Furcsa érzéssel ébredtem. Éreztem magamban a feszültséget a frusztrációt, de nem tudtam mitől lehet ez. Páromhoz bújtam, hátha az segít nekem a rossz érzést elfelejteni...
De ő már nem is feküdt mellettem.
- Mi a fasz!? Felültem, és hajamba túrva gondolkodtam, meg próbáltam össze szedni magam. - Milyen nap van? Vasárnap... Ennek pedig örülnöm kéne, hiszen Gábor ma nem dolgozik és egész nap együtt leszünk. Mégis ez a rossz érzés... Kikászálódtam és meg sem lepett, hogy pöcsöm szabadon van, és most nem mosolyogtam a tényen, hogy át szeretkeztük az egész éjszakát.

-Kicsim...!? Állt meg előttem hirtelen Gábor. Esküszöm annyira örültem, hogy párás szemekkel egyből a karjába teremtem... - Mi a baj kicsim? Ölelt magához jó szorosan. És, ha nem lenne bennem az a furcsa érzés, biztos életre kelt volna a vágyam. Simogatta hátam, közben duruzsolt a fülembe. Én pedig az aki azt sem tudja mi a baja, hálásan bújtam mellkasára.

-Nem tudom szívem... Olyan furcsán érzem magam...

-Beteg vagy!? Tolt el magától őszinte aggodalommal hangjában...

-Dehogy! Csak valami furcsa... Valami hiányzik... És nem tudom megmagyarázni mi...

- Gyere reggelizni hátha utána jobb lesz... Csókolt homlokomra majd húzni kezdet maga után. - De előtte vegyél fel valamit Andris, mert akkor én szafaládét fogok enni... Vigyorgott rám. Én pedig jobban éreztem suavaitól és mosolya látványától magam...
De csakis egy fokkal.

Reggeliztünk, ő végig sületlenségeket beszélt nekem. Próbálta elterelni a figyelmem, és feldobni engem. Én pedig hálásan, szerelmesen figyeltem rá, de nem segített az sem, az a rossz érzés nem múlt el .
Amint végeztünk, azt sem engedte, hogy segítsek a konyhát rendbe tenni. El hessegetett onnan mondván menjek írni.

Mondtam már, hogy imádom őt!? Nem!? Akkor most megteszem. Mosolyogva, de még mindig tököm sem tudja milyen frusztrációval gyomromban a laptophoz mentem.
Míg betöltött rá készültem az írásra. Szemüveg letakarítás pipa. Víz az asztalon, nyugi labda pipa...
Vártam még amíg frissíti magát miegymás addig a telefonomon felmenten a wattpadra. Kommentek, vote... olvastam és mosolyogtam már...
És akkor  tudtam, értettem meg a frusztrációm okát...

-Vége egy újabb kihívásnak!?
Hiába is feszült voltam míg kitaláltam és megírtam egy történetet, hiányozni fog... Az izgalom az varázs az alkotás...

-Kicsim elmegyek vásárolni, kérsz valamit? Bújt nyakamba Gábor, nyálas csókokat hagyva maga után... Én meg azt sem hallottam ahogy hátam mögé állt.

-Megyek én is veled! Csókoltam ajkára. Majd már mosolyogva öltözni indultam, de az ajtóból vissza fordultam...
- Köszönöm szépen..

-Mit is!? Állt értetlenül és arcom fürkészte a férfi aki újra segített nekem. Mindezt úgy, hogy ő nem is sejtette.

-Mindent!

Vége...