Cupido.🔞🔞

Azon gondolkodtam, mit is meséljek nektek. Azt, hogy én ki vagyok, vagy a történtemet. Végülis a kettő egy és ugyanaz. Így kezdem magammal, így lesz igazán érthető.

Nevem Justin, és Cupido vagyok, de hívhatsz Ámornak is. Így már tudod is, hogy angyal vagyok. Alig húszévesen haltam meg. Megöltek a nálam pár évvel idősebb társaim, ugyanis kiderült, hogy a haverjuk meleg. Oké, ez nem most volt, hanem hatvan évvel ezelőtt, akkor a másság még bűn volt, és mindenki rejtőzködött.
Na, és akkor jön a kérdés: akkor én, hogy buktam le? Egyszerű! Szerelmes lettem egy házas férfibe, az edzőmbe, és ő is viszontszeretett, együtt is voltunk.
Csakhogy a felesége éppenséggel nem igazán nézte jó szemmel a dolgot. Innen már sejtheted, mi lett a vesztem! Az a nő a gyermekkori barátaimat uszította ellenem...

Évekre itt ragadtam, mert befejezetlen ügyem volt, de hogy mi, azt még én magam sem tudtam. Akkor még!

Nem is olyan régen egy új feladatot kaptam, mégpedig azt, hogy össze kell hoznom két ártatlan lelket. Ha sikerrel járok, végre a Mennyországba mehetek! Amennyire egyszerűnek tűnt az elején, az egész annyira elcseszett lett.
Szóval el is mesélem, ha érdekel, maradj velem!

A huszonegyedik század elején járunk. Az ember azt hinné, egyszerűbb az élete azoknak az embereknek, akik mások. Most már nem buzi, hanem meleg vagy leszbikus, sőt biszex is lehet az ember. Bár azt, hogy homár, még mindig nem értem...
De vannak még most is olyan emberek, akik nem nézik ezt jó szemmel.
Nekem olyan fiút kellett találnom, aki még rejtőzködik, viszont társat szeretne magának, esetleg pont szerelmes. Nem volt egyszerű, de sikerrel jártam!

Egy irodai munkás személyében találtam meg őt Kentuckyban. Alig múlt húszéves a fiú, Christopher Blue: aranyos arc, szép zöld szemmel, gömbölyű pofival, pici, de arányos testtel áldotta meg az úr. Nekem pont az ellentétem. Talán ha ismertem volna az én időmben...
Ezt gyorsan ki is vertem a fejemből, ez nem rólam szól, nem az én történetem. Figyelni kezdetem hát a fiút: napi rutin, munka, szórakozás...
Na, ne úgy képzeljétek el, hogy felette lebegek épp egy felhőn ülve lepedőben, amely épp csak fedi ékességem, hárfával és íjjal kezemben! (Még felsorolni is elég!) Nem! A földön, az emberek közt járok, néha testet váltok, és így követem.
Úgy döntöttem, olyan ember bőrébe kell bújnom, akivel szimpatizál, és találkozik is vele elég gyakran. Így lettem én barista, postás, titkár, portás, hiszen velük találkozott nap mint nap. Amikor Christ választottam, még nem is sejtettem, mennyire nehéz helyzetben van szegény fiú. Ezért először is a problémáját akartam orvosolni.

Egy kiadó cég üdvöskéje, csak épp a könyvét, amit maga írt, nem adta még ki a felettese, ez esetben a főszerkesztő, elég annyi, hogy Arnold. Mindig hitegeti, hülyíti szegényt, és rossz dolgokra is ráveszi. Ez így nem is igaz, mert a szex nem rossz dolog! Csak az, hogy az ember kivel, és miért űzi! Ja, és az sem hátrány, ha mind a két fél élvezi!
Arnold ugyanis zaklatja a fiút, és rendszeresen aktusra kényszeríti.

Oké, tudom: mindenhez két ember kell, de akkor is vannak olyanok, akik visszaélnek a testi vagy a hatalmi fölényükkel! Gondoltam rá, hogy Arnold testébe is belépek, és véget vetek ennek, viszont ennek semmi értelme, mert ahogy elhagyom a testét, újra az undorító, beteg önmaga lenne. Attól féltem, hogy Chris is úgy jár mint én, hiszen Arnold nős ember egy gyerekkel.
Bár ma már teljesen más a helyzet.

A másik félelmem, hogy a fiú már ott tart, hogy gyűlöli magát, és véget vetne az életének! Ezért is kell mielőbb ezt a dolgot rendbetennem!
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, egy olyan meleg fiú testébe léptem, aki Arnold esete is lehet. Gondoltam, elcsábítom.

Először is szegény Christ megfertőztem valami rotavírus ízével, amitől napokig nem ment az iroda közelébe sem. Az említett zaklató, emiatt, vagyis a szex megvonása miatt igencsak frusztrált volt már, hiszen a felesége sohasem elégítette ki úgy istenigazán. Harmadik nap egy bárba ment, és én oda is követtem. Szándékosan a szeme elé ültem, és flörtölni kezdtem vele. Végülis Arnold nem egy rusnya, izzadó, hájas fickó! Sőt, ha az ember esete, még helyesnek is mondható! Nem is kellett sokáig erőlködnöm, mert egy óra múlva már előttem térdelt a mosdóban a kövön.
– A neved még nem is tudom. – motyogta, miközben a sliccemen dolgozott.
– Miért fontos az? – kérdeztem lekezelően tőle, hiszen ezt érdemelte. - Csak szopj le!

Nem kellett kétszer szólnom, a farkam azonnal ott lüktetett azon az undorító torkon. Hiába is undorodtam, és gyűlöltem azért, amit Chris-szel művel, amit most csinált, az nagyon is jólesett! Hiszen hatvan éve nem voltam senki szájában, és senkiben sem. A hajába ragadva dugtam meg a száját, és nem sajnáltam őt egy cseppet sem! Így alig pár perc, és a magom, mint a vulkán, a torkába robbant. Arnold kéjesen nyelte le, majd nyalta meg a száját, végül elém állva gombolni kezdte a saját nadrágját.
– Nem foglak leszopni! – mordultam rá, mire ő meg is rezzent.
– Akkor csak dugj meg! – kérlelt, szinte már könyörgött nekem.
Kapkodtam a fejem, a lehetőségeken agyaltam, de míg szopott, képet már csináltam róla, így...
– Köszi, inkább kihagyom! – majd elfordultam tőle, és elhordtam onnan az irhám.

Jó képsorozat lett, az már biztos! Látható rajta, ahogy élvezettel szop egy szép farkat. Viszont, hogy ezt kinek, és hogyan küldjem tovább, még ki sem gondoltam. Hiszen ezt a testet nem szándékozom tovább uralni, akármennyire is jól éreztem magam benne! Olvasva a fiú gondolataiban: ő reménytelen szerelmes volt, csak épp nem egy élő, hanem egy nemrég meghalt férfibe. Sajnáltam, bűntudat gyötört, amiért ilyen dologra használtam őt!
De tudtam, hogy ezt ő elfelejti, és Arnolddal sohasem fog találkozni.

Végül a képet Chrisnek küldtem el. Ugyanis megfigyeltem egy alkalommal, amikor számot cserélt a barista fiúval. Innentől már csak rajta áll, mit is kezd vele. Azért írtam mellé egy frappáns üzenetet:

Chris! A kép ajándék, saját belátásod szerint használd fel! Élj a lehetőséggel!

C.


*


Azután pár hétig figyeltem, és örömmel láttam, hogy sikerült leszerelnie a zaklatóját. A könyvét ugyan nem adta ki, de legalább már nem használta ki. Chris is nyugodtabb volt már, mosolyogva járt a kávézóba, és mindig vidáman üdvözölte a kiszolgáló fiút. Idő kellett hozzá mire leesett: basszus, Chris abba a fiúba szerelmes! Mégis rosszérzéssel töltött el a felismerés, ezért elkezdtem figyelni azt a legényt, Samet!

Valamiért nem tetszett nekem ő sem! Úgy voltam vele, hogy Chris a legjobbat érdemli, elég szaron kellett neki keresztülmenni, és, ha a barista sem hozzávaló, akkor, hogy hagyhatnám magára őt. Napokig figyeltem.
Kiderült, Sam nem meleg, de fiúkkal is szívesen bújik ágyba. Persze ha eljutnak odáig. Viszont családot tervez, és a lányokat részesíti előnyben. Chris tetszett neki ugyan, de nem akart vele kapcsolatot. Ez is zavart, mégis más miatt akadtam ki.
Ugyanis egy alkalommal sikerült kihallgatnom Samet egy másik fiúval, talán a barátjával.
(Vagy csak barátság extrákkal, mert a kapcsolatuk elég bensőséges.) Szóval azzal a fiúval beszélget.
– Azt mondtad, Sam, egy fiút nem tudnál szeretni! Mégis az a szép arcú elég sűrűn kerül szóba!
– Nem is szeretem! – nevetett a barista a felvetésen. – Csak meg akarom dugni! És éppenséggel nem egyszer, hanem ha lehet, többször is! Van abban a fiúban valami angyali...
– Ismerd be, tetszik neked! – stuffolta* tovább Samet.
– Tetszik, mert ha nem így lenne, miért akarnék lefeküdni vele? Használom, míg meg nem unom, utána annyi!

Mérges voltam! Bejött újra a megérzésem! Ki fogja használni, és én azt nem engedhettem! De mi lesz, ha Sam mégis beleszeret?
Tovább figyeltem, miközben a megoldást terveztem. Addig én sem léphetek be a mennybe! Bár ez addigra már egyre kevésbé érdekelt, egyedül Christ akartam boldognak látni végre.
A szemem előtt volt a válasz!
Mégis egy másik angyal kellett hozzá, hogy azt elmondja nekem.

Bár nem hagytam magára, kevesebbet követtem. Olyankor mindig a parkban ültem, és a jó megoldáson, terven töprengtem. Mígnem egy alkalommal, egy vörös lány foglalt helyet mellettem.
– Az orrod előtt a megoldás, Justin! – szólalt meg a lány pár perc néma ücsörgés után.
– Honnan... – ennyit tudtam csak kinyögni, úgy megdöbbentem.
– Celest vagyok. – fordult felém, és mosolygott.
Hullámos, vörös haja szanaszét állt, esküszöm, úgy nézett ki mint egy oroszlán, mégis neki nagyon jól állt, ahogy keretezte szép arcát. Ha nem meleg lettem volna, még nekem is beindítja a fantáziám.
– Én is Cupido vagyok, mint te.
– Uh! – hagyta el egy megkönnyebbült sóhaj a szám. – Mi a megoldás, Celest? Bármit csinálok is...
– Te magad! – vágta rá a világ legtermészetesebb módján. – Használhatod a saját tested is!
– Mi? Úgy figyeljem? Barátkozzak össze vele? Hozzam össze valakivel, aki majd szeretni fogja... – jöttek a kérdéseim sorban, míg Celest le nem intett kacagva.
– Így van! A kivitelezés a te dolgod, én csak ennyit segíthettem neked!
– És... – bár kérdeztem volna még, de ahogy jött, úgy el is tűnt a vörös szépség.

Szóval a válasz megvolt! De hogy hogyan lépjek az életébe... Bár kétségbe estem kicsit, már másnap esélyt kaptam, mintha valaki fentről segített volna nekem.

Megdöbbentem a saját arcomon, testemen a tükörben látva. Még most is helyesnek vagyok mondható. Szinte nem is emlékeztem már rá! Hatvan év... Ennyit vártam arra a napra.

Munkát vállaltam, mint felszolgáló, pont abban a kávézóban, ahol Sam dolgozott. Terveim szerint, így két legyet üthetek egy csapásra. Eleinte a raktárban aludtam, majd pár nap múlva egy szobát béreltem magamnak.
Sam persze kikezdett velem is már az első nap, és utáltok érte vagy sem, de három nap múlva beadtam neki a derekamat! Mindig én voltam a domináns fél, és ezt tudattam vele is. Az aktusig nem jutottunk el, csakis a kezünkkel kényeztettük egymást, vagy párszor ő le is szopott engem. Úgy éreztem, újra élek! Testemet új energiák töltötték fel! Annak ellenére, hogy pettingeltünk naponta akár többször, tovább szédítette Christ. Így eljött az én időm! Le kell pattintanom Samet Chrisről! Hiszen ő is egy szemét ragadozó, csak épp nem erőszakoskodó!

Lassan összebarátkoztam Chris-szel, mindig fecsegtünk. Olyan dolgokat osztott meg velem, amit persze én már tudtam. Mégis kitartóan, figyelmesen hallgattam minden szavát. Hangja lágy dallamú, akár egy piano. Esküszöm, el tudtam volna hallgatni egész álló nap! Egy idő után már ő maga is kereste a társaságom, volt, hogy a kávézó mögé kávét és fánkot hozott nekem. Ezért is döntöttem úgy, ahogy.

Emlékszem, egy keddi nap volt. Én addigra már meguntam Samet, és azt, amit nekem nyújtott. Nem is engedtem neki semmit, ami miatt ő mindig bunkózott. Nem érdekelt, hiszen tudtam, hamarosan mindennek vége lesz. Én marha, csak később jöttem rá a nyilvánvalóra!
Én akkor már szerelmes voltam!

Azon a napon is, hátul töltöttem a szünetem, és vártam, hogy Chris alakja az épület sarkánál megjelenjen. Rendesen szuggeráltam, és egyfolytában hajtogattam:
– Most jön... Most jön!
– Justin! Magadban beszélsz? – zavarta meg a mantrámat Sam. – Csak nem elvonási tüneteid vannak?
Azt sem tudtam, miről beszél, mire értette! Elvonási tünet? Vajon ez mit jelenhet?
– Ha? – kérdeztem bamba képpel tőle.
– Négy napja nem szoptalak le! – válaszolt kacagva. – Lehet, amiatt vagy ilyen... ilyen bamba!
Hozzám lépett, és kezét egyből a farkamra szorította, viszont nem éreztem semmit, nem indított be. Gondolkodtam, mit mondjak neki. Az igazat, vagy szépítsek azért a dolgon cseppet?
Viszont erre már nem volt lehetőségem, mert Chris akkor állt meg előttünk. Az arcára volt írva minden érzés! Döbbenet, csalódottság, és a keserűség, de, hogy ki miatt, azt akkor még nem tudtam. Honnan is tudhattam volna? Csak reménykedtem benne, hogy nem rám, csakis Samre pipa!
– Ezt neked hoztam, Justin! – nyújtotta át a kávét és a szokásos fánkot, de a gyönyörű mosolya akkor nem ékesítette mellé az arcát.
Innen tudtam, hogy rám is mérges! Ő sarkon fordult, és gyors léptekkel szinte elmenekült.
– Bassza meg! – emelte fel a hangját Sam. – Ezt sem fogom már megdugni!

– Rohadj meg! Azt kívánom, hogy sohase legyen családod, és amíg élsz, csak olyan kapcsolataid legyenek, amelyek kielégülést nyújtanak, de boldoggá soha nem tesznek!
Köpni, nyelni sem tudott! Lefagyott a szavaimat hallva! Elfordultam tőle, és futottam Chris után, menteni a menthetőt...

Hamar utolértem a fő utcán, már nem szaladt, csak sétált. Szinte mintha csak vonszolná magát éppen.

– Chris! – állítottam meg, amint eléálltam.
Az arca tiszta könny volt! A szívem is belesajdult, hogy ilyen állapotban láttam, pedig láttam már párszor maga alatt, feladva az életet, a reményt! Most mégis más volt, hiszen én megszerettem ezt az emberi lényt!
– Ne haragudj! Meg szeretném magyarázni!
– Mit? Hogy együtt vagytok? – a fogait összeszorítva mondta ki, mintha még azok kiejtése is fájna neki. – Én... azt hittem...
– Nem vagyunk együtt! – vágtam rá gyorsan.
A karjánál fogva egy pad felé indultam. Nem ellenkezett, amit jó jelnek vettem, de a könnyei potyogtak tovább szüntelen.
– Én veled szeretnék...
Magamat sem értem, hogy volt bátorságom kimondani, de azt éreztem, hogy vele akarok lenni! Eszembe sem jutott, hogy nekem nem lenne szabad, hiszen én angyal vagyok, és Chris szerelmi életét kell rendbe hoznom!
– Komolyan beszélsz!? – rázott fel bátortalan, gyönyörű hangja.
Válaszként én csak ráztam a fejem, mint egy bólogató kutya.
– Halálosan komolyan! Eljössz velem a parkba? – szedtem össze a bátorságom, és ha ez megtörtént, nincs senki és semmi, ami megállítson. – Randiznál velem?


*

Igent mondott! Angyal még nem volt nálam boldogabb! Sőt, én sem éreztem földi életem során még hasonlót sem! Attól a naptól kezdve két dolog foglalkoztatott.
Na, nem az, hogy mikor tudom végre lefektetni! Nekem van időm, én tudok várni.

Szóval az első, hogy Christ boldoggá tegyem! A második, hogy időt kérjek magamnak. Legalább addig, amíg szeretjük egymást! Vagyis örökre!
Sűrűn jártam el a parkba a szép vörös angyal lányt vártam. Biztos voltam benne, hogy tőle kapok majd választ.

Két hét várakozás az angyalra, és közben mi randiztunk minden egyes nap. Chris bejött hozzám, de a kávé mellé már nem a fánk volt a nasi, az édesség. Egy isteni csókot kaptam tőle mindig! Imádtam csepp ajkát, a nyelvét, ahogy besiklott a számba, és őrületbe kergetett a játékával. Nagy mancsaim között elveszett apró keze, arca. Mint egy hímestojással, úgy bántam vele minden alkalommal.
Persze Sam nagyon pipa volt ránk, de elsősorban rám! Elvettem tőle, akit magának szemelt ki! Ezért megfenyegetett, hogy ezt nem fogja annyiba hagyni!
Nevettem rajta, hiszen simán lecsapom, ha arról van szó. Mégis tartottam tőle, hogy Chris-szel akar valami rosszat csinálni.
Hiszen az emberi gonoszság határtalan! Lásd az én sorsom, akit megöltek a saját barátai...
Így hiába is búcsúztunk el este, én mindig vigyáztam a cseppemre.

Egy hónapja randiztunk már, nem is kell, hogy mondjam, addig nem jelent meg az angyallány.
Egy este moziba készültünk, épp Chris lakása felé tartottam, közben valami vidám dallamot dúdoltam magamban. Madarat lehetett volna velem fogatni, annyira boldog voltam! Szerelmes vagyok, és viszont is szeretnek! És a hab a tortán, hogy felvállalhattuk a kapcsolatunkat nyíltan! Kell ennél több?

Majdnem a ház elé értem, amikor egy kéz megragadott, és egy szempillantás alatt a sikátorba húzott. Annyi időm sem volt, hogy körülnézzek vagy védekezzek! Már csak azt éreztem, hogy a hátam mögött a fal kurva hideg.
Az jutott eszembe: Ó, én szerelmes bolond, el fogok késni! Chris vár rám, és kétségbe fog esni! Uh, nem is magam miatt aggódtam! Ez biztos jelentett valamit!
– Justin! Te mit művelsz? – kért számon egy ismerős hang.
Persze mérges lettem, mert hiába is vártam ezt a beszélgetést, nem akkor, és ott akartam megejteni.
– Végre, hogy itt vagy, Celest! – vettem át a szót. – Hetek óta kereslek!
– Tudom! Arra vártam, hátha észhez térsz! Szerelmes lettél egy emberbe, akit segítened kéne! Szidott meg, de nem erélyesen. Inkább kíváncsi volt...
– Igen! Ezért is kerestelek! Vele akarok maradni, mert olyan érzések törtek fel bennem, amelyeket nem élhettem meg...
– Mit áldoznál fel érte?
– Nincs semmim! Csak ő van nekem! – mondtam az igazat.
Hiszen tényleg semmim sem volt, persze Christ és érzéseimet leszámítva.
– Rájössz idővel, hogy igenis van valamid! Addig maradhatsz mellette!
– Köszönöm...

Ahogy jött, úgy el is ment. Én pedig törhettem a fejem, mire is gondolt a lány.
De nem akkor, és ott, mert a cseppségem várt rám! Végülis a legfontosabb az volt, hogy mellette maradhatok.

Nekem pár percnél nem tűnt többnek, amíg a sikátorban beszéltünk, de tévedtem, mert a filmet sajnos már lekéstük.
Félve álltam meg Chris ajtaja előtt, minden bátorságom össze kellett szednem, mielőtt a csengő felé emeltem a kezem. Hajlamos kétségbeesni, főleg mert én mindig állom a szavam!
És arra sem volt példa, hogy késtem volna!
Amint felhangzott a csengő idegesítő hangja, szinte azonnal kitépte az ajtót. Nem volt mérges, láttam egyből rajta, inkább zaklatott.
– Hol voltál, Jus? Azt hittem, bajod esett! – ugrott egyből a nyakamba, és máris szorosan ölelt.
Persze én is visszaöleltem, a földtől el is emeltem a cseppem. Az érzéstől, hogy számítok, és fontos vagyok, ezerrel dobogott a szívem! Bevittem a lakásba, és próbáltam lábra állítani, hogy magyarázatot tudjak adni neki.
Viszont ő nem így gondolta! A lábait szorosan rákulcsolta a derekamra. A következő pillanatban csepp ujjaival a hajamba ragadt, hátrahúzta a fejem, és ajka máris az enyémre tapadt. Minden alkalommal, amikor csókol, szinte megvesztem az érzéstől!

De akkor az a csók más volt! Szenvedélyesebb, és követelőző! A nyelve ahogy besiklott a számba, én is egyből válaszoltam neki a sajátommal. Tudtam, ha így folytatjuk, már nem fogok tudni leállni! Ő is így érezte, mert ágaskodó farkát a hasamnak szorította, és ahogy mozgott, kéjesen nyögött mellé.
– Jus, – súgta az ajkamra, közben apró puszikkal sakkban tartva – maradjunk ma itthon! Kívánlak!
– Biztos vagy benne? – kérdeztem elhűlve.
Nem azért, mintha nem akarnám, csak biztos akartam lenni benne.
– Unom már, hogy minden este a kezemet használjam, ahogy az arcod képzelem magam elé!
Upsz! Akkor esett le, hogy milyen kis kujon... Így hát, mivel én is minden este políroztam a bohócot (ez valami új szleng számomra, remélem, azt jelenti, amire gondoltam) az ő szép arcát, csepp testét képzeltem magam elé!

Úgy estünk egymásnak, mint farkas a zsákmányának! Téptük egymás száját, kezeink testünk minden zugát bejárták. Már az ágyon feküdtünk meztelenül, mikor valahogy a cseppem felülkerekedett rajtam, és a farkamon cuppogott észveszejtő hangokat kiadva! Kezei hiába annyira cseppek, a golyóim pont bele lettek teremtve! Ahogy gyűrte, és közben a makkomra szívott! Esküszöm, azt hittem, a szabad ég alatt szeretkezünk, fejünk felett a csillagokkal! Ez ilyen jó is lehet? Időm sem volt gondolkodni, mert pillanatok alatt elöntötte száját az élvezetem...
– Istenem... Ez valami fantasztikus volt!
Feltápászkodva, könyöklő pózba emeltem magam, és minden vágyam az volt, hogy az előző fantasztikus játékát viszonozzam! Amint ránéztem, a farkam újult erőre kapott, hiszen úgy nyalt a száján végig, mint aki nemrég valami finomságot falatozott! Hirtelen rántottam ajkamra, és míg nyelvem besiklott a szájába a nyelvével tusakodni, lazán átfordítottam. Csókoltam, kezemmel szaporán csepp, mégis izmos testét simogattam végig. Épp csak addig, amíg ágaskodó farkára nem kulcsoltam ujjam. Chris teste azonnal megfeszült, belenyögött a csókba, pedig még csak el se kezdtem!
Egy felejthetetlen aktust akartam adni neki! Elváltam tőle, nyelvemmel végignyaltam a testét, kavicsaitól egészen a szépséges, és egyáltalán nem csepp farkáig. Rá is csodálkoztam egy pillanatra! Persze nem is én lettem volna, ha nem jut eszembe a közmondás: A kis ember nagy bottal jár.
Ezen felbuzdulva nyaltam makkjára, majd zokszó nélkül engedtem torokra. Hánykolódott alattam, főleg ahogy szopás közben már a bejáratát kutattam. Csorgattam nyálamból oda is bőven, nem akartam, hogy fájjon neki, amikor teljesen magamévá teszem.
– Csináld, Jus... Kérlek! – rimánkodott nekem cseppségem.
Viszont mielőtt teljesítettem volna óhaját, ő is a számba élvezett. Azt tettem, amit ő, bár nekem akkor az volt az első: utolsó cseppjéig lenyeltem.
Hiába élvezett el a számban, oltári farka és vágya nem lankadt. Sőt, a rimánkodása sem maradt abba.
– Nem is gondoltam, hogy ilyen buja is tudsz lenni! – tapadtam ajkaira ismét, ő a nyakam köré fonta karját, csípőmre pedig a lábát. – De határozottan tetszik!
– Te váltod ki belőlem, Jus!
Újra faltuk egymás ajkát, mintha nem lenne holnap, vagy folytatás! Bár utólag belegondolva, az is benne volt a pakliban!
Annyira vágytam, kívántam már a testét, hogy érezzem belsőjét... Gyorsan előkészítettem, és bár lassan, óvatosan hatoltam be, utána már heves csípőmozgásokkal hajszoltam a kéjbe! Egymás nevét kiáltva élveztük el szinte egyszerre!




*

Az első szeretkezésünk után, minden éjszakát együtt töltöttünk. Persze azért ugyanúgy randiztunk, és ismerkedtünk, nem csak a testiségről szólt a közös életünk.
Oké, én ismertem már minden mozdulatát! Tudtam, ha ficánkolni kezd, mosdóba kell mennie. Ha éhes, a hasát fogja, és sohasem vallaná be, hogy elég nagy étvágya van. És már tudom, hogy nemcsak a kaja terén, a szex iránti vágya is feneketlen! Tudtam, ha elmélázik, valami ötlete támadt, amit gyorsan le akar írni. És azt is, hogyha írni kezd, nem szabad zavarni.
Összecsiszolódtunk, együtt éltünk, minden nap egy ajándék, egy újabb esély volt nekem. Azt a gondolatot, hogy magára kell hagyjam, az agyam legrejtettebb zugába száműztem...

Fél év! Ennyi ideje voltunk együtt, amikor megváltozott minden!

Az a nap is úgy indult, mint a többi. Reggel úgy keltem, hogy csepp karja a mellemen nyugszik. Ahogy szuszog, a mellbimbóm körüli apró szőrt ingereli. Már a látványtól is beindultam, hát még az az érzés! Ezért is tartozott a napi rutinunkhoz a reggeli és az esti kielégülés. Végülis foghattam volna arra is, de mégsem az volt az igazi ok. Azért tettem magamévá minden adódó alkalommal, hogy ha el kell hagynom, legyen mire emlékeznem.

Ahogy munkába indultunk, a sarkon egy finom franciacsókkal búcsúztunk, mint minden reggel. Viszont az nap más volt...
Ugyanis azt a szenvedélyes csókot végignézte Sam. A hónapok alatt sem tette túl magát sem rajtam, sem Chris elvesztésén. Mégis a legjobban a fenyegetésem zavarta! Ne legyen, sem családja, sem boldogsága! Ezt kívántam neki akkor, abban az idegállapotban. Sajnos, a karma beütött neki: azóta sem volt tartós és normális kapcsolata!

Nem foglalkoztam vele, kisebb gondom is nagyobb, gondoltam akkor. Egy szót sem szóltam hozzá aznap sem, így húztam le a műszakom. Amint végeztem, készültem a cseppségem elé, amikor is utánam jött Sam, és elkapta a karom. Meglepett, mert ő sem kezdeményezett még beszélgetést sem azóta. Akkor mit akarhat? Ezt elárulta neki a bamba képem.
– Ha én nem lehetek boldog, te sem lehetsz az, Justin!
Ennyit vágott hozzám, majd előttem ki is lépett az ajtón.
Lefagytam. A legrosszabb gondolataim előjöttek, és míg cseppségem elé nem értem, el sem hagyták a fejemet. Mit tervez? Chris nem akar tőle semmit! Ahogy egyre közelebb értem, ki akartam üríteni a fejem. Nem akartam, hogy a cseppem akármit is észrevegyen.
– Jus! – hallottam meg csilingelő hangját.
Felemeltem a fejem, ő a zebra túloldalán állt.
Csepp kezével hadonászott felém, az arca ragyogott, ahogy rám nézett. Emeltem a karom, hogy visszaintsek neki, de a mozdulatom le is fagyott, ahogy megláttam a háta mögött egy ismerős alakot. Az illető rám nézett, majd kárörvendő vigyorral az arcán szorosan Chris mögé lépett. A zebra lámpája piros volt, egymás után haladtak előtte az autók. Amint láttam, hogy taszít egyet a szerelmemen... Nem gondolkodtam, futni kezdtem.
– Ne csináld, Sam! – ennyit tudtam kiáltani.
A könnyeim potyogtak, fülemet az autók éles dudálása sem zavarta. Nem eshet baja! Élnie kell!
Egy-két autót még kikerültem, de az utolsót már nem sikerült! A jobb oldalamat kapta el, de nem érdekelt, mert Chris nem sérült meg! Láttam, ahogy a szája elé kapja csepp kezeit, majd térdre zuhan, és közben a nevem hajtogatja. Fejem az útpadkán, éreztem, ahogy meleg vérem a nyakamon folyik végig. Majd Chris mellém térdel...

– Justin! Minden rendben lesz! Tarts ki, kérlek...
– Sajnálom, cseppem... – suttogtam vagy hörögtem. Tudtam, hogy itt a vég! – Szeretlek! Ezt addig nem mondtam...
– Szeretlek, Justin! Ne aludj el! –zokogott rám hajolva. – Szeretlek!

*

Ennyi volt. Újra a semmiben találtam magam, a testemen kívül, kétségbeesve! Magára hagytam őt, köszönés nélkül jöttem el.
Legalább ha láthatnám, mint az elején! De nem, itt vagyok a semmiben, tudva azt, hogy számomra ez a büntetés! Szerelmen kívül reményt adtam Chrisnek, úgy is, hogy valahol tudtam, nem lehetünk együtt!
Hosszú üres semmi... Ez várt rám, még egy angyal sem jött, és szólt hozzám. Legalább ha álmodhatnék róla! De még azt sem tehetem, mert az angyalok nem alszanak.
Az idő homokja is elfolyt mellettem, azt sem tudtam, mióta ülök és kesergek egyedül a semmiben. A szívem sem fájhatott, hisz nekem nincs olyanom, a könnyem sem hullajthattam, mert az sincs.
Szívás ez az angyallét! Legalább ha szellem lennék, mellette lehetnék! Na, nem riogatnám, meg ilyenek, csak figyelném a szerelmemet.
De nem, kibaszott angyal vagyok, ráadásul büntiben!

Nem emlékszem rá, meddig keseregtem, de egyszer csak egy furcsa érzés lett rajtam úrrá. Fájdalmat éreztem, és azzal egyidőben patakzani kezdett a könnyem.
– Mi a fasz? –dörzsöltem meg boldogan nyirkos arcomat. - Mi történik velem?
– Teljesítetted a küldetésed, Justin!
Angyalnak még nem örültem annyira, mint akkor a vörös szépségnek! Mosolyogva állt meg előttem, két kezét a vállamra téve.
– Az volt a feladatod, hogy hozz össze két reménytelen, ártatlan szerelmest! Te voltál az egyik...
– Akkor... én... – makogtam, mint egy idióta.
Közben féltem, hogy elkéstem!

A vállamat tartva egy kórterembe varázsolt engem. Tátott szájjal néztem a porhüvelyem, amint gépekre kötve, de még él. Mellettem az ágyban magzatpózban láttam meg cseppem testét. Felzokogtam az elém táruló látványra, megszólalni sem tudtam.
– Fél éve fekszel kómában, Chris azóta is melletted van. Napközben fürdet, borotvál, éjjel álomba sírja magát. Pár napja közölték vele, olyan súlyos az agysérülésed, hogy te már nem ébredsz fel! Rábízták a döntést! Először ő kell, hogy elengedjen téged!
– Nem értem. – töröltem le a könnyeim, közben közelebb léptem szerelemhez.
Ő nem látott engem, vagyis ebben a formámban nem.
– Ha elenged, akkor...
– Akkor újabb küldetést kapsz, vagy...
– Vagy mi! – emeltem fel a hangom.
– Vagy felébredsz, és együtt élhettek boldogan!
– Ez mitől függ? Nekem kell döntenem?
– Nem! Ő dönt!
Még mindig nem értettem, mit akar ezzel mondani.
– Justin! Ha azt választja, hogy elenged, újra angyal leszel. Viszont ellenkező esetben, pár napon belül felébredsz. A választás az övé, légy türelmes!

*


Könnyű azt mondani, hogy legyek türelmes! Tisztán emlékszem rá, mit éreztem akkor még angyalbőrben! Tudtam, hogy Chris is szeret engem. Hiszen minden tette, szava, a szeme, ahogy rám nézett, ezt jelezte nekem. Így biztos voltam benne, hogy hamarosan újra magamhoz ölelhetem.

Az idő homokja újra pergett mellettem.
Azonban már nem a semmiben tengetem az angyallétem. Chris nem engedte lekapcsolni a gépet, így két nap múltán, ahogy Celest mondta, felébredtem.

Már két éve élünk együtt, pár hete össze is házasodtunk. Most is mellettem fekszik szorosan a mellkasomon, meztelen, gömbölyű feneke kivillan a paplan alól. Hiába az évek, és annyi fenomenális szeretkezés! Nem tudok betelni vele! Egyenesen imádom a csepp testét, a lényét, hiszen ez a fiú nekem a minden!
Nem engedett el, és nekem sincs eszem ágában sem, hogy elengedjem! Középső ujjam egyből vájatához dörgölöm, erre Chris kuncogva fel is nyög.
– Mit szeretne, Mr. Blue? – játszotta a tudatlan, nehezen kaphatót.
Ekkor már fel is csúszott neki az ujjam.
– Szerelmet! És téged!



*stuffol - 1. uszít, bíztat 2. idegesít (börtönszleng)

Kicsit késve, de íme az új történet. Számomra is új vizekre eveztem, remélem azért tetszik nektek.
Köszönöm, hogy itt vagy és olvasod ❤️
És azt is, ha értékeled, adsz nekem egy csillagot.

Ui: NSMara Vajon kiaz angyal lány Celest ❤️