elengedni őt. Egy darabig álltak ott, olyan volt mintha kettejük körül nem lenne senki, mintha az egész világon ketten lettek volna. Pedig Mikeyt és Lit mindenki figyelte. Senki sem látta még így viselkedni a nagy Mikeyt. Ráadásul nem pont egy lány miatt. Ám a Toman alapítók tudták, hogy Sano Manjironak nagyon is fontos a vörös hajú. Ezt legjobban Draken tudja, hiszen ő szokott a legtöbbet a Sano fiúval lenni. Ezért sem engedte, hogy csatlakozzon a Tomanhoz, mivel nem élné túl, hogyha elvesztené a vöröst. 

-Mennyi ideje is volt Li-san?-szólalt meg végre a Sano fiú- Volt legalább 5-6 év nem? Sokat változtál. De jó értelemben. Nagyon hiányoztál nekünk. Baji már sírt is amikor elmentél-súgta a lánynak- De nekem hiányoztál a legjobban. Ken-chint is megkérdezheted, hogy mennyire a padlón voltam a hiányod miatt. Miután elmentél felfordult az életem-emelte a vörösre a tekintetét- Szükségem lett volna rád...

-Hallottam, hogy mi történt Shinichiro-kunnal...-ölelte meg szorosan a szőkeséget-Nagyon sajnálom. Bár itt lehettem volna veletek-szomorodott el az ezüst szemű-Mikor a Ka-san elmondta eleredtek a könnyeim. Nagyon szerettem Shint. El sem hittem, hogy Kazu-kun ilyet tegyen. Sose gondoltam volna róla-ölelte szorosan Manjirot, így a szőke feje melleire került

-Oi Mikey-lépett oda a sárkány tetoválással rendelkező Ken Ryuguji- Hányszor mondjam el, hogy Draken, és nem Ken-chin? Tudod, hogy nem szeretem, hogy Ken-chinnek hívsz. A nevem Draken-fonta keresztbe a karjait Draken, aki közben haza küldött mindenkit Mikey kérésére- Jegyezd már meg végre

-Ej de mórgos lettél az évek alatt Keny. Nem ilyen voltál-emelte szemeit a vörös hajú- Keresni kéne neked egy barátnőt-csillant fel Li szeme- Akkor talán nem lennél annyira morgó medve

-Köszönöm, hogy aggódsz Li-chan, de jelenleg nincs szükségem barátnőre-mosolyodott el, majd megölelte a vöröst, és vele együtt Mikeyt is- Hiányoztál törpe-vigyorgott Draken

-Oi-vágta fejbe- Nem vagyok törpe. Hmp. Tehetek róla, hogy ti ennyire megnőttök míg távol voltam? Nem-durcázott be- Kikérem magamnak. Mit esztek, hogy ennyire nőttök mint a bolond gomba? Hah?-emelte fel szemeit Drakenre

A szőke megszólalt volna, de ekkor mögéjük lépett Mitsuya, Kei, Chifuyu. A vörös elmosolyodott majd a 3 fiúra pillantott. Az évek alatt sokat gondolt rájuk, hogy mi is lehet velük. Sokáig haragudott rájuk, hogy egyetlen lányként nem akarták bevenni a Tomanba. De valahol megértette a fiúkat is. Úgy tekintenek rá, mintha a húguk lenne. Ő pedig némelyikükre testvérként is tekintett. De még magában sem merte bevallani, hogy Mikey iránt többet is érez mint barátság. Ezüst szemeit most Ama-chanra emelte, aki bátyára pillantott, aki kissé morcos tekintettel figyelte a fekete hajú lányt.

-Kei-kun. Ne légy már ilyen vele. Velem jött. Vigyáztam rá. Had ismerkedjen. Nem dől össze a világ, ha megismer pár új embert. Akik ha úgy vesszük az életük árán is megvédik a tagok családtagjait. Nem igaz?-pillantott le a Toman vezetőjére, akinek feje még mindig a keblein pihent. Mikor realizálta, hogy hol is van a feje, kissé elvörösödve kapta el tekintetét róla. A helyzeten az sem segített, hogy Mikeyt egyáltalán nem zavarta, hogy jelenleg a feje hol is pihen.

-Baji, ő a húgod?-szólalt meg végül Draken, aki elengedte Mikeyt és Lit is- Nem is mutattad be még nekünk-lépett a lány elé, majd kezet nyújtott a fekete hajúnak, aki felpillantva rá, elfogadta a kezét- Ken Ryuguji, de szólíts csak Drakennek-mosolygott a lányra

-Amaya. Örvendek a találkozásnak-mosolygott barátságosan a fiúra- A Nii-san nem sokat mesélt rólatok, de amikor mesélt csupa jókat

Amaya bemutatkozott mindenkinek, majd együtt közösen elindultak, és beültek egy étterembe. ahol leültek enni. Így Amaya is jobban megismerhette bátya barátait. Nem is sejtve, hogy ez az életében elfog indítani gyökeresen egy változást, ami kissé megfogja a fekete hajú életét változtatni. És azt fogja kérni, hogy ez a nap meg sem történt volna.