A szobából a "The Greatest Show" című dalát lehetett hallani a nappaliban. Kim Namjoon melletted volt az ágyban és fogta a kezed. Az egyetlen nála fontosabb lény, az nem más mint Isten, hiszen tudta mennyire szeret téged. Pontosabban ő tudta a legjobban mit jelentesz Namjoon számára. És ez kölcsönös volt, még a korábbi veszekedések ellenére is tudta, hogy a szerelem kölcsönös. Rád mosolygott. A húga volt az aki úgymond összehozott titeket. Az új munkahelyeden, ő volt az egyetlen aki elsőre megszólított, és mivel barátságosnak gondoltad, nem féltél megnyílni előtte. Egy idő után pedig sokat mesélt bátyáról, ami kíváncsivá tett téged, míg végül rábeszélted, hogy hozzon össze egy találkozott. Nem telt bele sok idő, hogy beléd essen. Namjoon kinyitotta az ablakot egy új világra, amelyet még nem láttál, és ez nagyon is tetszett neked. Megmutatta milyen a világ odakinn és milyen a szobájában a négy fal között. 

Egy idő után rájöttél mennyire jó a vele töltött idő, de kint? A világ? A pokolba, ez még jobb volt hiszen vele lehettél. Mindig azt mondta „Higgy az angyalokban, a lehetetlenben, a jövőben". Talán valóban is elhitted, hiszen mit számít az út, ha az érkezési cél a legfontosabb? Semmi sem hasonlítható azokhoz a csókokhoz, amelyeket akkor adna neked, ha befejezted, amire kért. Mások vérének fémes illata a bőrén már megszokottá vált, amikor szeretkeztetek. Eleinte undorodtál ettől, sokszor hánytál is, sőt volt hogy elájultál, de Namjoon mindig ott volt és segített, hogy jobb legyen. Azonban még ennek ellenére is van, hogy a családodra gondolsz. 

Mit szólnának, ha most gyilkos bohóc jelmezben látnának? Mit szólna a nagymamád, ha tudná, hogy egy ártatlan férfi szívében egy olyan kés van, mint amilyennel a kedvenc ételed elkészítéséhez használt? Kérdések amire talán soha nem kapsz választ. Kérdések amiket Namjoon soha nem szeret hallani, ami feldühíti. 

 – Te egy holttestet látsz, én új lehetőségeket látok – az említett fiatal férfi a követői között sétált, köztük te is. Az a személy, aki voltál, mielőtt találkoztál vele, még mindig benned volt. Gyengén, de ott volt. Az a gyerek, aki ártatlanul játszott a hálószobában, azt sugallva: "Ez nem te vagy!". Viszont képtelen voltál engedni neki, hiszen Namjoon mintha ráérzett volna a gyengébb pillanataidban, és akkor biztatott leginkább mennyire jó döntést hoztál. De a valóság az volt, hogy minden, amit Ő mondott, nem volt más, mint puszta fantázia, egy tündérmese, amelyet egy szociopata alkotott meg, aki nem gondolt senkire, csak önmagára.

– Mindenben látok valami jót – mondta tisztán, hangosan, kiejtve a szavakat, mindvégig rád pillantva. – És ebbe te is beletartozol. De vannak kétségeid, kétségeid, amelyek engem érintenek – megrázta az arcod előtt a rózsafüzért, ami nem volt jó jel. Utáltad, amikor arra kényszerített, hogy válaszolj a kérdéseire. Érezted, hogy nem bízik benned, és ez fájt, mert érte olyat tettél, amit még soha senki. Az elmúlt néhány napban te és Namjoon sokat veszekedtetek. Még nem fordult elő, de úgy gondolta, rendben van, ha elmondja a véleményét, végül is te voltál a másik fele. 

– Mi zavar téged, szerelmem? – kérdezte, de te nem válaszoltál. Namjoon erősen megrázta az ujjad, hogy megszólalj. – Szeretném tudni, hogy igaz-e, hogy másokkal is lefeküdtél. 

– Igen, ez igaz. De még azelőtt volt, hogy a tied lettem volna. Csupán szex volt semmi több – válaszoltál egyszerűen hiszen ez volt az igazság, ám a férfi nem szólt semmit, csupán maga elé bámult és gondolkodott. Szeretett téged. Bárkit megölt volna érted, ami már nem egyszer bizonyított. Talán nem ez volt a szerelem legnagyobb bizonyítéka, amit mutathatott neked? Hogy te voltál az egyetlen szerelme? De elnök szeretne lenni. Mindig is ez volt a nagy álma. Ezért tette mindezt. Sorsa miatt megérte átkelni egy vérpatakon, első számúnak lenni. De mindezek mellett, azt szerette volna ha mellette lennél. 

Azt azonban nem tudta, hogy míg ő erre koncentrált te rájöttél mennyire beteges amit tesz. De még mielőtt bármit is tettél volna Namjoon észrevette különös viselkedésed. Ezért is volt a mai megbeszélés. 

Anélkül, hogy bármit mondhatott volna, elvágta a torkod. Mosolyogva nézett üres tekintetedbe, hiszen már nem volt senki aki megakadályozta volna, hogy véghez vigye álmát, még ha nem is ez volt a terved.