Jelenleg Szöul sötét utcáin sétáltál. A barátaiddal voltál a klubban, de elhagytak néhány fiú miatt egy kibaszott 7 perc a „mennyországban" játék keretein belül. Milyen kedves barátok ezek, igaz? Séta közben hirtelen hangos zajt hallottál az egyik mellékutcából. A zaj után valami kiáltáshoz hasonló társult, de nem emberi hang volt. Lassan közelebb sétáltál az utcához két épület között, és a telefonoddal világítottad meg a teret. De nagyon megijedtél mikor láttad a kutyát, nem, inkább egy farkas feküdt a hideg földön. Megsérült a gyomra, és a seb még mindig vérzett. A farkas fájdalmas nyüszítése, összetörte a szívedet.

Nem gondolkodtál és azonnal az állathoz rohantál. Lekuporodtál a hozzá és megsimogattad a fejét. Szegény állat nem ijedt meg, úgy tűnt, örült, hogy megtaláltad. Kivetted a kötszert -ilyenkor milyen jó, ha vannak nálad ilyen dolgok-, a táskádból, és gyengéden elkezdted a farkas köré tekerni. Leültél mellé, és nézted a gyorsan felépülő farkast, mire csak nagyokat pislogtál. Biztosan a pia ütött be kicsit, és vélhetőleg egy kutya van ott. Hamarosan az állat leült, és szaglászni kezdett, miközben az orra hozzáért a karodhoz és a nyakadhoz. Ettől felröhögtél.

Gyorsan ránéztél a telefonra, amikor üzenet érkezett a barátaidtól. Csak gúnyolódva elhúztad a szád és törölted. A farkas szagolgatni kezdte az arcodat, te pedig kuncogtál.

– Hagyd már végre abba – mosolyogtál, de amikor visszanéztél a mosolyod elhalványult. Nem egy farkas szagolt téged! Egy férfi volt! – Menj innen! – sikoltottál és gyorsan felálltál. – Ki vagy te?! – megrémültél, mert a farkas elment, és a férfi ült a helyén. Zavartan nézett rád.

– Hogy érted ezt? Segítettél nekem. – válaszolta felhúzott szemöldökkel. Hangja lágy volt, mint a méz.

– Hol van a kutya?

Még mindig zavartnak tűnt. Lenézett magára, majd mosolyra húzta ajkait.

– Farkas, nem kutya – kuncogott, és rád nézett. Féltél, de az ő mosolya volt a legszebb, amit valaha láttál, és valamiért nem tudtál távolodni tőle. – Átváltoztam és nem vettem észre. Köszönöm, hogy elállítottad a vérzést.

– Mi a fenéről beszélsz?! Hol van a kutya, az az állat?! Te nem lehetsz az, ember vagy! – mondtad remegő hanggal. Csak kuncogott, és a meztelen felsőtestére mutatott. Félmeztelen volt, így látni lehetett tökéletes formájú felsőtestét, de a gyomra körüli kötést vér szennyezte. – T-te... te egy-vagy... – kezdted.

– Igen, az a farkas én voltam. Meglepetés! – kuncogott a zavart arcodra, majd előtted változott vissza farkassá, majd ismét emberré.– Most elhiszed?

– Biztos sokat ittam, ez nem lehet igaz – motyogtad magadban – Gyere velem. Ellátom a sebedet, és adok neked enni.