𝓣𝓸𝓶

– Erik, kérdeztem valamit!

Bevallom őszintén, kurvára kiakadtam azon, amit az előbb hallottam, és a dühöm egyre csak nőtt, mert Erik még mindig nem válaszol nekem. Persze az ő élete, úgy éli, ahogy akarja, de nem akarom, hogy Mara újra szenvedjen! A másik dolog pedig, hogy biztos vagyok benne, az angyalkám is kiakadna, és nem hiányzik semmi vita, feszültség a kapcsolatunkba!

– Dehogyis, Tom! – szólalt meg végre Erik. – Igen, szerettem Steve-et, hiszen évekig voltunk együtt, és aki miatt szakítottunk, vagy veszekedtünk, az mindig én voltam, meg a rakoncátlan farkam! Ismersz! Te is láttad, mennyi nővel voltam kapcsolatban! – Mondjuk , ez igaz, ezért gondoltam rá , hogy esetleg biszex . – Mindig megbocsátott nekem, mert nővel csaltam meg, és nem férfival. Mondjuk az nem is ment volna, mert azóta sem találkoztam hozzá hasonló pasival! Mara? Na, őt ahogy a bulin megláttam, egyből tudtam: ő kell legyen a hátralevő életemben a társam! Ő gyönyörű, vicces, okos, mindenben tökéletes a számomra, komolyan mondom, nekem ő egy kincs!

Pont, mint az öccse, csak ő engem szeret! Ahogy áradozott, közben szinte ragyogott! Tudtam, hogy igazat mond, és őszintén szerelmes! Megnyugodva veregettem meg a vállát, ő intett a fejével, hogy menjünk, mert már várnak ránk.

– Ne haragudj, Erik! – súgtam oda neki. - Csak ahogy mondtad...

– Oké, én is félreérthető voltam! Sohasem tudnék rád haragudni, Tom, te több vagy nekem, mint egy barát vagy a diákom!

Hirtelen ért a vallomása, kurvára meglepett, és jól is esett, de még sírva összeborultunk volna, nyílt az ajtó, pajti állt meg előttünk, és kiabált vissza a házba:

– Maja, máj jönnek, nem kell hívni a segítséget!

– Milyen segítségre gondolsz, kis csibe? – kérdezte egyből Erik, és azonnal ölbe is vette.

Már sokszor, és sokmindenért voltam hálás ennek az embernek, és ez alkalommal ezen a listán ez is szerepel. Ugyanis a hátsóm sajgása nem tette volna lehetővé, hogy pajtim most én emelgessem.

– Azt mondta Maja, ha nem jöttök be, hív segítséget, akik megeszik velünk az ebédet!

Nevetve, az előbbi beszélgetést magunk mögött hagyva léptünk be a házba. Ahogy beléptem, angyalkám termet előttem egy pohár és gyógyszerrel a kezében. Olyan meglepett, zavart képet produkáltam, hogy szépségem kacagva nyújtotta át nekem:

– Azt mondtad az úton, hogy fáj a fejed, bonbon! – kegyesen hazudott, és mellé kacsintott.

Látjátok , ezért imádom! Ja, hát persze, hogy Erik bazsalygott magában!

– Köszönöm, szerelmem! Mondott már valamit Mara? – kérdeztem egyből, amint a gyógyszert lenyeltem.

– Nem! Majd ebédnél! Hiába is próbáltam kiszedni belőle, nála valahogy nem működik a varázsom, ami nálad!

Csókot lehelt a számra, majd kézen fogva húzott maga után a konyhába.

Még szép, hogy nem! – gondoltam, és közben mosolyogtam magamban.

𝓐𝓷𝓭𝔂

Mara nagyon titokzatos, hiába is ölelgettem, csikiztem, nem sikerült belőle semmit sem kiszednem. Makim amint beértünk, egyből el is tűnt az ikrekkel, majd visszajöttek, és kézen fogva Akio és maki a szobájukhoz vezettek.

– Nézd, Andy bácsi! Erik csinált nekünk saját szobát!

Boldogan újságolták, miközben már a kapott játékokat, és az ágyukat mutogatták. Melegség öntötte el a szívem, ahogy megláttam a szépen berendezett szobát, és hogy makimnak is van saját kuckója. Amit akkor éreztem, arra nincsenek szavak!

– Papi! Jöhetek majd még hozzájuk? Én is kaptam Ejiktől ágyat, cejuzát, és sok-sok könyvet! De én azt szejetem, amikor te és apa olvastok nekem! Olyan viccesek vagytok!

Ittam minden szavát, és meghatottan térdeltem le a földre a karom széttárva. A gyermek egyből rohant hozzám, és simult a karomba.

– Szeretlek, Brian! Akármikor jöhetsz hozzájuk, hiszen ők is a családod!

Hülyeség volt talán ezt mondanom neki, hiszen egyáltalán nem biztos még semmi!
De akárhogy is lesz, ő a mi fiunk, és Akioval, Hirotoval pedig testvérek! Talán ideje lenne az ügyet újra a kezembe venni!

– Én is szejetlek téged, papi!

Ölemben makival indultam, hogy megkeressük bonbont, közben a gyermek még mindig szorosan a nyakamba kapaszkodott.

– Nehogy elaludj, maki!

– Nem ajszok, mejt éhes vagyok, csak tetszik az ijjatod. Olyan, mint a cukojka, amit Selena néni szokott enni.

Mosolyogva kerestem szerelmem, hogy elújságoljam neki, mit mondott a fiunk, és azt is, hogy hétfőn intézkedni fogok az ügyben! Neki velünk kell élnie!

Bonbon és én kíváncsian, a gyermekek pedig éhesen ültünk le az asztalhoz, és vártuk az ebédet, persze mind a hárman mellénk ültek, ami nem furcsa, mert mindig ez van egy ilyen összejövetelen. Első perctől fogva kölcsönös köztünk a szeretet, mintha nem is vesztegettünk volna el annyi évet.

Hiába is mondtam a nővéremnek, hogy segítek, nem engedte. Így ő és Erik tálalták elénk az ételt: az olasz húsgolyót spagettivel. Akio ahogy meglátta, feltűnően hirtelen izgága lett. Gondoltam, annyira szereti, hogy már alig várja, mikor láthat neki enni, de nem erről volt szó!

– Andy bácsi, ne egyél húsgolyót!

Még a kanál is megállt a kezemben, amivel éppen az ételt szedtem.

– Miért ne, Akio? – fordultam hozzá még mindig kanállal a kezemben.

– Mert attól esett ki a fogam!

Teljesen komolyan mondta, közben pedig meg is mutatta, én meg kitüntetve éreztem magam, amiért figyel rám. Hozzá hajoltam, adtam a fejére egy cuppanóst, közben azzal, hogy a többiek nevetnek, nem is foglalkoztam.

– Köszönöm, Akio, majd odafigyelek!

Hiába is volt fenséges az étel, nagyon vártam én is, meg persze bonbon is, Mara mikor rukkol elő végre a beszéddel!Reméltem, nem olyan dolog, ami miatt bonbon újra feszengene, vagy ami miatt választanom kéne! Mondjuk azt már Mara is tudja, hogy nekem bonbon az első, és Brian.

– Mara, légy szíves, ne csigázz minket! – szólalt meg szerelmem hirtelen, eddig én voltam a türelmetlenebb, most mégis ő kérdezett.

– Oké! Nem húzom az agyatokat tovább! – mosolygott a lány. – Több dologról is akarok veletek beszélni! Először is: sikeresen elváltam Rentől! – ezzel a fiaira nézett, bár ők biztos tudtak már róla, de okos gyerekek lévén értik, mi, miért történik. – A másik dolog az, hogy eladtuk a házat Chicagóban, és ideköltözünk a fiúkkal! Hónap végén, ha sikerül házat vennünk... – itt Erikre nézett, amire ő vágott egy mérges képet.

Tudtam, miről lehet szó, ezért közbeszóltam:

– Szóval, ezért a szoba!

A fiúkra néztem, ők a nyakukat behúzva lapítottak csendben.

– Árulók vagytok! – súgtam oda nekik viccesen. – Nagyon örülök neki, bár szerettünk bonbonnal repülni!

Egy horkantást hallatott mellettem, és a combomra szorított szerelmem.

– Ott a lakás, abban nyugodtan lakhattok, ha kellene, mindent ki is pakolok. Ezt mind addig, míg ti ketten – itt rámutattam a szerelmesekre a kezemmel – dűlőre nem juttok ezügyben!

Értettem Marát, miért nem akar egyből összeköltözni, de a helyében én biztos nem gondolkodnék. Mi is így kerültünk össze bonbonnal, és lásd, nem bántam meg! Sőt, napról napra vagyok egyre szerelmesebb! Ezt ő is így gondolta, mert a combomra szorított hirtelen.

– Azért van még valami, Andy, amit szeretnék neked, nektek elmondani! Utána visszatérünk rá! – lett jóval komolyabb, ezt észre is vettünk mind a ketten. – A kórház... kártérítést fizet neked, amiért... – itt már sírt – amiért tévedtek!

Mi a fasz! Tényleg nem hagyta annyiban!

– Én azt hittem, már nem is foglalkozol vele!

– Miért ne? Elszakítottak tőlem és a nagyitól, árvaházban kellett élned!

Igaza van, tudtam, mégsem mondhatom, hogy rossz életem lett volna, nem is szálltam vele vitába.

– Andy, az nem is érdekel, mennyit fizetnek?

– Nem! Annyi, amennyi! – vágtam oda kicsit bunkón neki. – Nincs az a pénz, ami egy családot pótolni tudna!

– Így van, de most alapítotok családot, és ez az összeg segíteni fog, főleg mert...

– Mennyi? – kérdeztem, mert tudtam, úgysem hagy nyugton, makacs, mint én.

Azt fel sem fogtam, amit utoljára mondott volna, de el is harapott.

– Az az igazság, hogy Steve és Lewis segített, mert ők ismernek jó ügyvédeket. Így addig tárgyaltunk velük, amíg azt az összeget el nem értük.

Szerelmem ekkor már a kezemet fogta, és a két név hallatán meg is szorította. Nem tudom, mi járhatott a fejében, de reméltem, hogy nem a féltékenység!

– Egymillió dollár!

– Ez valami vicc? – kérdezte szerelmem, én elsőre fel se fogtam.

– Nem vicc! Itt a számlaszám, a pénz már rajta is van! Fiúk, menjetek játszani kicsit, később szólok, amikor esszük a sütit!

Nem értettem, miért küldte el a fiúkat, de sejtettem, hogy valamit még mondani akar, valami fontosat.

𝓣𝓸𝓶

Mara mondandója igencsak nagy meglepetés volt! Örülök, hogy a városba költöznek, bár az utazás és a repülősszeretkezések kurvára hiányozni mind a kettőnknek, tudom, angyalkám is erre gondolt. Ahogy szerelmem felajánlotta a lakást, és még a dolgait is kipakolná, ez újabb bizonyíték volt arra, hogy velem akarni, eszébe sincs már oda visszamenni! A tény, ahogy elintézték Steve-ékkel karöltve, hogy annyi pénzt fizessenek, óriási! Tévedés ne essék, nem voltam féltékeny, inkább hálás, amiért felelősségek Marának, és ezzel angyalkámnak is ebben az ügyben! Viszont korántsincs vége a beszélgetésnek, mert Mara most küldte játszani a gyerekeket. Mi jön még ezek után?

– Az utolsó dolog, amit direkt hagytam utoljára... – itt Erik nyúlt a szerelme keze után, és megszorította bátorítás- vagy inkább támogatásképpen, bár azt egyelőre nem tudtam, miért, de remélem, most kiderül, mert kurva kíváncsi lettem. – Ez a hír mind a kettőtöknek szól, és tudjuk, hogy fontos nektek!

Értetlenül néztünk szerelmemmel, vajon miről lehet szó. Szemeinkből most biztos nem az értelem sugárzott, inkább a kíváncsiság és az feszültség

– Ne haragudjatok rám! Az ügyet arra is felkértem, hogy segítsen nektek Brian ügyében!

Az első sokk után arra gondoltam, hogy ugye, nem adták másnak örökbe! Nem! Selena azt nem engedné meg, tudja,mennyire ragaszkodik hozzánk a gyermekhez! A kezünk már lila volt, annyira szorított, és egyre közelebb hajoltunk hozzájuk, minta úgy hamarabb jutna el a fülünkhöz, amit a lány mond, vagy mondani készül.

– Mara, kérlek! – szerelmem szinte már hisztizett, ami érthető, mert már én is azt terveztem!

Erik nyugodtan ült a széken, és a szemével jelzett, hogy nyugodjak meg.

– Oké! – mondta hirtelen a lány. – Engedélyt kaptatok! Karácsonykor Brian Otis már hivatalosan is a ti fiatok lesz!