Homokos tengerpart, pálmafák verőfényes napsütés, csíkos napernyők a parton...
Erre a látványra ébredtem.
Na meg arra, hogy lefagy a csupasz fenekem. A látvány amint, kiderült számomra ugyanis jobban megnéztem, egy idegen szoba falán díszeleg, gondolom valami ósdi tapéta lehet.

Mégis mielőtt vissza aludtam volna, mint aki jól végezte dolgát...
Szöget ütött a fejembe több dolog is egyszerre.
Először is miért vagyok meztelen!? Másodszor hol a francba vagyok, és kinél aludtam az éjjel!?
Oldalra fordítottam fejem, és először csak azt láttam meg miért is fázom. Az ablak tárva nyitva, ami amúgy nem is lenne gond.
De könyörgőm december van!
Így már tudtam is az amúgy igencsak méretes farkam miért bújt el a csigaházában.
Ideje erőt venni magamon és elhúzni innen akárhol is vagyok, hiszen
hiába agyaltam az éjszakán, csak sötétben tapogatóztam. A buliból semmi sem maradt meg.
Tudom, hogy ittunk a bárban, és gyorsan illuminált állapotba kerültem.
De még mennyire!
Úgy be voltam állva, hogy akár a hírekre is táncolni lett volna kedvem...

Lassan kezdtem kikászálódni az ágyból, de nem kicsit ment nehezen.
Ordítva nyúltam hátsóm felé, mert az, amit éreztem nem igazán tetszett.

-Mi a fasz!? Tapogattam magam, nagyon fájt és hogy mitől elképzelni sem tudtam.
Eszembe sem jutott akkor még, hogy éjjel valakinek a kurvája voltam. Hiszen hiába is meleg vagyok, addig csak is én dugtam és nem fordítva.

Sziszegve, káromkodva kerestem meg a gönceim semmi mást nem akartam akkor csak onnan minél hamarabb eltűnni.
Otthon majd ráérek gondolkodni. Ahogy kapkodtam magamra a ruháim, feltűnt jó pár használt koton az ágy mellett, és a csomagolása is szanaszét hevert.
Az tuti biztos jó buli lehetett.
Helyesbítek!
Lehetett volna, ha emlékeznék valamire és nem az én seggem lett volna a préda.
Szégyelltem magam, vagy talán az imidzsemet féltettem!?
Na meg az, ha ezt megtudja Ricky nekem végem. Kárba vész a több hónapos udvarlásom, ügyeskedésem, és a szerelmem...

Nem gondolkodtam tovább, hogy mit, merre, miért vagy esetleg kivel... Ahogy megvolt a cuccom máris sietve indultam meg.

Kilépve a szobából, ami gondolom a hálószoba lehetett azonnal a kijáratot kerestem. Egy szűk folyosón haladtam végig, amiből még vagy három ajtó, talán szoba nyílt.
Nem foglalkoztam vele az volt a fejemben csak el innen. Mert mint már mondtam nagyon szégyelltem, amit tettem még úgy is, hogy semmire sem emlékeztem.

A folyosóról egy, tágas nappali és amerikai konyha kombóba léptem, ami szép világos volt.
Ekkor láttam meg, a kanapén kinyúlva két meztelen tagot.
Kíváncsi lettem, kik lehetnek azok, talán, ha ismerősek majd tőlük kapok magyarázatot. El is indultam ugyan feléjük, de a szégyenérzetem erősebnek bizonyult, így inkább sarkon fordulva készültem elhagyni a még mindig idegen kecót.

Amint haladtam előre, szinte ujjongtam, sőt örömömben még visítani is kedvem támadt.
Amikor is feltűnt előttem végre valahára a kijárat.
Furcsa mód a kabátom a fogasra volt akasztva, és alatta a cipőm a polcon, ami eddig őszintén fel sem tűnt, hogy még nincs is rajtam. Én marha!
Felkapkodtam magamra öltözékem közben azért agyalni kezdtem.
Ha így raktam le a cuccom, akkor még józan, vagy tiszta lehettem. Mert ha én beszívva, vagy részegen szedek fel valakit és úgy rángatom haza, a ruháimat mindenhol szanaszét találom meg másnap és biztos nem ott, ahol eredetileg a helye van.
Viszont arra sem volt példa az utóbbi időben, hogy random pasit szedtem volna fel. Hiszen szerelmes vagyok és bizonyítani akartam Ricky-nek az elmúlt időben. Hat hónapja összesen. Erre tessék! Elmegyek egy egyszerű csajos bulira, ami tényleg annak indult, másnap meg fájó hátsóval ébredek egy idegen lakásba.
Csak nem bedrogoztak!?
A sírás kerülgetett, az idegtől tombolni akartam, hogy tudtomon kívül, amit eddig elértem mindent elbasztam...

Na és már káromkodom is. Fasza! Pedig már ezt sem szoktam.

Végül eszeveszett iramban szedtem a lábam, próbáltam egyelőre nem gondolkodni az éjszakán és haza indultam.
Ismeretlen lépcsőház, majd utca és környék képe tárult elém.

Uhh a pálmafa, homokos tengerpart képe jobban tetszett, mint a latyak és a szállingózó hópelyhek.
A lehangoló látványtól a kétségbeesés még jobban hatalma alá kerített.

Tapogatódzva kezdtem telefonom irataim és kocsim kulcsát keresni.
És mire meg is lett mind a belső zsebben rájöttem ide abban az állapotban biztos nem autóval jöttem. Vagyis nagyon reméltem, hogy nem én vezettem.
Ennyire nem lehetek felelőtlen!
A francokat nem, hiszen a sajgó valagam, tudna mesélni erről.
Persze valahol mélyen még mindig abban reménykedtem van valami ésszerűbb válasz rá, ami nekem tetszőbb...

Mázlim, volt mert pár perc alatt találtam egy szabad taxit, aminek annyira megőrültem, hogy azonnal hátulra is vetődtem.
Ez ugyan nem a legjobb lépés volt, mert felsikkantva mint egy kis csaj, aki egy pókot lát a sarokban konstatáltam igencsak fáj a seggem.
A lányos buli helyszínére vitettem magam, abban reménykedve, hogy az autómat ott hagytam.

Mivel két nap múlva karácsony és az emberekben a világ vége érzés tőr elő, így közel egy órába telt mire a bár elé, és megnyugodva az autómhoz értem.
Drága Fordom kis járatas után bőszen bőgött fel, ami a nap folyamán az első siker élményem.
Miközben melegítettem egy kicsit az autót, telefonom a számomra imádott dallamot kezdte játszani.
Ugyanis azt a dalt Ricky imádja, és miatta állítottam be, ha ő hív azonnal tudjam fogadni.
Akkor mégsem tettem!
- Mit csináltál te bolond!? Kiabáltam szeretett autóm kormányát csapkodva. - Ha ezt megtudja... Kétségbeesetten sóhajtottam fel, hiszen féltem elveszítem az egyetlen fiút, akit valaha is szerettem.
Nem az udvarlásba feccölt idő, a miatta kihagyott numerák miatt voltam letört. Komolyan attól féltem elveszítettem őt.
Persze, ha elmondom, hogy bedrogoztak, ami azóta igencsak reális lett, mert soha nem ütöttem ennyire ki magam.
Szóval abban reménykedtem el hiszi, és azzal minden rendben is van.
De valahogy akkor is el kell mondanom neki, főleg azért, mert a lányokat, akikkel buliztunk este, mind ismeri.
Telefonom egyfolytában csörgött, kisebb szüneteket hagyva.
Ezért gondoltam arra, hogy inkább kikapcsolom, legalább is addig míg össze nem szedem teljesen magam.

És hogy mikor derült ki számomra, hogy életem egyik legrosszabb döntését hoztam!?
Ki térek arra is hamarosan.

*

Amint haza értem, összeszedtem a fontosabb cuccaim és a szülői házba menekültem, ahova utaztam volna az ünnepek miatt amúgy is. Ott lesz időm gondolkodni.

Szüleim és nővéreim is örültek nekem, mint mindig, ha meglátogatom őket. Hiszen én vagyok a kicsi.
Vagyis a trónörökös anyáék szerint. Hát ezt cseszhetik, mert én unokát nem csinálok nekik!
Vagyis nőnek biztosan nem.
De majd, ha férfi is lehet terhes, akkor Rickyt és senki mást, szívesen teherbe ejtem.

Négy nővérem van, és mindegyikük más miatt idegesítő és szerethető is egyben.
Amikor a meleg barátaim ezt megtudtak, egyből azt mondták már tudják miért lettem én is meleg.
Pedig sohasem kezeltek lányként!
Sőt állandóan vertek! Jó nem véres bunyóra kell gondolni, csak piszkáltak engem.
Mert, hogy én vagyok a kedvenc...
Meg a francokat!
Nekem a legnehezebb! Nem elég, hogy el kell viselnem négy szinte egyszerre menstruáló nőt, a hisztit nyavajgást. Mellé pedig rendszeresen órákra befoglalták a fürdőt.
Pont amikor én is bulizni, hódítani készültem...
Apám amikor begurult a lányokra, a garázst velem közösen átalakítottuk egy kisebb garzonnak.
Na ezért is mai napig kapom az ívet, de már nem érdekel.
Velük veszekedni és abból nyertesen kikerülni!? Esélytelen!

A családi ház már nem olyan, mint régebben amikor még én is itthon éltem.
Ugyanis férjnél van már két nővérem, ahol már született is egy - egy gyerek. Ők elköltöztek itthonról, úgy, mint Esther is, aki a kedvencem és ő áll hozzám a legközelebb.
De amint megtudta, hogy itthon vagyok autóba ült és máris haza indult.
A legidősebb nővérem Emíly ő itthon lakik még, ő a másik kedvenc nővérem. Viszont ő sajnos down kóros, így nem is mehet el innen.
Olyan akár egy gyerek, amint meglát mindig a szokásos csókiját és nyalókáját kéri tőlem. Azt, amit én kiskoromban, szívesen osztottam meg vele. Mai napig az az édesség a kedvence.
Ezért is gondolom azt, hogy a családban nem én vagyok a legfontosabb gyerek ahogy a három
E. mondja a kedvenc...
Szerintem Emily az, aki ugyanúgy fontos, kedves és ugyanazon a helyen áll mindenkinek.
Na ő még szereti ezeket az összejöveteleket az ünnepet.
Ilyenkor szinte ragyog, dalolászva készül és faggat ki minket.

*

A szobámban, már meg fürödve az ágyban fekszem és csak úgy elvagyok magamnak.
Azon agyalok épp adjak-e egy esélyt az azóta is kikapcsolt telefonomnak.
Egyfolytában Ricky jár a fejemben, hogy elmondjam e neki mi történt a múlt éjjel.
Biztos vagyok benne, hogy keresett már, és kétségbe van esve amiért nem ér el.
Előttem van ahogy barackos ajkát rágja közben apró turcsi orrát hozzá még fel is húzza, annyira belemerül a telefonjába. Miközben apró ujjaival az üzenetet írja.
Nagyot dobban a szívem amiért ezt teszem, viszont amíg én magam is tanácstalan vagyok, nem akarok beszélni vele.
Hiányzik! Még úgy is, hogy még csak meg se csókoltam soha.
Ő érte rengeteg áldozatot hoztam, amit egy éjszaka alatt fel is borítottam.
Az áldozatot nem bánom, mert ő az a fajta ember, akiért a párja még a csillagokat is lehozza, ha az kell...

Apropó csillagok! Hirtelen ugrottam ki az ágyból vagy inkább faroltam!? Mindegy, de én szinte seggen csúszva a táskámhoz araszoltam.
Egyből a neki szánt ajándékom után kutattam. Bár nem is értem miért hoztam el magammal...
Talán féltem, ha betörne valaki a lakásba megtetszene neki is el is vinné magával!?
Ajj én és a hülye agymenéseim.
Már sokszor én sem bírom saját magam.

Kis kutatás után, mielőtt még teljesen kétségbe estem volna újra.
Megakadt az ujjam a kis dobozkába. Alig, hogy kinyitottam, és az ékszerre emeltem elégedetten szemem...

-Az az enyém Erik? Nagyon szép! Csoszogott mellém Emily a maga lassú, lomha járásával.
Meg is ijedtem, hiszen nem hallottam érkezését.

-Nem a tiéd Em! Válaszoltam, reménykedve benne, hogy nem lesz szomorú e miatt. - Te mást kapsz tőlem. Simítottam puha arcára, közben hüvelykujjammal apró köröket rajzoltam. Tudom, hogy szereti amikor ezt csinálom, és jó kedve lesz tőle.

-Akkor a szerelmednek vetted!? Csillant rafinált fény a szemében. - Én is meg szeretném ismerni. Jelentette ki az ő makacs stílusában.

-Meg fogod ígérem! Csak tartanánk már ott... Persze ezt csak halkan mondtam, hiszen nagyon szégyelltem magam. Újra táskámba rejtettem a dobozkát és a benne pihenő ékszert majd eldőltem nővérem ölében.
Emily olyan, mint egy gyerek, mégis ezekben a percekben megváltozik és anyáskodni kezd. Hiszen közel húsz évvel idősebb.

Az ölébe dőlve beszélgettünk tovább, faggatott a szerelmemről.
Majd elújságolta, hogy van egy új fiú, akit állítása szerint utál.
Mosolyogva hallgattam végig, de tudtam, hogy szerelmes ő is.

*

A közös családi vacsora előtti nap hamar eltelt. Ugyanis a két idősebb
E munkára fogott engem.
Ez alkalommal én sem húztam a szám, nem vonultam el a szobám magányába. Hiszen akkor előveszem a telefonom és féltem milyen üzenetek várnak rajta. Persze ha egyáltalán írt, vagy hívott Ricky.
A két nappal korábbi éjszaka történései még mindig nemjutott eszembe, és már akkor sem amikor leültem...
Hogy csaphattam annyira ki magam, hogy valakinek a ringyója lettem!?
Én vagyok a top, én dugok és nem fordítva! Eddig senkinek sem engedtem ezért is zavar, fáj a gondolat annyira. Egyedül Ricky az, akinek engedném, ha kérné, de ahhoz el kéne jutnunk legalább egy csókig...

-Erik! Mikor indulsz vissza? Zavart meg harmadik, E. Vagyis a nővérem, aki Elvíra.
Szüleim vicces emberek ezért minden gyermekük keresztnevének a kezdőbetűi E. Gondolom a monogram hímzése így jóval egyszerűbb...
Míg anyám Bertha apám pedig Bob. De nem panaszkodom. Jó ez így ahogy van, és összességében a családom így kerek így szeretem őket.

-Szilveszter napján. Válaszoltam teli szájjal az idősebbnek.

-Ne már öcsi! Azt hittem itthon maradsz velem és a szobádban ketten bulizunk, mint régen. Kért számon Em...

-Ne haragudj Em! Hajoltam hozzá közel. - De még az ajándékot is el kell vinnem a tudod kinek!

-Jaa. Csodálkozott rá mondandómra. - Igazad van... Vigyorgott újra majd evett tovább.

A közös vacsi, ajándékozás és játék a gyerekekkel na meg a zabálás is közrejátszott, hogy elfáradtam és hamar a szobámba is mentem. Eldőltem az ágyon, és pillanatok alatt elnyomott az álom.

Eszembe sem jutott a telefon a fenekem és az az átkozott éjszaka. Viszont Ricky ott volt velem végig és álmomban is.
Törékeny teste, amit alig várok, hogy meztelenül magamhoz ölelhessek.
Az ajka, amit, ha szabad lesz nap estig csak csókolni fogok. És ha végre igent mond, hogy a párom lesz nem fogom sürgetni, hiszen nem egy kiéhezett barom vagyok.
Én vele mindent is akarok!

*

Minden jónak vége szakad egyszer és ez így, igaz.
Mint az is, hogy amit késeltetni akarsz minél tovább, biztos az is eljön hamar.
Ez történt velem is, hiába is vágytam Rickyt látni hallani minél hamarabb. Féltem elé állni, nem tudtam az eltűnésem mivel magyarázzam.
Persze írhattam volna, hogy karácsony, család stb. De ismerem már őt annyira, hogy tudjam azt nem fogja bevenni...
Ezért sem kapcsoltam újra vissza azt az átkozott telefont, és még a laptopom sem, nehogy azon is zaklasson.
Persze ez így csúnya, de gondolom mennyire kétségbeesett lehet és akkor Ricky mindenre képes ...

És hogy igazam volt ki is derült amint a bejárati ajtóm előtt álltam.
Úgy vigyorogtam a falapra, mint egy dilinyós, aki megszerezte a gyógyszeres szekrény kulcsát.
Csak néztem rá boldogan, tele volt rikító színű post-it-kel ragasztva.
Mindegyiken egy - egy üzenet Ricky gyöngybetűivel írva.

Hol vagy Erik! Hívj fel, kérlek!
R.

Hova tűntél? Én csináltam valamit!?
R.

Hova mentél? Miért nem válaszolsz legalább nekem!?
R.

Hívj fel kérlek!
R.

Ha én tettem valamit sajnálom, csak hívj fel, hogy tudjam minden rendben.
R.

Hiányzol!
R.

Mosolyogva olvastam el többször is, miközben szívem már az első üzenetnél oltári nagyot dobbant. Ami azóta is itt dobog a torkomban, egyre nagyobb fészket rakva a gyomromban. - Nem tettél semmit Ricky! Én voltam, aki...

-Végre már, hogy haza jöttél Erik! Zavart meg a szomszédom Josh idegesítő, éles hangján, és nem is örültem neki igazán.
Egy erőszakos szemét! Tavaly megfektettem egy részeg, s gyenge pillanatomban azóta állandóan les, és zaklat. Akármit is mondtam neki minden hiába, nem igazán érdekli... - Egész héten az a kis sápadt, csontkollekció mászkált ide. Pedig mondtam neki, hogy biztos jól szórakozol valakivel... Mondta ezt úgy, hogy megállt szorosan előttem.

-Mi a faszt mondtál neki!? Förmedtem rá elfelejtve, hogy már csúnyán sem beszélek, közben pedig a lakása ajtaja felé kezdtem tolni bal kézzel. Ugyanis a jobb kezem foglalt, abban pihentek a kincseim. A színes post-it-ek. - Mikor volt itt!?

-Két napja volt utoljára. Akkor mondtam neki, hogy biztos valami orgián vagy.

Agyamat egyből elöntötte a szar, és ha nem menekül el előlem az ajtót magára zárva az a rohadék... Szétvertem volna a fejét biztosan.

Lakásomba rohantam tombolni, törni, zúzni támadt kedvem hiszen ez mind miattam van!
Ha itthon vagyok, megtalált volna!
Vagy, ha felveszem azt a k.... telefont...

Beérve mégsem tomboltam, lemondóan ültem le a kanapén, az üzeneteket még mindig kezemben szorongattam miközben a megoldáson agyaltam.
Végre valahára előkerült a telefon, amit azonnal töltőre dugtam, majd amíg vártam, hogy legyen benne elég szufla, továbbra is a kis cetliket olvastam.
Megunva azt, kerestem egy biztonságos helyet nekik, majd a mosdóba indultam.
Úgy gondoltam, ha már itt vagyok, le is fürdök és akkor este már nem kell a buli előtt.
Míg zuhanyoztam Rickyn járt az agyam. Viszont már más miatt. Érzékeny lelkű a szerelmem, és elképzelni sem tudtam mit érezhetett, amikor Josh összehordta neki azt a sok sületlenséget.
Sőt az a gyanúm az a barom nem is ismert be nekem mindent.

Fürdés után egy szál boxerben terültem el a kanapén majd, bár idegesen, de máris kezembe volt az addig hanyagolt készülék.

Emlékeztek mit, mondtam a készülék kikapcsolása után? Hogy ez a tett életem legrosszabb döntése talán!?
És hogy mikor jöttem rá erre!?

Amikor a képernyő felvillant, na akkor derült ki számomra abban a pillanatban...

Vizes fürtjeimbe görcsösen markoltam, szinte már téptem is azt, amikor megláttam hány nemfogadott hívást és üzenetet mutat.

- Úristen Ricky... Motyogtam magam elé, erőtlen hangon a készüléket bámulva... Pedig egyáltalán nem volt még biztos, hogy hányszor keresett a drága.

Persze haverok is hívtak, sőt pár csaj is, akivel együtt voltam abban a buliban. Mégis aki legtöbbet keresett, gondolom kétségbeesetten. 186 hívással Ricky az. Az üzeneteket is mind ő írta, amire először rá sem mertem lépni.

- Ehhez innom kell! Mondtam csak úgy magamnak, majd egy sörért indultam. Bár valahogy sejtettem, hogy kelleni fog valami jóval erősebb.

2023.12.23 08:57 AM

Hova tűntél szerelmem!? Épp csak reggeliért szaladtam el. Ha te is fordulj vissza, várlak.

R.

2023.12.23. 09:20 AM

Hol vagy már szerelmem?

R.

2023.12.23. 09:50 AM

Legalább írj, hogy hazamentél, vagy dolgod van! Kezdem azt hinni megbántad az éjszakát. Velem.

R.

2023.12.23. 11:39 AM

Felfogtam! Csak egy játékszer voltam.

R.

Már az első üzenet időpontját olvasva visszatartottam a levegőm, egészen a közel ötödik üzenetig, amikor is szinte kékült a fejem és majdnem sokkot kaptam. - Úristen vele töltöttem azt az éjszakát!? Úgy álltam fel, mint akit katapulttal löktek ki, majd még mindig hajamat tépve fel s alá kezdtem járkálni.
- Mit hihet ez a buta fiú!? Akkor ő dugott meg engem!? Az utóbbi felismeréstől először sírtam aztán pedig már kínomban nevettem. Persze mindezt csakis örömömben. Nem azért, mert bántam, hiszen ő az egyetlen, akinek átadnám úgy is magam.
Hogy felejtettem el azt az éjszakát amire hónapok óta vártam!?

Visszarogyva a kanapéra ültem, majd a többi üzenetét kezdtem olvasni.
Azonban már nem csak a boldogság töltötte meg szívem és egész belsőm, hanem valami más is.
Kétségbeesés, düh, félelem és szorongás...
Kétségbe estem ahogy Ricky is, mert nem ért el! Érthetetlenül állt a dolog előtt, azt hitte csak játszottam vele, átvertem.
Düh, mert én bolond nem emlékeztem arra az estére.
És a szorongás, félelem!? Sohasem féltem addig semmitől.
De akkor ott igen. Féltem, hogy elveszítettem amikor alig volt még az enyém, pedig az életem csakis vele képzelem el.
Arcomat, borostám könnyeim, taknyom és nyálam elegye áztatta annyira zokogtam és az elvesztése miatti félelmem szinte fájt.
Azt hittem rosszabb már nem lehet miközben olvastam a kétségbeesett üzeneteket.
Azonban az utolsó értesítés szövegét amint elolvastam annak a végére már ordítva rogytam a földre.

2023.12.29. 05:31 PM

Szia Erik. Hallottam az érdekes stílusú szomszédodtól, aki elvileg meg volt neked nem is olyan rég. Hogy orgián vagy valamelyik pasiddal, talán ezért nem talállak.
Ez az utolsó üzenet, amit írtam neked. Ne haragudj, hogy zaklattalak.
Én tényleg azt hittem az az éjszaka talán valamit neked is jelentett...
Talán te is szeretsz és együtt leszünk végre...

Ne keress többet! Én sem foglak téged!

R.

Az első könnycseppet a "szerelmem" megszólítás okozta. Míg az utolsó üzenetnél már... Erik voltam csak...

*

Úgy éreztem magam, mint akit összevertek utána lelöktek egy lépcsősoron majd egy autó alá dobtak. De még ez sem fedi teljesen az igazi állapotomat. A mellkasom majd szét szakadt, alig kaptam levegőt.
Majd, amikor lábra akartam állni, hogy megkeressem még az sem sikerült.
Feltápászkodva dőltem a kanapé oldalának, majd a légzésemre összpontosítottam. Tudtam, hogy beszélnem kell vele, mindent megmagyarázni össze kell szednem magam. Elmondanom végre amire készülök már jó ideje.
És még az ajándéka is nálam van!

Majd Emily jutott hirtelen eszembe és az ígéretem. Haza kell vinnem Rickyt és bemutatnom neki!
Az ajándék a nővérem gyermeki arca adott erőt nekem! Felszívva magam talpra álltam, majd sebtében elkészültem.

Jövök szerelmem!

*

A nap további részében Ricky lakásánál és az összes közös barátnál és ismerősnél is jártam. Senki nem tud róla semmit, és azt sem, hogy hol van. Persze én is hívogattam, viszont üzenetet nem küldtem.
Mert úgy gondoltam mindent személyesen mondok el.
Persze, ha szóba áll még velem...
Egyre kétségbeesettebb lettem az sem érdekelt, hogy szilveszter napja van és egy buliban is várnak engem, ahol a szerelmem lenne a partnerem.
Nélküle biztosan nem megyek, ezért úgy terveztem majd otthon egyedül lerészegedem.
A lakásom magányában legalább ki is sírhatom magam.

Már sötétedett, amikor is a házamhoz értem. Majd az emeletre érve türtőztetnem kellett magam, hogy az ajtót Josh - ra rá ne verjem.
Ha már hibáztatnom kell valakit magamon kívül persze, akkor ő az. Miért pofázott hülyeségeket az én drágámnak!?
De nem tettem semmit, csak csendben vonultam a folyosón végig, valahol reménykedtem is, hátha az ajtón vár egy újabb post-it.
De se egy fecni gyöngybetűivel tele írva, és még ő maga sem várt engem az ajtóba.

Kabátom, cipőm levetve egyből a hűtőt vettem célba, majd egy féltucat sörrel és fél üveg vodkával a nappaliba vonultam.
Sörösüveg kupakja szisszent, a vodka kupakja már félúton valahol a padlón hevert. Egy üvegsör és pár korty vodka folyt a garatomra, amikor is erőt vettem magamon. És Rickynek egy tömör üzenetet írtam.

2023.12.31. 09: 52.PM

Nem bánok semmit szerelmem!

Szeretlek.

E.

Elküldve majd kézbesítve jelzésig vártam, majd eldőltem és magamhoz vettem az akkori Belvedere és Corona-t a két hű társam.

*

Alap járaton a féltucat sör és a fél üveg tömény nekem nem igazán okoz gondot, mégis olyan lelkiállapotban voltam, hogy egy időre mégis kicsapott. Nem bántam hiszen addig nem gondolkodtam, még a dalra sem vártam, ami Ricky jelző hangja.

Petárdák hangjára riadtam fel, na meg arra, hogy valaki a csengőre tenyerelt. Torkomban azonnal egy csomó gyűlt egyre jobban feszítve azt. Meg sem mertem mozdulni, hogy megnézem ki az, aki zaklat.
A csepp konyha felé a mikró kijelzőjére néztem. Majd mikor láttam, hogy még nincs is éjfél összeszedtem magam és az ajtóhoz csoszogtam.

Kanapé és a bejárati ajtó nekem tíz lépés a hosszú lábaimmal. Mégis most úgy mentem, mint akit minden második lépés után visszahúznak. Reménykedtem, hogy Ricky áll az ajtóban, persze azért féltem is, hogy mi van, ha mégsem ő az.

A csengő hangja épp abbamaradt, amikor elértem a lapot, majd a zárban el is fordítottam a kulcsot.
Ez már gyorsabban ment szinte már kapkodtam, féltem elmegy a látogatom, és reméltem, hogy tényleg a szerelmem az.

-Szia... Szólalt meg szégyenlősen az, akire vágytam. - Hoztam pezsgőt koccintani. Törte meg a csendet mert én még mindig csak hitetlenül őt bámultam. Vörös szemeit, amit miattam sirhatott ki, beesett, sápadt arcát gondoltam miattam nem tudott a drága aludni se enni.
Nem volt ki öltözve, mint aki egy buliból jött vagy készült éppen. Egyszerű farmert és a megszokott dzsekijét viselte.

Ideje lett volna mondanom valamit, mivel láttam egyre idegesebb ő is. Ugyanis egyik lábáról a másikra billegett. Viszont már tudjuk mit is érzünk egymás iránt, ezért nem is szóra nyitottam a szám.

Tarkója után kaptam és miközben húztam be a lakásba magammal a barackos ajkára martam.
Szégyen vagy sem, de nem finomkodtam vele és amint megéreztem apró fürge nyelvét ahogy a sajátomat hajkurássza... Tudtam ő sincs ellene. A tíz lépéses távból újra több lett, majd egy hirtelen mozdulattal kaptam fel őt az ölembe. A hirtelenségemnek köszönhetően kirepült apró kezéből a pezsgősüveg, még szerencse, hogy nem tört össze. Bár nem is érdekelt csak élveztem a csókot és azt a percet.
Már a kanapén ültünk szemben ült ölemben a már egyáltalán nem sápadt, csillogó szemű szerelmem. Arcát simogattam ő meg csak csendben fürkészett engem.
Tudtam, hogy mondanom kéne valamit, magyarázatot adni. Én mégsem akartam azt a csodálatos pillanatot elrontani, megzavarni.
Ha az üzenetet nem is olvasta, amit kétlek, akkor a fogadtatásból már tudja mit is érzek. Kihámoztam dzsekijéből, majd magamhoz öleltem és csak élveztem, hogy itt van velem.
Nem akart egyikünk sem megszólalni féltünk, hogy akkor a pillanat varázsa elmúlik.
Végig egymás szemébe néztünk, úgy adtuk a másik tudtára mit érzünk és mennyire is szeretjük egymást. Cirógattam szerelmem hátat, amit ő megfeszülve élvezett, miközben az ő apró ujjai is a pólóm alá tévedtek. Egyikünk sem akarta megtörni a pillanatot fránya szavakkal, hiszen ami számít és igazán fontos az benne van a szemeinkben és a mozdulatainkban.
Elvesztettem az időérzékem pedig semmi különöset nem csináltunk csak egymás közelében teljesen más szituációban voltunk. Már ez is több mint amiben reménykedtem. Itt van az ölemben és ő is szeret engem.
Az mikró órájára néztem, éjfélig még van nyolc perc, aminek nagyon is örültem. Egy apró csókot hintettem Ricky orrára, majd eltátott szájára.
És még mielőtt ő többet akarna tőlem elhajoltam tőle, hátra a kanapé karfájára. Csípőm megemelve bal kezemmel kutattam a zsebembe, hiszen az apró doboz az ajándékával azóta is ott lapult benne.

-Ez.ez nagyon szép Erik! Meredt könnyes szemmel az ékszerre és a csillagokra, amik egybe fonódva egy ezüstláncon sorakoztak.

-A következő ékszer, amit tőlem kapsz egy gyűrű lesz. Súgtam az ajkaira, amit ő meghatottságra fogva már birtokba is vett. Azonban a szavaim hallatán elvált tőlem.

-Már most tudod, hogy. gyűrűt akarsz nekem adni!?

-Nem kis butus! Kuncogtam, miközben a nyakát arcát... na jó nem sorolom, ahol értem ott csókolgattam. - Akkor döntöttem el, hogy neked mellettem a helyed amikor először megláttalak. Szeretlek Ricky és sajnálom, hogy ...

-Ne... nyomta apró ujját a számra, mozdulatával a szót is belém fojtva. - Majd beszélünk róla! De nem most hiszen együtt vagyunk, és szilveszter van.
Apró csókot kaptam az ajkamra, majd ki is mászott az ölemből, és elindult a konyhába. Szemmel követtem minden lépését és mozdulatát, láttam, amit ágyékához nyúl és megigazítja férfiasságát.
Kíván engem! Vágyik rám és ő is szeret!
Reggel el sem tudtam képzelni, hogy az éjszakám ilyen csodálatos is lehet. Oltári joker vigyorral siettem utána, hiszen tudtam poharat keres, de azt el sem éri. Így mögé álltam, közben a csípőm neki nyomtam rafináltan, tudja milyen állapotban van a farkam. Ő kuncogott, még akkor is, amikor megemeltem, hogy elérje a felső polcot.

Együtt számoltunk vissza a tévé előtt, gyöngyöző nedűvel a kezünkben. Közben a kezeinket és szemünket nem vettük le egymásról egy pillanatra sem.

Amint eljött az idő, az újév első másodperce mi máris egymás ajkaiba voltunk újra feledkezve. Úgy csókoltam, hogy tudja, érezze mit érzek iránta. Nem rohantam le csak egy szolid táncba hívtam.

-Boldog újévet szerelmem. Azt mondják, amit az újév első napján csinálsz... Motyogta szégyenlősen a drága. - Azt fogod csinálni egész évben.

Tudtam mire gondol, és mit is szeretne... Kezdem azt hinni ez a fiú nem is annyira szende. De egye fene, én így is úgy is szeretem!

-Én egész évben, sőt innentől egész életedben melletted leszek szerelmem!
Boldog újévet!

Ennek a fantasztikus kötetnek

ezzel a történettel.
Vége.

Engedjétek meg, hogy köszönetet mondjak.
És megosszam a jó kívánságaimat
a 2024.-es évre.

Első sorban az olvasóimnak
akik miatt nem adtam fel, pedig párszor már terveztem. Ígérem a következő évben is írok nektek!

Barátnőmnek NSMara
aki az első naptól kezdve
végig itt volt és van is velem.

Író társaimnak akikhez úgy érzem sikerült a kihívás miatt
közelebb kerülnöm.

Persze köztük is vannak páran, akik számomra már barátnak számítanak.

Őket itt most nem említem, hiszen tudja jól az illető kire is értem.

Fantasztikus, tehetséges emberek és remélem az újabb kihívásban is részt vesznek.

Így a köszönet után,
nem is maradt más, mint a jókívánság!

Az íróknak sok-sok írásra alkalmas percet, ihletet, vote - ot, és kommentet kívánok.

Míg az olvasóinknak az olvasáshoz, szabadidőt.

Már csak egy kívánság maradt hátra.

Békés
Boldog
Új
Évet

Mamzi ❤️

Mamzi75