🔞

Sziasztok. Ez a történet a Furcsa Páros kihívásra született meg.

Jó szórakozást hozzá.

Mamzi ♥️

– Kibaszott Kim Seok Woo! Mi a francot csináltál már megint! – a díszletek mögül egy kellemetlen külsejű, nagydarab fickó kiabálása hallatszik. Egyedül az a fiú nem zavartatta magát, akiről szó van, és nem mellesleg a fickó haragjának nagyon is örül... – Kikezdtél a vezérigazgató szemefényével? – folytatja a nagydarab, és közben az épp szidalmazott fiú felé közeledik.
– Mondtam már, hogy ne hívj így... – szakítja félbe flegmán menedzsere szentségelését. - Neked is, mint mindenkinek: Rowoon vagyok! Értve?
– Na, hogy rohadj meg akkor te... – ugrana a fiúnak, ámde ő sokkal gyorsabb, és persze ott az is közrejátszik ám, hogy két fejjel magasabb, nem úgy, mint a menedzsere, aki úgy néz ki lassan, mint egy malac. – Felmondok!... – puffog tovább a kocafejű. – Véged! Nem lesz több szereped, ha én nem...
– Legalább pihenek! – magasodik az ideges férfi fölé Rowoon. – Nekem van pénzem, míg élek, vígan elleszek belőle. De te? – mutatóujjával a mellkasát piszkálta már közben. – Éhen halsz! Bár van rajtad felesleg, abból elvegetálsz pár hónapig...
– Ezt még...megbánod, Kim Seok Woo!  – zárta le ennyivel, majd el is viharzott a próbáról.
Rowoon, többször került már bajba, ugyanis kissé nárcisztikus, és mindenkit, akit lehet persze, kedvére használ, amíg ő maga élvezi azt. Na, és itt a legnagyobb probléma! Ugyanis egyéjszakás afférjai vannak csak, és teljesen mindegy neki, milyen nemű, akit az ágyába visz. A szüleitől elfordult, mert úgy érezte, csak kihasználják. Ezért szemrebbenés nélkül állt apja elé, és vállalta fel a másságát. Nem is kell mondjam, egy homofób embernek ez mekkora pofon az élettől, így minden kapcsolatot megszakítottak a fiukkal.  Rowoonnak egy állandó pont volt csak az életében, és az nem más, mint a menedzsere, akit ő a háta mögött kocának nevezett el. Azonban ő sem bírta már az állandó kilengéseit, hangulatingadozásait, emiatt is váltak el egymástól pár hete. Azonban azóta Rowoon egyre mélyebbre süllyedt, és egyedüli barátja, Suzy tanácsára, döntött úgy, hogy pihenni megy. És hova mehetne máshova, mint a Felkelő nap országába. Ott is egy kis tengerparti városkába, ahol senki sem ismeri. Persze már a repülőn szidta magát, amiért ebbe belement, hiszen aggódott, hogy kivel fogja elütni az időt, vagy mivel... De hiába is bánta ezt a lépést, attól ő még igencsak makacs, így nem visszakozott, gondolta, pihen egy pár napot, annyira nem lehet rossz.
A repülőn ki is szemelt magának valakit, akivel sikerült a mosdóban eltöltenie pár percet, aminek eredményeképpen kielégülten, és jóval kisimultabban hagyta el a gép fedélzetét. A reptéren autót bérelt, majd már a kis ház felé vezetett, alig várta, hogy igyon egy pohárkával, vagy akár egy egész üveggel, majd aludjon egyet. Ahogy leparkolt a házikó előtt, a tenger látványa teljesen levette a lábáról, majd, mint akit megbabonázott a hullám és a tenger sós illata, morajlása, arrafelé vette az irányt. Félhomály volt már, ugyanis késő délután ért oda, így a parton nagyon kevesen voltak. Volt pár idősebb, akik a kutyájukat sétáltatták, elvétve egy-két szerelmespár. De Rowoon nem is őket figyelte, amint a homokos partra ért, hanem egy sovány, szálkás testű, szőke fiút, akinek szűk szörfruha fedte amúgy fenséges testét. Megnyalta a száját úgy közeledett felé. Fokozatosan érezte, hogy a vére is forr, és eddig sohasem váltott még ki belőle senki sem ilyen reakciót! Ezért is lehetséges, hogy nem tudta, ha elé áll, mit is mondjon. Az egyéjszakásoknak elég volt a szobaszámot megmondania, vagy elég volt egy biccentés, és vígan tartottak vele. Szívesen dobta szét a lábát fiú, lány, vagy szopták is le őt minden alkalommal. De most ez más volt... megkukult! Megállt a szőke szépségtől pár méterre, és bár le sem vette a szemét róla, nem ment közelebb. Nézte, ahogy deszkájával futni kezd a hullámok felé, közben izmai megmozdulnak, feszülnek a szűk anyag alatt. Nagyot nyelt, ahogy középhosszú haját félredobta egy laza mozdulattal, mert az arcába ragadt... Amíg nézte, gondolatban már több módon is magáévá tette a fiút, de azok nem gyors, csak az ő kielégülésére irányuló kefélések voltak! Mindegyik hosszú, szenvedélyes aktus.
Mi a fasz van veled, Seok Woo? – kérdezte magától, majd megrázta a fejét, és nehezen, de elfordult a szeme elé táruló fenséges látványtól.
Szapora léptekkel haladt a kis ház felé, amely az elkövetkező hetekben az otthona lesz. Majd az autóból kivette a bőröndöt, és még mindig teljesen feltüzelve a házikóba lépett. Nem nézett vissza, mert nem értette, mi történhetett vele hirtelen. Így azt sem láthatta, hogy a deszka tetején hasaló szőke fiú is őt nézte szüntelen...
Talán így van ez jól! Hiszen, ha egyből egymásnak ugranak, nem lehetne közöttük több mint egy alkalmi légyott...

Rowoon másfél hete pihen a kisházban, ami annyit jelent, hogy az ablakban áll, a szőkére vár, majd amikor nem jelenik meg, seggrészegre issza magát. Bánja már, hogy nem ment oda hozzá, hiszen azóta sem ment a fiú a part közelébe, és szörfözni sem. Nem hívta senki, és ő sem keresett fel senkit, hiszen pihen... Na, meg, miért tenné meg ő az első lépést? Bár erre a gondolatra újra mérges lett magára, amiért a világ legszebb, legkívánatosabb pasiját futni hagyta...
Mindegy is, – gondolta – úszik még másik hal az óceánban, vagy a tengerben... Tudja a faszom, mi is van itt előttem...
Persze ezek a gondolatok már részegen jöttek elő, olyankor úgy gondolta, hogy így legalább nyugta van, nem kell neki senki. Egy dolog miatt viszont aggódik józanul és részegen is! És az nem más, mint a farka, amit naponta többször vesz kézbe, mint kilincset szokott. Ugyanis amint eszébe jut az idegen szörfös, máris feszíti az anyag altájon.
Ebből elég! – parancsol magára, majd a gardrób felé indul, hogy ott hagyja a kis házat. Úgy döntött, kiengedi a gőzt, nyakába veszi a kisvárost, és szórakozni indul. Több sarkot elhagyott már, de pubnak, étteremnek még csak nyomát sem látta, ezért egy kisbolt előtt ült le a padon, és kezdett iszogatni magában. Sikeresen be is rúgott, hiszen a szaké édesebb íze miatt, csak úgy döntötte az italt magába, majd már sokkal jobb hangulatban indult vissza a szállása felé. Az úton magában beszélt, mint egy eszelős, majd nevetett is, de inkább a menedzserét szidta, amiért nem állt ki mellette, csak a pénzt látta benne. A szörfüzlet előtt haladt el, de abban az állapotban nem látta, hogy az a fiú, akit napok óta vár, épp ott van. Ő azonban felfigyelt rá, hiszen elég hangosan szidott valakit, és mintha a járda is keskeny lenne neki... Amint Rowoon elhaladt a családi üzlet előtt, utána indult, mert még a vak is látta a magas, szerinte is tökéletes fiún, hogy nem igazán áll a helyzet magaslatán. Csendben követte, nehogy baja essen az úton, közben mosolyogva figyelte, ahogy Rowoon magában motyogott továbbra is. Majd, amikor Rowoonnak újra a menedzsere jutott eszébe, dühében egy kőbe rúgott, amely egy úton kóricáló kakast talált el, szegény pára pedig egy nyikkanás kíséretében elfeküdt az járdaszélen.
– Te miért nem alszol ilyenkor? – kérdezte ártatlan hangon Rowoon, majd esetlenül letérdelt, és az állat fölé hajolt.
Hiszen hiába is tartják egy bunkónak, van szíve, és ártatlanokat sosem bántana. Épp fölé hajolt, és a kezébe akarta venni...
– Ugye, nem mesterséges légzést akarsz adni neki? – Rowoon teste megremegett, annyira megijedt a hirtelen hangtól.
Majd az a remegés nyilván fokozódott, amikor megérezte, majd meg is látta, hogy a szép szörfös odahajol.
– Legalább megvan! – mondta az idegen szépség, miközben Rowoon már az ájulás szélén állt, ami nem is csoda, mert a szőke közvetlen az ő arca mellett figyelte a szegény párát. – Két hónapja próbáljuk elkapni! – törte meg a furcsa, feszült csendet a szőke, de Rowoon csak némán figyel rá tovább, azt sem tudta, álmodik vagy ez most tényleg a valóság! Persze ezt a fiú is látta rajta.
–  Mit csinálsz reggel hatkor? - kérdezett rá, közben szemeit a másikéba fúrva.
– Szerintem... alszom... – hebegett Rowoon, és érezte, ahogy kezd tisztulni a feje az alkoholtól. – Miért... kérdezed? – reménykedve tette fel ezt a kérdést.
– Valakinek ébresztenie kell minket, most, hogy már nincs kakasunk! – válaszolt komoly arccal a szőke, de a magasabb arcát látva a végén már kacagott.
Ébresztelek én, na, meg énekelek, vagy furulyázom is neked ébresztésképp! – gondolta Kimék Rowoonja, majd oltári mosollyal, ami inkább vigyor volt... szóval azzal az akármivel az arcán nézett fel a szőke fiúra.
– Gyere! Hazakísérlek, nehogy kinyírj még egy kakast az úton! – kezét a bamba fiú felé nyújtotta, majd amint az belekapaszkodott, és sikeresen fel is állt, elindultak a szállás felé.
Rowoon feje szinte azonnal tisztulni kezdett, és máris azon agyalt, mit kérdezzen a szőkétől, amivel nem sérti meg, de megtudhatja, hogy a napokban miért nem ment ki a partra. Persze nem is lenne gond, ha csak megdugni akarná, vagy abban az állapotban, amiben volt épp, egy szopásra rá tudná venni a szőkét, akinek még a nevét se...
– Hogy hívnak? – kérdezett is rá azonnal, amint megvilágosodott. – Én... – állt meg hirtelen az alacsonyabb fiú előtt az úton – Kim Seok Woo vagyok. – mutatkozott be neki, kissé meg is hajolt mellé, de a művésznevét nem mondta el neki.
– Yagi. – válaszolt egyből, de ő csak a keresztnevét árulta el.
Mivel Rowoon megkapta, amit akart, vagyis egyelőre, így nem is kérdezett mást, haladtak csendben tovább, mereven maguk elé figyelve. A ház előtt Yagi egy sejtelmes mosollyal arcán utasította vissza a szakét, amit a magasabb kínált neki, majd egy laza... nem is, inkább egy zavart kézmozdulattal elköszönt, és elindult haza ő is.
Másnap délben éles fejfájással ébredt Rowoon, és azt sem tudta hirtelen, hol van. Ahogy azt sem, álmodott-e az éjjel vagy tényleg találkozott, sőt beszélt is a szőkével.  Persze azért azt a pár szó makogást beszélgetésnek nevezni nem igazán lehet... De nem álom volt, és ettől nagyon jó kedve lett, hiába majd széthasadt a feje. Zuhanyozni indult. Azt tervezte, hogy gyorsan rendbe szedni magát, majd amint tiszta, illatos, és dögös ruhákat is magára aggatott, készült megkeresi a szőke fiút.
– Yagi... – ismételgette a cukinak tartott nevet magában.
Ráadásul nagyon örült magának, mert már tudta, hogy a csepp városban hol találja meg a szőkét. Elindult hát a szörfüzlet felé, és igencsak elégedett volt a külsejével, hiszen ahogy haladt, idősek, fiatalok, férfiak, nők csak őt figyelték. Ez annyira bejött neki, hogy teljesen elfelejtette egy fontos tényt. Mit fog mondani a szőkének? Hirtelen megállt az úton, és gondolkodni kezdett, ami nála szintén az első alkalom, mert eddig nem igazán érdekelte, hogy kinek mit mond, egyszerűen jött minden magától. Most valamiért mégis lefagyott. Nem tudta, hogy szólítsa meg, mit mondjon neki, hiszen csak tegnap óta ismeri, és nem is országos cimborák. Mégsem hátrált meg, ettől függetlenül tovább haladt, és már nem figyelte, nem érdekelte, hogy a háta mögött összesúgnak. Természetesen azt hitte, hogy csak a külseje miatt, hiszen szép, magas, koreai férfi, aki mindenkinek az álma. Igaz, egy kicsit nagyképű, meg tudjuk, nárcisztikus is a lelkem, dehát ha ő ebben a tudatban van... hát legyen! 
Az üzlet előtt megállt, és ahogy a nyitott kirakat elé lépett, azonnal vissza is hőkölt, mert Yagi ott volt, és serénykedett ugyanabban a szűk szörfszerelésben. Újra lefagyott, tanácstalan lett, hogy mit mondjon, mit kérdezzen, hogy álljon elé. Egyszerűen köszönje meg az estét, hogy hazakísérte, vagy kérjen bocsánatot, amiért a kakast megölte. És ekkor jött egy hirtelen gondolata. Elszántan fellépett a lépcsőn, és megállt a fiú mögött...
– Bocsi, nem tudtam hatkor felkelni, de látom, azért te fent vagy.
– Volt, aki felkeltsen, szerencsére! – válaszolt azonnal Yagi, de fel sem nézett a magasabbra. – Tudtam, ha rád várok, még mindig húznám a lóbőrt!
Rowoonnak rosszul esett, amit mondott, és már azon agyalt, vajon aki keltette, az a pasija, esetleg a csaja... Közben Yagi tovább zsírozta, vagy franc sem tudja, mit csinált a deszkájával, nem is foglalkozva a későn érkezővel. Rowoon sem zavartatta magát, élvezettel nézte továbbra is, hiszen kurvára beindította minden mozdulata abban a szűk ruhában.
– Holnap? – kérdezett rá úgy, hogy még maga sem tudta, mit akar a kérdésből kihozni, Yagi pedig kuncogott, de válaszra sem méltatta. – Kelthetlek, ha szeretnéd! – amikor kimondta, le sem esett neki, hogy ez akár kétértelmű is lehet.
Csak állt szorosan Yagi mögött, kihúzva magát, és meglepő módon büszkeség töltötte el, amely nem tudta, miből fakad. Egy érzés, mintha hosszabb ideje ismerné az előtte szorgoskodó alacsonyabbat. Nem értett semmit sem, hiszen ilyenben előtte sohasem volt még része. Talán szerelmes lett, vagy talán csak magányos, hiányzik neki a figyelem a rajongás, ami mindig körbevette? Míg kattogott a válaszokon, Yagi is végzett, majd deszkájával a hóna alatt elindult bevenni újra a tengert...
– Maradsz a boltban, vagy jössz velem? – kérdezett vissza a még mindig bámészkodó felé fordulva a lépcső aljáról.
Rowoon megszeppent, mintha mély álomból ébredt volna, majd meghajolt a még mindig sugdolózó idősek előtt, és követte a szőkét. Jelentéktelen dolgokról fecsegtek abban a pár percben, míg a partra leértek, de Rowoon nem mondta el, hogy miért is van itt, na, meg azt, hogy ki is ő. Nem titkolózni akart! Egyszerűen normális akart lenni, nem egy celeb, akiért nyáladzik mindenki. Persze Yaginak tetszett a fiú, és tudta is, ki ő, de ezt elhallgatta ő is. Egy kapcsolat, amely titkokra épül? Két furcsa fiú. Egy furcsa páros... Na, már ha lesz ebből egyáltalán valami!
Rowoon nagy örömére a partról nézhette végig, ahogy a számára tökéletes fiú a hullámokon siklik. Persze ha tudna szörfözni, és nem mellesleg, nem lenne betojva... ő is deszkára pattanhatna, hogy Yagihoz még közelebb legyen! A homokban ült, és nem zavarta most az sem, hogy drága gucchija koszos lesz, és potyára öltözött ki. Egyszerűen még számára is érthetetlen módon, elég volt neki, hogy nézhette a fiút.
Ez a nyugalom addig tartott, amíg egyre több szörfös meg nem jelent a parton, majd mindegyik a kiszemeltjéhez csapódott. Akkor már mérges volt, és ha nem lenne víziszonya, már ruhástól is beszaladt volna, hogy megmutassa: az a fiú foglalt! Egy újabb érzés, amelyet addig nem érzett: féltékenység, de már nem is érdekelte.
Talán azért viselkedem így, mert ki vagyok már éhezve! – ezzel nyugtatta magát.
– Nem akarod megtanulni? – zavarta meg Yagi a gondolatait.
– Nem. – vágta rá egyből.
De ahogy ezt kimondta, egy alacsony, szintén japán csaj Yagihoz dörgölőzött... hirtelen nem is értette, hogy került az oda!
– De! – változtatta meg a véleményét, hiszen féltékeny lett. – Megpróbálhatom, csak nincs ilyen ruhám. – mutatott a szőkére, végigjáratva a szemét közben a fiú tökéletes testén...
Azonban, ha tudta volna, hogy mire mond igent, biztos átgondolja ezerszer! De nem hátrált meg, hiszen minden vágya volt Yagi közelében lenni! A dögös szőke pillanatok alatt szerzett Rowoonnak is egy, az övéhez hasonló ruhát. Majd ahogy a magas, tökéletes testű és kinézetű fiú magára vette, ő is az volt már: egy dögös fiú a parton, aki bár bevallása szerint először visel ilyen hacukát, magabiztosan vonult végig. Így már őt, az idegent nézte mindenki.
Ez az elkövetkező napokban sem változott, amikor a homokban a deszkán hasalva a gyakorolt, vagy már a parton a sekély vízben. A lányok úgy keringtek körülötte, mint a friss haltetemen a legyek. Rowoont azonban nem érdekelte a legyeskedők közül, csakis egy. Yagi végig mellette volt... Talán ő is féltékeny? Hiszen első perctől kezdve érezte ő is kettejük között a szikrát. Gyakorlás közben figyelte a magasabbik minden mozdulatát, ha nem jól mozgott élvezte, hogy megérintheti, és érezheti, ahogy az izmai mozognak az ujjai alatt! Vagyis ő is azt érezte a tökéletes testet látva, amit Rowoon korábban. 
Rowoon lelkesen gyakorolt, hiszen az volt az álma, hogy együtt mennek majd a hullámok közé Yagival. És meg sem lepte ez a gondolat vagy inkább vágy. Mint ahogy az sem, hogy hetek óta nem kefélt már. Napközben a csajok, akik már egyre jobban idegesítették, estére feltüzelve mindig bulizni hívták őt is. Azonban Rowoon izomlázra, fáradtságra hivatkozva nem tartott velük. Míg a fiatalok a nyálukat csorgatták, és bulikba hívták, addig az idősebbek továbbra is összesúgtak a háta mögött.
– Yagi mit jelent az, hogy Shigo? – kérdezett rá végre Rowoon, mire a szőke csak kuncogott.
– Azt hittem, már tudod! – kacagott a fiú teli szájjal, majd elterült a magasabb mellett a homokban.
– Hát nem! – kerekedett a szőke fölé, és az, hogy mit csinál, hirtelen fel sem tűnt neki. – Nem beszélem a nyelvet, csak pár szót értek.
– Yara nai de kudasai! (Ne csináld!) – suttogta Yagi, holott az ellenkezőjére vágyott.
– Ebből csak annyit értettem... – motyogott már ő is, és érezte, ahogy a vére életre kel, az alatta fekvő ajkát, vágyakozó szemeit fürkészte közben. – Annyit, hogy csináld...
Nem várt választ, és engedélyt sem. Azonnal az ajkára mart. Nem az első csókja volt egyiküknek sem, de ez alkalommal az más volt, hiszen feltüzelte őket az első érintés, és az érzés teljesen. Mind a két fiú remegett, érezték, ahogy a szívük majd kiugrik, annyira gyorsan ver, nem hallottak maguk körül senkit és semmit, a külvilág megszűnt létezni, amint ajkuk összeért. Rowoon nem rohanta le a fiút, nem erőszakoskodott, így először lágy puszikkal indított a puha, gyümölcsízű ajkakon. Majd amint Yagi ajkai elváltak egymástól, egyből a nyelvével is befurakodott. Amint összeértek érzékszerveik, torkukból felszökött egy jóleső mély nyögés. Ez a pillanat volt az, amikor Rowoon szorosabban vonta karjába az alacsonyabbat, és elfelejtkezve már magukról is, szenvedélyesen csókolóztak. Zsibbadtan... És ezt szó szerint értsétek! Szóval zsibbadt az ajkuk, addig falták egymást, Rowoon karjai is, hiszen tartotta magát, nehogy összenyomja a pasiját. Zsibbadtak lent, délen is, hiszen őrülten kívánták egymást, mégis elváltak egymástól, és felültek a homokban, szótlanul, de boldogan figyelték a kilátást.
– Yagi kun, nani deshi ta ka? (Yagi, ez mi volt?) – zavarta meg a még mindig zsibbadt két fiút egy lány.
Rowoon nem értett semmit, az viszont bosszantotta, amint meglátta a szőke nyugtalan arcát. Yagi felpattant, majd a lányhoz sietett, és talán magyarázkodni kezdett azon a nyelven, amelyet Rowoon nem értett. Ő már nyitotta a száját, hogy szóljon: ha lehet, angolul beszéljen, hogy ő is értse, azonban nem szólalt meg mégsem. Felállt a homokból, majd mindent otthagyva inkább hazament egy olyan érzéssel, amely számára még mindig idegen volt. Nem gondolkodott, sem az érzésen, sem azon, hogy mi történt a parton. Egyedül a csók okozta eufóriába kapaszkodott, és reménykedett, hogy nem csak ennyi volt, mert lehetne több is köztük, hiszen egyre biztosabb benne, hogy szereti a fiút! Nem csak szexelni, vagyis inkább szeretkezni akar vele, valamiért jóval többet akar tőle! Vajon a másiknak mi a terve vele, mit érez?
Ha nem azt érzi, amit én, nem úgy csókolt volna meg... Ugye? – nyugtatta magát ezzel a gondolattal, majd a szűk hacukát leerőszakolta magáról, és indult a zuhanyzóba.
A kényeztetés elmaradt ez alkalommal, tehát a fürdés után úgy döntött, megnézi, mi történt a nagyvilágban, hiszen korán van, és régen nem olvasott a pletykák után. Ilyenkor még a parton gyakorol, ökörködik Yagival és a barátaival... Megrázta fejét, hogy most ne gondoljon a szőkére, hiszen félő, hogy akkor a keresésére indul. Most azonban azt akarta, hogy ezúttal Yagi keresse, és azt, ami a parton történt, ő maga magyarázza meg, hiszen az első lépést ő már megtette.
Pár perccel és pár hírrel később már azt gondolta, bárcsak elment volna inkább, vagy haza se jött volna, hiszen semmi újat nem tudott meg. Ő állítólag elvonóra lett küldve, mert a menedzsere csak úgy marad mellette, ha tiszta lesz. Ezen felhergelte magát, hiszen alkoholon kívül nem igazán nyúl más szerhez. Egy másik pletyka szerint szerelmi bánata van, ezért inkább Párizsba nyaral...
Nem változott semmi sem! Minden ugyanolyan sekélyes... – morgolódott, majd mielőtt még elhajította volna a gépét, még Suzynak azért írt egy üzenetet. 
A nap is lement már, mire felnézett a laptopja kijelzője mögül, és ha a gyomra nem jelez, talán még mindig a lánnyal csetel. Szomorú lett a ténytől, hogy Yagi nem kereste, de eldöntötte: bezárkózik, ha kell, vagy haza is utazik inkább, de senki sem csinál hülyét belőle. Most érkezett el az ideje annak, hogy a laptop a sarokba repüljön, és végre ne a szóbeszéd, pletyka érdekelje, hanem a saját sekélyes élete. Az üres hűtő előtt állt, és azon agyalt, honnan szerezzen valami ételt magának, amikor hangos dörömbölés zavarta meg. Először csak figyelte a hangot, honnan jön, majd amikor már beazonosította, hogy az bizony az ő ajtaja, sebtében szaladt, hogy kinyissa a látogatónak. Amint kinyitotta azt, a meleg, párás levegőn kívül egy cseppet spicces Yagi is besuhant, és amilyen hirtelen érkezett, épp úgy rontott neki a meghökkent fiúnak.
– Doko ni itsu ta no? (Hova tűntél?) – kezdte el lökdösni a lesokkolódott Rowoont a házba egyre beljebb. - Dono you ni souzou shi mashi ta ka? – és csak lökdöste tovább, ingerülten. - Dono you ni souzou shi mashi ta ka? (Hogy képzelted?) Kisu shi te sonomama ni shi te oi te? (Megcsókolsz, és ott hagysz?) – sorolta saját nyelvén a sérelmeit, és fel sem tűnt neki, hogy a másik egy szavát sem érti.
Vagyis csak egyetlen szót értett, és az a „csók" szócska volt.
– Nyugodj meg, és érthetően beszélj! – kapta el Yagi kezét, amivel épp taszítani akart rajta egyet, majd bár tetszett neki, ahogy beszélt hozzá, a konyhába vezette inkább.
– Szóval ... – állt meg hirtelen Yagi. – Nem érted, amit mondok neked? Kisushite, watashi! (Csókolj meg!)
Rowoon bólintott, majd már csak érezte, ahogy magához rántja a szőke, és rámar az ajkaira. Bár meglepte, és eleinte nem is viszonozta a szakéízű ajkak követelőző játékát, ő sincs fából, és vágyott is rá, így amint elnyitotta az ajkait, átadta magát Yaginak, és annak, hogy elöntse testét újra a mérhetetlen vágy. A csók hasonlítható sem volt a korábbihoz, mert már nem két idegen ismerkedő, bátortalan csókja volt. Falták egymást, nyelveik bejárták a másik szájának minden zugát. Rowoon apró érintéssel jelezte, hogy a szőke ugorjon az ölébe, majd amint az szót fogadott, – és miért is ne tette volna – amint a magasabb ölében volt már, Rowoon el is dőlt vele a kanapéra. Yagi azonnal kijózanodott, amint vízszintes helyzetbe került, és ahogy megérezte a ránehezedő testet, kéjesen fel is nyögött. Rowoon is hasonlóan érezte magát, és hiába is járta be a keze Yagi testét, annak minden domborulatát, tudta, hogy a kevesebb néha több... ezért megálljt parancsolt magának! Hiszen a fiú részeg! Mi van, ha később megbánja, és ezzel még távolabb kerül tőle? A keze már nem simogatta az utána sóvárgó testet, de azt nem hagyta ki, hogy mielőtt elvált volna tőle, megcsókolja. Yagi viszonzott mindent, és erősen kapaszkodott Rowoonba, ezért is kezdett anyanyelvén szitkozódni teljesen feltüzelve, kipirosodott arccal.
– Úgy beszélj, hogy én is értsem! – kuncogott Rowoon, mert tetszett neki a mérges szőke.
– Miért... – nyúlt azonnal a magasabb felé, hogy magára rántsa újra.
– Mert részeg vagy! Józanul szeretném...
Rowoon ezen kijelentésén mind a két fiú ugyan meglepődött, persze a barna jobban, mert ilyen alkalmat máskor, más esetben, ki nem hagyott volna! De most jóval többet akar!
– Én... azt hittem, azt érzed, amit én! – Yagi feltápászkodott a kanapéról, és szorosan Rowoon elé állt. – Akkor most miért?
– Várj! – lépett hátra a barna, mert a gyomra is fájni kezdett egy furcsa gondolat miatt. – Te csak kefélni akarsz? Mert ha igen, akkor vetkőzz le! – förmedt rá a szőkére. – Most! – kiáltott ugyan, de közben érezte, hogy kezd megrepedni a szíve.
– Mi? Rowoon, a híred megelőzött téged! – kiabált már Yagi is, és flegmázott vele, ugyanis semmit sem értett.
Az első percben felismerte Rowoont, amint kiszállt pár hete az autójából. Hiszen hasonló körökben mozognak, és mindig is tetszett neki a fiú. Azt hitte, dorbézolni jött, és mindenkit végig fog kefélni, aki felkínálkozik neki. Ő maga ezért is várta ki, amíg az ő ideje elérkezik. Azt hitte, most van itt az idő, de nagyot tévedett! Hiszen a vak is láthatja Rowoon arcán, hogy csalódott és mérges!
Tényleg tetszhetek neki? – Yagi azon kattogott, hogy lehetne akár több is... Addig a koreai szépfiú...
– Mióta tudod a nevem? És egyáltalán... – bekövetkezett, amit nem akart, emiatt egyre mérgesebb lett, ezért csalódottan hátat fordított a szőkének, és a konyhába ment.
– Az első pillanatban felismertelek... – szedte lábait a szőke utána, hiszen félt az elszólása miatt, hogy mindennek vége. – Amikor bemutatkoztál, tudtam, hogy titkolni akarod a neved, ezért nem is firtattam, tiszteletben tartottam, de most kicsúszott a számon. És... én sem csak dugni akarok!
Rowoon kezében megállt a pohár, az üveg, talán a szívdobogása is kihagyott pár ütemet. Bánta, amiért úgy beszélt a szőkével, de mivel ez is egy új helyzet volt a számára, nem tudta, mit tegyen.
Ajj... az egyéjszakásokkal annyival könnyebb! – morgolódott, és a kezében lévő pohár tartalmát gyorsan kiürítette.
– Aludj ma velem! – szólalt meg végül két pohár lehúzása után, de nem fordult szembe a szőkével.
Persze nem azért, mert a háta mögé kívánja, sőt! Attól félt, hogy letámadja, pedig ő most bizonyítani akar.
– Mi? – Yagi idegen, magas hangja jelezte, hogy megdöbbent, hiszen nem erre számított. –Rendben! – válaszolt, hiszen a fiú mégsem zavarta el.
Kábán figyelte a magasabbik minden mozdulatát, úgy ahogy korábban is tette azt a parton, a homokban, a vízben, ahogy a deszkán hasalva mozog csodálatos gazellatermetével... Nagyot nyelt, amikor eltűnt a szeme elől egy ajtó mögött, és hirtelen azt sem tudta, hogy kövesse-e.
Végre észbekapott, és megindult Rowoon után, azonban az ajtónál tovább nem ért, mert ott összeütköztek. Yagi nyekkent egyet meglepettségében, Rowoon pedig ahogy összecsapódtak, a szőke után nyúlt szabad kezével, és a csípőjénél tartotta meg, nehogy elessen. Egy szempillantásnyi idő volt csupán, míg mereven figyelték egymás meglepett arcát, csókra hívogató ajkát. Azonban egyikük sem kezdeményezett.
– Hoztam váltóruhát. – hebegett Rowoon, és közben egy pillanatra sem vette le szemét az hívogató ajkakról.
Erős vagyok! Majd én megmutatom! – ezt hajtogatta magában, majd hirtelen elengedte a még mindig némán pihegő fiút.
– Arra van a fürdő, addig készítek...valami ehetőt.
Yagi pedig szót fogadott, szó nélkül hagyta magára Rowoont. Míg ő fürdött, és agyalt, hogyan került ebbe a helyzetbe, addig a magasabb ugyanolyan állapotban dugta be fejét a hűtőbe. Boldog volt, hogy nála van a szőke és azt érzi, azt akarja, amit ő! De az örömmel egyszerre tört fel a félelem is benne. Oké, bizonyítani akar a fiúnak, hogy nem csak megdugni akarja... de hogy a francba bírja ki, ha a szőke mellett alszik?
– Mit vacsorázunk? – zavarta meg Rowoont az oly szeretett hang, ő meg zavarában gyorsan körülnézett a hűtőben, amelyben eddig a fejét hűtötte csak.
– Sushi? – kérdezte, amint észrevette, hogy pont farkasszemet néz vele az étel.
Hogy fogom kibírni én ezt az éjszakát vele? – kérdezte magától, majd a szőkéhez fordult, és tálalás után enni kezdtek.
Rowoon azonban feleslegesen aggódott, mert ahhoz, hogy történjen valami, igenis két ember kell. Yagi pedig tartotta magát Rowoon akaratához, így már ő sem közeledett. Persze ez nem azt jelentette, hogy nem is kívánták egymást! Az első együttalvós éjszaka után jött több is, szám szerint öt, és már sülve-főve együtt töltötték az időt.
Rowoon büszke volt, és még magát is meglepte a kitartása, de ő már három hete, amikor kiszállt az autóból, és meglátta Yagit, tudta, hogy a szőke egy numeránál jóval több lehet a számára. A lopott csókok a parton, a kis ház nappalijában nem maradtak el, azonban a hatalmas ágyon, a hálóban visszafogták magukat, mert tudták, ha ott csókolóznak, lavinát indítanának el! Egy lavinát, amelyre vágynak ugyan, de már többet akarnak mind a ketten! Rowoon egyre ügyesebben ugrált fel-le a deszkáról, sőt a kalimpálás is jól ment neki. Vagyis így gondolta ő, de hogy erről mit gondolt Yagi... Ő tudta, hogy a magasabb csak miatta kezdett bele, de a fiú annyira merev, hogy az alapokat is nagyon nehezen tanulta meg. Rowoon már a habokban akart lenni, a hullámokat meglovagolni kettesben a fiúval, de a szőke így nem engedte meg neki.
– Rowoon, nem állsz még készen erre a hullámra! – simított párja arcára a szőke, hogy megnyugtassa. – Félek, hogy bajod esik!
– Csalánba nem üt a ménkű! – horkantott fel Rowoon, de a féltés nagyon is jólesett neki.
Ő mást sem akart, csak Yagival lenni, és persze felvágni előtte. Hiszen ő a nagy, szép és tehetséges Rowoon...
– Most akkor sem! - parancsolt rá Yagi, majd egy apró csókot lehelt az ajkára, és magára hagyta a fiút a parton.
Rowoon puffogott ugyan, de ez alkalommal szót fogadott. Miért tette? Ennyire megváltozott volna, vagy megváltoztatta őt ez a váratlan szerelem? Nem, a válasz egyszerű: ugyanis imádta nézni, ahogy az alacsonyabb, tökéletes testű fiú a habokat szeli a tengeren! A parton ült kezében egy üveg vízzel, és gyönyörködött az imádnivaló testben!  Akkor, ott ez is elég volt neki!
Másnap is a parton ült ugyanúgy, mint korábban, és figyelte a hullámokat. Azonban valamiért ideges volt, ugyanis a hullámokat most egy vihar gerjesztette fel. Így nem csak a fiú habokban sikló testét nézte, hanem a fekete eget is, amely félelmetes hátteret adott a gyönyörű képnek. A távolban látta az aranyszínű villámokat, és bár tudta, hogy Yagi nem fél, attól ő még nagyon aggódott miatta. Ahogy a hullámok jöttek, ő mindet meglovagolta ügyesen, majd amikor lerepült róla, a bokájára erősített biztonsági pórázzal simán visszakerült a deszkája tetejére. Azonban jött egy hullám, amitől még a szőke is megijedt, és mielőtt még kiúszott, vagy a deszkán hasalva kievezett volna a partra, a hullám elnyelte. Rowoon a partról figyelte, ahogy a srác, – már kimondhatjuk nyugodtan – a szerelme, eltűnik a hullámokban! Ezért gondolkodás nélkül felkapta a hóna alá ő is a deszkáját, amit a partnál el is dobott, mert rájött, hogy ő szörfözni tényleg nem tud. A habokba vetette magát. Jó úszó ugyan, csak az élő vizet nem szereti, de akkor mindez nem érdekelte, így magasságának, hosszú karjának köszönhetően igen széles csapásokkal haladt a fiú felé, közben pedig imádkozott, hogy nehogy valami baj érje a szőkét, úgy hogy még csak nem is lett az övé! És tessék, újra itt van a nárcisztikus énje, mert az jutott eszébe pont, aminek nem kéne!
Hülye barom, hogy gondolhatsz most erre, amikor lehet, hogy a pasid bajban van? – szidta magát közben hangosan.
A hosszú, gyors csapásoknak köszönhetően alig pár perc alatt elérte a szőkét, aki amint meglátta párját, mérges lett.
– Miért nem maradtál a parton? – kiabált rá, de már a nyakába csimpaszkodott – Ezt is begyakoroltam, tudom, hogy kell az ilyen hullámokat megúszni!
Rowoon megkönnyebbült, hogy a karjában tartotta a szőkét, de mellette mérges is volt, amiért még leszidta őt! Nem mondott semmit, és azt sem akarta, hogy tovább szidja, ezért inkább lecsatolta róla deszkát, és a part felé indult, még mindig szótlanul.
– Én most inkább hazamegyek! – jelentette ki Rowoon, amint a partra értek.
– Tudom, hogy megijedtél! – kiabált a magasabb után, de nem követte, hiszen az adrenalin még dolgozott benne, amit nem csak a sokk, hanem a féltés, az aggodalom váltott ki belőle.
Térdén megtámaszkodva nézte az egyre távolodó testet, de a remegés nem engedte, hogy azonnal a szerelme után menjen.
Pillanatokon belül leszakadt az ég, és úgy esett az eső, mintha dézsából öntenék, Rowoon pedig aggódni kezdett ismét. Szidta magát, amiért Yagit a parton hagyta, és nem vonszolta haza magával. Overallja cipzárjával küszködött, mert abban eddig mindig Yagi segített neki, hogy kihámozza magát belőle. Megállt a mozdultban, amint ez eszébe jutott, és a viharral dacolva a bejárati ajtó felé sietett. Kitárta az ajtót, ami sikeresen mellbe is vágta a huzatnak köszönhetően, majd nem foglalkozva a fájdalommal, megindult a part felé. Épp lelépett a verandáról, amikor egy igencsak pipás szőkével találta magát szemben. Azonnal utánanyúlt, és védelmező karjai közé vonta őt. Azonban Yagi mérges volt, amiért Rowoon hisztizett, na, meg ő is férfi, nem kell, hogy őt akárki is féltse!
– Kanshaku wa okosu! (Te hisztis pöcs!) – szidalmazta párját az anyanyelvén, amin Rowoon jót nevetett. – Wadai ga shinkoku na toki wa itsumo nige masu! (Mindig elmenekülsz, ha komoly a téma!)
– Esküszöm, hogy megtanulom ezt a nyelvet! – kacagott Rowoon, a mérges szőke reszkető testét szorosan tartva közben.
– Nem kell! – kacagott már Yagi is vele. – Így kényelmesebben tudlak szidni téged! Miért nem hallgatsz meg, inkább a homokba dugod a fejed?
– Nem erről van szó! – hárított Rowoon, majd az ajtó felé indult. – Én is sokkos állapotban voltam, és ha mérges vagyok, olyat teszek vagy mondok...
– Mit mondtál volna? Hogy ejnye-bejnye, többet nem mehetek a vízbe?  – kacagott Yagi, és persze erre a viccre a másik fiú is vele.
– Akár! – állt meg a nappali közepén, még mindig karjai közt tartva a szőkét. – Nem akarom, hogy bajod essen! Nem gondolkodtam! Féltettelek...
– Szerinted, én mit éreztem, amikor megláttalak a vízben? Mert valljuk be: elég szar vagy a szörfölésben... – kuncogott, mikközben két karját a magasabb nyakába vezette.
– Abban igen, de jó úszó vagyok! – lehelt egy apró csókot a fiú elkékült ajkára. – És jó vagyok még valamiben...
Yagi szeme felcsillant a fiú kijelentésére, majd már csak azt érezte, ahogy Rowoon az ölébe kapja, hevesen megcsókolja, közben erőszakosan tuszkolja a szájába a nyelvét. A nappaliban álltak egymásba gabalyodva, és nem a tiltott helyen, ahol tudják, ha így folytatják... jóval több történne. Ezért Yagi is belement a játékba.
Azonban Rowoon már nem akart megállni! A sokk, amit érzett, hogy elveszítheti a fiút, életre keltett benne mindent: a szerelmet, a vágyat, amit hetek óta iránta érez, és mindet meg akarta neki mutatni! Yagi viszonozta a csókot, engedte a nyelvek kutakodását, és egy hirtelen mozdulattal Rowoon ölébe ugrott, amire ő azonnal célba vette a fürdőszobát. Kihámozták egymást a ruháikból, közben a csókot egy pillanatra sem szakították meg, majd a zuhany alá állva, ámulva nézték a szemük elé táruló gyönyörű, meztelen testet, a másikat! Kívánták egymást, ez kétségtelen, és minden vágyuk az volt, hogy együtt legyenek végre! Mégsem siettek, nem kapkodtak, csak szerelmesen csókolóztak, így fürödtek meg.
– Tudod... te ... mekkora erő kell ahhoz, hogy ne tegyelek itt magamévá? – kérdezte Rowoon, hiszen tényleg nehezen tartotta már magát.
– O okonau! (Csináld!) – suttogta az ajkaira Yagi, azonban Rowoon csak nevetett, hiszen ez a szó már szerepelt a megtanult szavak listájában.
Mégsem lépett, mert nem ott akarta.
– Baka! (Idióta!) – morgott Yagi, majd kibontakozott a hosszú karok közül, és letérdelte a fiú elé, tudta, ha nem lép, semmi sem fog történni.
Rowoon más alkalommal, más szituációban vagy partnerrel fapofával nézné végig, amire a szőke készül épp, de most nem ez történt. Utána akart nyúlni, hogy felállítsa, és az ágyba vigye a szőkét végre, de Yagi gyorsabb volt, mert már érezte is, ahogy rányal a farka hegyére. Megállt minden mozdulatban a magasabb, és átadta magát az érzésnek, amit szerelme neki ad. Az önmegtartóztatás hamar meghozta gyümölcsét: ugyanis Yagi épp csak torokra engedte Rowoon farkát, az máris kiengedte örömcseppjeit. Csók, csókot követett, és ez alkalommal az sem zavarta, hogy nemrég a másik szájába élvezett. Tetszett neki minden, és viszonozni akarta neki, éreztetni azt: hogy ő több, nem egy alkalmi partner! Hiszen hiába nem mondta még ki, de szereti! Amint a remegés alábbhagyott a testén, ölbe vette a fiút, és meg sem áll vele a hatalmas ágyig. Yagi napbarnított teste elterült az ágyon, Rowoon vágya pedig újraéledt, hiszen fenséges látvány volt, ami a szeme elé tárult! Yagi szikár, izmos teste, csillogó szemei, duzzadt ajka, amely nemrég még a farkát ölelte körbe... Majd szemét a farkára vezette, és egy nyögéssel jelezte, hogy a látvány igencsak tetszik neki: ugyanis azt a fiú előnedve már fényessé tette. Rowoon agyát ellepte a rózsaszín köd, és amíg újra Yagi ajkára hajolt, és majd felfalta, keze már a puha felhevült bőrén ügyködött. Nehezen vált meg a szőke ajkaitól, mert imádta csókolni őt, de tudta: ami ezután következik, az lesz az igazán frenetikus érzés! Végigcsókolta a szikár, mégis izmos test minden szegletét, ügyelve rá közben, hogy megjelölje, ahol csak tudja, hiszen Yagi már az övé. Játszott apró bordó rügyeivel, hiszen Rowoonnak ez az egyik gyengéje. Majd köldökét, kockáit is végignyálazva érte el a már robbanás határán álló farkat. Míg ő élvezettel ügyködött, Yagi vergődött alatta, közben természetesen a saját nyelvén szidta vagy talán kérlelte őt, hogy csinálja. Majd amint eljutott a szőke agyáig, hogy párja már a farkán játszik, neki sem kellett sok, úgy mint korábban a magasabbnak, pár másodperces kényeztetés, majd jött a mélytorok, és Yagi élvezete Rowoon torkára is robbant. Gyors a tempó, sőt kapkodásnak tűnhet, és ez igaz is, de a barna az igazi együttlétet, a szeretkezést jóval hosszabbra tervezte. Felszabadultan – nem is ez a jó szó a két fiú viselkedésére – inkább szerelmesen hemperegtek, ismerkedtek egymással, közben csók csókot követett, és amikor már sikeresen előkészítette szerelmét, remegve térdelt hosszú combjai közé. Yagi levegője beszorult, ahogy érezte a nyomulását, de nem kellett sok ahhoz, hogy már élvezze Rowoon csípőjének táncát, aki behunyt szemmel imitálta a kintről is behallatszó tenger táncát. Yagi felülkerekedett, és két csók között az ölére ülve, lovagolta meg azt a hullámot, amelyet Rowoon, és az iránta érzett vágy, szerelem gerjesztett...
Az éjszaka folyamán, majd a további napokban is sok-sok hullámot lovagoltak meg együtt, de a kapcsolatuk nem csak erről szólt ám. Kijártak a tengerre a már közös barátaikkal, bejárták a várost, és ezt mind kézenfogva, hiszen ők már egy pár, és ezt büszkén vállalták. Rowoont a szőke továbbra sem engedte a szörfdeszka tetejére, ezért a magasabb a partról figyelte őt, ahogy a hullámokat szelte.
Aznap is így tettek, hiszen hiába vége a nyárnak, a szezonnak, gyönyörű időre ébredtek. Bár amióta a két fiú szinte minden percét együtt tölti, nekik gyönyörű, csodálatos minden... A reggeli szeretkezés, a szokásos séta a városkában, ahol még mindig összesúgtak Rowoon háta mögött az idősebbek. Majd látogatást tettek Yagi szüleinél is, hiszen Rowoon nagyon kedvelte őket, főleg azért, amiért nem bántják a fiúkat, vagy mint vele tették szülei: nem tagadták ki, mert egy másik fiút szeret. Rowoon az üzletben várakozott, amíg Yagi a szüleivel beszélt, mert hallotta igencsak komoly a téma. A szőke felemelt hangon, szinte kiabált a szüleivel.  Rowoont rossz érzés vette hatalmába, mert arra gondolt, hogy talán mégsem nézik az idősek jó szemmel a kapcsolatukat. Rossz kedve lett a gondolattól, ami az utóbbi napokban nem volt rá jellemző, és ezért úgy tett, mint korábban: egyszerűen hazament, hátrahagyva a szerelmét.
Yagi ezt nem látta, így nem is tudott azonnal utána menni, és ez az idő, amíg külön voltak, elég volt arra, hogy Rowoon elővegye a telefonját. A nappaliban terült el, amíg várta, hogy kicsit feltöltődjön, majd be is kapcsoljon a készülék, de amint a nemfogadott hívások számát, és a bulvár híreket meglátta, már nagyon bánta ezt a lépését! Lázasan, szinte kapkodva simogatta a készülék kijelzőjét, és közben egyre idegesebb lett! Ugyanis a bulvár hírek róla és a japán származású színészről szóltak. Képek sokasága, ahogy kéz a kézben sétálnak. Kép a partról, ahogy a homokban szórakoznak, majd csókolóznak. Hiába jólesőérzés járta át a testét az emlékre, nem tudott boldogan kacagni... Yagit, és az épp virágba szökkent kapcsolatukat, szerelmüket féltette! Ekkor értette meg, hogy korábban a szőke szülei, és ő maga is miért veszekedtek. Gyorsan írt egy üzenetet Suzynak, hogy később keresi, majd elindult vissza megnyugtatni a szőkét. Nem kellett egészen a házig mennie, ugyanis félúton találkozott a mérges fiúval. Mivel nem tudta, konkrétan most rá is haragszik-e, így nem rohanta le.
– Ez egy rossz szokásod, amit én nagyon utálok! Mindig elrohansz, és ott hagysz! Most is ez fog történni... – csuklott el beszéd közben a hangja. – Visszamész Koreába, és el...
– Nem! – rántotta magához Rowoon a párját. – Azért jöttem el, mert azt hittem, rám haragszanak a szüleid. Ha tudom, hogy ez az oka...
– Nem mérgesek, és nem is haragszanak. Féltenek engem, hogy nem kapok szerepet ezek után... ne haragudj, nem mondtam el, hogy én is színész vagyok...
– Nem haragszom, mert én is tudtam. – kuncogott Rowoon, majd kézenfogta a meglepett Yagit, és a part felé indultak. Rowoon tudta, hogy mit akar, de azt, hogy Yagi partnere lesz-e ebben, azt még nem.


Rowoon úgy döntött, marad Yagi mellett, ha ő is szeretné, hiszen neki nincs szerződése, ami akármire is kötelezné. Ha adódik valami, és hívják egy szerepre, akkor úgy időzítenek, hogy együtt utazzanak el. A kapcsolatuk nagy port kavart, mert Yagi korábban nem vállalta fel a rajongók előtt a másságát, de végül mégis jól sült el, mert sorra boyslove sorozatokba hívták. Természetesen Rowoon minden forgatásra elkíséri, mert féltékeny, és azt is kikötötte: hogy nem csókolózhat senkivel sem. Árgus szemekkel követi a forgatásokat, ami szerencsére jóval rövidebb, mint náluk, majd amint végzett a szőke, szó szerint hazarángatja párját, hogy átadják magukat az újabb vágyhullámnak. Lassan egy éve alkotnak egy párt, de ugyanazzal a szerelemmel szeretik egymást. Ugyanazzal az örömmel kelnek fel reggel, ahogy megérzik a másik testét. Rowoonnak ez mégsem elég, még szorosabban öleli magához a szőkét. Yagi kuncogva fészkelődik egészen addig, amíg párja ajkát el nem éri. Egy lágy csókot lehel rá, anyanyelvén köszönti, majd mellkasára fekszik, és hallgatja Rowoon szívének felgyorsult ritmusát.
– Valamire még mindig nem kaptam választ, és nem is értem... – Rowoon olyan hirtelen szólalt meg, hogy Yaginak ki is pattant rá a szeme. – Miért hívnak engem úgy, hogy Shigo? Mit jelent?
Yagi nevetett, és az jutott eszébe, amikor először találkoztak.
– Shigo... – állával megtámaszkodott szerelme mellkasán, mintha ő is gondolkodna a szó igazi jelentésén, de nem, csak kíváncsi volt szerelme reakciójára. – Emlékszel az első találkozásunkra, és a kakasra? – Rowoon bólogatott, hogy igen, de még mindig nem értette. – Suttogó...

Suttogó: Aki ért az állatok nyelvén...