Tizedik közös Halloween

𝓣𝓸𝓶

– Tomy! Thomas Shelby Junior, ébresztő!

Újra anyám hangjára riadtam fel, ami évek óta nem volt jellemző. Mégis az utóbbi hetekben egyre sűrűbben fordult már újra elő. Ahogy kipattant a szemem, egyből angyalkám testét kerestem magam mellett, de mint az elmúlt hetekben, most se találtam. Nem feküdt mellettem. Napok óta egyedül alszom, és én marha, még rákérdezni sem merek! Hol van este, miért a nappaliban alszik? Mi történt velünk? Vagy talán már nem akar engem, az életünket? Vagy már nem is szeret? Inkább homokba dugtam a fejem, mert félek a válaszától, és attól, hogy vége van, elveszíthetem! Eleinte arra gondoltam, az évfordulónkra készül bőszen, ezért a titkolózás, a kimaradások, és a külön töltött éjszakák. Viszont azért nem kéne, hogy így elforduljon tőlem! Sőt, pajtival is alig beszél, és azt is csak üzenetben.

Az angyalka kép felé vezettem a tekintetem, hiszen ennyi maradt meg nekem. Az sem érdekelt, hogy szinte nem is emlékszem, milyen összebújni, szeretkezni, kéjesen egymás nevét suttogni, vagy amikor elérjük a célt, visítva, hörögve elélvezni! Ez sem zavar már. Csak az, hogy nincs most sem mellettem az angyalkám! A könnyeim ismét potyogni kezdtek, ezért is döntöttem úgy, hogy inkább fürdeni megyek. Nem foglalkoztam vele, hogy még csak hajnali két óra! Annyira leizzadtam álmomban, hogy muszáj lezuhanyoznom! Pajti ma nincs itthon, Maráéknál tölti az éjszakát, és mivel nagyfiú már, bulizni indul a négyes brigád: Akio, Hiroto, Anne és persze ő. Szétválaszthatatlanak a mai napig, most is együtt mennek bulizni, halloween-partit tartani.

Ezért nem a saját fürdőnkbe megyek, mert ott is minden angyalkámra emlékeztet. Korán van még, és így is bőgtem már egy sort, akár egy gyerek. Pajti fürdőjét vettem célba, majd beálltam a forró vízsugár alá. Gyors zuhany után, tiszta pizsamába öltöztem át. Igen, ez is egy furcsaság, nem csak neked, még nekem is! Fel kellett vennem egy pizsamát! Persze pajti miatt kezdtük ezt a ruhaneműt anno hordani, de csak a hálószobánkon kívül, ott továbbra is szerettünk meztelenül bujálkodni. Ahogy eszembe jutott, hányszor buktunk le majdnem, hogy a kis emberpalánta mindkét hőse meztelen! Ahogy közénk ugrott reggelente, mi meg annyira elfáradtunk korábban, hogy nem öltöztünk fel! Mindig angyalkám volt észnél, ő intézte úgy, hogy ne bukjunk le. Viszont Brian már nagyfiú, nem mászik be mellénk évek óta. Ezért is maradt már csak hálószobán kívül ez a kurva pizsama.

Addig agyaltam, én bolond a pizsama dolgon, hogy úgy döntöttem, azért se veszem fel magamra, csak egy alsót. Nem voltam álmos, és ha az ágyunkban maradok, újra sírni és szenvedni fogok! Ezért fogtam meg a telefonom, gondoltam a konyhába indulok. A szobánk ajtaja előtt álltam, amikor felfigyeltem egy hangra.

Mi a fasz? – sebesen fordultam meg, és a lépcsőhöz siettem, persze halkan, amennyire csak lehetett. Be akartam azonosítani az ismeretlen hangot, amit hallottam! Még levegőt is elfelejtettem venni! Úristen, ez Andy! A szám elé kaptam a kezem, mert a könnyeim újra potyogtak már. Lábaim megindultak lefelé, hogy kiderítésem szerelmem zokogásának okát. Ja, igen, mielőtt még rosszra gondolsz: nem kéjes nyögések hangja zavarta fel csendes otthonunkat, nem! Az éjszaka csendjét angyalkám zokogása zavarta meg!

𝓐𝓷𝓭𝔂

Lassan egy hónapja fogadtak engem ezzel a hírrel, majd mielőtt még felfogtam volna, mi történik, egy ígéret kellett tennem: nem mondom el senkinek! Főleg bonbon nem tudhatja meg! Eleve a hallottaktól kikészültem, és a ráadás, hogy azzal az emberrel, aki nekem a minden... nem oszthatom meg!

Hazudjak neki? Egyből rá fog jönni, hogy nem stimmel valami! Hogy képzeltem ezt? Ezért kezdtem kerülni őt, akármennyire is majd megszakadt minden nap a szívem! Hiszen kurvára hiányzik nekem! A bonbonjai, ahogy rám néz reggel, az ajka, a csókja, az érintése és a bőre illata, minden, ami fontos, ami életben tart! Mégsem nem tehetek semmit, pedig próbáltam, higgyétek el!

Elmúlt éjfél már, amikor beléptem a házba. Gondoltam, hogy bonbon alszik, mert a hálóban sem égett már a lámpa. A gyermekkel beszéltem ma, igaz csak üzenetet váltottam vele.
Ezt is röstellem, de amint meghallom a fiam hangját, elgyengülök, újra végem! Ő Maráéknál alszik ma, így tiszta a terep,mehetek haza. Mint valami betörő, settenkedek be a saját otthonomba, és ez egyre jobban kiakaszt!

Első utam mindig a hálószobába vezet, látni akarom szerelmemet, bonbonomat! Tíz év után is ugyanazzal a szerelemmel szeretem, kívánom és akarom őt, de mostanában... mégis muszáj kerülnöm! Félő, hogy addig faggatna, míg végül elmondom, amit nem szabadna! Az ágy mellé állva megmosolyogtat, hogy pizsamában alszik. Istenem, annyira szép, olyan dögös még mindig! Egy másodperc, és leszaggatom róla... Megráztam a fejem, hiszen erre nem gondolhatok most, így egy lágy csókot nyomtam az ajkára, majd ismét sírva hagytam ott a szobát, és őt magára.

Meddig kell ezt csinálnom? Hiányzik az életem, a szerelmem, a családom. ráadásul ma van az évfordulónk! A bárszekrényhez sietek, és bár rám nem jellemző, meghúzom a vodkás üveget. Ez legalább segít kikapcsolni kis időre az agyam! Csak remélem, hogy nem korbácsolja fel a vágyam! Ruhástól dőlök el a kanapén, nem is kell sok hozzá, és már szundítok is. Ám ez nem tart soká, egy-két órát talán. Fájt a hátam a kanapén alvástól, de ez semmi ahhoz a fájdalomhoz képest, amit hetek óta érzek! Napról napra úgy érzem, hogy a szívem szakad meg!

Mit tegyek, hogy véget vessek ennek? Egyszerűen csak el kell mondanom neki... Ha így teszek, ketten megoldjuk, de ezzelmegszegném az adott szavam! Kinek kedvezzek, hogy senki se szenvedjen? Sírtam, és újra a bárszekrény felé indultam. A szekrény előtt álltam, kezemben az üveggel, amikor az orromba egy ismerős és imádott illat kúszott fel. Bonbon... suttogtam magam elé szerelmem nevét, majd visszazártam a szekrényt. Tudtam, erre az éjszakára több piára lesz szükség! Két kortyot ittam talán, de ettől is előtört belőlem a keserves zokogás! Foghatnám a vodkára, hiszen nem igazán bírom az alkoholt, de nem, ez nem csak az alkohol hibája volt. A szekrénynek támasztottam már kótyagos fejem, és akkor láttam meg őt. A legszebb, legkívánatosabb bonbont a világon, amely ragyog épp, csak nem a vágytól vagy a szerelemtől, csakis a könnyektől, de akkor is gyönyörű! Neki sem egyszerű... Idióta vagyok, hiszen neki még nálam is nehezebb ez a helyzet,amit muszájból én hoztam létre!

– Andy!

Egyből felé fordultam, amint meghallottam rekedt, szexi hangját. Más helyzetben a nyakába ugranék, leteperném, és a szőnyegen csókolnám egész addig, amíg nem leszek újra testestül-lelkestül az övé! Várjunk csak! Miért nem tehetném meg? Hiszen hetek óta őt akarom!
Ő a férjem!

Egyszerre tettünk egy-egy lépést egymás felé, mintha félnénk beszélni, vagy hallani, mit is akar mondani a másik.

– Bonbon! – nyögtem ki nagy nehezen, amikor már előtte álltam és szememmel felváltva a száját és a szemét pásztáztam. – Annyira szeretlek! – sírtam hangosan – Annyira hiányzol! – ezt már ajkára leheltem, mire ő azonnal szorosan magához ölelt.

Na, erre volt jó a vodka! Ellazultam, elfelejtettem mindent, még az ígéretemet is, amit így utólag már restellek, de nézzétek el nekem! Újra a karjaiban tart, az ajkaimat falja, nyelvével az enyémet hajtja! Ez kell! Ez hiányzott nekem!

𝓣𝓸𝓶

Ahogy megláttam a vodkát a kezében, és ahogy a szekrénynek támaszkodva zokog, tudtam, hogy valami nagyon komoly dologról van szó. Akkor már nem gondoltam, hogy miattam történik ez velünk, ezért is mertem megszólítani őt.

Amint szerelmet vallott újra, hogy én is hiányoztam neki, azonnal átöleltem, olyan szorosan, amennyire csak tudtam, és már nem is akartam leállni! Úgy csókolóztunk, mint talán a kapcsolatunk elején, a kórházban. Hevesen faltam vodkaízűszáját, közben nyelvemmel ellenőrizést tartottam. Egyszerre szusszantunk bele a csókba, majd hirtelen angyalkám magával rántott a padlóra. Remegett a karjaimban, szintúgy mint én! Agyamat ellepte a rózsaszín köd, és nem is érdekelt,miért történik ez velünk! Egy dolog hajtott ott, abban a pillanatban: vele lenni és szeretkezni végre, önfeledten, boldogan! Kakukkom rám hagyta ugyan az irányítást, talán a pia hatása miatt, de ekkor eszembe jutott...

– Biztos akarod, drágám? – kérdeztem rá.

Hiába éreztem, hogy isteni farka jó kemény már, és hogy remeg a karomban, hallottam vágyakozó sóhajait, mégsem akartam így! Azt akartam, hogy később ne bánja meg!

– Miért ne akarnám, bonbon! Téged mindig!

Innentől már, nincs megállás! Őrült tempóban vetkőztettük le egymást, egyre jobban fokozódott a vágyunk! Nem gondolkodtam, egyből isteni farka után nyúltam, majd összefogva saját, már nedvező tagommal, azonnal régen játszott tempóban fel- s lehúztam! Andy harapott közben, ahol ért, majd isteni nyelvével állkapcsomat és nyakam nyalta végig. Azt is hallottam, hogy motyog, de nem érdekelt, jobb kezemmel hajszoltam a kéjt. Testünk hamar megremegett, egymás szájában tusakodva élveztünk el! Istenem, ez annyira hiányzott már nekem!

Pár percet szótlanul pihentünk. Annyi mindent akartam megbeszélni angyalkámmal, mégsem volt merszem rákérdezni!Talán a válaszától féltem? Bár az, hogy nem szeret, és nem akar engem, ezek után biztos, hogy szóba sem jöhet! Akkor mégis mi történt vele? Mi az, ami miatt hetekig került engem?

– Én szeretlek, Andy – törtem meg a kínos csendet végül – és tudom, hogy te is szeretsz, csak azt nem értem, mi történik velünk! Csináltam valamit...

– Nem! Dehogy! – szakított félbe szerelmem. – Egyikünk sem csinál semmit, csak tettem egy ígéretet...

– Ígéretet? – kérdeztem vissza értetlenül, nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán jól hallottam-e. – Kinek?

Angyalkám újra szorosan ölelt magához, ajkát lágyan tapasztotta az enyémre. Nem is ellenkeztem, hiszen van mit bepótolnunk bőven! Míg öleltem, csókoltam őt, határtalan boldogság lett rajtam úrrá, mégis motoszkált bennem a kíváncsiság.

– Megígértem a bácsinak.

– Kinek? – feltornáztam magam azonnal ülő helyzetbe, hiszen nagyon meglepett, amit mondott. – Mi van a bácsival?

– Pár hete derült ki, hogy rákos.

Azt hittem, rosszul hallok, sőt, már reménykedtem benne, hogy ez az egész csak egy rossz álom!

– Megkért, hogy ne hozzam rá senkire sem a frászt, amíg a kemo tart! Reggeltől estig a kórházban vagyok vele, közben a szívem miatta és miattatok is megszakad! Ezért kerültelek, hogy ne kérdezz, hogy ne kelljen hazudnom neked!

Már én is sírtam vele együtt. Újra. Hiszen nem túlzok, ha azt mondom, sokkot kaptam! Annyi rossz dolog fordult meg az idióta fejemben, csak éppen ilyesmi nem! A bácsink beteg! El sem tudom képzelni nélküle az életünket!

𝓐𝓷𝓭𝔂

Mázsás súly szakadt le rólam, ahogy elmondtam bonbonnak, amit hetek óta titokban tartottam! A fantasztikus orgazmus,amiben részem volt is közre játszott ebben, és őszintén reménykedtem, hogy ez csak előjáték volt! Nem tehetek róla, hogy annyira hiányzik! Akkor azután hiába is sírtunk mind a ketten, én újra azt éreztem, hogy végre hazaértem!

Megbeszéltünk mindent, hogy másnap a bácsinkat együtt látogatjuk meg. Majd egy közös fürdés, és frenetikus, egész éjszakán át tartó szeretkezés után boldogan aludtunk el végre egymás karjaiban.

Egy-két dolgot biztosan megtanultam az utóbbi időben. Az első, hogy nem titkolózok, és nem kerülöm többet a szerelemem és a gyermekem! A másik dolog pedig, hogy a vodkát viszont igen!

Chao bácsi szerencsére nem sértődött meg rám, amiért nem tudtam tartani a számat.
Sőt, még büszke is volt, amiért eddig kibírtam! Persze én kiakadtam cseppet, mert, ha ezt tudom, hamarabb avatom be a férjemet! Tom persze aggódott, és felváltva jártunk be a bácsinkhoz egész addig, míg teljesen gyógyultnak nem nyilvánította őt az orvos. Persze arra most is odafigyelünk, hogy éjszaka az álom nem érhet minket csakis egymás mellett! Nem hagyjuk magára a másikat, nem titkolózunk, megbeszélünk mindent, hiszen egymás nélkül nem ér az életünk egy fabatkát sem.

Mi volt az évfordulós ajándékunk egymásnak? Az az éjszaka, amikor visszataláltunk egymáshoz!

Meglepetés rész. 

Remélem tetszett nektek..

Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot.

Mamzi ❤️