Andris Dillemája. 🔞

Álmatlanul forgolódtam éjjel, és Mamzi újabb kihívásán járt az eszem. Kaptam egy dalt és nekem arra kéne villantanom valamit.
Mondanom sem kell, hogy az ihlet nem jött, csak Gáborral kacsoltban... ismét.
Ugyanis mellettem fekszik, miért ne huncutkodhatnánk egy kicsit!? Gondolatot tett követett és máris az ágyékánál feküdtem.
Mosoly kúszott arcomra, hogy mekkora egy mázlista vagyok, hogy meztelenül alszunk.
Hirtelen két dologért is áldást tudtam volna mormolni, de félő, hogy akkor Gábor fel fog kelni. Na, de azért nektek megsúgom, hamár sikerült titeket is felcsigáznom.
Az első áldás a hatalmas ágyért a másik pedig a csupaszon alvásért szólt volna.
De mielőtt még tényleg felébred makkjára is hajoltam. Ismerem már őt, tudom milyen érzékeny a lelkem, így csak meg szívtam a hegyét, neki máris kipattant a szeme.

-Mit csinálsz Andris. Na megint az az utálatos név, de most elnézem neki, hiszen azt sem tudja merre van most arccal szegény.
A másik hülye kérdésére pedig nem válaszoltam, és még ha akartam volna sem tudok, hiszen addigra imádott farka mélyen a torkomon volt. Gondoltam korábban a billentyű sem a fejem, sem a fenekem alatt nemsegített, hátha most ezzel az isteni taggal szívok magamba egy kis értelmet.
Ezt én olyannyira komolyan is gondoltam, hogy nem kellett két perc és párom a csúcsra is juttattam. Olyan intenzíven szívtam...
Még pihegett, de már nyúlt is utánam, hogy a jóból én se maradjak ki. Azonban én nem azért csináltam, komolyan csak ihletet akartam...
Bolond gondolat, de a remény hal meg utoljára!
Mondanom sem kell, hogy ihlet újra semmi.

Nyúzottan ébredtem egyedül Gábor volt fitt koránreggel. Ugyanis én az éjjeli spontán akcióm után sem tudtam aludni, próbáltam valami jó sztorit kitalálni. Mire kimásztam az ágyból és minden reggeli faszsággal végeztem, az asztalon egy kiadós reggeli várt engem. Mielőtt azonban leültem volna bekapcsoltam a hangszórót és elindítottam a Mamzi által kiosztott dalomat.

BTS: Friends...

Én dalolásztam hiszen imádom őket, főleg Jimin a kedvencem. Annyira gyönyörű fiú... Persze pár ajtó csapkodást is megérne...
Úgy beleéltem magam a parasztreggelimbe és a dalba, hogy egy fontos dolog nem tűnt fel. A múzsám, szerelmem nem láttam sehol sem.
Hiába szólítottam semmi válasz, így már nem is tartottam fontosnak. Hiszen van egy feladatom, ami mindennél fontosabb.
Na azért ez így sántít...de értitek na.

Reggeli, mosogatás a dal tizedik alkalommal lejátszása után már a gépem előtt meredek az újra üres Word dokumentumra.
Uhh hirtelen dejavum van... Agyam ezerrel jár, és Gábort is hiányolom már, hátha ő lesz az, aki segít nekem újra .

-Megjöttem kicsim! Remény, boldogság járta át a testem és ennek örömére azonnal a párom elé siettem. - Csak nem hiányoztam!? Kérdezte kuncogva, mert azonnal a nyakába is ugrottam.

-De! Bugtam ajkára... - Te vagy a múzsám!

-Szép! Akkor megint csak a segítségemre van szükséged... Játszotta a sértődöttet olyan tehetségesen, hogy ha nem ismerném évek óta, talán még be is veszem.

-Igeeen...!?

-Rendben! Válaszolt miközben a pultra pakolt engem, mint egy kisebb csomagot. - A múltkori is jól sült el. Kacsintott, közben farkamra simított szabad kezével. Egyből tudtam mire gondolt ez a kurafi... A beöltözésére és ahogy az overallból én hámoztam ki...

Nem! Nem szabad! Írnom, kell nincs mese, nem engedem, hogy a gondolataim most elterelje.
Ajj Mamzi már megint mit csináltál velem...
Egy gyors csókot nyomtam férjem arcára, majd a nappaliba indultam vár a munka...

-Töltött tököt csinálok ebédre szívem! Kuncogott, és figyelte milyen reakciót vált ki belőlem.
Én azonban elengedtem a fülem mellett, és a székembe telepedtem.

Újra és újra lejátszottam a dalt, de még mindig semmi. Az isteni illat, ami átjárta a lakást, kezdett éhessé tenni.

Just one Song...

Na ennyit sikerült begépelnem, közben persze Jimin és Taehyung még mindig énekel a háttérben...

-Szívem, te nem unod még ezt a dalt, mert én már nagyon...

-Nem! És ezzel kapcsolatban kell írnom. Olyan értelmesen nézett rám, mint akinek agyára ment a zene...
Ugye nem az én hibám! talán túl erősen szívtam az éjjel...!.

-Ez milyen nyelv? Kérdezte, én pedig megnyugodtam, hogy nem ártottam neki...

-Ez egy Dél Koreai fiú banda... Húztam ki magam büszkén. Hiszen én is army vagyok és boldogan beszélek róluk.

-Azoknak kis pöcsük van! Jegyezte meg halál komolyan. Én pedig mérges lettem, de csak egy kicsit mert minden férfi ezt mondja... - Amúgy nem is tudtam, hogy beszélsz a nyelven. Az angol és francia... tudom, hogy megy...

-Na jó Nemes Gábor! Ha nem segítesz ne is hátráltass engem! Korholtam le, és el is fordultam tőle.

-Segíteni jöttem! Olyan komolyan mondta, hogy el is érzékenyültem.
Már az is kiment a fejemből, hogy az imént miért voltam mérges. Mellém húzott egy puffot majd értelmesen bámulta a még mindig üres monitort.

-Tudom... Adtam magyarázatot a semmire.. - Még nincs ötletem ! Szólaltam meg mert láttam száját, már szóra nyitotta. - Amúgy.. Kezdtem, közben fészkelődtem, mert amit mondani akarok válasz gyanánt...
- Nem a méret a lényeg! Ezt muszáj volt megjegyeznem a banda védelmében!
Ő horkantott egyet, majd rafináltan nézett rám, én pedig tudtam amit mondani fog abban nem lesz köszönet.

-Mondja ezt egy olyan pasi akiben egy méretes farok jár rendszeresen...
Na erről beszéltem, és ettől is féltem. Egy újabb mondat és már újra ficánkoltam ültömben. De mivel dolgom van, így inkább nem is kontráztam rá, mert az ágyban, vagy az asztalomon hajtana újra igába.
Megráztam magam inkább, és azon kezdtem gondolkodni a kihíváshoz hogyan is fogjunk hozzá.

-Mutasd szívem a dalt, klipet.. Újabb döbbenet! Ennyire komolyan veszi, én pedig mielőtt még meggondolná magát kerestem is ki neki. Szerencsére van magyar felirat is hozzá, így ő is rendesen megérti.

Hosszú ujjai a ritmusra jártak az asztalon majd az első mondat után..

-"Éppen áztál az izzadságban, amikor először találkoztunk "

-Szívem! Állította is le a videót párom. - Te is izzadságban áztál amikor először találkoztunk. Rángatta a szemöldökét... Ohh a bolond.

-Még szép Gábor, hiszen negyven fokban a busz után futottam. Intettem le majd a videót újra indítottam.

-De én már akkor tudtam, hogy te az enyém leszel. Búgta a fülem mögötti érzékeny részre ami igencsak jól esett.

-Nincs most erre időnk szívem. Pihegtem behunyt szemmel.

Basszus Mamzi, szerintem ebből a nem lesz történet.

-Rendben. Vált el tőlem olyan hirtelen, hogy a felhevített bőröm fázni is kezdet. - Nézzük, mert más terveim vannak veled délutánra.

Végig néztük a klipet, majd újra és újra, de láttam rajta ő is nagyon gondolkodik, hogy segíteni tudjon nekem. Ha nem jelez a sütő, hogy kész az étel talán, még mindig a monitort nézzük csendben.
Nem haragszom, és csalódott sem vagyok amiért nem tudott segíteni nekem. De a vele töltött idő nem hasonlítható semmihez sem.
Egy lágy, de isteni csókot nyomott ajkamra, majd a konyhába ment.
Én pedig az előző gondolatmentem után világosodtam meg.

A zene tovább szólt mellettem, de már jóval halkabban majd a billentyű fölé hajoltam.
Imádom a kopogó hangot, ami azt jelzi a gazdája, az a kishitű barom végre alkot.
Minden kezdet nehéz, mint most ez is! És végül mégiscsak a szerelmem hozta meg a ihletet nekem.

Ő tálalt, és amikor harmadik szólításra sem mentem enni, tudta nem igazán lenne érdemes engem zavarni.
Kizártam magam körül mindent, és írtam a történtem.

Friends - Barátok.
Hány féle barátság adatik meg egy emberöltő során?
És honnan tudjuk, vagy miről ismerjük fel mennyire lesz hosszú élettartamú!?
Vannak barátaink már az oviban is majd az iskolában. És azok az emberek akiket ez a kapcsolat végig követ egész életében, igazán szerencsések.

Mondják családot nem tud választani magának az ember. Viszont barátokat igen!

Kezdhetném azzal, hogy a barátság emberek között alakul ki, kölcsönös elfogadás, rokonszenv bla..bla..bla..
De nem, én nem ezt akarom megosztani veletek!

Milyen is az igaz barát!?

Attól függ ki mit vár el tőle!
Nekem személy szerint elég, ha figyel rám, meg hallgatja a hülyeségeim és nevet vagy sír is velem.
És ezt én is szintén mind megteszem érte! Teljes vállal, tiszta szívvel állok ki mellette.
Nekem nem sok barátom van.
Sőt csak egy, akit igazinak gondol és érez a szívem. Viszont az írók akikkel hétre, hétre együtt alkotunk, köztük is van pár akit igazán megkedveltem.

Barátom a párom aki mindig azt nézi miben járhat kedvembe, miben segíthet nekem.
És ezt most nem csak a szexre értem.
Mert bár az is nagyon fontos, mégsem az a minden.

Egy beszélgetés, felesleges fecsegés amit röhögve zárunk le. Meghallgatjuk, segítjük egymást akár biztatásra vagy tanácsra van szüksége.
Írhatnám, mik a barátság főbb jellemzői, de arra semmi szükség! Hiszen minden így jó, és így kerek egész.

Van hogy napokig alig váltunk pár szót. De olyan is amikor szófosást kapunk.
Látok egy videót, képet és ő, ők jutnak eszembe róla. Majd újabb csend jön..
De ez nem végleges soha!

Köszönöm szépen, hogy vagytok nekem! És néha velem nevettek a hülyeségeimen...

Gyorsan leírtam ami bennem volt, és csak remélem a szavaim értéke, súlya eljut azokhoz akiknek szántam.
Nem néztem hány szót pötyögtem be, az sem hogy rímel e.
Csak azt amiről a dal szól!
Azt ami mindenkinek fontos!
Lezártam, majd el is küldtem Mamzinak, és indultam páromhoz, hogy végre az ölelésébe bújjak.

Hiszen szentimentális vagyok, és a szavak amik a virtuális lapra kerültek.. Meghatottak.

-Kész is vagy szívem!? Kérdezte miközben szorosan magához ölelt.

-Igen! Köszönöm szépen. Lágyan csókoltam meg szívem, lelkem beleadtam. A megkönnyebbülés érzése egész testem átjárta.
Már nem azért mert végre megírtam amire vállalkoztam! Nem!

Azért mert rájöttem, hogy vannak barátaim és köztük a legfontosabb a szerelmem.

Vége.

Sziasztok.
Ez a történet a Just One Song
Kihívás 0. történte.

Remélem tetszik nektek.
Köszönöm szépen, hogy olvasod és a vote-ot.
Mamzi ❤️