Kívánságot teljesítve, és mert Tom&Andy nekem is a szívem csücske. Íme a harmadik rész. Jó olvasást hozzá.

***********

𝓣𝓸𝓶

Eljött a bácsi, aki apánk helyett apánk volt, és még most is az! A nyomi, vagyis már nem így hívom, mert igaz barát lett:Steve; és a bájgúnár, akire szerelmem ragasztotta a nevét, és egyben már a párja: Lewis. Frank... Róla inkább semmit sem mondok, és az ő párja, akinek angyalkámat köszönhetem: Greg. Szandra és a vőlegénye, Matt. Évek óta a barátom, és a szüleim halála óta a támaszom, aki remélem, hamarosan a sógorom lesz: Erik! Mara, aki szerelmem kiköpött mást, és a fiúk: Akio, Hiroto, és a mi kisfiunk, aki már többször szólított minket apának: Brian! A társaság közepén boldogan kacarászva, mindenkihez hozzászólva állt ő: a szerelmem!

– Andrea Giudice! – szólaltam meg egy torokköszörülés után, mire mindenki rám figyel.

Szemeimben már gyűltek a könnyeim, de még azokon keresztül is láttam, hogy igencsak meg van lepődve a kis ember tömeg.

– Tudod jól, hogy én nem vagyok a szavak embere, inkább hagyatkozom mindig a tettekre.

– Tudjuk, Tom! Azért törted be pár ember orrát! – kiabált be Steve, mire mindenki nevetett.

– Így van, Steve! Köszönöm az emlékeztetőt! – mondtam mosolyogva, és magamon is meglepődtem, hogy nem voltam rá pipa. – Pár óra múlva lesz annak az évfordulója, hogy Greg és a két King Kong méretű haverja bekergetett téged a sikátorba. Köszönöm szépen neked, Greg! Ő az életem ajándéka!

A fiú meghatódva nézett rám, ami nem is csoda, hiszen ezer könnycsepp áztatta már a borostám. Lassan elkezdtem sétálni életem felé.

– Az első pillanatban, ahogy megláttalak, tudtam: te vagy a végeztem! Azóta a pillanat óta szerelmes vagyok beléd!

Próbáltam nem szipogva beszélni, de egyre nehezebb volt, mert megint potyogtak már angyalám könnyei is. Amikor elé értem, térdre ereszkedtem előtte.

– Andrea Giudice! Angyalkám! Kérlek, legyél örökre velem! Legyél a férjem!

A csajok sírtak, Lewis, Greg, sőt, még Chao bácsi is itta az egereket. Azt vártam, angyalkám felém nyújtja majd a kezét, és úgy válaszol nekem. De nem! Nem is ő lenne, ha nem azt teszi, amit tett hirtelen: elém térdelt ő is, és az arcom a két kezébe fogta:

– Thomas Shelby! Életem szerelme! Örökre veled leszek, és örökké mint a férjed! Igen!!!

A gyűrű gyorsan felkerült az ujjunkra, mert kurvára vágytunk már mind a ketten egymás szájára, és egy szenvedélyes csókra. Közben Mara és Erik a három fiút lefoglalta, mert tudták, ha mi belekezdünk... Nem rohantam le őt, sem ő engem, lágyan csókolóztunk, hiszen előttünk az élet! Bár fejben tudtam, hogy sok szem figyel minket, mégis nehéz volt elválnom tőle, és a száját újra magára hagynom, vagy éppenséggel elengednem karjaimból szerelmemet! Viszont minden jónak vége szakad egyszer! Így ha nehezen is, de én váltam el tőle, majd egyből felálltam. Mondjuk, azt azért megsúgom, hogy igencsak fokozódott a problémám altájon!

– Esküszöm, bonbon, az ájulás szélén álltam, amikor hirtelen elkezdtél beszélni hozzám! Annyira szívbemarkoló volt!Még úgy is, hogy tudtam, mire az a monológod!

Ajj, Angyalkám ficánkolni kezdett, mint aki hangyabolyba ült!

– Mikor megyünk végre fel? – szinte dorombolt a karjaimban.

És igen, újra kanos az én már – nyugodtan mondhatom – vőlegényem.

Angyalkám a száját biggyesztve állt talpra, és mielőtt még további aggályait szóvá tehette volna, Mara és az ikrek már rajta lógtak. Mindenki – még a síró-pityogók is – jöttek gratulálni, és nemcsak nekem, amiért megríkattam őket, hanem angyalkámnak is. Bár az ingem tiszta nedves volt a könnyeimtől, az senkit sem zavart, mosolyogva öleltek meg, és gratuláltak nekem, meg persze kakukkomnak is. Mindenkit letaglózott a beszédem, pedig én tényleg gondolkodás nélkül,tiszta szívemből beszéltem! Csak azt csináltam, amit angyalkám tanácsolt: csakis őrá figyeltem.

– Apa! Muti a gyűjüdet! – furakodott közénk a kis kíváncsi gyermek.

Azonnal ölembe kaptam, és egy cuppanóssal jutalmaztam. Miért járt neki a jutalom? Semmi különös: csak azért, mert szeretem! Egyszerre, ujjainkat összekulcsolva mutattuk meg a gyűrűinket angyalkámmal, mire a szája is tátva maradt.

– Oó! Ez olyan, mint a medálod! Nagyon szép!

Újra meghatott, ahogy csillogó szemmel, csepp ujjaival az ékszert simogatta, én pedig kurva büszke voltam magamra, hogy szerelmemhez méltó ékszert találtam! Szerelmem arca is büszkén ragyogott, egyszerűen gyönyörű látványt nyújtva nekem, ami igencsak fokozta a problémámat odalenn. Szívem szerint én már meztelenül bujálkodtam volna vele, de az még nem volt opció, már csak pajti miatt sem. Még fogadni kellett a sok gratulációt, na, meg a vendégeket sem hajthattuk el! Mindenkinek volt hozzánk pár kedves szava, egyedül Erik volt igazán kiakadva, ami érthető is volt, mert nem így ismert engem.

– Hát, Tom, le a kalappal előtted! Olyan beszédet mondtál, hogy komolyan még én is alig bírtam magammal!

Na, ha már őt is megleptem, akkor biztos jól csináltam!

𝓐𝓷𝓭𝔂

Ahogy elmélázva figyeltem bonbont és a társaságot, egy dologban biztos voltam: valamivel meg akarom lepni bonbont, a vőlegényemet! Jó tudom, már a képet megkapta tőlem, de akkor még fogalmam sem volt róla, hogy megkéri a kezem! Persze én is vágytam rá, mert őszintén szólva, már attól féltem, meggondolta magát, nem akar a férjem lenni, és azt is miattam! Első alkalommal, amikor bonbon ezt szóba hozta, én bolond azt mondtam, hogy ne a maki miatt vegyen el, hanem azért, mert velem akarja leélni az életét! Na, ezt a kijelentést én rá fél percre meg is bántam, hiszen minden mozdulata, minden kedves szava hozzám, és megnyilvánulása irányomban mutatta, mennyire szeret engem! Tudjátok, én a fantasztikus együttlétünk utáni férjkérést is nagyon élveztem! Nem zavart, hogy izzadt, hiszen miattam került olyan állapotba, ahogy az sem, hogy meztelenül, hirtelen térdelt elém kezében a dobozzal! Bár egy dolgot azért nagyon sajnálok! Most mondjam el, vagy rájöttök ti magatok? Oké, nem szemétkedek, elárulom nektek! Azt bánom, hogy nem tudtunk az ágyunkban maradni, és felavatni a jegyesemet, vagy épp fordítva! Viszont ez már részletkérdés, mert a végeredmény ugyanaz! Addig kattogtam, hogy újra mocorogni kezdett a farkam!

– Andy! Gratulálok neked! – zavarta meg Frank a gondolatmenetemet. – Soha nem gondoltam volna, hogy Tom valaha ilyet fog csinálni!

– Ezt, hogy érted? – meredtem rá értetlenül.

Most komolyan, ti mire gondoltatok volna? Főleg úgy, hogy régebben azért volt pár kellemetlen megnyilvánulása, és ahogy elkezdett nevetni, én még mérgeseb lettem!

– Ne gondolj rosszra! Az eljegyzéshez, és ahhoz gratulálok, hogy sikerült Tomot megváltoztatnod!

– Én nem változtattam meg, és nem is akarom! Így szerettem belé! Lehet szófukar és mogorva, de velem sohasem volt olyan.

– A beszéd, amit mondott... Vajon meddig gyakorolta?

– Nem gyakorolta, de ez titok! Spontán, a szívéből beszélt, Frank!

– Vagyis te tudtad, hogy megkéri a keze?

Még jó, hogy nem kiabált, mert Mara, Erik és Greg mellettünk álltak! Ha a nővérem megtudja, mi történt valójában, félő, hogy bonbon nagy lebaszást kap!

– De annyira meglepődtél te is!

– Frank! – szinte csak sziszegtem, foghegyről beszéltem hozzá, és a karját elkapva a konyha felé rángattam.

– Te mit éreztél, amikor a semmiből hirtelen megszólalt? Ne válaszolj! – intettem le, amikor már válaszra nyitotta a száját. – Tudod, hiába is tudtam róla, a vallomása, és ahogy mindenki előtt elmondta, mit érez irántam, az valami csodálatos érzés volt! És azért mondtam, hogy titok, mert Mara megígértette vele, hogy előtte kér meg!

– Andy! Én is meghatódtam, mert azt a Tomot láttam, akiről én is álmodtam régen!

Baszd meg, Frank! Ha így folytatja...

– Nyugodj meg!

Könnyű azt mondani! – háborogtam magamban, mert tudom, hogy ő volt előttem az egyetlen pasi...

– Ő már a múlt, Gregbe vagyok szerelmes! Komolyan örülök nektek, és persze annak is, hogy a barátotok lehetek!

Olyan őszintének tűnt, hogy azonnal el is szállt a mérgem, majd vállon veregettem, és inkább készültem vissza a többiekhez, de...

– Andy! Őszinte! – egyszerre bonbon állt meg előttem, és mérgesen méregetett minket. – Mit csináltál, Frank?

– Semmit, Tom! – szabadkozott egyből, ami valljuk be nem volt jó ötlet, mert attól szerelmem csak jobban begőzölhet, ezért még inkább robbanna, nekem kellett lépnem, ezért int Franknek, hogy inkább menjen vissza a többihez.

– Mire gondolsz, Tom? – bújtam a nyakához az orrommal cirógatva, amit annyira szeret, és csak remélni tudtam, hatni fog rá, és nem lesz féltékeny.

– Mondott neked valamit, szépségem?

– Dehogyis! Csak lebuktam előtte, hogy én már tudtam, mire készülsz, Mara meg pont mellettünk állt, ez a marha pedignem tud halkan beszélni.

– Jaa! Ő már tudja!

Abbahagytam nyaka cirógatását, és felé kaptam a fejem, de ő csak vigyorgott rám. A szemtelen !​

– Honnan?

– Rájött magától valahogy, de nem haragszik, így a farkam sincs veszélyben, szépségem!

Először a hallottaktól fagytam le, utána pedig attól, amikor megéreztem, hogy hozzám ért a merevedése. Az sem véletlenül ám! Köpni-nyelni nem tudtam, már csakis rá vágytam! Készültem isteni száját birtokba venni, de persze Szandra – mint mindig – épp akkor tudott megjelenni! Esküszöm, ez újra és újra megtörténik! Nem röppentünk szét, mint akiketrajtakaptak valamin, hiszen ez egyébként is az eljegyzési partink!

– Szóval, itt bujkáltok! Chao bácsi menni készül!

Ahogy jött a lány, úgy távozott is. Egy gyors csókot még váltunk szerelmemmel, és már indultunk is. Azért az a kis mocsok utoljára nem hagyta ki, hogy merevedését a farpofámhoz nyomja!

– Ó, Thomas Shelby! Ma sem fogunk aludni!

Már mindenki gratulált, egy pezsgőből is lecsúszott egy-két pohárral. Én persze alig ittam pár kortyot, mert nem bírom az alkoholt. A pultot támasztva ültem, ölemben a bóbiskoló makimmal. Újra azon kattogott az agyam, mivel lepjem meg bonbonomat, de őszintén szólva, nem is volt nehéz rájönnöm, mi az, aminek tényleg örülne! Ja, rajtam kívül persze!

Így a rózsaszín tangámnak, amit annyira szeret, újra eljött az ideje!