A poros kisvárosi úton az iskola felé hajtva Amber szája szélét rágcsálva figyelte a mellettük elsuhanó tájat.
– Munson nem tudnál egy kicsit gyorsabban menni? – nyögött fel a lány mellett az óráját bámulva.
– Már így is átléptem a sebességhatárt, nyugodj le! – morogta a mellette ülő, ahogy az iskola felé vezető útra kanyarodtak. Az egyre közeledő épület láttán a lány eleresztett egy megkönnyebbült sóhajt.
Ahogy az üres parkolóba értek Eddie lelassított. Amber megsem várva, hogy a kocsi megálljon, a táskáját megragadva ugrott ki a továbbra is guruló autóból, majd vállára véve a táskát kezdett el rohanni a tornaterem felé ahol a szurkolói gyűlést tartották.

– Szívesen! – kiáltott a lány után. Amber hátra sem nézve intett neki egyet majd az ajtóhoz sietett. Az üvegen keresztül belesett a tornacsarnokba ahol már javában folyt a gyűlés. Egy grimaszt vágva nyitotta ki óvatosan az ajtót majd a lehető leghalkabban belépett a zsúfolt terembe. Néhányan hátra pillantottak rá, de aztán vissza is néztek az éppen beszédet mondó Jason Carverre. Gyorsan előre sietett és beállt a hozzá legközelebb eső helyre, ami a pompom lányok mellett volt. Természetesen kitűnt közülük a fekete szerelésével, de nem igazán izgatta. Örüljenek, hogy itt vagyok. Gondolta magában egy szemforgatás kíséretében.

– Amikor a félidőnél tíz ponttal vezetett az ellenfelünk, ránéztem a csapatomra és azt mondtam: „Gondoljatok Jackre! Gondoljatok Melissára! Heatherre. Billyre. Gondoljatok a hősies seriffünkre, Jim Hopperre! Gondoljatok a barátainkra, akiket elvesztettünk a tűzben. Miért haltak meg? – tette fel a kérdést. Mindenki elgondolkodva nézett a kosarsra, Amber pedig unottan bámult maga elé. Nevetségesnek találta azt amit a fiú mondott, más halálával példálozni egy kosár meccs előtt több volt mint szánalmas. A lány fáradtan hallgatta még egy kicsit a fiú mondani valóját majd oldalra nézett, tekintete találkozott az ajtóban álló Eddiével aki maga felé intett kezeivel. Amber óvatosan megrázta a fejét miközben szemével azt üzente neki, hogy nem mehetek ki. A fiú ezzel nem foglalkozva folytatta az invitálást.

– Isten szerelmére! – motyogta magának a lány miközben hátat fordított a továbbra is beszédet mondó Jasonnek és elindult hátrafelé. A lelátó mögött óvatosan elsétálva ért az ajtóhoz, amin észrevétlenül kislisszolt.
– Szánalmas – forgatta a szemét a szőke lány visszatekintve a kosaras srácra majd Eddievel együtt elindultak a folyosón.
– Még szerencse, hogy nekem ezt nem kellett hallanom – nevetett a barnahajú finoman meglökve a lány vállát.
– Szóval. Mizu különc? Hiányzott a társaságom? Alig öt perce váltunk el egymástól – kérdezte tőle egy mosoly kíséretében.
– Gondoltam megmentelek attól a borzalomtól, így az én társaságomat élvezheted az elkövetkezendő húsz percben. Hát nem csábító? – vonta fel a szemöldökét.
– De, az ájulás szélén állok, nem látod? - kérdezte szarkasztikusan a lány – Szóval mi az? Mit terveztél? – kérdezte a folyosón sétálva. A fiú egy széles mosollyal az arcán húzta elő a kabátja zsebéből a doboz cigarettát.

– Komolyan? Cigizni akarsz a lánymosdóban? – vonta fel a szemöldökét unottan Amber ahogy a fiú betolta őt a helyiségbe.
– Pontosan, kivéve... ha – húzta kaján mosolyra a száját.
– Biztos, hogy nem! Az egyszer bőven elég volt, azóta is kiráz a hideg, amikor visszagondolok rá  – borzongott meg a lány.
– Esetleg van jobb ötleted? –- vonta fel a szemöldökét - Hmm? Bocsi megismételnéd, nem hallottam – szórakozott vele a fiú mire ő megforgatta a szemét.
– Nem, nincs – rázta a fejét a szöszi.
– Szóval? – kérdezte közelebb lépve a lányhoz.
– Add a dobozt – nyújtotta ki a kezét mire a göndör mosolyogva adta át neki a cigis dobozt.

|||

Amber belépve az étkezőbe egyenes a zajos asztal felé indult. Alig várta, hogy végre valahára véget érjen az utolsó tanítási nap és egy egész hétig ne is lássa az iskolát. A diákokat kerülgetve fáradtan sétált a fiúk felé, akik éppen valamilyen játékról beszéltek.
– Az, nagyon jó lenne – mondta Gareth.
– Igen, szerintem is – értett vele egyet a lány, anélkül, hogy tudta volna miről is van szó. A fiúk mögött ellépve Eddie mögé sétált majd a vállára támaszkodott.
– Amber, már hiányoltunk – mosolygott rá Gareth.
– Gondoltam, ti is hiányoztatok. Már kezdtem aggódni, hogy nem fogok veletek találkozni a tavaszi szünet előtt – vigyorgott rá a fiúra. Tekintete a göndörről a két újoncra tévedt, akik az asztaltól pár méterre beszélgettek.

– Mi van a kiskockákkal? – kérdezte a többieket.
– Nem tudom – válaszolt Eddie fel sem nézve – Le akarsz ülni? – kérdezte a lány felé fordítva a fejét.
– Kihagyom, köszi. Már így is kínszenvedés volt az egész napot végig ülni ezeken a szaros székeken. Ha már bezárnak, minket ide legalább adhatnának normális székeket – rázta a fejét elborzadva majd az asztalon elhelyezkedő újságra pillantott – Már megint milyen hülyeséget írtak? Hallottam, hogy páran azt mondták sátánisták vagytok – forgatta a szemét nevetve.
– A társadalomnak bűnbak kell. Könnyű célpontok vagyunk – mondta Donnie, ezzel egyszerre Mike és Dustin helyet foglalt az asztalnál.

– Pontosan! Szörnyetegek vagyunk, mert szeretünk egy fantasy játékot – vont vállat Eddie – De ha a zenélés érdekel – pattant fel a helyéről majd felált az asztalra. Amber unottan bámult rá, majd amíg a fiú el volt foglalva ő leült a helyére és onnan nézte az előadást – vagy a tudomány, vagy a bulizás, vagy egy játék ahol labdákat dobálnak egy szennyeskosárba! – kiáltotta a kosarasokra nézve. Az ebédlőben zúgolódás kezdődött.
– Dráma királynő – motyogta magának a lány.

Jason természetesen nem hagyta szó nélkül a beszólást, miért is tette volna? Mérgesen állt fel a helyéről majd a göndör felé kiáltott.–- Kell valami, dilis? – kérdezte.
Eddie nem válaszolt csak kis ördög szarvakat imitálva ujjaival a fejéhez emelte kezeit miközben kidugta a nyelvét. A fiú felnevetett majd vissza fordult a csoportja felé.
– Pöcs – morogta Jason visszaülve.
– A merev csoportnorma – sétált végig az asztalon – Ez az, ami megöli a gyerekeket! – ugrott le a földre ezzel ráhozva egy lányra a frászt. A fiúk ismét felnevettek. A göndör elengedte a pompon lányokat majd vissza sétált az asztalhoz.
– Ez az igazi szörny – mondta komolyan majd lenézett a helyén ülő lányra. – Hé! – háborodott fel mire Amber felállt átadva neki a helyet.
– Ennyi bőven elég volt belőle – mondta a fiúnak.

– Szóval öhm – szólalt meg Dustin miután Eddie helyet foglalt, mindenki érdeklődve nézett felé – Szörnyekről jut eszembe, Lucasnak ma lesz a labda a szennyeskosárban meccse – kezdett el idegesen nevetni – Nem tud eljönni a Pokol Tüze Klubba – tárta ki a karját nevetve. Eddie felvonta a szemöldökét – Tudom, hogy nélküle úgysem nyerhetjük meg a szadista kampányodat, szóval Mike és én dumáltunk és arra jutottunk, hogy talán... talán – próbálta megfogalmazni a mondandóját.
– Talán mi? – kérdezte Eddie.
– Ne legyél buta, a kölykök arra akarnak kilyukadni, hogy el kéne halasztanod a mai játék estet – segítette ki Amber a fiút, mire mindenki a levegő után kapott.

– Elhalasztani? Nem, nem. Biztos, hogy nem!
– A holt testemen át! – hőbörögtek a fiúk. Amber megszeppenve nézte a kiakadt srácokat, akik vele kiabáltak, pedig ő nem is csinált semmit.
– Csendet! – kiáltotta Eddie mire mindenki elnémult – Szóval azt mondod Sinclairt elragadta a sötét oldal? – kérdezte a fiúkat.
– Valami olyasmi – válaszolt Mike.
– Valami olyasmi? – kérdezte a göndör idegesen, egy kis kaját vágva a fekete hajúhoz.
– Jézusom! – motyogta Dustin megszeppenve.
– És ahelyett, hogy keresnétek egy beugrót a helyére, inkább... inkább elhalasztanátok „A Vecna Szektáját" ? – kérdezte drámaian.
– Mindent túlreagál – tátogta a szőke lány az újoncoknak.

– Nem, én nem akarom elhalasztani, egyikünk sem akarja, csak hát tudod a legtöbb beugró ott lesz a bajnoki döntőn – mondta Mike, mire Eddie felállt a székéről ezzel együtt pedig Amber is hátrább lépett.
– Ó, bajnoki döntő lesz? – kérdezte.
– Igen – mondta megszeppenten a fiú.
– Őszinte lehetek? – tette fel a költői kérdést - Jeff idén érettségizik. Garethnek mennyi? Másfél éve van? Én. Én elszenvedem magam a kettesig Ms. O'Donnelnél. Ha nem szúrom el a vizsgát. Felmegyek a színpadra jövőhónapban, oda megyek Higgings dirihez, a szemébe nézek. Jól bemutatok neki – mutatta fel a középső ujját – kitépem, a kezéből az érettségit majd gyorsan felkötöm nyúlcipőt – futott el az asztaltól mire Dustinék felnevettek.
– Nem ezt mondtad tavaly is?
– Igen, meg tavaly előtt?

– De, de és akkor kamuztam – fordult vissza feléjük – De idén más lesz. Ez az én évem lesz. Érzem. '86 skacok! – mosolyodott el végig nézve az asztalnál ülőkön, majd oda sétált a két fiatalhoz. – Tudjátok mit jelent ez? – kérdezte tőlük – Azt, hogy ti vagytok a Pokol Tüze Klub jövője. Első pillantásra tudtam, annál az asztalnál ültetek, mint két elveszett bárányka – mondta majd Dustin felé fordult – Rajtad egy Weird Al-es póló volt, ami bátor dolog – vallotta be majd Mikera nézett – Mike rajtad pedig valami szar volt amit anyuci vett neked a Gapben – nevetett fel, a többiek is így tettek, majd hirtelen felrántotta a két fiút a helyükről a pólójuk nyakánál fogva. Amber értetlenül nézett össze a többiekkel akik megrántották a vállukat majd szórakozottan nézték tovább az előadást, habár nem hallották a beszélgetés többi részét mivel a hármas tavolabb sétált tőlük. Eddie pár percig beszélt hozzájuk majd vissza néztek az asztalhoz.

– Kivéve – tette hozzá a legidősebb. Mind a hárman azt asztalnál ülő szőke hajú lányra szegezték a pillantásukat, aki felvont szemöldökkel nézett vissza rájuk. Szemei lassan tágra nyíltak, ahogy rájött, miért bámulják őt ennyire.
– Biztos, hogy nem! – kezdett el tiltakozni rögtön – Nem játszok veletek!
– Ne már Amber, úgy hallottuk tök jó vagy benne és mindössze egy estéről van szó – nézett rá könyörgő szemekkel Dustin. A többiek heves bólogatásba kezdtek.– Igen, szükségünk van rád! Kérlek! – könyörgött Mike. Amber tekintetével Eddiet vizslatta, aki őt bámulva gondolkozott valami.
– Adjatok nekünk egy percet! – engedte el a két fiút majd a lány felé sietett. Amikor oda ért hozzá finoman megfogta a felkarjánál fogva és maga után húzta, hogy távolabb kerüljenek a klub többi tagjától.

– Nem – jelentette ki egyszerűen, ahogy Eddie szólásra nyitotta a száját.
– Még azt sem tudod, mit akarok – nevetett fel halkan a fejét rázva.
– Valóban, de a válaszom nem – ismételte meg.
– Ne már, Blondie. Egy hihetetlen jó ajánlatom van a számodra – mosolygott rá. Amber felvont szemöldökkel nézett rá pár pillanatig majd végig gondolva a dolgot megszólalt.
– Mondd – sóhajtott fáradtan a lány. Eddie lassan a füléhez hajolt majd elkezdett suttogni. A szőkeség nevetve nézett az asztal felé miközben a fiú terveit hallgatta. Mike fintorogva nézte a két tinédzsert, miközben belegondolt abba vajon, mik a fiú tervei a lánnyal. A göndör sóhajtva lépett távolabb a szöszitől, arcán elégedett vigyor helyezkedett el. Tudta, hogy meggyőzte őt.
– Rendben, játszok – adta meg magát mire Eddie tapsikolva fordult a többiek felé, akik üdvrivalgásba törtek ki.