Figyelmeztetés!
Erősen pornográf, szókimondó mű következik, olyan Mamzi stílusban.
Unatkozni nem fogsz ígérem, próbálom végig borzolni a kedéjeket.
🔞🔞

Mindenki ismeri a mondást, hogy a kutyaharapást szőrivel...? Na, épp ezt tervezem tenni idén nyáron én is egy távoli szigeten, ahol senki sem ismer. Pár hete szakítottam a pasimmal, ugyanis kiderült, hogy másokat is szívesen vizsgál análisan. Persze, ha urológus lenne az a balfasz, nem is lett volna gond! Azonban ő egy egyszerű ápoló. Ráadásul a gyerekosztályon! A lényeg a lényeg, hogy rajtakaptam, amikor az egyik rezidensben dolgozott mélyen. Nem voltam szerelmes belé, így nem ütött szíven a dolog. Csak egyszerűen csalódott vagyok! Én is megtehettem volna, hiszen mindig akadt volna egy fiú, aki jól helybenhagy. De nem! Én hűséges bolond... kitartottam Michael mellett! Pedig még a szex sem volt olyan jó vele!

Szóval ezért is utazok el a régi és egyetlen barátommal jó messzire, egy Hawaii szigetre, amiről azonnal egy vicc jutott eszembe. De ezt inkább hagyjuk, majd elmondom később nektek! Szóval magamtól biztos nem jut eszembe ez az utazás, én itt maradok inkább, kesergek egy sort, hogy senkinek sem kellek, majd egy meleg bárban felszedek... Oké, ez így túl nagyképűen hangzik, ugyanis akit felszednek, az én szoktam lenni... Tehát felszednek majd, és addig kefélnek, amíg lábra tudok állni... Azonban a barátom igencsak kreatív, mellé erőszakos, a beszélőkéje is jó, és nem mellesleg az érve sem elhanyagolnivaló: ugyanis egy olyan szigetre visz, ahol majd lépten-nyomon dögös, meleg pasikba botlunk.

- Az egy melegparadicsom! - áradozott nekem, és közben szinte a nyála is folyt. - Ha ott nem találsz kedvedre valót, Oliver, akkor sehol sem!

Hm, érdekes, mert én találnék, csak épp én nem kellek senkinek sem!

- Legyen. - mondtam igent nagy nehezen, hiszen egyszer élünk. Fiatal vagyok még, és ha nem most, akkor mikor bolonduljak meg?

*

Mondjuk ahhoz képest, hogy Tim annyira be volt sózva, a házam előtt várok rá lassan egy órája! A bőröndöm tetején ülök, amiben épp csak a fontos dolgaim, és pár szexi, kihívó alsó kapott helyet. Remélem, lesz is kinek felvennem... Már azon agyalok, hogy lassan inkább visszafordulok, és nem megyek sehova. Bár tudom, hogy úgysem teszem meg, ugyanis háromhavi fizetésembe fájt ez a történet! Telefonon hiába hívnám, mert utálja, így ő nem is használja, csak tükörnek, vagy amikor egy aktust, orgiát videóra vesz.

- Oli! Szállj már be! - parancsolgat, amikor megáll a taxival előttem, mintha nem is ő lenne az aki késett. Én azonban nem szólok, teszem, amit kér tőlem.

- Timothy Ruben Smith! Hova a picsába pakoljam a bőröndöm?

Azt hittem, agyfaszt kapok, komolyan, ugyanis a csomagtartó tele volt az ő táskáival! De ezt a hímringyót hiába is kérdezem, behúzott nyakkal mered maga elé. Ismer már, ha a teljes nevén szólítom, valamit biztos elbaszott, de nagyon!

- Mindjárt itt maradok!

- Nyugi, Oli... - pattant ki a sofőr mellől, annak nagy örömére, majd két táskát kivett hátulról, és az én bőröndöm rakta a helyére. - Na, így már megfelel, te hisztis pöcs? - próbál viccelni, de én nem vagyok most erre vevő.

- Hisztis...? Ajjj... - nem is mondok inkább semmit, mert ez a pasi, akinek az agyvize helyén is sperma van, úgysem értené.

A repülőtér felé vezető út szótlanul telt, Tim tudta, hogy pipa vagyok, én pedig szóra sem méltattam. Jobb a békesség, hosszú út áll előttünk, na, meg kell egy barát ott, ahova most megyünk.

Csodával határos módon, időben értünk ki a reptérre, és igazából ezért is a legjobb barátom még mindig Tim. Kurva jó érzéke van az emberekhez, tudja, hogy kit nyugtasson vagy idegesítsen fel! Emellett hiába késik állandóan, mégis időben eljutunk mindenhova! A pasik, akikkel dolga akadt egyszer, mind visszasírják, mert annyira jól csinál mindent... És amihez jó érzéke van még... az a kinézete! Az amúgy is dögös, sőt szép pasi most úgy öltözött fel, hogy még egy hetero is bi lesz tőle! Szűk bordó, szaggatott farmert húzott hosszú virgácsaira, felsőtestét pedig egy fekete ujjatlan izompóló takarta, metalica felirattal. Félhosszú haja, hullámokban hullik izmos, kecses vállára... Nagyon jól fest, és ezt ő maga is tudja, hiszen amíg haladunk beljebb, kacsingat minden mellettünk elhaladó pasira.

Esküszöm ez az ember fehérmájú!

- Még mindig haragszol, Oli? - próbálkozik, pedig ha tudná, hogy nincs olyan dolog, vétek, amiért rá sokáig haragudni tudnék, de ezt nem kötöm az orrára, hadd főjön a saját levében egy kicsit. - Hozok neked valamit...

- Nem kell! - rivalltam rá az épp sprintelni készülő szépfiúra. - Én megvagyok, ne aggódj!

- Ennyire nem lehetsz...

- Nem vagyok mérges! - fejezem be a mondatot, amit ő elkezdett. - De tényleg sincs szükségem semmire!

- Én viszont szomjas vagyok...csak - tudtam jól, mit akar mondani ez a kákabélű, ugyanis nem tud meginni egy üveg vizet egyedül, és pocsékolni sem szeretünk...

- Megiszom, ami megmarad, és ha éhes vagy, azt is megeszem.

Alighogy válaszoltam, ő már sprintelt is a büfé, vagy a tököm sem tudja, mi felé, nekem pedig eljött az idő, hogy elkezdjek agyalni, na, meg lebeszélni magam az útról.

Miért mentem bele ebbe a hülyeségbe? Mi lesz, ha ott sem tetszem majd senkinek sem? Azért megyek, hogy megalázzanak? Ahhoz itthon is maradhattam volna, nem...? - az agyam ezerrel forog, mint a gép motorja, amivel hamarosan útra kelünk... de mint említettem, utálunk pocsékolni, így biztos nem fogok visszakozni.

- Oli!... Oli! - szalad felém visítva a barátom.

Ha nem tudnám, hogy valami fontos dologról van szó, azt hinném, így akarja felhívni a figyelmet magára.

- Képzeld, kit láttam... - kapkodja továbbra is a levegőt, azonban vizes palackot nem látok nála.

- Na, kit? Jason Derulo? Momoa? - soroltam végig azokat a pasikat, akikért Tim annyira oda van.

- Ajj, Oliver! Huntert láttam az előbb! - a név hallatán majdnem a saját nyálam okozta halálom, ugyanis félrenyeltem azt, és fuldokolni kezdtem.

Tim furcsa ábrázattal nézett rám, talán szánalommal, vagy megvetéssel? Szánalommal, amiért a saját nyálamtól fulladozom, megvetéssel pedig azért, mert a név hallatán még ennyi év után is ez a reakcióm.

- Ha tudom, hogy belepusztulsz, el sem mondom! - puffog, és közben nem is tudom honnan, de elővesz egy vizes palackot.

Most komolyan, hol volt az eddig? Szép, ezen agyalok, amikor haldoklom épp.

- Semmi bajom. - rázom le, miután már jobban vagyok. - Beszéltél... vele? Egyedül volt, vagy ...

- Nem beszéltünk, csak láttam elsuhanni. - rázott le ennyivel a barátom, majd indult a csomagokkal becsekkolni.

Miért érzem azt, hogy most hazudik?

*

Nem tudom, éjjel mit csinálhatott ez a szépfiú, de hogy nem sokat aludt, az biztos. Amint felszállt a gép, közösen ettünk, ittunk, ami nálunk már megszokott. Majd az ölembe dőlve, a csípőm szorosan átkarolva el is aludt. Én automatikusan egy tincse után nyúltam, majd ami mára már mániám, az ujjamra csavargattam. Akármilyen is Tim, én nagyon szeretem őt, és változtatni sem szándékozom rajta semmit! A furcsa ismeretségünk óta mellettem van mindig. Ha kell, vigyáz rám, vagy beveri egy rámenős tuskó orrát. Ha kell, vigasztal, majd felejtésképp mindenhova elcipel magával. Ujjaim közt még mindig sötét tincsével aludtam el én is, pedig esküszöm, én nem csináltam semmit sem az éjjel!

*

Ha két hete megkérdezi tőlem valaki, hogyan képzelek el egy szigetet, ahol napbarnított, dögös meleg pasik lesznek egy szál alsóban, vagy épp anélkül... Biztos nem így! Csak a látványuktól is spontán merevedésem lett, ahogy elvonultunk egy-két csókolózó, vagy már merészebb páros, esetleg trió mellett. Tim ájuldozott mellettem, és ha nem rántom vissza, már be is vetette volna magát egy páros mellé harmadik félnek. Persze én sem lettem volna ellene... de még nem éreztem azt, hogy eljött a szex vagy az orgia ideje.

Én ennél sokkal beszaribb vagyok...

Ahogy sétáltunk, végig magunkra vontuk a figyelmet, de én tudom, hogy az nem nekem szólt, hanem tökéletes barátomnak a jobb felemen.

Ő biztosan nem fog unatkozni! Persze amúgy sem szokott... De hogy velem mi lesz? Nyugtával a napot... - gondoltam én, majd meg sem álltam már a szobánkig.

Tim gyanúsan csendes lett mellettem, amit a szobánkba való belépésig nem is értettem.

- Egy szobában leszünk, Oli! -szólalt meg végre bátortalanul az ajtóban. - Hát nem izgi?

Nem mintha nem aludtunk volna már együtt több tucat alkalommal, most mégis kellemetlenül érzem magam a gondolattól. Most mégis miért zavar?

- DE! Nagyon izgi lesz hallgatni, és végignézni, ahogy idegen pasikkal kefélsz!- vágom oda, hadd érezze csak, hogy nem vagyok oda az ötletért!

- Majd beszállsz te is! - kacsint rám a ringyója, majd már nyit is be a szobába.

- Mi a fasz! - emelem fel a hangom a szoba, és a hatalmas ágy láttán, és már nem is az iménti beszólása zavar, hanem... - Egy ágy van csak!

- Igeeen? - újra átment nyusziba, de engem ezzel a hanggal és arccal nem vesz meg!

Túlságosan is jól ismerem! Miért érzem azt, hogy ez sem véletlen?

- Aludtunk már együtt... - folytatta a puhításom, amolyan bátortalan, és tőle idegen hangon.

- Rendben! De nincs szex a szobában, ha én is itt vagyok! - jelentem ki emelt hangon.

- És ha te vagy az... - a fülemhez hajolva súgja nekem amúgy mámorító hangján - akit dugnak? - A szavai betaláltak, olyannyira, hogy ágaskodó farkam majd szétszakítja a nadrágomat. - Ne feledd a viccet, amit mondtam, szépfiú!

Ez a luvnya most mire gondol?

- Ha szopsz, és tetszik is, csak mondd a város nevét, ahol vagyunk épp! Honolulu! - esküszöm, agyonverem, hogy ezt teszi velem! - De ha mégsem tetszene, Kamcsatka a másik város neve!

- Megyek... - léptem el zavartan Tim mellől, valamiért nem vagyok most vevő a viccére.

A fürdőbe oldalaztam, gondoltam, gyorsan ellenőrzöm a kis malőrt.

Mi a fasz volt ez? Eddig soha, senki sem váltotta ezt ki belőlem! És a vicce... Ajj, ez a pasi kikészít engem! - a farkamra markoltam gyorsan, hátha így rendeződik az állapotom, majd megmostam az arcom.

- Oli zuhanyzol? - zavart meg a barátom újra az ismerős hangján, én azonban bunkó módon nem válaszoltam rá.

Míg mosakodtam, és a farkam is visszaállt normál állapotába, hallottam, ahogy az ajtó csapódik. Gondoltam, Tim már el is ment, hogy beszálljon valakik mellé harmadiknak. Irigylem, hogy ilyen bátor, én biztos nem tenném meg józanul...

Az első alkalmam is akkor történt, amikor sikerült jól berúgnom. Emlékszem, Tim ott volt akkor is velem, támogatott, nyugtatott, amíg én végig Huntert figyeltem. Persze ő figyelmeztetett, hogy sok lesz a pia, és az első alkalmam nehogy már részegen történjen meg... De én beszari voltam, elkeseredett.

Na, jó! Hawaiin vagyok, nehogy már itt keseregjek!

Gyors zuhany, ha már szóba került, majd átöltöztem egy kevésbé kényelmetlen, mégis szexi ruhába. Persze nálam ez annyit jelent, hogy a magasságomhoz képest hosszú combjaimra egy farmersortot húztam. Majd mert nem akartam ízléstelen lenni egy laza trikóba bújtam.

Itt vagyok Oahu! Mutasd mit, vagy kit tartogatsz nekem!

*

A sziget valami fenséges, és most nem a meztelen, vagy alulöltözött pasikra értem. Vagyis helyesbítek, nem csak arra értem! Hiába alig takarja testüket anyag, én elemezni kezdtem őket.

Remek Oliver inkább mást kéne elemezned!

Van itt igazgató, vagy valami főnök, akin látszik, hogy maszkulin alkat, és itt is alárendeltet keres magának, és van az alárendelt, akiről szintén lerí, hogy az, ő pedig vígan kényezteti az aktív fél farkát, majd engedi a behatolást.

A séta során egy szobára találtam, ahol ágyak, kanapék szófák voltak hanyagul elhelyezve, elég közel egymáshoz. Így, ha valaki nem volt elégedett az aktív fél méretével, vagy technikájával, simán átmászhatott az ágyon a másik pasihoz, csakhogy elélvezzen végre. Többször kaptam magam azon, ahogy őket nézem szex vagy orgia közben. Ők azonban észre sem vettek engem... Néztem, amint test a testnek feszül, vagy az alárendelt úgy szop, hogy a másik a nyakánál ragadja meg. Hármasok, ahol két nagy farokkal megáldott pasi egyszerre mozgott egy fenékben. Azonban hiába is néztem, nem jött meg a szexhez a kedvem. Józanon nem! Látszik, hogy tetszik, és élvezik is, mégis... Nekem az összképből hiányzott valami! Nem láttam egyik párosnál sem, hogy csókolóztak volna, ami nekem egy szeretkezés alapja. Hülye vagyok, tudom, hiszen nem kapcsolatot keresek, csak valakit, aki jól megkefél végre!

Tim azonban biztosan jól érzi magát, az érkezésük óta felém sem dugta a szépséges pofáját. Irigy vagyok, hogy ő ilyen lazán kezeli a dolgot, és simán talál magának egy fickót, akivel kiéli a vágyait... Végül is ezért is vagyunk itt, nem?

Korán ágyba bújtam, még vacsorázni sem mentem le. Az utazás teljesen leszívott, szóljon ez a mentségemre. A fáradtság, a klíma, és sok pasi, szex látványa megtette a hatását... De nem úgy ám! Nem vertem ki, és nem álmodoztam arról, mi lett volna, ha beszállok én is... Majd holnap bevetem magam! Na, ezzel a gondolattal sikerült pillantok alatt elaludni!

Reggelre végre előkerült barátom is. Ugyanúgy alszik, mint otthon szokott, amikor nálam, vagy nála éjszakázunk. Hozzám bújva, mint egy gyermek, izmos karja a csípőm szorítja, a lábai pedig - amit magam sem értek, hogy csinálja - teljesen rajtam tekeregnek. Le kéne ráznom magamról, vagy legalább elfordulni tőle, de nem teszem, mert szeretem, amikor itt van, ennyire közel hozzám. Hiszen ilyenkor csak én vagyok neki, én létezem! Hiába is korán akartam lemenni, nem mozdulok, ki akarom élvezni ezt a pillanatot. Talán ma már nem is látom. Hallgatom, ahogy szuszog, majd csámcsogni kezd, ami nála csak egyet jelent: nemsokára felébred. Ismerem már jól, mégis amikor a nyakamba bújik, - ami szintén érthetetlen, hiszen egy fejjel magasabb nálam - közben a térdével már a farkam körül kezd el játszadozni. Bepánikolok! Álmodik? Persze, biztosan! Miért akarna egy ilyen pasival, a barátjával játszadozni? Ő tovább nyammog a nyakam mellett, közben térde játéka sem marad abba, ami annyira jólesik, hogy értetlen arccal nézek a farkam álltál épített spontán sátorra.

Ilyen sem történt még velem! De mégis miért nem állítom le? Ébredj ember! - ordítok magamnak gondolatban. Ő a legjobb barátom, az egyedüli ember, aki mellettem van! Mégsem mozdultam, hiába is tudtam, hogy gáz, amit teszek. De azt most megfogadom, hogy ma az első emberrel, aki szóba áll velem, egy hatalmasat kefélek! És már nem akarok berúgni sem! Szégyellem, amit érzek, ezért fordulok inkább a hatalmas erkélyablak felé, és a pálmafák tetejét nézem. Mennem kéne, de nem teszem... Csak biztatom magam, mivel a merevedésem egyre követelőzőbb lett, hogy ma biztosan kefélek valakivel.

Azonban ma sem találtam senkit, akivel szívesen lefeküdnék, persze ha tetszene valaki, még állva is odatolnám neki... Elképzeltem, hogy nekinyom a falnak...

Ébredj Oliver! Ne csak fantáziálj róla!

Az a gondom, hogy sok a tapló, és az sem igazán tetszik, amikor a reggelim válogatása közben egy farkat érzek meg nekifeszülni az alfelemnek. Ezért döntöttem inkább úgy, hogy élek a másik szenvedélyemnek, a fényképezésnek. Gondold nyugodtan azt, hogy ilyen idióta is csak én lehetek! És igazad is van, mert nem kefélek orrba, szájba egy szigeten, egy csomó meleg pasi között, hanem inkább a partra megyek. A válasz és az indok egyszerű! Nem akarok összetalálkozni Timmel. Most még nem! Túlságosan szégyellem, ami reggel történt, és amit utána tettem! Ugyanis amint kinyitotta szemét, én ki is pattantam mellőle, majd szó nélkül leléptem.

A parton ülök már több órája, és próbálom fotózni a tengert, a hegyeket, a távolban magasodó vulkánt... Azonban ez sem igazán megy, mert nincs egy négyzetméter szabad hely ezen az átkozott szigeten! Ugyanis akárhova nézek, egy fejet látok, amint bőszen nyal vagy szop épp egy farkat, majd amint elfordulok, - mert ez most tényleg nem érdekel - egy formás fenékkel találom szembe magam, amit két férfi készít elő a nyelvével és ujjával. Kedvet nem kaptam, az biztos! De, hogy ennyi farkat sem láttam egy nap alatt! Sőt, eddigi életemben sem! Istenem, miért lettem én buzi! Persze ha hetero lennék, akkor gondolom a mellektől akadnék így ki. Na, most, hogy ezt tisztáztam magammal, ideje visszamennem, és keresnem egy ígéretes kant. Persze előtte mégis felöntök a garatra.

Koktél koktélt, majd vodka vodkát követett, amikorra elég bátor lettem, addigra persze ránk is sötétedett. Gondoltam, megyek, és beszállok valaki mellé... Én! Akinek programja is csak akkor van, ha ír magának! Na, meg ha Tim elrángat magával! Dülöngélve, elszántan indultam el, a tököm sem tudja, merre. Legalább az irányíthatna engem... De nem! Még az is cserben hagy, bezzeg reggel... Idegesen túrok a hajamba, szinte tépem a középhosszú szálakat. Timé olyan szép fényes, és hosszabb... Miért agyalok még mindig rajta? Az alkohol és az ideg nem jó kombó, még nekem sem, de leszarom, inkább megyek, és... Ajj, ki sem mondom már, hiszen tudjátok, mire készülök éppen! Szaporán szedtem a lábaim, szinte futottam az orgia szobáig, gondoltam, ott majd valaki, vagy valakik segítenek felejteni, na, meg kisegítenek engem. Már futás közben ki is bújtam a trikómból, így amint beléptem, nem fedte a testem más, csak az a lenvászon sort, amit magamra kaptam reggel. Lihegtem, ahogy megkönnyebbülve körülnéztem, hiszen többen is voltak a helyiségben. Már csak remélni tudom, hogy valaki tényleg kezelésbe vesz engem, és addig dönget, míg sikerül elélveznem... Na, nem, Oliver, ne gondolj rá! Megráztam magam, mintha az segítene a felejtésben, majd előreléptem egyet. Még egy lépés az áporodott levegőjű helyiségbe, ahol a sikolyok, nyögések hangja több decibel. Ha józan lennék, már biztos hanyatt-homlok menekülnék, mert ez nem tetszik nekem. Most mégsem teszem. Ujjaim közül kicsúszik a trikóm, amikor megérzek a hátam mögül egy kellemesen cirógató kezet.

Ne agyalj, te fasz! Engedd el magad!

- Te új vagy itt! - morogja a fülembe az idegen, közben az ujja a gerincem zongorázik végig. A nadrágom derekánál megálljt parancsol ujjaink... - Hadd lássam az arcodat! - az iménti kedves hangnak már nyoma sincs, helyette parancsolóra vált, majd hirtelen magával szembe fordít. Az arcom nézi, ami állítólag olyan akár egy babáé, majd a korábban gerincemen játszó ujjával a szeplőimet csikizi. - Mit keres itt...egy ilyen fiú?

Milyen fiú? Ilyen randa? - ezerrel jár az agyam, nem tudom kérdését hova tenni...

- Te a tiltó listán vagy!

- Szexet! - vágtam rá az előbbi kérdésére, amint észhez tértem, nem foglalkozva a szavaival, pedig tudom, hogy a korábbi nem kérdés volt.

Az idegen jóízűen felnevetett válaszomat hallva:

- Csak nem szűz vagy? - suttogta újra, hogy senki se hallja.

De miért suttog, talán nem akar osztozni rajtam?

- Nem vagyok szűz! - vágom hozzá durcásan.

Fasza, Oliver, úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek! Durcázol, mintha elvették volna...

A férfi kuncogott, majd ujjait újra játékba hívta, és ráérősen simogatni kezdett ott, ahol eddig még senki sem, soha. Míg ő játszadozott, felfedezte a testem, volt időm végre, hogy én is szemügyre vegyem. Vörös haj, szénfekete szemek, amelyek úgy csillognak, mint aki épp a főnyereményt nyerte meg. Markáns áll...

Hadd lássam a cerkád... - hajtottam le kába fejem a cél felé... és a látvány... igencsak tetszik.

- Viagra? - kérdezem húsos farka felé biccentve, holott remélem, hogy ezt az állapotot én értem nála el.

- Nem használok, jó az állóképességem. - válaszolt büszkén, és közben már a farkam veszi is kezelésbe.

Amint nem kicsi farkam eltűnt óriás markában én már semmivel sem foglalkoztam. Az élvezetnek akarom átadni magam. Rögtön éreztem, hogy nem most van az első farok a kezében, pár rántás, zacsi cirógatás, és én majdnem el is élveztem.

Baszd meg, Oliver, nehogy ilyen gyorsan elmenj! - parancsoltam magamra, majd összeszedve magam az arcára emeltem tekintetem.

- Mi a neved szüzike? Én Brad.... Oh, hogy rohadj meg!

- Nem vagyok szűz! A nevem meg ne érdekeljen, a tiéd sem érdekel engem! - remélem, érthető voltam, ugyanis fenyegetően feleltem a hangomat, mikre a vörös fickó mosolyogva bólintott, majd oldalra fordulva intett valakinek.

- Ha nem vagy szűz, és tiltott gyümölcs sem... - rángatta tovább az előző eszmecsere alatt kissé lankadt ékességem - egy hármas belefér, ugye?

Mielőtt válaszolhattam volna, hátulról már éreztem is, ahogy egy újabb idegen a fenekemre markol, majd magához ránt a csípőmnél fogva, így érzem merevedését, ami nekem feszül.

Na, hogy ezt én biztos nem engedném, ha józan vagyok...

Teljesen kiszolgáltatottnak érzem magam, mégis behunyt szemmel adtam át magam nekik, és vártam az érzést, hiszen ezt élvezem kell. Vagy legalábbis kéne, nem? Az előttem álló vörös letolta a nadrágom, amely hangtalanul csúszott le rólam a földre. Majd ahogy már teljesen csupasz voltam, megéreztem rózsám körül egy kutakodó ujjat, amely először csak lazán simogat körbe. Más esetben biztos tetszene, de most valamiért túlságosan erőszakosnak tűnik, ráadásul hiányzik is valami. Nem szakítottam meg, amit készültek tenni velem, hiába nem élvezem annyira, csak vártam... a francokat, reménykedtem, hogy eljutok arra a pontra, amikor már én kérem meg őket, hogy csináljanak már valamit velem. Egy majd két ujja is felcsúszott az idegennek, de kellemetlenül feszít, hiába is próbál a vörös ellazítani engem. A háttérben továbbra is hallom a kéjes nyögéseket, a testek becsapódásának jellegzetes hangját, és tudom, a többiek ezt mind imádják. És én? Lehet, valami trauma ért, amiért nem tudom ezt élvezni? Bezzeg Tim... A szemem azonnal kipattant, de nem azért, mert az idegen kutakodó ujja ollózás közben elérte végre a gyönyörpontomat... Dehogy, ahhoz túl rövid az ujja! Tim a megvilágosodásom oka. Egy hirtelen csípőmozdulattal próbáltam magam ki- vagy megszabadítani a két kéztől, amely épp rajtam ügyködött, amikor velem szemben egy ismerős alakot láttam meg. Már nem az hajtott, hogy elélvezzek, és egyre jobban nem tetszett az sem, ahogy a két idegen játszadozik velem. Csak a kép, ami a szemem elé tárult... Én heteró vagyok! - mondta akkoriban Hunter... - aki épp egy kigyúrt fickót dug hátulról! A teste izzadságtól csillog, és élvezi nagyon, amit csinál, erről, a kéjtől eltorzult arca adott bizonyítékot.

Hunter meleg?

- Azt a telibebaszott! - káromkodtam el magam, ami nem megszokott tőlem, még a két kan is azt hihette, nagyon jó, amit épp csinálnak velem... Lerázva magamról a két amúgy dögös, kigyúrt kant, máris futásnak eredtem. Persze a sortomért még visszanyúltam, nem flangálhatok a parton egy szál lőcsben. A vörös és társa vissza akart ugyan rántani, de szerencsémre én gyorsabb, és ügyesebb voltam.

Irány a part! Tim nem láthat ilyen állapotban! A felismerés és a sokk hatására azonnal kijózanodtam, így könnyeim is utat törtek maguknak.

Nem azért lépett le, mert nem meleg, hanem azért, mert ÉN nem kellettem neki! Istenem, miért vagyok ilyen szerencsétlen? Rohadjál meg, Hunter!

Futottam, mint akinek chilis kézzel fogták meg a tökét... talán olyan arcot is vághattam mellé.

A szobánkba nem mehetek, Tim nem láthat így meg! Még a végén összeverekednek... Bár akkor én ápolhatnám Timet... Nem! Őt nem teszem ki ennek!

Egész a partig meg sem álltam, majd kifulladva letelepedtem egy délelőtt kiszemelt sziklára. Magam elé meredtem, közben az agyam újra kattogott ezerrel.

Nem sírok többet! Egy ilyen miatt nem érdemes, amúgy is hullattam érte négy éve elég könnyet!

- Oliver! - az ereimben megfagyott a vér, amikor meghallottam, hogy valaki engem szólít, valaki keres.

Ez csak Timothy lehet!

Pattantam is le a szikláról, majd az érkező felé szedtem a virgácsaim. Már sötétedik, épp csak annyit látni, amennyit a csillagok megvilágítanak nekem, én pedig nem nézve semmit, rohantam, hogy elbújjak barátom ölelésében. Amikor már jobban ki tudtam venni a csillagok megvilágította sziluettet...

Istenem, ilyen idióta is csak én lehetek! Tim sohasem szólít engem Olivernek! - lecövekeltem a fehér homokba, amibe kínomban még a lábujjaimmal is kapaszkodtam.

- Oliver! Miért szaladtál el? Nem is örülsz nekem?

Miért érzem úgy, hogy gúnyosan kérdez, és méreget közben... Rohadj meg, Hunter!

- Miért örülnék neked? - válaszoltam hasonló gúnnyal, majd elléptem mellette. Nem akarok tőle semmit, már nem érdekel!

- Hova ilyen sietősen? - rántott vissza maga elé, de én nem néztem rá, nem akartam elgyengülni.

Már így is remeg kezem-lábam, hogy itt van újra egy karnyújtásnyira tőlem!

- Én örülök, hogy látlak! - vigyorog rám azzal a vigyorral, amivel régen levett a lábamról. - Csak annak nem, hogy ilyen szituációban. Két pasival készültél...?

Ez napszúrást kapott, vagy leszívták az agyvizét? Semmi köze hozzá, hogy kivel, és mit csinálok!

- Semmi közöd hozzá, Hunter! - fojtottam belé a szót fenyegetően.

- De lehetne, ha akkor éjjel...

A rohadékja... még van képe felhozni, na, most adok én neki!

- Mi lett volna? - kiabáltam már vele, hiszen a csomó egyre csak nőtt a torkomban. - Ha nem hagysz ott, a mai napig együtt vagyunk? Élünk és kefélünk boldogan? Azt üzented, hogy hiba volt! Várj, nem is! Azt üzented nekem: életed legnagyobb tévedése voltam, hiszen te heteró vagy! Erre... - kezdtem el lökdösni, amitől meglepett arcot vágott - ennyi évvel később azt látom, hogy egy behemót fickót kefélsz hátulról!

- Én nem... - állt védekező pózba.

- Mit nem? - kiabáltam, nem is, inkább ordítottam vele magamból teljesen kikelve. - Nem a te farkad volt a pasiban? Nem te hagytál másnap reggel magamra?

- Én... - megragad a vállamnál fogva, rám erőltetve, hogy figyeljek rá. - Én nem üzentem semmit! Én szerelmes voltam beléd! De te...

- Ne hazudj! Timmel üzented meg másnap reggel!

- Az a rohadt kurva... - szidta a barátom, én pedig még idegesebb lettem.

Hogy meri a szájára venni őt? Őt, aki végig itt volt mellettem?

- Ne merd őt szidni! - ordítottam vele, közben vállam a szorításából is kirángattam. Hunter tajtékzott, majd amikor elslisszoltam mellette, utánam nyúlt.

- Tim hibája az egész! - folytatta a hülyeségét. - Szerelmes volt belém, ezért szakított szét minket!

- Hazudsz, Hunter! - ordítottam újra, vagy még mindig vele, még a feltételezés is fáj, hogy Tim őt szerette... szerethette.

Oké, hogy azt szeretem, ha jól seggbe raknak, de attól még férfi vagyok, vagy legalábbis olyasmi. És a barátomat hogy meri a szájára venni?

A kezem ökölbe szorult, testem teljesen megfeszült Huntert hallgatva, ahogy Timet szidja. Majd nem foglalkozva a következményekkel megjutalmaztam őt azzal, amivel már korábban kellett volna! Az ideg, a mellkasomat feszítő fájdalom dolgozott bennem, ezért is leptem meg őt egy jobbegyenessel. Hunter hápogott, hiszen hirtelen érte az öklöm, én pedig végre megkönnyebbültem.

- Mi a fasz? - az orrát tapogatva mered rám a marhája. - Oliver, én nem hazudok! - folytatja a faszságát, miközben az orrát fogja.

- Elég, Hunter! - már nem ordítok, csak rimánkodó hangon kérem, hogy fejezze be. - Felejtsük el!

- Na, nem! - kacag fel ördögien. - Nekem sem volt könnyű... azt látnom, hogy a fiú, akibe szerelmes vagyok, mással...

- Hunter! - végre meghallottam azt a hangot, amire egész nap vártam.

Persze, ha nem kerülöm én bolond, amiért beindultam rá, ez meg sem történik!

- Takarodj Oli mellől!

Mondtam én, hogy ő nem szólít a teljes nevemen!

Kábán néztem a barátom, a hősöm, és egyelőre nem tudom még mim felé. Ő pedig fenyegető arccal közeledett Hunter és felém.

- Megmondtam már, hogy hagyd... őt... békén! - két centire az arcától állt meg, és ordított idegesen a képébe.

- Miért, Timo? - kérdezett vissza amaz flegmán, az oly rég hallott nevén szólítva őt. - Csak nem féltékeny vagy? - rángatta a szemöldökét a marhája.

- De! Az vagyok!

Mi a fasz! Hunternek igaza volt?

A szívem zakatol, úgy érzem, egy futóhomok buckán állok épp, ami mindjárt elnyel.

- Csak nem rád te, gyökér! Első perctől kezdve Olit szeretem!

- Akkor azért dugtad meg...

- Tim...te...tényleg? - épp csak nyökögtem, és közben újra potyogni kezdett a könnyem.

Kész! Most van vége mindennek!

Nem vártam választ, hátat fordítva az életem két fontos szereplőjének, futni kezdtem. Futottam végig a kihalt parton! Hogy merre? Én magam sem tudtam. Szerencsémre szeretek futni, és talán ez az egyik dolog, amiben jó vagyok. Így ha a két faszfej utánam iramodna, akkor sem érnek utól. A szobánkba nem mehetek, nem akarom látni Timet. Még nem! Tisztázom kell magamban, mit is érzek. Úgy döntök végül, a parton csövezek, míg ki nem tisztul a fejem, és csak remélni tudom, hogy a hűvös éjszakán nem fagyok meg.

De kinek is hiányoznék? Nagypapának biztos, ha tudná egyáltalán, hogy ki vagyok. Hunter? Ő eddig is elvolt nélkülem, és ahogy láttam, a nálam kétszer nagyobb pasikat, és a segget kedveli. Tim? Istenem, Tim, én annyira mérges vagyok... A francokat, nem is haragszom! Talán, ha akkor derül ki a dolog, igen. De így, ennyi év után értelmetlen lenne! Kinek higgyek? Hunternek, aki tetszett egykor, és még az egyik golyómat is odaadtam volna, ha megcsókol? Vagy Timnek? Ő a családom, az életem! Miatta kelek fel reggel! Istenem! Hogy nem vettem eddig észre, hogy... beleszerettem! Vagy mindig is őt...

A tenger morajlása, a lágy szellő ellazított teljesen, így hiába is kattogtam, mint egy ósdi bicaj, lassan elaludtam a homokban. Álmomban is Timet láttam... Hát, ki mást, hiszen tényleg ő van mindig mellettem!

- Olit szeretem! - még álmomban is ezt hallom, és a két férfi sziluettje van előttem.

Reggel a sirályok rikácsoló hangjára riadtam fel, és megszokásból a barátom kerestem magam mellett. Nem hogy őt nem találtam, de megrémített, ahogy a homokot markolasztam. Pánikolva tornáztam magam ülő helyzetbe, majd ahogy leesett, hol vagyok, és miért, felpattantam, és futni kezdtem.

Hol vagy, te marharépa? - szidtam magam, hiszen a szálló és a beach nem volt a látószögemben sem. Éjjel annyira begőzöltem, hogy nem néztem semmit, csak sírva szinte menekültem. Ha már menekülésről van szó, akkor mi, vagy ki elől? Hunter elől biztos nem, mert már nem érdekel. Tim elől pedig miért is kéne, hiszen, ha jól hallottam, szeret vagy legalább is szeretett engem.

Ne agyalj, Oliver, fuss, és beszélj vele!

Ezt is teszem, szedem a lábaim, mint akinek a talpát égeti a homok, reménykedve, hogy visszatalálok Timhez. Lökött agyam járhatna azon is akár, hogy mi lesz velünk ezek után!

Megmarad a barátság, vagy lehetne jóval több... szerelem is akár? Mi van, ha Tim nem akar már többet, nekem a barátsága vajon elég lesz?

- Hova ilyen sietősen, szüzike! - kiált felém a teraszról a tegnapi ürge, engem azonban nem érdekel. - Jól faképnél hagytál... - mondja tovább a behemót vörös, gondolom, ilyen még nem fordult elő vele.

Én azonban tovább futok, és az sem zavar, hogy mindjárt kiköpöm a tüdőmet. Furcsán vizslató, lenéző tekintetek követnek végig, gondolom, igazán szarul festhetek.

Ti, hogy néznétek ki, basszátok meg, ha az éjszakát a homokban töltenétek?

- Oliver! - kiált utánam az, akire most nincs szükségem. - Oliver, beszéljünk, kérlek!

Komolyan mondom, ez a pasi hülye! Nem vagyok kíváncsi rá, hát miért nem veszi észre!

- Egy mondat, és békén hagylak! - még mindig utánam kajtat, pedig én már majdnem a szobánknál tartok...

- Mondd, Hunter! - meg sem fordulok felé, így szándékozom meghallgatni.

- Rám sem nézel?

Miért ilyen letört, szomorú? Már semmit sem értek.

- Én tényleg sajnálom, hogy nem harcoltam érted! Tényleg szerelmes voltam beléd, és arra vágytam, hogy az enyém legyél! - halkan, bátortalanul beszél hozzám, ami furcsa, hiszen az emlékeimben egy vagány Hunter él. - Aznap éjjel én itattalak le, bevallom, mert türelmetlen voltam!

Mi? A.... rohadékja!

- De én hozzád sem értem egy ujjal sem, Tim volt veled akkor éjjel!

- Még valami? - próbálok lekezelő, nyugodt hangon válaszolni.

- De én szívesen...

- Szívesen, mi? - fordulok azonnal felé, ő azonban védekezőn maga elé emeli a kezét. Akkor látom meg az orrát, amit sikerült éjjel bevernem.

Ügyes vagy Oliver! Tim biztos büszke lesz...

- Nyugodj meg! Hova tűnt az a fiú, aki itta a szavaim, és mindig áhítattal figyelt engem?

- Az a fiú már nincs! Eltűnt azon az éjjelen! - sarkon fordultam, hiszen nem akarom hallgatni már.

Amúgy is rám egy komolyabb beszélgetés vár! Hunter azonban hajthatatlan, tovább koslat utánam. Istenem, mit adtam volna ezért pár éve...

- Oliver, úgy gondolom... Nem is, úgy érzem, hogy én tudnálak még szeretni téged! Kezdjük új lappal!

- Mi van? - besatuztam előtte, annyira hirtelen értek a szavai, erre ő meglökött, majd hátulról át is karolt engem.

- Szeretnélek megismerni!

Mit mondjak most erre? Régebben azonnal az ölébe ugrok, majd addig csókolom, míg el nem ájulunk. De most? Késő, mert minden megváltozott. Ahogy mondta, én sem az a szófogadó fiú vagyok már, és ő sem az, akit akarnék magam mellé. Talán, ha most látnám először, nem is tetszene már nekem. Lehet, hogy régen sem miatta jártam abba a bárba, hanem Tim miatt... Végig őt szerettem?

- Nézd, Hunter! - végre összeszedtem magam, hogy értelmesen, érett férfihoz méltón válaszoljak.

Menni fog, Oliver!

- Én...

- Oli? - amint meghallottam a barátom - Dehogyis a barátod, te gyagyás, a szerelmed! - szóval, amint meghallottam Tim bátortalan, kérdő hangját, azonnal ráemeltem a tekintetem. És abban a pillanatban értettem meg, miért ő az, aki kell nekem! Laza póló és egy sort takarta fenséges testét. Hol van a merész sort és a haspóló? Mégsem emiatt kezdtem a levegőt kapkodni, hiszen hosszú haja eltűnt, levágatta, komoly külsőt adva neki.

Az imádott tincsek, amikkel játszadozni szoktam! Miért?

Kék szeme csillogott, ahogy felváltva hol engem, hol Hunter még mindig ölelő karját nézte.

Talán sírt?

Na, ettől a gondolattól lettem én is még elszántabb végre!

- Hagyj engem békén, Hunter, keress mást! - vergődtem ki magam a karjai közül, és Tim felé vettem az irányt.

- Ez a rohadék kell, aki szétszedett minket? -kiabált utánam dühösen, de nem foglalkoztam vele, hiszen...

- Ami nincs együtt, azt hogy lehetne szétszedni? - válaszoltam neki oldalra fordulva.

Remélem, utoljára, és felfogja végre, hogy nincs mit keresnie az életemben. Tim büszkén, szó szerint vigyorgott rám, majd kitárva előttem az ajtót, lépett be a szobába utánam.

- Hol voltál egész éjjel? Tudod, hogy mennyire aggódtam? - kezdődött a számonkérés, amit amúgy is megszoktam már tőle, és most boldogan hallgattam.

Ott vagyok végre, ahol lennem kell! De várj csak, Timothy Ruben Smith, nem adom magam olyan könnyen!

- Kivel... Ugye, nem Hunterrel?

- És, ha vele voltam? Azért hoztál ide, hogy jól érezzem magam, keféljek orrba-szájba, nem? Vagy rosszul emlékszem? - játszottam a szerepem egy kicsit előtte. - Mondjuk, az lehetséges, mert arra sem emlékszem, mi történt négy éve...

Tim döbbenten állt előttem, bár lehet, nem is döbbent volt, inkább a reakciómtól félt.

Hadd főjön a levében kicsit, utána kiengesztelem úgyis.

Pár perc néma csend, én pedig ezt megunva zuhanyozni indultam, ugyanis a homokszemcsék igencsak kellemetlenül irritálták már a heréim és a fenekem. Épp, hogy levetkőztem, majd a tus alá léptem, Tim is belépett a fürdőbe, és egyből megeredt a nyelve. Nem szégyenlősködöm előtte, hisz látott már pár farkat és meztelen férfit életében. Na, meg már engem is többször, közös fürdőzéseink közben... Hallottam, a hogy megeredt a nyelve, és a szófoszlányok is eljutottak hozzám, én azonban kínozni akartam őt! De csak egy kicsit! Néztem, ahogy a szürke víz lefolyik a testemről, majd alaposan meg és ki is mostam magam mindenhol.

Ki tudja? Lehet, ma még betömi valaki a barlangom? Tim barátom.... Hülye vagy, Oliver! Ismerd már be végre, hogy a szerelmed!

Szerelmem tovább beszélt egészen addig, amíg a zuhany alól ki nem léptem. Zavartan elfordult a meztelenségem láttán, - amit amúgy nem is értek - majd egy törülközőt nyomott a kezembe.

- Mondtál valamit? - kérdeztem rá, csakhogy kizökkentsem kicsit, közben lenézve láttam, hogy az ő farka épp sátrat épít...

Ezt már szeretem! - gondolatban büszkén vállon is veregettem magam.

- Oli! - nagy levegőt vett, és újrakezdte vagy talán folytatta? - Én évek óta szerelmes vagyok beléd!

Tim vallomása most már szemtől szembe, hideg zuhanyként zúdult a nyakamba, és ezzel együtt a sok közös emlék is életre kelt. Az, ahogy megismerkedtünk egy bárban, ahol ő volt a felszolgáló, majd a véletlenek, ahogy mindig egymásba botlottunk. Hunter és az ő kapcsolata olyan, mintha Tom és Jarryt láttam volna akkoriban. Ahogy mindig lebeszélt mindenkiről... Aztán hirtelen robbant az életembe Michael, akinek egy részeg éjszaka után ébredtem az ágyában. Tisztán előttem van Tim arca, emlékszem, mennyire kiakadt. Ugyanúgy, mint azon az éjszakán, amikor...

- Te...voltál? Tényleg te? - kérdeztem meg végre, ami foglalkoztatott egész éjjel, de csak ennyit tudtam kinyögni, hiszen abszurd még a gondolat is...

Szerethet engem, a kis szeplős mitugrászt egy ilyen férfi?

- Te voltál aznap éjjel velem, és az is te voltál, aki Huntert elűzte mellőlem. Akkor...most mégis miért?

- Miért? - sóhajtott lemondóan, szemei könnyeitől csillogtak már. - Rájöttem, hogy én nem lehetek több neked, mint a barátod! És te még mindig azt a... Huntert szereted.

- Miről beszélsz? Én... - idegességemben fel s alá kezdtem mászkálni, persze még mindig egy szál pöcsben... - Először is: ha te engem szeretsz évek óta, miért dugattad meg magad annyi pasival? Másodszor: nem voltam szerelmes Hunterbe soha, csak tetszett!

- Magadnak is hazudsz? Érthető. - motyogott maga elé szipogva.

- Nem kaptam választ, Timothy Ruben Smith! - hiába parancsoltam rá, ő csillogó szemekkel és gyönyörű mosolyával nézett fel rám.

Talán a meztelenségem hat így rá?

Mellé ez a komoly arc, az új frizura, hiába is fog hiányozni a tincse, teljesen megőrjít!

- Imádom, amikor így hívsz... Mindig beindít! - motyogja, de legalább már engem néz közben.

A farkam tetszik neki, és ennek örülnék is más helyzetben.

- Én nem duggattam meg magam soha, mert én vagyok a top! És nem is voltam sok pasival sem...

Mi van? Akkor az egész egy színjáték volt? Vagy az még most is?

Igencsak bambán nézhettem rá, mert Tim magához vonva átkarolt, majd folytatta a mondókáját.

- Az első pillanatban beléd zúgtam, amikor kikérted a kólád tőlem! Emlékszem, szürke pike póló, és fekete farmer volt rajtad, ami ott feszült, ahol annak kell... Én pedig a látványtól teljesen kikészültem! Udvaroltam neked, de te csakis Huntert emlegetted, aki észre sem vett téged. Olyan kis naiv voltál, így azt sem tudtad, hogy ő is, és én is utánad vágyakoztunk. Aztán barátok lettünk, mindig nekem sírtad el bánatod... én pedig hiába is fájt a szívem, titkoltam az érzéseim előtted. De már nekem fájt, amit az a gyökér veled művelt! Tudtam, hogy tetszel neki, mégis random viszonyai voltak, és te ezt mindig láttad is... Ugyanis én vittelek mindig oda, ahol ő van! Neki leesett, hogy ez nem lehet véletlen, így számon is kért. Akkor mondtam neki, hogy felejtsen el téged! Bizonygatta, hogy érez irántad valamit, amiről nem tudja, mi az, de ő hetero, végül mégis belement. Már te is majdnem túlvoltál rajta, amikor megjelent a buliban, majd leitatott téged...

- Miért nem mondtad el, hogy veled töltöttem az éjszakát?

- Az egész aktus alatt, amit te kezdeményeztél, az ő nevét hajtogattad... én pedig minden kiejtett hangba, ami az ő nevében van, belehaltam! Mégsem tűntem el! Melletted maradtam még akkor is, amikor megtudtam, hogy az éjszakából semmire sem emlékszel. Kellett egy kis idő, amíg a hallottakat emésztem, és az, hogy Tim csak csendben ölelt magához... Nem igazán segített. Már csak a közelséged is elég, hogy újra akcióra készen legyek!

Ezért ébredtem én mellette mindig bevetésre készen! Persze a sok okos miatt összekevertem a reggeli merevedéssel. Szépen vagyunk, mondhatom, már rég együtt lehetnénk, ha...

Azonban nem szándékozom magam ilyen könnyen adni, hiába vagyok szerelmes...

Bravó, Oliver, végre bevallod!

Szóval, hiába is érzek iránta úgy, ahogy, hazudott nekem évekig.

- Most van egy kis dolgom. - bontakoztam ki az öleléséből, akármennyire is élveztem. - Majd jövök! - gyorsan a bőröndömhöz szaladtam, amit én trehány, mocsok, ki sem pakoltam, majd elővettem a legszűkebb fürdőnacim, vagy inkább tangám, és a partra indultam.

- Hova...mész...így? - kérdezte hüledezve Tim, miközben csillogó szemeivel végigmérte habtestem.

- Vásárolni!

Hülye kérdésre hülye válasz... - gondoltam én, bár Tim sem nevetett, mint korábban én az ő viccén.

- Vigyáz magadra, szívem! - szólt utánam, amint a közös szobánk ajtaján kiléptem.

Szívem? Ezt még sohasem mondta... Bár még szerelmet sem vallott nekem...

- Miért? - léptem azonnal vissza, és de jól tettem, hiszen Tim az ágyra roskadva maga elé meredt.

Oké, vége a büntinek! Alig várod, Oliver, hogy vele lehess!

- Te nem jössz velem? - ezután én is csillogó szemmel néztem végig, ahogy átöltözik egy hasonlóan kihívó, dögös alsóba, majd kéz a kézben indultunk meg a partra.

Még szerencse, hogy törölközőt hoztunk mind a ketten magunkkal, hiszen így eltakarhattuk ágaskodó farkunkat. Kérdezed most, és jogosan, miért nem estünk azonnal egymásnak? Én magam sem tudom, hiszen nagyon vágyom már rá! Mégis úgy gondolom, ha már eddig kibírtuk, ez a pár óra - persze, ha kitartunk addig - meg sem kottyan már! Utána pedig napokig el sem hagyjuk majd a szobát!

Egy sétát terveztem a parton, közben pedig megbeszélünk mindet, hogy tiszta lappal indíthassuk új, közös életünket. Persze ez a tervem akkor dőlt be, amikor leértünk a partra, és lépten-nyomon szexelő párokba botlottunk. Esküszöm, pornófilmbe illő látvány volt, mi mégsem néztünk őket. Még Tim sem, akiről eddigi azt hittem, nem hagyna ki egyetlen numerát sem!

- Azt mondtad, nem is voltál annyi pasival, mint én azt hittem. Akkor színjáték volt az egész? Vagy...

- Te kialakítottál magadban egy képet rólam... Féltem, ha kiderül, hogy én nem az a hisztis bájgúnár vagyok, hanem egy igencsak komoly, érzelmes fickó, akkor csalódsz majd, és eltávolodsz tőlem.

- Tim én úgy is szerettelek! Sőt úgy szerettem beléd... Ezért vágattad le a hajad is? Tudod, mennyire imádom a tincseid, és azzal játszani?

- Tudom! - állt meg hirtelen előttem. - Annyira, mint én átkarolni a formás csípőd, és a lábammal magamhoz láncolni...

Tudtam, hogy direkt csinálta! És ebből már az is világos, hogy tényleg régóta szerelmes. Miért nem vettem semmit sem észre?

- Nem tudom, mióta tart... de én is szerelmes vagyok beléd! Így is, rövid hajjal, komoly ábrázattal, és úgy is, ahogy eddig voltál mellettem! De egyvalamit magyarázz még meg nekem! - egyik lábamról a másikra álltam szégyenlősen, és így is néztem komoly arcába. -Miért mondták tegnap... amikor... khm.

Belekezdtem, mert kíváncsi vagyok, mégis félek rákérdezni... ügyes vagy, Oliver!

- Amikor Brad és a párja kényeztetett? - azt hittem, ha eddig nem nyelt el a korábbi futóhomok, akkor majd most.

Ő is ott volt...? Talán ő is...?

- Én nem voltam senkivel sem!

Ne már, bele is lát a fejembe!

- Rád vigyáztam, szívem! És én mondtam mindenkinek, hogy hozzád se érjen! Nem volt egyszerű...

- Akkor miért? Miért hoztál el ide? - egy újabb kérdéssel vágtam a szavába, amire a válasz roppant érdekelt.

- Nem gondoltam, hogy Hunter is itt lesz, a reptéren tudtam meg. Én itt akartalak szembesíteni az érzéseimmel. Azt akarom, hogy ne csak a barátom legyél, hanem a szerelemem, és a jövőben a férjem... hogy az enyém legyél egy életre! - meghatódva hallgatom, közben a komoly arcát vizslatom.

Határozottan teszik! És beindít, hogy ennyire előre tetvez velem...

- Timothy Ruben Smiths! Akkor vedd el végre, ami a tiéd! - suttogom parancsszerűen az ajkaira, hiszen alig várom, hogy érezhessem annak ízét.

Ő pedig szót fogad nekem, mint mindig! Arra számítottam, hogy amilyen hirtelen erővel ölelt magához, olyan habitussal nyomja le a nyelvét a torkomon, de nem ez történt, szerencsémre, mert most jöttem rá, hogy vele csókolóztam már, és kurvára élveztem. Hatalmas szusszanással értékeltük ajkunk találkozását, majd lágyan cirógatta nyelve az enyémet, és kergette a számban.

Végre Oliver! Ott, és azzal vagy, akivel kell!

Úgy kapaszkodtam belé mintha elengedni sem akarnám... És végül is ez igaz, miért engedném, ha már az enyém? Percekig csókolóztunk, majd felfalva egymást, utána kézen fogva rántottam a hűs habokba magam után. Ennek több oka is van! Az első, hogy én igencsak rosszul úszok, de mellette biztonságba érzem magam. A másik pedig, a szűk gatya hátránya, ugyanis épp kikandikált rajta farkam kupakja. Oké, hogy lenne, akinek tetszik a látvány, de én már foglalt vagyok, és amúgy sem szívesen mutogatnám.

Timnek sok arcát láttam már az évek alatt, de az igazán boldog arcát most először! Szemei csillognak, és gondolom az enyém is, hiszen én is boldog vagyok, majd szétfeszíti mellkasom az érzés! Ugyanúgy vicceltünk, szórakoztunk egymással, mint minden alkalommal, most azonban mégis más, mert minden vicc, vízbedobás után összeforrtunk egy szenvedélyes csókban. Egyik csókot követte a másik egész addig, amíg már nem tudtunk a vágyainknak megálljt parancsolni.

A nylon függönyös napozó felől kihallatszódó cuppogás hangjára többen felfigyeltek. És amíg Tim szeretve ölelt, csókolt, kényeztetett engem, végig minket néztek. Nézhetnek is, ez nem csak szex, ez szeretkezés! Kábultan nyúlok el szerelmem alatt, teljesen átadva neki magam. Mindent élvezek, amit velem csinál, és ennek én hangot is adok, amit ahogy látom, ő nagyon is imád! Úgy játszik, olyan érzékien velem, hogy amint a farkam hegyére nyal, azt érzem, rögtön elélvezek. Az érzés azonban abba is marad, amikor megérzem kutakodó ujját a barlangom bejáratában.

- Lazulj el, szívem... - suttogja újra ajkamra, miközben a lazításommal sem áll le.

Szót fogadok hát, hiszen én is várom testünk egybefonódását. Teljesen elvarázsolva érzem magam, de én is adni akarok abból a jóból, amit tőle kaptam. Ezért is ültem fel hirtelen, amit Tim nem is nézett jó szemmel.

- Mit szeretnél? - nyúl utánam ijedten Tim.

- Csak érezni téged, az ízed...

- Arra lesz még lehetőséged! - kuncogott megkönnyebbülve, majd nyomott is vissza vízszintes helyzetbe, hogy folytassa ott, ahol... Kényeztet kívül, belül, így akkor térek már csak magamhoz, amikor megérzem a farkát, ahogy lassan becsusszan. Testünk megremeg, mind a kettőnk ajkát egy öblös nyögés hagyja el, pedig még meg sem mozdult igazán bennem. Majd amint mozgásba lendült, azt éreztem, elalélok alatta. A boldogság, a vágy, az izgalom érzése úgy zuhant rám, hogy csillagokat láttam fényes nappal! Két lökés talán, és szerelmem a prosztatám sorozta már, én pedig mást sem tettem, csak a nevét ismételgettem kábán.

Most kárpótlom legalább az első alkalomért!

A mámor érzése, mint egy tonnás súly telepedett ránk, meg sem mozdultunk, csak vártunk, hogy csillapodjon testünkben a vágy. Többször vallottunk egymásnak szerelmet, és az is biztos, hogy ilyen szeretkezésben nem volt eddig részem!

- Timothy Ruben Smith!

- Igen, szívem! - kapta rám izzadságtól fénylő arcát, és várta, mit is kérek tőle.

- Mondhatok egy viccet? - úgy vigyorgok rá, mint akinek leszívták az agyát, de mit tehetnék, ha most jutott eszembe! - Két meleg veszekszik. - Kapd be a faszom! - Nem békülök...

Minden szinte a régi: vicceket mesélünk, közben jót nevetünk mind a ketten. Majd egy szenvedélyes csókban forr össze az ajkunk. Életem legjobb döntését hoztam, hogy Timet elkísértem erre az útra! Úgy gondoltam, felejteni jövök, és szexelek majd orrba-szájba... Azonban nem így lett! Hiszen nem csak szex, és sok-sok testnedv folyt a parton. Egy régi, elnyomott szerelem is .

Vége