A havazás nem hagyott alább, az utca és a környék érintetlen részeit már fehérbe öltöztet csak hullott tovább. Azonban a gyermeket akkor ez mégsem érdekelte! Pedig reggel még rátapadt arccal az üvegre, és a havazást figyelte...

Brian a két hősét, akiket rajongásig szeretett, egy percre sem engedte, persze Akio és Hiroto is újdonsült vezérükkel, akicsi Anne-nel szintén a közelükben foglalt helyet.

Oké, az első hitvesi csóknál mi ugyan leragadtunk, és megvallom őszintén, Tom és Andy is szívesen... ment volna tovább, viszont a név kötelez, és hősiesen vették az akadályt! Bár az első pillantásukkal levetkőztették egymást, tartották magukat, és várták a nászéjszakát.

Miért lettek hősök?

Mert egy-egy puszin, szerelmes suttogáson és lopott simogatáson kívül, nem történt köztük semmi más. Most nem vonultak félre egy eldugott zugba szerelmes szavakat suttogva, vagy őrületbe kergetve egymást, ahogy kezeik elkalandoznak a másik domborulatán! Eljön mindennek az ideje, és ezt ők is tudták. Ismerve őket, náluk pedig ez igencsak haladás!

Andy talán még mindig sokkos állapotban van, és azt a képet játssza vissza, ami a retinájába égett. A látványt, mikor szerelmet az oltár előtt meglátta, és ahogy ránézett epekedő, szerelmes tekintettel! Chao bácsi a fiúk öltönyének rászabottmásában, ahogy könnyes szemmel már csak rá várt! Előtte mondhatták azt a szót, amelyik mindent jelent: azi! Egy biztos, ezt sohasem felejti el!

Tom? Végre ő is felfogta: ez a valóság, nem csupán egy álom, vízió játszik vele! Angyalkája kezét egy pillanatra sem engedve foglaltak helyet az asztalfőn. Így a gratulációk, ölelések és a sok-sok könnycsepp után már javában tart a buli. Akét fiú, az újdonsült házaspár még mindig nem fogta fel, amilyen esküvőt és meglepetést szerveztek nekik!

Egy kikötése volt csupán Andynek, Mara szervezkedni kezdett! Arra kérte a lányt, hogy az asztalokat egy körben helyezze el, hogy mindenki ott legyen hozzájuk közel.

Így az ifjú pár ült középen, mellettük a gyerekek a két-két szélen, majd pótapjuk, Mara, Erik, a tanúik, Alan és Kai, és nem utolsó sorban barátaik, a család. Sőt a második fogás után Andy még Zacet is az asztalhoz hívta, hiszen neki köszönhető a finom vacsora.. Az említett meg is lepődött, mert ilyenre még nem volt példa, de örömmel foglalt helyet a számára is szimpatikus társaságban.

Igaza volt Alannek , tényleg fantasztikus emberek ! – gondolta a séf, és mint új barát, bele is olvadt az idilli képbe, hangulatba.

Normál esetben Tom biztos féltékeny lett volna, de most nagyon el volt ő is varázsolva.
Így csak büszkén mosolygott angyalkájára. Vidáman, felszabadultan beszélgettek, majd mindenki, aki készült, elmondott egy-egy megható beszédet. Kérdem én, ki bírta volna ki könnyek nélkül, még ha azok örömkönnyek voltak is? Még Frank sem, amikor a saját monológját mondta, pedig rá nem igazán számítottak.

– Pajti, köszönjük szépen! Büszke vagyok rád, nagyon tetszett nekünk a meglepetés! –suttogta a gyermek fülébe Tom, mire Andy is bőszen bólogatott, hiszen ő is erre gondolt, viszont a gyermek értetlenül nézett hőseire, látszott rajta, valamit forgat még a szép, szőke fejében.

– Apa, papi, lesz még megjepetés!

Majd leugrott a székről, nehogy faggatni kezdjék, és Anne-nel karöltve szaladtak a mosdók felé.

– Mire készülnek, szépségem?

– Ha én azt tudnám, bonbon! – tárta szét a karját Andy. – De nagyon kíváncsi vagyok, mi jöhet még! – kacagott, és szerelme, vagyis már férje mellkasához bújt, és élvezte, ahogy átkarolják az imádott karok.

Ha tudnátok fiúk! De nincs kapkodás, mindent a maga útján...

Kis idő múlva az ifjú pár már csak arra lett figyelmes, hogy a hangszórókból felcsendült egy ismerős dallam.

Andy kedvenc dala volt, amit hallgattak már együtt is nem egy alkalommal, és mára a közös daluk lett. Azonban most nem is ez a lényeg, hanem a tánc, amit erre a hangra, ritmusra gyakoroltak. 

https://youtu.be/_pHTDbhutlY

A tánc! Amit annyi nekifutás ellenére sem sikerült úgy gyakorolniuk, hogy ne ugrottak volna végül egymásnak! A tánc! Amit sajnálatukra az említett okok miatt külön gyakoroltak .... A tánc, amellyel most közös életükbe betáncolnak...

Amint a gyönyörű dallam egyre hangosabban szólt, egymásra nézett a két szerelmes fiú, és kéz a kézben indultak el a parkettre. Eljött az ideje eljárni az első közös táncot, mint házasok. Andy átkarolta bonbonja nyakát, míg Tom szorosan a derekát kulcsolta át. Egyikük sem tartotta a begyakorolt koreográfiát, csak táncoltak, vagyis andalogtak összesimulva,végig a szemkontaktust tartva. Nekik ez elég is volt akkor, abban a pillanatban. Érezni egymás közelségét, érinteni a másikat, tudni, hogy ezek után nem választja el őket senki és semmi! A lépéseik közben olyan érzésük volt, mintha lebegnének! Viszont ez lehetetlen, csupán az eufória érzése emelte fel őket. Számukra ez nem is új, hiszen minden egyes alkalommal ezt érzik, amikor egybeforr a testük.

A násznép nem ujjongott, mint más esetben tették volna, be sem kiabált vicces dolgokat nekik senki. Egyszerűen meghatottan figyelte őket mindenki. A négy gyermek is megérezte e tánc fontosságát, így megkukulva, sőt, Brian szájtátva őket csodálták.

Egy biztos: fantasztikus a látvány!

Chao bácsi is így gondolta, patakzó könnyeit nyelte szipogva. Nagyon büszke volt rájuk, és persze magára, meg egykori szerelmére, társára, Mee-re, hiába nincs már velük! Ő ezt tudta előre, és ha élne, most határtalanul boldog lenne! Büszkevolt Tom és Andy kitartásra, arra, amit egy év alatt elértek együtt! A szerelmükre, amihez hasonlót még nem látott ő sem, pedig az élet nem volt egyszerű egyik fiú számára sem! Eddig! Már társra leltek, és vállvetve egymás mellett élnek meg innentől mindent.

– Köszönöm szépen, Mara! – suttogta hálásan nővére fülébe a fiú, amikor már ketten táncoltak. – Mindent! Nem csak a mait!

– Ne köszönd! – állt meg előtte a lány a zenével már nem is törődve, majd szeretett öccsének arcát két tenyerébe fogta. – A gyermekeim és te... te vagy az életem ajándéka! Nagyon szeretlek Andy, és szeretnélek boldognak látni!

Esélye sem volt a fiúnak válaszolni, mert a lány olyan hirtelen borult a mellkasára, hogy csak egy nyikkanás jött a szájára.

Amit Mara mondott, szó szerint igaz! Csak az ajándékról, aki ez esetben Andy, egy masni hiányzott. Fél éve állt elé a temetőben, a szüleik sírja előtt, mégis olyan, mintha ezer éve, vagy legalábbis évek óta ismerné őt! Ez a vér szava, amelydolgozik az ereiben, és persze valamiféle bűntudat, hogy Andynek árvaházban kellett felnőnie, tudatlanul, távol tőle!Emiatt is ad meg neki mindent, ami csak telik tőle!

Ezt a táncot, párbeszédet elnézve viszont nem csak ők ketten sírtak, ebben újra több társra is találtak, hiszen mindenki ismeri a történetüket, ahogyan egymásra találtak.

Tom Steve-re nézett, újra egy hálás mosolyt küldve neki, hiszen ez nem jött volna létre, ha nincs a férfi! Már nem féltékeny rá, sőt nem is haragszik, őszinte barátjuk lett, és ők pajtijával az élen, szeretik.

Tánc táncot követett egészen addig, amíg...

– Apa, Papi, gyejtek, üljetek ide! – fogta meg szeretett hőseinek kezét a gyermek, és az asztal felé húzta őket. – Mondtam, hogy van még egy megjepetés nektek! – állt meg előttük mutatóujjával fenyegetően, mire az ifjú pár csak elolvadva nézte őt, és a nevetés visszafojtása miatt már alig kaptak levegőt. – Szejetlek titeket! – majd sarkon fordult, választ most nem is várva, és indult ő is a parkettra.

Középre állt a család legfiatalabb tagja, majd jobbra és balra fordult, laza kézmozdulattal a többieket magához hívta. Közben halkan megszólalt a háttérben a zene. 

https://youtu.be/qkAP3TQu3Yw

Amint az hangosodni kezdett, mellette termett, Akio, Hiroto, Kicsi Anne, és persze a sornak nincs még vége, libasorban a többiek: Kai, Alan, Erik, Frank, Steve, Lewis, Greg, Matt, és nem utolsó sorban Chao bácsi is mozgott már az ütemre. Andy és Tom tátott szájjal nézték, csodálták őket!

– Ezt... mikor? – kérdezte alig hallhatóan Tom, bár a választ párja sem tudta, csak bólogatott.

– Lehet ezt még fokozni, bonbon?

Lehet!

Az előadás végeztével állva tapsolták meg őket. A gyerekek ragyogó arccal, kifulladva cseppet, egyből előttük is teremtek. Brian az Andy, míg Hiroto Tom ölében kötött ki, majd kis ölelkezés, és egy-egy puszi után Akiot és Anne-t is ölben kényeztették, hiszen ők sem maradhattak ki! Bár ha mindenkinek így mondanak köszönetet a meglepetés táncért, akkor az érdekes lesz! Elnézném, ahogy Tom vagy Andy Eriket, esetleg Steve-et kapja az ölébe, de nem úgy ám, ahogy gondoljátok, mert az már Tomnak sem tetszene!

– Köszönjük szépen! Ez valami fantasztikus volt! – köszönte meg egyszerre a páros a meghatottság könnyeitől fátyolos szemekkel.

– Kai tanította a kojeogjafikát, és minden nap pjóbáltuk, ha nem élőben, akkor kamejában! – újságolta a cserfes gyermek vidáman. – Megjepődtetek, apa?

– Persze, ennél szebb ajándékot nem is adhattatok volna! – mondta Tom ölbe kapva őt. – Velem még nem is táncoltál,csak papival! – játszotta a sértődöttet.

– Te nem is tudsz táncolni, apa!

– De tud, csibe! – vágott Tom szavába Erik. – Medvetáncot tud járni!

Mindenki nevetett, csak az említett, és persze Andy nem.

– Igenis, tud táncolni! – igencsak határozottan mondta Andy, és nem csak azért, mert elfogult bonbonjával kapcsolatban. – Bebizonyítom!

Tom arcáról azonnal lefagyott az önelégült mosoly, amit szerelme első szavai szültek, és ijedt is lett egy pillanatra, mert ha szerelme megmakacsolja magát... A másik, hogy ezt a kijelentését ismeri! Meg is mozdult hirtelen a farka, ahogy előtört az emlékek hada! Csakis emiatt vállalta, hogy a parkett közepére sétáljon szerelmével karöltve. Na meg, ők is készültek a családnak egy meglepetéssel!

– Kicsinálsz engem, kakukk! – súgta a nyakába, pont szerelme erogén zónájára...

Hm... Véletlenül talán? Viszont ezután már nem csak ő érezte úgy, mintha a farka fokozatosan életre kelne! 

Felhangzott a dal, mindenki helyet foglalt azonnal, majd nézték a párt, ahogy táncolják a begyakorolt koreográfiát. A tanáraik jó munkát végeztek, mert úgy suhantak a parketten, mintha nem ez lenne az első alkalom. Tom is magabiztosan mozgott, közben csodálattal figyelte a néhol karjaiban, néhol mellette elsuhanó, ugyanazt a ritmust járó fiút. Életre kelt benne minden érzelem, ami létezhet egy emberben! A félelem még most is benne volt, hogy egy álom csupán, de erősebb volt a szerelem, a hála, és minden értelemben a vágyakozás! Közben pedig Andy, az a kis mocsok csak önelégülten mosolygott. Egy újabb dolog, amit bebizonyított! Csoda hát, hogy ennyire boldog?

A dal utolsó akkordjánál egymás felé fordultak, és nem foglalkozva senkivel, egy már igencsak kiérdemelt csókba forrtak össze. Semmi lerohanás vagy akár kapkodás! Egyszerű, mégis szenvedélyes tusakodás. Épp csak üdvözölték nyelveik egymást. Gyorsan szét is váltak, tudván, lesz még folytatás!

– Milyen volt a medvetáncom? – kérdezte igencsak önelégült arccal Tom.

– Gyönyörű! – mondta Mara, s közben a mellette álló szerelme vállába bokszolt. – Mondtam már neked, hogy az öcsémmel szemben nem nyerhetsz! Hozzuk a tortát, és utána ajándékozást!

Sarkon fordult, és a konyha felé vette az irányt. Erik fájdalmas arckifejezéssel simogatta a vállát, de azért szemével végig követte a lányt. Csak nem féltékeny?

– Bocsi, Tom! Sikerült újra meglepned! – kért elnézést Erik.

A tányérokon a torta morzsája is kiszáradt már, de a társaság táncos lábú tagjai még ropták a parketten. Andy is tartott, ölében a gyermekkel , ezzel jóízűen nevettek. Nekik ez nem újdonság, hiszen otthon is sűrűn bugiztak, ahogy nevezi a gyermeket. Tom és Chao bácsi? Ők viszont nem éltek a lehetőséggel, inkább csak figyelték őket, közben egy-egy
mozdulatnál jókat nevettek. Zac is csatlakozott hozzájuk később, így mint három muskétás, együtt élvezték a néhol kabarénak beillő táncot. Tom persze, le sem tudta venni szemét a férjéről, ha lehetett volna, szemmel magáévá teszi! Azért azt, hogy így érez, ne rójuk fel neki! Ha jól számoljuk, lassan negyvennyolc órája nem történt semmi! Andy bőre bizsergett, hátán a szőr is felállt... sőt, a farka is lassan életre kelt. Érezte, ahogy férje őt nézi, szinte égették gyönyörű bonbonjai... Hiába is jól érzi magát, hiszen ez az ő napjuk, attól függetlenül szívesen rángatná el magával bonbont egy sötét zugba! Már minden el van tervezve a fejében! Mi pedig már tudjuk, számára nincs is lehetetlen, de előtte a tettek mezejére léphetett volna, Chao bácsi állt kezében a mikrofonnal.

Nyugi, Andy, ami késik, nem múlik!

– Úgy gondolom, itt az ideje az ajándékok átadásának! Utána mi még bulizunk tovább, viszont... az ifjú párnak dolga van!

A bácsi beszédét újra nevetés övezte, mindenki tudta, mire gondol...

Matt és Alan zsúrkocsit tolt Tom és Andy elé. Ezt ők értetlenül nézték, mert végig annak a tudatában voltak, hogy a közös tánc volt az ajándékuk.

– Nem kell ajándék! – szólalt meg egy idő után Andy. – Nekünk elég, amit itt összehoztak, a tánc, és hogy velünk vagytok!

Tom bólogatott csak, mert ő is így gondolta.

– Nem úgy van az! – szólt közbe Mara. – Van valami, amit nektek szánunk!

Mindenki szorgosan kivette a részét, hogy megajándékozzák a mindenkinek fontos párt. Hogy mi legyen a nászajándék, az nem is volt kérdés! Chao bácsi Marával és Erikkel megvette nekik Tom régi házát! A többiek, Steve, Lewis, Frank, Greg, és a kotnyeles – de mi még így is szeretjük – Szandra a párjával, Mattel, nem sajnálva az energiát, és persze a pénzt, a házat teljesen berendezték. Megható ajándék, és ha megkérdeznénk tőlük, miért, egyszerű választ kapnának : szeretik őket, és igazán megérdemelték! De vajon Tom mit szól majd hozzá?

Na, ez itt az igazán nagy kérdés!