A hó szállingózása továbbra sem maradt abba. Andy arra gondolt, romantikus alkat lévén, hogy ez nekik szól csak szerelmével.

Tom és Andy már úton voltak az étterembe, bár külön-külön autóval, mégis mind a ketten nagyon idegesen. Izgultak,milyen látvány fogadja majd a vendég, és a fiúk mivel lepik meg vajon őket! Andynek eszébe jutott az ígéret is, amit lassan egy éve bonbonjának tett, de azóta párszor meg is szegett. Nincs több írás! Nincs több könnycsepp! De hátmost ezt ő hogy állja meg?

– Kai! – vakarta meg tarkóját a fiú, hiszen kényes dolog, amit készül kérdezni. – Te sírtál az oltár előtt?

– Persze, hogy sírtam, sőt, még Alan is! – vágta rá egyből nevetve. – Az a csúnya anyakönyvvezető meg majd megölt a szemeivel! – emlékezett vissza élete egyik legszebb pillanatára, és legjobb döntésére. – Sírni nem szégyen, Andy, még férfilétedre sem! Ez az érzelmek őszinte megnyilvánulása! Szóval: nyugi!

– Nem is tudom, mi lenne velem nélküled! Ti vagytok az első, és eddig az egyetlen meleg házaspár a... családunkban!Köszönök mindent!

Andy komolyan gondolta a család szót, Kai szíve pedig bele is sajdult.

– Ne köszönd! – vágta rá meghatódva. – Egy család vagyunk!

Párás szemmel fordult az anyósülés felé, és nézte a szintén fátyolos szemeket, közben hálát adott ő is, hogy megismerte ezt a két remek embert!

Marának sem volt ám könnyű dolga egy olyan férfinak, mint Tom, a kedvében járni! Hiszen az említett csak a fekete, és most már a szürke szint szereti. Ezért mivel tudja, hogy az öccse minden szint szeret, szabad kezet is kapott. A lila mellettdöntött, úgy díszítette fel az éttermet és az asztalokat. Az utolsó simítások végeztével már a konyha felé vette az irányt, gondolta, beszél pár szót Zac-kel. Ahogy haladt, csak akkor vette észre, hogy szinte mindenki megérkezett, és vidáman beszélgetnek. Brian Steve-en lóg épp, és nagyon magyaráz neki valamit, ami igencsak vicces lehet, mert aki körülöttük áll, mind boldogan nevetnek. A konyha ajtajában megtorpant, és úgy nézett vissza az új családjukra.

Milyen furcsa az élet! Egy éve attól féltem , magamra maradok a fiúkkal, ha Rentől elválok. Arról még csak álmodni sem mertem , hogy életben van a testvérem ! Na és, hogy újra szerelmes leszek!

Még el sem kezdődött az esküvő, de a lány már most pityereg.

– Figyelem, mindenki! Most írt Alan: tíz perc, és Tommal megérkeznek!

Az összeszokott társaság, akiket már úgy hívhatunk, hogy család, pillanatokon belül a helyére ment. Akinek nem volt már dolga, nyugodtan foglalt helyet, a többiek pedig Briannel és az ikrekkel az ajtóhoz álltak.

– Ejik, én úgy izgulok!

– Ajj, Brian, ne izgulj, mindent elpróbáltunk egy csomószor!

A kicsi Anne állt a gyermekek mellett, aki egyedüli lányként amolyan bandavezér lett. A három fiú, fegyelmezetten figyelte. Na, tessék, el is kezdődött a klikkesedés.

– Igaza van, öcsi, Tom csak akkor jön be, ha tudjuk, hogy nem messze van Andy. –magyarázta Akio, hátha így jobban megérti.

– Éjtem! – bólogatott a cseppség serényen. – De miért külön jönnek be?

Választ nem kapott, mert Matt guggolt le melléjük, és mindegyikük kezébe egy-egy kosarat nyomott:

– Sandra üzeni, hogy tudjátok, mi a dolgotok! – már indult is a párja keresésére, de még visszafordult hozzájuk. – Amúgy nagyon csinosak vagytok! Újabb esküvőt is vállaltok?

Nahát, ez tőle igencsak nagy dolog, mert igazán fukarkodott, ha bókokról volt szó! Viszont Matt is szerette ezeket a gyerekeket, így velük mindig kivételt tett.
Újabb esküvő? Csak nem kedvet kaptak ők is?

– Tom, ha így rágod a szád, mire Andy megcsókolna, cserepes lesz! – próbálta Alan terelni barátját, aki az anyósülésenúgy nézett ki, hamarosan rosszul lesz. – Tulajdonképpen miért vagy ennyire ideges? Én nem értem!

– Félek!

– Micsoda? – horkant fel Alan, mert nem tudta mire vélni ezt a hirtelen vallomást. – Nem akarod az esküvőt? Andyt? – kérdezte meg, hiszen ez lehet félelmére a legkézenfekvőbb ok.

– De, akarom!

– Attól félsz, hogy ő nem akarja? – vágott egyből vissza, a magyarázatot meg sem várva.

Érthető, mert nagyon meglepődött, hiszen nem látott még párost ennyire szeretni egymást, és ennyire szerelmesnek lenni! Rajtuk kívül persze!

– Dehogy! Attól félek, csak egy álom ez az egész, és ahogy kimondjuk az igent, felébredek!

Alan hirtelen ötlettől vezérelve rácsapott a bal térre.

– Au! Ezt miért? – dörzsölte Tom zsibbadó térdét.

– Fáj?

– Nem fáj, csak hirtelen ért!

– De érezted, ugye?

– Hát persze! Nem vagyok érzéketlen! – puffogott Tom, nem értve, ezt miért kellett.

– Akkor nem álmodsz, Tom! Ez mind a valóság, és hamarosan elveszed azt a csodálatos fiút, a szerelmedet!

Alan akciója sikeres volt, mert csak megnyugtatni akarta a csajosan ideges bokszolót.
(Oké, ezt nem mondjuk neki, hogy csajosan viselkedett, mert tényleg ideges lesz!)

Amikor az étterem előtt álltak már, Tom hirtelen azt sem tudta, fázik vagy melege van! Újra rátört a korábbi érzés: a félelem. Talán még most is ideges lenne, ha nem látja meg kicsi fiát arccal rátapadva az üvegre, mellette Hiroto, Akio, és persze a kicsi Anne. Amint megpillantották őket, felragyogott az arcuk hirtelen. Tom azon nyomban kipattant... volna, ha izgalmában az övet bekapcsolva nem hagyja! Jót nevetett a bénaságán, és kacagva, egy fikarcnyi félelem nélkül indult útjára. Alan hiába jóval magasabb volt nála, szaporáznia kellett a lépteit, hogy Tom ott nem hagyja.

– Tom! Én vagyok a tanúd! Nekem kell előre mennem! – nevetett a férfi jóízűen, közben szedte a hosszú lábait, hogy a vőlegényt utolérje.

Tom értette a célzást, így megáll, bevárva langaléta barátját.

– Apa! – szaladt ki Brian, nyomában a többi gyermekkel.

Tom, sőt mindenki arra számított, hogy a nyakába ugrik rögvest, de nem, komolyan megállt mellette, ujjait az apukája ujjaiba fűzte.

– Én kíséjlek be téged, apa, és majd papit is!

Tom könnyes szemmel nézte őt, a kis, fehér öltönyét, frissen vágott puha, selymes haját, amely most nem olyan volt, mint a szénaboglya. Eszébe jutott egy pillanatra, hogy felkapja, és megforgatja, ahogyan szokta, de ez most nem az a pillanat volt! Már akkor fülében hallotta a szíve dobbanását, pedig a szerelme, az ő angyalkája még nem is volt itt!

Ha így folytatom , bassza meg, meglátom az angyalkám , és el is ájulok rögvest ! Míg meg nem ismertem , minden szürke volt az életemben, de mióta ő mellettem van , a zóta színesben látom a világot! E bben az abszolút vicces , hogy Angyalkám nak szürk ék a szemei ​​, és mindig csillogó an kezdenek mellettem ragyogni !

Ekkorra már a félelme egy újabb érzés vette át: az Angyalkája utáni vágy.

Amint Tom belépett az ajtón, a négy gyermek kosárral a kezében felvette a betanult pozíciót. Szerelmes bokszolónk tátott szájjal nézte, amint a kicsi lány beáll előre, Akio és Hiroto pedig mögé. A fiúk egytől egyig csinosan voltak felöltözve.

– Apa! – rángatta meg kezet a gyermek, hogy az említett rá figyeljen.

Ő leguggolt mellette, és komolyan nézett a szemébe, hiszen tudta, hogy ez most egy komoly beszélgetés lesz! Brian csepp kezei közé fogta a most még magányos hőse arcát.

– Apa, ne izgulj, én is itt vagyok! – suttogta neki. – Papi nagyon öjülni fog, hogy nem szúj az ajcod!

– Nem izgulok! – vágta rá egyből.

– Ejik mondta, annyija izgulsz, hogy egy zabszem sem féjne a popsidba, azéjt mejt én is izgultam!

Nem tudott haragudni a barátjára, jól ismeri! Pajtija orrára apró puszit nyomott, majd kihúzta magát, és elszántan az oltár felé sandított. Amikor meglátta, ki áll az oltár mögött, egyből könnyű szökött a szemébe.

– Megjepetés, apa! – sutyorgott még pici fia, majd lassan a neki indított dalra, amely újra szíven ütötte, elindult a meglepetés felé.

Azért még Erik felé kapta a fejét, aki várta is a tekintetét, majd rákacsintott, hiszen tudta, melyik dal az, amit annyira szeretne ezen a napon hallani a több mint barátja!

https://youtu.be/EwWMUUe_9PI

Elől Anne, igazi kislányos habos babos halvány lila ruhában, mögötte az ikrek Hiroto csak barna mint az övé, míg Akio szürke öltönyben sétált utána. A kosárból barna konfettiket szórtak.. Tom csak ámult, és azon járt az esze angyalkája biztosan boldog lesz...

Andy az épület előtt várt a sorára, hiába mondta Kai, hogy maradjon az autóban, dehát ő a makacs Andy! Hallgatta a dalt, ami szólt bent, alig bírt már a kikívánkozó könnyeivel.

– Ahogy vége a dalnak, én előremegyek, és az oltárnál várlak! – állt meg mellette a tanúja. – Ne feledd, amit mondtam!

– Lesz oltárunk?

– Nem lesz, – kacagott Kai barátja bamba arcán – van oltárotok! A nővéred mindent elintézett.

Még szólt a dal, amire Tom vonult be, de Andy szíve egyre gyorsabban vert! Feszült volt, vagy mégis inkább kíváncsi, hogy tudja a könnyeit majd a végéig visszafogni!

A zene elhalkult, amikor Kai elé állt, kezét a vállára tette, és úgy nézett vele szinte egyforma magas vőlegény szemébe.

– Ne feledd, amit mondtam! Nem szégyen sírni! Ja, és dalt én választottam neked, remélem, tetszeni fog!

Ezt már csak úgy mellékesen tette hozzá. Andy bólintott, viszont válaszolni már nem tudott, mert Brian vágta ki újra az ajtót. Odaszalad hozzá is, mint az előzőhöz, és újra neki harsogott vidáman. A második hőse ámulva nézte, milyen szépen fel van öltözve!

– Ez az egyik meglepetés! – mosolygott, és kábulatában még arra sem gondolt hirtelen, hogy ölébe kapja, ahogy szokta.

– Papi! Gyeje, én kíséjlek be! – már kulcsolta is az ujjaikat össze. – Apa bent váj, és máj nem ideges, mejt megnyugtattam! – tájékoztatta őt büszkén.

– Ügyes vagy, makim! – csakis ennyit tudott kinyögni a megság miatt, és hogy félelme beigazolódott: bonbonja ideges volt nélküle.

Az ajtóban megálltak makijával a kézben, viszont ez pár másodperc volt csupán. A legfontosabb személy, akire most vágyott, és akire kíváncsi volt, kihúzott háttal, gyönyörű széles vállával az oltár előtt csak rá várt!

Amint a két fiú egymás szemébe nézett, úgy tűnt, mintha egymás előtt teljesen meztelenek lennének. Látták egymás szerelmes szívét, ez kiváltott belőlük egy-egy apró nyögést, na, nem kéjeset, inkább a megkönnyebbülés, a találkozás hangját. Főleg, mert a szívük szerint már egymás felé rohantak volna, hogy egymásba fonódva felejtkezzenek el mindenről egy isteni csókban összeforrva! Andy bonbonja csupasz arcát fürkészte, miután szemmel levetkőztette.

Istenem, de gyönyörű, még nem is láttam így !

A gyerekek zavarták meg a gondolatait, mert előtte teremtek, és a zene ritmusára őt is az oltár elé kísérték.

https://youtu.be/oEGz4Nk4Wu4

Legelől újra a kicsi Anne haladt, mögötte a két fiú lépdelt most szürke konfettit szórva szét, közben Andy rácsodálkozott,milyen szépen vannak felöltözve! A dal, Kai dala valami csodálatosan szólt, körbenézett, és próbált megjegyezni mindent, minden momentumot úgy, ahogy a férfi tanácsolta. Pótapját, szeretett Chao bácsiját feszülten kereste, hiszen nincs esküvő nélküle! Makijára nézett a segítséget kérve, hátha ő, hol van, mire a kicsi gyermek sután ugyan, de rákacsintott,fejével az oltár felé intve. A boldog Chao bácsi fehér öltönyben, mint az unokája, az oltár mögött állt egy mosollyal az arcán. Hiszen ő az örömapa!

Úristen! Ő ad minket össze ! Kész, vége volt, és már potyogott is a könnye!

Az oltár előtt beállt a helyére Kai mellé, a szerelmével szemben, és azon nyomban bonbon már az ő kezét kereste. Félve nézett oldalra, a bácsija felé, ezt szabad-e, mire ő fátyolos szemekkel bólintott, hogy persze.

– Andy és Tom fiam! Kedves vendégeink, családunk! Enyém a megtiszteltetés, hogy a két fiamat tanúik: Alan és Kai oldalán összeadjam! Szaporíthatnám a szót, és higgyétek el, lenne is mondandóm bőven, hiszen két csodálatos emberről van ma szó! A megtiszteltetés nem csak a mai napnak szól ám! Annak is, hogy rájuk találtunk, vagy talán ők ránk! Andy kisebb volt, amikor a drága Mee bemutatta nekem, mint most a kis unokám, Brian.

A két fiú hálával nézte őt, aki végig mellettük volt, támogatva óvta lépéseiket, és egy pillanatra felidézték Mee nénit is. A vendégeik, a család is csendben, elérzékenyülve hallgatták, hiszen régebbi volt, és nagyon szerették, tisztelték.

– Tényleg nem beszélek annyit, mert sírás lesz a vége! Mondjuk, az így is, úgy is lesz! Főleg, mert ők alig várják már, hogy megcsókolják egymást! Miért ez a kedvence minden házasodónak? Én nem is értem!

Chao bácsi is ideges volt, meghatott, hogy ő adhatja őket össze, ezért is próbálta a beszédet viccesen írni, és úgy elmondani. A vendégek is kacagtak vele, és persze a fiai, meg a gyerekek is. Egyedül Brian nem értette, miért nevetnek, de később lesz még idő elmagyarázni neki.

– Van két idézet, amit azért szeretnék felolvasni nektek. Az egyik az enyém, a másikra pedig a lányom, Mara kért meg.

„ Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán."

/ Johann Wolfgang von Goethe/

Ez pedig Mara kedvenc idézete, amit már mondott is párszor:

"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."

/Ernest Hemingway/

– Először kérdezem tőled, fiam: Thomas Shelby, akarod-e Andrea Giudice-t férjedül, míg a halál el nem választ?

– IGEN!

– És te, Andrea Giudice, akarod-e Thomas Shelbyt férjedül, míg a halál el nem választ?

– IGEN!

Az állam és az internet által rám ruházott hatalmamnál fogva házastársakká nyilváníttalak titeket!

Andy már rántotta is magához bonbont egy oly nagyon vágyott csókra!

– Ácsi! – szólt rájuk kacagva bácsijuk. – Először a gyűrű!

Aztán megismételte magát, és a gyűrűk pillanatokba kerültek az ujjaikra, hogy végre senkivel sem foglalkozik forrjonössze ajkuk egy szerelmes csókra!

– Szeretlek, bonbon!

– Én is szeretlek, angyalkám!

Még most is csókolóznak és turbékolnak talán...