Együtt 2.
🔞 🔞
𝓐𝓷𝓭𝔂
Olyan érzés kerített hatalmába hirtelen, mintha valami kicsúszna az ölemből, vagy mintha elejteném az alvó gyermeket. Nem férfihoz méltó, tudom, de aprót visítva riadtam fel.
– Nyugi, öcsi! – kacagott Mara olyan jóízűen, hogy a szívem szerint melegebb éghajlatra küldtem volna, ha nem ő a nővérem. – Elbóbiskoltál az öledben Briannel. – próbált megnyugtatni. – Késő van, és indulunk haza, persze visszük őt is magunkkal!
Mire maki kaptam a fejem, ő már Erik ölében volt és aludt, továbbra sem törődve semmivel. Mellettük áll bonbon is, aki makit nézte féltő szeretettel, ujjaival a szeméből a haját fésülte épp félre.
Istenem , annyira jó őket így látni !
Szerelmem mintha érezte volna, hogy őt bámulom, felém fordult vigyorogva, és sejtelmesen rám is kacsintott. Ahh , ennyi volt ! V égem is lett újra ! Fürgén lepattantam a székről, és inkább az ikrek keresésére indultam. Meddig lesz még ez így? Mondjuk, én nagyon remélem, hogy örökre, de nem vagyok naiv, tudom, hogy egyszer mindennek vége. Oké, nem úgy értem, mert a szerelem nem tűnik el, és el sem múlik, sőt a vágy sem, csak nem égünk majd egymásért ezerrel! De én dolgozni fogok mindig rajta, hogy minél tovább tartson, és ahogy ismerem bonbont, ő is! Ám most nem annak van itt az ideje, hogy ezen kezdjek kattogni!
– Hol vannak a fiúk? – álltam meg értetlenül Mara előtt, de ő csak tovább mosolygott rám.
Min mosolyog ez a nő? Folyt a nyálam, vagy égnek áll a hajam ? Gyorsan próbáltam rendbeszedni magam.
– Mi olyan vicces?
Remek , már hisztize k is !
– Ne pukkadozz már, kakukk! – karolta át csípőmet hátulról szerelmem. – Olyan édesen aludtál öledben pajtival, hogy Mara csinált rólatok pár képet. Viszont te pont akkor ébredtél fel, ő meg kínjában csak nevetett, attól tartva, hogy lebukott, mert már tudja mindenki, hogy utálsz fotózkodni.
Menten le is higgadtam, ezért már nem voltam mérges, de ahogy forró lehelete cirógatta a tarkóm, és a fülem... teljesen más feszültséget ébreszt fel bennem!
– Menj előre, szépségem, én még bezárok, Erikéket kikísérem, utána sietek hozzád!
Belecsókolt a nyakamba nyálcsíkot hagyva maga után. Persze nagyon is jól tudja, hogy ezzel engem teljesen kicsinál! Viszont még elengedhetett volna, hirtelen felé fordultam, és cinkos vigyorral az arcomon fürödtem a meghökkent, gyönyörű bonjaiban. Ismer már, tudja, hogy szeretek neki meglepetést okozni, ezért sikerült újfent a hirtelen mozdulatommal őt kizökkenteni. Semmire sem készültem akkor ott, csak az orra hegyére nyomtam egy apró csókot.
– Engedek addig vizet fürdeni, majd mássz be mellém!
Imádott röfögésével jelezte, de tudtam is, hogy ezzel betaláltam nála! Kölcsönkenyér visszajár!
Azonnal el is léptem tőle, majd az ikrekhez mentem, akik már egy boxban bóbiskoltak, ami érthető, hiszen késő van, és ma igencsak kifáradtak, ahogy én is, aki a bárszéken ülve húztam a lóbőrt. Oké, nekem betett az a pohár pezsgő is! Szóval, nem akartam az időt húzni, és hosszasan búcsúzkodni, hiszen csak holnap mennek haza, nekem meg még dolgom van, mielőtt utánam jönne a vőlegényem. Ezért gyorsan mindenkitől elköszöntem, és virgácsaim szaporázva a lakásba siettem, de előtte még a pultról egy pár szál rózsát és egy üveg pezsgőt is elcsentem. Kurvára bizsergett mindenem már csak a gondoltára is, hogy én és a szerelmem meg fogjuk ünnepelni az évfordulónkat!
𝓣𝓸𝓶
– Mitől lettél ilyen kelekótya, Tom? Csak nem Andy mondott valamit! – lökte meg viccesen a vállamat Erik, amikor harmadszorra sem találtam bele a kurva zárba, ugyanis próbáltam menet közben a hátsó ajtót bezárni.
Mondott-e valamit? Az a kis mocsok csak a fürdést emlegette megint, én meg teljesen ki is készültem tőle! Gondolatban már gyönyörű testének minden milliméterét nyálazom össze...
– Minek zárod be, ha úgyis mész még vissza? – tette fel jogos kérdését Erik jóízűen kacagva.
Baszod!
– Nem röhög! Együttérez! – próbáltam vicces lenni, de valahogy nem jött össze.
Valamiért ez másokkal még mindig nehezen megy, bezzeg angyalkámmal minden olyan egyszerű! Állandóan viccelünk, ökörködünk, sokat beszélgetünk, végülis ezért is veszem el.
– Indulunk, sógor! – rázott fel Mara, és a megnevezése kurvára jól esett. – Holnap megbeszéljük, hol találkozunk, mert beszélni akarok Andyvel, és persze veled!
– Rendben, de reggel úgyis elmegyünk a pajtiért, és köszönöm, hogy ma nálatok aludhat!
– Ez természetes, hiszen családtag! Akio és Hiroto is nagyon szeretik az öcsikéjüket. Ja, és ma – hajolt hozzám sógornőm – ünnepelnetek kell!
Kijelentése meglepett, bár feleslegesen, hiszen ő is túl van már ezen. Meg aztán ismer már minket!
– Köszi, Mara! – ennyit tudtam kinyögni, megöleltem, és kinyitottam Erik autójának ajtaját, hogy be tudjon mellé ülni. – Holnap beszélünk! Jó éjszakát!
Gyorsan még pajtimra lestem, de ő még mindig mélyen aludt. Talán még azt sem vette észre, hogy adogattuk kézről kézre, majd bekötöttük a gyerekülésbe. Jó helyen lesz, hiszen szeretik őt Maráék is nagyon, így nem aggódtam, Amúgy is ideje indulnom! Már fél órája vár rám a kakukkom! Az autó kigördült, míg én újra csak agyaltam. Szemeimmel a sikátort pásztáztam, ahol szerelmemre tavaly rátaláltam. Tisztán előttem volt félmeztelen, véresre vert teste, mocskos arca, kócos haja, és ahogy makacsul védte magát. A pillanat, amit sohasem felejtek el: amikor kihúzva magát, büszkén állt meg előttem az én makacs szerelmem! Ahh, mennem kell!
Fürgén zártam, a világítást mindenhol lekapcsoltam, hiába is vágyom annyira szerelmemre, a kötelességem így sem hanyagoltam el.
A lépcsőházban már hallottam, ahogy Jimin dala szól, egy számomra is meglepően szép dal.
https://youtu.be/ejR5zKaPZ0g
Mosollyal az arcomon, a testemben nem kis izgalommal szedtem a lábaim, mert tudtam, meglepetéssel készült nekem azangyalom! Miért voltam benne biztos? Azért, mert nálunk még működik az adok-kapok elve, és tudom, hogy meg akarja hálálni a beszédemet.
Próbáltam halkan belépni, és nem megijeszteni, épp csak meglepni akartam őt, viszont aki meglepődött, az újra csak én voltam! A könnyeim egyből égették a szemem! Bassza meg, mikor lettem én ilyen? Szóval fátyolos szemekkel sétáltam a vörös szirmok tetején, amit szerelmem szórt szét végig. Meghatottan kapkodtam a fejem, és sietve közeledtem a fürdő felé, közben kibújtam a zakómból, azt valahova csak úgy ledobtam. Amikor a zene elhallgatott, és meghallottam, ahogy a víz csobog... na, az engem még jobban beindított! Lehet ezt még fokozni vajon? Nyugalom, mindjárt meglátom, mivel készült nekem szerelmem! Így is lett, mert ahogy megláttam őt a gyertyafényben, gyönyörű testét habbal körülvéve... komolyan azt hittem, menten szétszakítja már feszülő nadrágomat az alóla kikívánkozó, kőkemény falloszom! Ha ez a gondom nem tette volna sürgetővé, talán még most is az ajtófélfát támasztom, és gyönyörködve fürdőzöm a látványban! De én nem csak a látványban akartam fürdőzni, hanem a kádban szerelmemmel, és utána persze benne, vagy talán ma ő énbennem, mindegy! Mivel ő még mindig nem vett észre, próbáltam osonni, és készültem valami frappánsat mondani neki:
– Én is beleférek még ebbe az idilli képbe, szépségem?
Na, ez nem sikerült, de nézzétek el nekem! Már a kád szélénél álltam, és még mindig ruhában.
– Sőt, bonbon, – kapta felém gyönyörű arcát – már csak te hiányzol innen!
Kezeivel azonnal a farkamra simított a kis mocsok, amit én szokásos röfögésemmel értékeltem, majd rutinosan vetkőztetni kezdett engem. Míg ő a nadrágomból hámozott ki szó nélkül, én kapkodva vettem le az ingem, és csak akkor vettem észre, hogy egy üveg pezsgő is be van készítve. Ah, ha abból iszik, az amúgy is fülledtnek induló éjszakánk még jobb lesz! Angyalkám nem bírja, és már egy pohártól is felszabadul minden feszültség benne! Bár nem mintha amúgy lenne olyan neki! Egyszer volt rá eddig példa Párizsban, és azt az utazást amíg élek, nem felejtem el! Ábrándozásomból szerelmem nyelve rázott fel, mert ahogy lekerült rólam a ruha, máris a makkom szívta, cirógatta nyelvével. Amint ránéztem, tekintetünk egymásba fonódott, és kéjes mosolyára, nyelve játékára farkam óriásit rándult! Ahh, ennyi elég is lenne, hogy elélvezzek, mégis egy hirtelen csípőrántással elvettem játékszerét tőle, akármennyire is élveztem én is, majd bemásztam mellé a vízbe.
– Miért? – ennyit tudott csak kérdezni, mert amint a habok közé ültem, azonnal a szájára tapadtam, és szokásos táncát járta a nyelvet.
Szépségem máris mászott az ölembe, két karját a nyakam köré fonta, egyből benne volt ő is nyelvünk játékában. Szenvedélyesen csókoltuk egymást, közben ölünk a szokásos ritmusban járt. Ahh ! Ahogy farkunk egymáshoz ért, és ő még intenzíven dörgölte is egymásnak őket, már attól is azt hittem, simán elélvezek!
𝓐𝓷𝓭𝔂
Annyira vágytam már rá, mintha napok vagy hetek teltek volna el, amióta utoljára szerettük ily módon egymást! Lágyan ringattam a csípőm, oltári farkához dörgölve a sajátom, és éreztem, tennem kell valamit, mert így hamar elélvezünk!Megálljt parancsolni már nem tudtam magamnak, ezért jobb kezemmel nyúltam utána imádott farkának. Rántottam rajta egyet, majd bal kézzel a kezére fogtam, így irányítottam a fenekemhez. Bonbon a szokásos röfögése kíséretében tette,amire szó nélkül kértem. Közben egyre vadabbul csókolóztunk, míg ő először egy, majd már két ujjával készítette elő farkának a szabad bejutást. Lehet, gyors, hogy egyből a lényegre akarok térni, de annyira kívánom már, hogy nem akarok, és nincs is erőm tovább várni!
– Ho..va sie..tünk, szépségem? – kérdezte két rántás közt lihegve, persze tudtam, hogy szóvá teszi.
– Ez csak előjáték, szerelmem!
Ahogy ezt kimondtam, imádott bonbonjai kikerekedtek, és ezt használva máris oltári farkára süllyedtem. Ahh... ez a z érzés még mindig mennyei, ahogy oltári farka lassan kezd kitölteni !
Míg én a vállába kapaszkodtam, addig ő lelkesen marcangolta a farom. Majd még pár pillanatig, amíg méretét megszoktam,közben nyelvünk újra egymás szájában táncolt. Úgy téptük egymás száját, mint egy ragadozó a zsákmányát, közben csípőnk is egy ritmusra járt, bonbon a farkam után nyúlva játszott rajta, a csípőmmel egyező tempót tartva. Mindezt addig, amíg másik nevét kántálva el nem jutottunk a csúcsra. Akkor bonbon nyakába borultam, ő a hátam cirógatta, arra várva, hogy testünk remegése és légzésünk megnyugodjon, mert a meglepetésemnek ennyivel még nincs vége!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro