Sziasztok Drágáim.
Ez a szösszenet a korábban ajánlott kötetben található.
De az egyik kedvenc, így megosztom itt is.
Remélem nektek is tetszik annyirra, hogy rányomjatok a bal sarokban lévő fránya csillagra.😁

MAMZI❤️

Komód

-Zsombor igyekezz! Van még egy pár doboz, és bútor, amit fel kell vinned! – kiabált a köpcös a fiatalabb fiúnak, közben a franc se tudja hányadik szendvicsét tolta az arcába.

-  Viszem már! Te mangalica...- persze azt csak magában motyogta. Fürgén szedte a lépcsőfokokat, és a lift elé rakta a dobozokat, majd amint már nem volt hova pakolnia berakta a liftbe, és indult is fel velük az emeletre. Mérges volt mert kollégája lebetegedett, így a főnökével kellett ma dolgozni. A dagadt fickó pedig, ha cipelésről van szó, inkább elbújik az autóba. Bezzeg a fizetésnél azonnal kipattan, és tartja a márkát, mintha ő végezte volna el a munka javát. Zsombi ahogy felért az emeltre, tudta, hogy a bepakolással is szenvedni fog, mégsem morgott csendben végezte a munkáját. Az régi bérház, ugyancsak régi felvonójának ajtaja nyekeregve, csigalassan nyílt ki. Persze annak, aki siet ez idegtépő lehet, viszont Zsombor még hálás is volt, mert addig pihenhet. Lassan nyílt az ajtó, aminek a fiú háttal állt, így amikor valaki megszólalt mögötte visított egyet.

- Ne haragudj! – duruzsolta az idegen hang, amitől Zsombornak libabőrös lett a háta. Eleinte úgy fogta fel a hirtelen riadalom az oka így nem is foglalkozott vele. Sebtében kipakolt mindent, ami a fiúnak is köszönhető mert segített neki. Majd ahogy végzett indult is a bútorokért.

- Nem akarsz inni valamit? – kérdezte a segítője, és ez volt az a pillanat amikor Zsombor rájött a libabőr a hátán nem az ijedtségtől keletkezett. Ugyanis a fiú hangja annyira bársonyos, kellemes, hogy ha más helyzetben lennének, biztos randit kér tőle. Úgy, hogy az arcát még, meg sem nézte.

A földszintre érve, szinte kapkodva pakolta a komódot a széket, csepp asztalt a Lift elé majd be is, majd már ideges volt amiért annyira lassan haladt az az átkozott lift. – Igyekezz már te csotrogány! – uszította mintha az hallaná. Amint az ajtó kinyílt kíváncsian figyelte, hogy a bársonyos hangú ott van e még. Azonban a fiú már nem állt a korábbi helyen. Helyette egy szőke lány várta kezében üdítővel.  Szomorú lett, maga sem értette miért, de megitta az üdítőt majd pakolni kezdett. – Biztos a csaja! Miért is gondoltam, hogy meleg? – gondolkodott miközben a lakásba cipekedett.

-Ezt ide rakd légyszíves! – utasította a lány. – A komódot meg hátra, a hálóba! – bólintott, hogy érti majd felkapva a bútort indult a mutatott irányba. Az ajtó zárva volt, így combján megtartva azt nyúlt a kilincs után. Ahogy nyitotta volna magától kinyílt és döbbent vörös, zöldszemű fiú állt előtte. Mégsem a ritka szép szeme, bájos arca volt az, amitől Zsombor lefagyott. Hanem az, hogy a fiú szinte meztelen volt. Meglepettségében, keze meg is remegett így a komód csúszni kezdett a lába felé. Az idegen is látta ezt, így egyből odanyúlt, hogy segítsen. A ciki szinte abszurd helyzet akkor vált még kellemetlenebbé, amikor minden védekezés, beavatkozás ellenére a komód Zsombi lábára esett. De nem ez a fájdalom volt az, amitől a fiú arca pírba borult, és kapkodta a levegőt! De nem ám! Az, hogy az idegen csípőjéről nagy igyekezetében lecsúszott a törölköző. Zsombi vágyakozva nézte a tökéletes méretű, formájú hímtagot, amit persze annak gazdája is látott. Egy apró mosollyal az arcán, lassan nyúlt csak a textil után, amikor is megzavarta őket a lány...

-Úristen Laci! Miért vagy meztelen? -sipított a lány, majd Zsombort maga után húzta. - Ne haragudj a bátyámra! Tisztaság, por meg franc sem tudja milyen fóbiája van. Így pakolás közben úgy érezte koszos lett... – Zsombor hallgatta, amit a lány mondott, közben végig az ajtó felé nézett. De a fiú, akit. Lacinak hívnak, már nem jött ki odújából többet.

Főnöke örült, mert hamar végeztek, ráadásul a lány többet fizetett, mint amiben megegyeztek. Zsombinak is adott belőle, hiszen a munka oroszlán része az övé. A fiút mégsem tette boldoggá a pénz. Lacin és annak bársonyos hangján, arcán szemein na meg tökéletes, pont neki való farkán jártatta eszét.

A kis baleset után csak úgy rohantak a napok, és Zsombi azon kapta magát, hogy lassan két hónapja nem volt buliba és még dugni sem dugott meg senkit. Annyira a vörös fiú hatása alá került, hogy nem is volt kedve szinte semmihez sem. Úgy tervezte a szokásos bárba látogat majd el, előtte még vásárolni is elment. A sorokat rótta, sorba pakolt be mindent a kosarába, maga körül mindent kizárva, amikor is...

-Komód!? – először fel sem nézett, mert neki nem ez a neve. Azonban a libabőr, amit a hang kivátott belőle újra, már figyelemre késztette.

- Csupasz farok!? -vágott vissza, pedig ő tudta a fiúnak a nevét. Annak a fiúnak, akire hetek óta vágyott.  -Zsombor vagyok amúgy. – motyogta, majd teljes testel a vörös felé fordult.

-Én Laci, de ezt már tudod. – nevetett, közben végig a kigyúrt, tetovált fiút nézte. - Nem akarod esetleg... Újra látni a csupasz farkam?

-Minden vágyam! -lépett Lacihoz közelebb... – De komódot nem pakolok...

Vége