🔞

A légi utaskísérő kérésének eleget téve mindenki bekötötte magát várva a landolásra.
Az utasok között van aki a családját látogatja meg, valaki üzleti vagy csak turista ként érkezett a városba. Viszont Kenneth két hónap után végre most ér haza.
Utál repülni, ez alkalommal viszont vidám volt hiszen hamarosan otthon van és párját újra átölelheti.
A távolléte miatt, biztos azonnal az ágyban kötnek ki , mert Earl-el eddig csak a telefon vagy video szexet élvezték.
Tegnap is beszéltek még éjjel, mégsem tud róla, hogy érkezik meglepetésnek szánta neki .
Valentin napi meglepetésnek.

A zaj, tömeg , erős szmog jellemző New York-ra, Kenneth mégis jó kedvűen szippantotta be a levegőt, és húzta maga után a bőröndjét.
Majd taxit is fogott gyorsan.
A címet ismertette a sofőrrel majd hátra dőlve ábrándozott.
Képzeletben már Earl meztelen testét nyalja végig, de annyira ki van már éhezve egy jó dugásra, hogy inkább kényeztetés nélkül hajtja majd igába. A maga módján szerette a párját, mert biztonságba érezte magát mellette. De szerelmes nem volt és ezt a másik is érezte.
Közel negyven percet ült a taxiban, amikor az végre megállt a házuk előtt. Fizetés után azonnal kipattant és a csomagjaival máris a lift felé indult. Earl otthonról dolgozik biztos most is otthon veri a billentyűt. Ennek a gondolatnak nagyon is örült.
Már a liftben elővette kulcsait, mivel nagyon türelmetlen volt már.
És alig várta, hogy végre ellőhesse patronját .
Halkan nyitotta az ajtót, még a nehéz bőröndjét is inkább ölbe vitte be, mert ha zajong a meglepetésnek annyi lenne.
Párja gépe a nappaliban az íróasztalon bekapcsolva világított, viszont a férfi nem volt mellette. Gondolta elfáradt és épp a lóbőrt húzza, ezért úgy ahogy volt kabátban, cipőben indult hátra a hálószoba irányába.
Ahogy haladt furcsa neszre lett figyelmes, amit fel sem ismert elsőre, csak ahogy közeledett jött rá azok a hangok.. Bizony. Nyögések .
Ereiben megfagyott a vér, mégis higgadt maradt és haladt tovább a célja felé.
Az ajtó nyitva volt, ezért amint elé lépett mindent élesen látott.
Earl egy szőke pasi farkán lovagolt épp, és látszott rajta, hogy nagyon is élvezi. Teste az izzadságtól csillogott, tehát elég régóta tartott a légyott. Kenneth be sem tudta azonosítani magában mit érez pontosan.
Féltékeny biztos nem, inkább csalódott!
Amíg tisztázza ezt magában, komótosan leült az ajtó mellé a szőnyegre és várta, hogy az aktusnak vége legyen.
Az agya teljesen kiürült mire azok ketten elélveztek végre.
Kenneth arra volt már csak kíváncsi párja meg fogja e a másik pasit csókolni.
Hiszen a csók nem jár egy jött, ment idegennek. Azt az ember csak a párjának esetleg szerelmének adja meg.
Amint Earl a szőke férfi mellkasára borult.. – Ne csókold meg! Ne csókold meg! Ezt mantrázta magában, mintha az valamin is változtatna..
Azonban hiába, mert Earl és a fickó hosszú percekig csókolóztak.

Ekkor látta elérkezettnek az időt Kenneth..

- Bébé surprise (Meglepetés baby) ! Ha már Párizsban volt legyen vagány gondolta. Meglepő módon örömmel töltötte el az is amilyen arcot vágott. Azonnal leszállt az alatta fekvő, bamba fickó farkáról és szabadkozásba kezdett. – Nem kell magyarázkodni baby! Intette le lazán, pedig mélyen belül robbanni tudott volna . Mégis úgy gondolta ezt az örömöt nem adja meg neki, nem láthatja rajta . – Tudom véletlenül a seggedbe akadt a farka.. Bla.. bla..bla. Gondolom egy hármasban nem vagytok benne..!? Így inkább.. Intett Earl felé és már indult is a kijárat felé .
Az járt a fejében csak el onnan.
Fájt persze, hogy egy olyan ember hazudott neki akiben megbízott , és miatta egy nála ezerszer jobbat elhagyott... Mégsem volt szerelemes, csak egyszerűen kényelmes, kellemes megszokás.. Semmi más..

-Kenneth állj meg! Kiabált Earl utána amikor épp átlepte volna a küszöböt. – Beszéljük meg!

-Mit kéne ezen megbeszélni ? Ordított rá, és kurva jól is esett neki . Így akarta a dühöt kiadni magából ami a hónapok, francokat az évek alatt felgyűlt benne..

-Nem is vagy szerelmes belém! Akkor most miért hisztizel!? Nekem is vannak igényeim..Lendült egyből támadásba Earl.
Persze a legjobb védekezés...

-Ez igaz! Végig tudtad, nem árultam zsákbamacskát,hogy sohasem tudlak úgy szeretni téged.. Mordult rá.
- Bassza meg nehogy már én legyek a hibás! Hétvégére költözz ki!
Majd a bőröndöt maga után rángatva indulta el. Hogy hova is!?
Mindegy volt csak onnan el.
Most is sietett ugyan, de már más okok miatt. A bőrönd kereke hangosan zörgött a kövön, de nem érdekelte.
- Ugyan nem fogok belehalni, sőt még könnyeket sem hullajtani érte. De attól még csalódott, dühös vagyok. Agya megállíthatatlanul ezen kattogott. A dühe csak tovább nőtt, míg a taxira várt a ház előtt.
Amint a jármű megállt előtte máris a csomagtartóhoz lépett nem várta meg, hogy a sofőr kiszálljon segíteni .
Majd amint csomagja a helyén volt azonnal beült a hátsó ülésre.

-Hova vihetlek? Kérdezte a sofőr a plexin keresztül. Hátra sem fordult az utasához, csak a visszapillantóban nézte őt . Kenneth-nek fel sem tűnt, hogy most tegezték le. – Reptér? Esetleg a pályaudvar, úgy látom készülsz valahova...

-Csak innen el! Vágta rá maga elé nézve mereven. – Ha kitalálom szólok! Épp felemelte fejét, hogy a sofőrnek szóljon amikor is meglátta, hogy már az exe, Earl szaladt ki az ajtón. – Indítson már!

A sofőr is látta a férfit a kapu előtt, cseppett hiányos öltözetben. Egyik lábán papucs míg a másikon egy félcipő diszelgett.
Vicces látványt nyújtott, a sofőr mégsem tudott nevetni.. Szorosan megragadva a kormányt és a gázra taposott . Ő már tudta, hogy utasát hova fogja vinni, a kérdés csak az volt az fog e neki örülni.

Kenneth kifelé bámult az ablakon, nem is gondolkodott. Az épületeket a járókelőket nézte és, hogy hova is tart, nem érdekelte.
A sofőr is némán vezetett, közben egy – egy lámpánál megállva a visszapillantóban fürkészte Kenneth-et. Annyi kérdése lenne hozzá, de nem szedte még össze a bátorságát.
Viszont amint célt érnek addig nem engedi el amíg nem felel minden kérdésére. Hülye lenne kihagyni ezt a lehetőséget, hiszen évek óta keresi ,és ha nincs jövőjük akkor ő is túl tudjon lépni. Legalább is ez az amivel magát hitegeti..

-Itt... Meg állna egy percre kérem? Hallotta a sofőr ahogy szól neki Ken. Akkor vette csak észre, hogy hol is vannak.
A tizenharmadik utca sarka... Régen itt laktak.
Azonnal feltörtek bennük az emlékek, mind a két fiú a múltra a közös életükre emlékezett.

Sean tizenhét évesen került abba az intézetbe ahol Ken élt négy éves kora óta.
Az idősebb egyből felfigyelt a alacsony, de fürge és mindig vidám fiúra. Tizenöt éves volt akkor Ken és mindenki kedvence.
A fiúk és lányok is megvesztek érte. Szökésvörös haja, igéző zöld szemei mindenkit levett a lábukról azonnal. Nem mellesleg a legjobb focista volt az intézményben, sorban kupákat nyert.
Sean bele szeretett, mégsem mutatta ki. Sőt eleinte piszkálta, keresztbe téve neki próbált hozzá közelebb kerülni. Volt, hogy Ken kiszokott éjjel, hogy mint végül kiderült egy másik fiúval találkozzon.
Sean pedig beárulta őt, de csakis azért mert kurva féltékeny volt.
A fiatalabb persze tombolt mert büntetést kapott.
Ki is gondolt egy tervet amivel visszavághatott .
Sean már akkor is szívesen vonult félre füves cigivel egy, két társa kíséretében. És ezt használta ki Ken,ő is beárulta őt.
Azzal viszont nem számolt, hogy együtt lesznek büntiben..
Egy hónap!
Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a szerelem köztük lángra kapjon.

Onnantól kezdve szétválaszthatatlanok voltak.
Sean hamarabb mehetett ki az életbe, és első perctől fogva azért dolgozott, hogy mindent előteremtésen a szerelmének.
Ken unszolására szakácsnak tanult, így amint kint volt munkát vállalt, és a hétvégék kivételével éjjel, nappal dolgozott.
Ezt, hogy bírja rákapott a drogra. Minden nap beszéltek, együtt töltötték a hétvégéket. Nem is tűnt fel Ken-nek csak akkor már amikor végre együtt éltek.
Ken okos fiú révén marketinges szakmát tanult ki. Két nyelven beszélt, így hamar jó állást sikerült neki találni.
Annyit keresett havonta, amennyit Sean három hónapra kapott.
Míg ez Ken-t nem zavarta, hiszen nem volt amit ne adott volna meg szerelmének, addig ártott Sean büszkeségének.
Imádták egymást, a sex valami fenséges volt.
Mondjuk emiatt többször fel is jelentették őket a szomszédok... Túl hangosak, és hevesek voltak néha nap.. Mit néha!? Állandóan..
Ezért is vették meg a lakás a tizenharmadik utcában.
A hab a tortán a kis étterem az alagsorban, amit kivettek és Sean szájíze szerint alakítottak át . Boldogok voltak, életük révbe ért. Büszkék voltak arra amit a két árva fiú elért.
Ken arra várt, hogy Sean levegye.
De az elmaradt, mert ő inkább a drogot választotta és az egy éjszakás kalandokat..

Kenneth már nem a húsz perccel korábbiak miatt volt dühös.
Ahogy a házat és a második emeleti ablakokat nézte már magára volt az. Elhagyott valakit Earl miatt..

-Szép volt ugye Ken? Szólt hozzá a sofőr. Kenneth felé kapta arcát, az ülésben előre csúszva ..

-Sean!?..Tátogott mint a partra vetett hal, nem hitt a szemének ! Az akire az előbb gondolt ,akire mindig is vágyott
előtte van..

-Szia szívem.. Kenneth libabőrős lett a hangjától és ahogy szólította..
Szíve azonnal a torkában dobogott. Hirtelen kivágta a hátsó ajtót. Sean meg is ijedt, hogy ennyi volt, újra szem elől veszíti őt.
De nem, mert mire ő is kiszállt volna Ken feltépte az ajtót és mellé ült.
– Utasok nem ülhetnek... Ennyit tudott csak kinyögni hirtelen döbbenetében.

-Én nem csak egy utas vagyok kicsim... - Akkor mégis kije vagyok neki? A férfi aki azt mondta, hogy szerelmes belé mégis más férfi karjában talált rá? A férfi aki fűt, fát ígért mégis megfutamodott..

Sean látta, hogy őrlődik a fiú, mégsem hibáztatta hiszen azért ő is hibás volt amiért a dolgok annyira elfajultak.
Remegő kézzel simított a szeretett férfi arcára, ugyanazt érzi ő is! Azt tisztán látta rajta.

-Kösd be magad szívem ! Ken még egyszer ránézett a házra, majd eltökélten Sean felé fordult. Le sem veszi ma róla a szemét! Vagy ezek után már soha.

A városból kifelé vezetett a férfi magán érezte hogy a fiú végig őt nézi. Talán először a szemeit akarja jól lakatni utána jöhetnek a szavak és talán..
Bár abban, hogy újra egymáséi lesznek nem is reménykedett. Eddig legalább is nem. De ahogy Ken szinte fel falja a szemeivel...

-Mesélj kicsim, mi történt, hogy úgy jöttél el otthonról.. Kérdésére a fiú csak felkacagott.

-Vissza kaptam a sorstól amit én műveltem veled.. Csak én akkor nem élvezetből tettem..

-Vagyis mással találtad az ágyban? Kérdezte kimérten. - Én nem haragszom, és akkor sem haragudtam. Csak tőled nem vártam volna... Én voltam a fasz... Ezerszer rosszabb dolgot műveltem veled..

-Ne! Fojtotta Sean-ba a szót Ken.
– Én is milliószor megbántam már..

-De te Earl-el éltél azóta! Akkor mégis csak szereted. Vágott vissza mérgesen. Mert hiába nem haragszik rá nagyon féltékeny.
Ha eszébe jutott, hogy szerelmét más férfi öleli, csókolja. Vagy épp Ken mást testét teszi magáévá úgy mint az övét néha ..
Pedig amit ő művelt vele, ahhoz az érzéshez semmi joga!

-Nem szeretem. Tudod, hogy utálom a magányt! Abba a kapcsolatba menekültem. Megszokás, kényelem.. Ekkor lett számára is tiszta miért nem fájt neki, hogy Earl-t más férfival látta! -Alig voltam itthon. Párizs és New York között ingázom a munkám miatt. A két évből jó ha három hónapot töltöttünk együtt. Magyarázkodott, nem is sejtve, hogy nincs rá szükség, hiszen Sean hajlandó lenne újra kezdeni. Még mindig ugyan úgy szereti. Fel sem tűnt neki, hogy még mindig fogják egymás kezét. Ez is annyira természetes gesztus nekik. – Te mit keresel ebben a taxiban? Mi van a munkáddal?

-Ott hagytam mindent ami.. Rád emlékeztet.. Ken elhúzta kezét, és maga előtt készült összekulcsolni ujjait, de Sean nem engedte. Utána kapott és újra szorosan tartotta. Elhatározta magában, ha már megtalálta szerelmét újra, többet nem engedi el sehova. Mindent tisztázni, fognak itt az autóba! – Nem azért kicsim, mert miattad rossz volt.
Éppen ellenkezőleg. Tiszta vagyok! Amikor elhagytál elvonóra mentem. Nem dolgoztam, feléltem minden vagyonom így a lakásunkat is eladtam.. Nem hibáztattalak hiszen másfél évig nézted ahogy lassan le csúsztam . Betépve idegen fiúkat és lányokat vittem haza.

-Sean kérlek erre nincs.. Vágott szavába Ken. De ő nem hallgatott rá, ki kellett mondja ami a szívét nyomta.

-Direkt előtted dugtam meg őket, hogy hagy el végre élj nélkülem teljes, boldog életet. Azt hittem jobb lesz neked nélkülem, mert akkor még el sem tudtam képzelni, hogy lerakjam a szert...
Akkor jöttem rá mekkora hibát vétettem amikor nem találtak..
Ekkor már mind a két fiú könnye potyogott. Szerelmük a sok rossz és az idő múlásával sem csillapodott. - Erre ma beszálltál az autómba.. Zokogott, szerelme ujjait egyre jobban szorította. - Ugye tudod, hogy többet nem engedlek el!

-Remélem is! Szipogta boldogan Ken. – Sajnálom.. Hogy eltűntem, nem voltam türelmesebb.. De a szerelmem feléd soha sem szűnt meg! Ugyanúgy szeretlek tazmán ördög .. Sean felhorkant a régi nevét hallva..

-Én is téged kicsim.. És, ha már újra együtt vagyunk össze is kell házasodnunk! Persze, ha még akarod.. Félve nézett az anyós ülés felé, próbálta Ken arcáról a választ leolvasni.

-Tudod te hány évet vártam rá!? Nyolc évet. Már az árvaházban is arról álmodtunk..

-Hogy felejthetném el? Gyönyörű szemeid amit éjjel, nappal magam előtt látok, a hajad és bőröd málna illata amit mindig az orromban érzek. A hangod amitől ma is amikor meghallottam egész testem libabőrös lett. Az ígéretünket, hogy örökre együtt leszünk..

Ken könnyei mögül nézte, és hallgatta végig szerelme vallomását.
Hiszen neki sem volt éjjele sem nappala amikor ne gondolt volna rá. Féloldalasan ült, ujjaik szorosan egymásba kulcsolva. Arra gondolt nem is kéne neki már több az életbe. Ha most meghalna boldogan menne el.
De nem! Élniük kell együtt! Boldogan!

- Sean.. Kezdjük tiszta lappal.. Szipogta Ken.

-Azon vagyok szívem.. Ebből az autóból, ha kiszállunk mindent magunk mögött hagyunk, és ott folytatjuk ahol huszonnégy hónapja tizenegy napja és tíz órája abba hagytuk.

-Te.. Semmit sem változtál kicsim.. Nevetett, könnyeit törölgetve. – Hova megyünk? Már a várost is elhagytuk?

-Meglepetés szívem! De előtte még! Egy hirtelen mozdulattal jobbra kanyarodott. Ken majdnem az ölében is kötött ki. Majd amikor leállította az autót, és mind a két biztonságiöv csatáját kioldotta.

-Mire készülsz!?
Bár sejtése volt, hogy mire készül.. Vagy inkább csak reménykedett benne!? Választ az imádott száj adott ugyan, de nem szóra nyílt hanem egy szenvedélyes csók kérte fel.
Ken már csak azt vette észre, hogy Sean az ölébe húzza és szorosan öleli majd meg csókolta.
Egyszerre nyögtek a csókba. Nyelveik az oly rég betanult, és annyira hiányolt táncát járta.
Ken karját szerelme nyaka köré fonva üdvözölte az imádott ajkat.
Majd amint megérezte annak kemény farkát, hozzá dörgölte sajátját. Lehet, hogy csak egy csóknak indult, nekik mégsem volt már elég annyi. Ezért Sean kapkodva kezdte Ken – ről kabátját, és nadrágját lehámozni.
A fiúnak sem volt ellenvetése ezért ő a másik ruhájának megszabadítását vette kézbe.
Ken fogaival csipkedte párja ajkát, állát míg el nem érte a nyakát és az ádámcsutkáját. Míg ő a fogaival hajszolta pihegő szerelmét őrületbe, addigra ő már kettejük már a vágytól csöpögő farkát vette kézbe.
Nem akarta, most még magáévá tenni. Előttük az élet minek sietni! Egyszerre húzta a bőrt, közben az imádott mély hangján nyögött. Csípőjüket egyszerre mozdították tudva, hogy ez a játék most igencsak rövid lesz.
Mielőtt a csúcsra értek volna Ken újból Sean szájára tapadt.
Nyelveik játéka csakis egy pillanatra maradt abba.
Akkor amikor elélveztek..

Egymás karjába pihegtek, szavakra nem volt már szükség. Tudták mind a ketten, egy kisebb kerülő után haza értek.
Vehették ezt akár egy próbatételnek . Hiszen a szerelmük örök, és ők ketten egyek. Akármi is történt inkább együtt mint külön élnek.

A kisebb kitérő vagy bemelegítés után a vágytól, örömtől feszülten folytatták útjukat.
Egyenlőre csak Sean tudta hova is tartanak. Ken elszundított mellette, ami nála megszokott volt, és a fiút nem is lepte meg. Hiába a sok külön töltött év, hónap vagy akár óra.
Most már együtt vannak és nincs már ennél fontosabb.
Ken felriadt és egyből szerelmét kereste, mintha megijedt volna.
Azt hitte az egész újra találkozás csak álmodta. Viszont amint meglátta a volán mögött a szerelmesen mosolygó férfit ..

-Szia kicsim. Simított arcára, ujjai amint hozzáért mintha az áram megrázta volna.

-Mi volt az a rémült arc?

-Azt hittem csak álmodtam.. Ismerte be, épp csak suttogva. Sean pedig mosolygott csak rajta. – Hová is megyünk? Nem emlékszem.. Nézte az utat, és bár volt sejtése..

- Mert nem is mondtam szívem. Emlékszel még mi volt az álmunk az intézetben mielőtt mindent elcsesztem..

-Ne kezd újra! Megegyeztünk! Vágott szavába, közben már azon gondolkodott vajon Sean mire is gondolhat. Annyi mindent terveztek amit együtt akartak megvalósítani..
– Long Island!? Sean! Feszült meg izgatottan Ken.

-Igen! Az étterem árából vettem magunknak egy kis házat a parton.. Ez volt az álmunk... Gondoltam ezzel talán rendbe hozhatom.

Ken izgatottan ficánkolni kezdett az ülésben, és az üvegre tapadt mint egy kíváncsi gyermek.
A földből kimagasló hatalmas házakat nézte, hiszen ez a környék a nagymenők kedvenc helye.
Ezért is álmodtak erről anno. Itt fognak élni ketten boldogan, és idővel kutyát fogadnak be maguk mellé majd egy gyereket.

Míg Ken a házakat nézte, Sean a közös házuk felhajtójára kanyarodott. Az izgalomtól remegett mindene.
Bár nem azért, hogy tetszeni fog e szerelmének a ház. Nem! Tudta , ha átlépik a küszöböt újra ölelheti a fiút akire évek óta vágyott. Minden zsigerében az utána epekedő vágy dolgozott.
Kikapcsolta a biztonsági övet, de nem szólt semmit csak Ken felé fordult és várta míg a fiú rájön, hogy megérkeztek.
Nem is tartott soká, Kenneth izgatottan tépte fel az ajtót, és az autót megkerülve Sean mellé futott.

-Azt mondtad kis ház!? Vonta kérdőre, amint szabályosan kirángatta az autóból, és vigyorogva már előtte állt. – Ez gyönyörű kicsim.. Kézen fogva indultak meg új, közös otthonuk felé.
Szívük nem csak szerelemmel, reménnyel is megtelt.
Sean ölébe kapta Ken-t és az ölében párjával léptek a házukba, közös otthonukba be.
Nem volt kétely egyikükben sem, bíztak a másikban. És remélték most már elég lesz az egymás iránt érzett szerelem.

3. Évvel később.

Mr. Kenneth és Sean Smith. Gratulálok kislányuk született!

Na igen! Újra Valentin nap van. Sean és Ken életében a harmadik, mióta újra egy párt alkotnak.
Ken már, nem utazik Párizsba, hiszen nincs oka menekülni. Minden percet, ha lehetne a férjével szeretne tölteni. Ja, és ahogy Sean ígérte összeházasodtak végre, és együtt élnek a házban amit az idősebb kettőjüknek vett meg.
Hálásak mind a ketten, hogy kaptak egy újabb esélyt a szerelmük megélésére.
A külön töltött évek talán még jobbá tette őket, hiszen már tudják milyen a másik nélkül az élet.

Es épp most született meg gyermekük is, így az életük teljes lehet végre. Második napja éjszakáztak Linda, a béranya mellett a kórházban.
Előtte pedig napokig csak vásárolgattak, és a gyermekszobát csinálták. Mire megérkezik kislányuk Esther , minden rendben, és a helyén legyen.

Már a hazafelé tartottak amikor is..

-Valentin nap van!

-Így van szívem! Szorította meg párja ujjait Sean. – Ma duplán ünnepelni fogunk!

Ken a kijelentésre, csak ficánkolni kezdett mint hal a szatyorban.
Tudta jól és már nagyon várta is, férjénél a ünnep szó mit is takar. Ünnep, és ajándék!
Azt mondta Sean mióta három éve beszállt az autóba, neki minden nap ünnep vele és minden érintés ajándék tőle.

Épp, hogy beléptek a házba, Ken azon kapta magát, hogy párja a vállára kapja és irdatlan tempóban szaladt fel vele a hálószobába.
Ő nevetett, és egyre izgatottabb lett. Hiszen tudta mit fog Sean művelni, mit tesz vele ilyenkor amikor ennyire kiéhezett.
Sean az ágyig meg sem állt, és maga elé állította le a nevetéstől könnyes arcú párját.

-Szülők lettünk szívem! Hajolt közel arcához és ajkára egy lágy csókot lehelt.

Kennek bólintani volt csak ideje, mert Sean már nem beszélgetni akart vele. Lassan komótosan, míg apró nyálas puszikkal illette arcát, testét levetkőztette.
Imádta, hogy ennyire domináns, és még csak kérnie sem kell ő azonnal az akaratának aláveti magát.
Miért ne tenné!? Minden pillanatot élvez, hiszen fantasztikus vele..

Behunyt szemmel élte át a kényeztetést. És amikor eldöntötte az ágyon csak is akkor nyitotta ki a szemét.
Tigris csíkját cirógatta fogaival. Néha meg – meg húzogatva cseppet.. Amitől azt érezte, hogy a farka és vele együtt egész déli félteke áramvonalas lett.
Sean jobb markában férje golyói, majd lassan kezdet tagjára is rá hajolni..

-Sean... Kérlek... Rimánkodott a férfi, hiszen az ő libidója is véges..
Sean szívott egyet rajta, de azt büntetésből tette, mivel ő élvezi amit adhat párjának és ő most kizökkentette..

Kenneth formás combjai közé térdelt, majd ajkaira marva önfeledten csókolózni kezdtek. Annyira vágytak már egymásra, a beteljesülésre, hogy Sean minden előkészület nélkül hatolt be.

Kenneth torkából egy fájdalmas, de kéjes nyögés tört fel..

-Istenem! Állt le minden mozdulattal Sean. – Ne haragudj szívem csak..

-Nincs.. gond.. kicsim! Csak..folytasd!

Sean szíve a torkában dobogott, hogy annak az embernek aki mindennél fontosabb számára, fájdalmat okozott. Ám a dobogás később sem szűnt meg. Csak akkor már, nem a lelki furdalás miatt.. Akkor ami okozta azt, az már élvezet!

-Igazad volt kicsim, csak válaszolni nem hagytál.. Szülők lettünk. Motyogta férje mellkasára, még mindig zilált lélegzettel Kenneth.

-Boldog Valentin napot szívem..

Kis szünet után, de itt egy újabb rész. Remélem tetszeni fog nektek.

Mindenesetre köszönöm,
hogy olvasod és a vote-ot ❤️

Mamzi ❤️