Ez a történet a dalos kihívásban szereplő történetem másik verziója.
De hangsúlyozom, akárhogy is szívszorító az első verzió.
Én azt jobban szeretem.
Talán mert hitelesebb.

Mindenesetre az olvasók óhaja...

Jó szórakozást.
Várom a véleményeket.

Derűs, kellemes vasárnapi napra virradt, de nem volt még túlzottan meleg. Ennek örömére vidáman játszottak a templomkertben a gyerekek. Szüleik a távolból figyeltek rájuk, miközben mindenféléről fecsegtek a többiekkel. Azt viszont maguk sem tudták már mi a téma, mert az legelején elvesztették a fonalat.

De a közösségben fontos a látszat... Így muszáj volt helyeselni és társalogni a tagokkal.

Amíg a templomkertben a családok vidám hangulatban várták a mise kezdetét, addig odabent a templom hűvös, rideg falai között, egy fiú térdelt az oltár előtt, és keservesen sírt. Könnyei marták már amúgy is megduzzadt szemét, közben öklével a talapzatot ütötte, és gyalázkodott.

Nem a fára haragudott amiért idősebb, mint Ő, és több évet élhetett meg. Nem is annak fanyar, öreg szagára volt mérges...

Az urat hibáztatta ő rá volt dühös... Az urat, mert fohászát, rimánkodását nem hallotta meg.

A fiú akkor régen, még reménykedett, ha évekig nem is hitt benne, mégis egyszer az életben, ha kér tőle valamit talán meghallja a szavát. Hosszú életet kívánt szerelmének és azt, hogy védje őt meg...

Úgy is..., hogy tudta bűnös léleknek tartják, és szerintük betegen született. Az titok is volt egészen addig a napig amíg meg nem ismerkedtek...

-Itt könyörgöm oltárod elött, ha kell ... hűen bálványozlak majd... mint egy kutya... csak kérlek...könyörgöm add vissza őt. Gúnnyal hangjában szinte köpte a szavakat, zokogva , más fülének érthetetlenül beszélt.

És miközben fohászkodott, öklével egy pillanatra sem adta fel, a fanyar szagú padló gyötrését. Órák, vagy talán napok óta nem is mozdult onnan és nem zavarta, hogy már mindene elgémberedett, zsibbad.

Majd a sírástól, és napokkal korábbi tombolástól, a legyengült, kiszipolyozott test egyik pillanatban egy nagy puffanás kíséretében elterült.

Joshua az utálatos, rideg padlón kimerülten szuszogott már, és hiába is vágyta a halált a felejtést akkor még nem adatott meg neki. Egyszerűen csak elájult...

Amint öntudatlan állapotba került, teste, elméje felett sem tudott már uralkodni. Az emlékek sokasága pedig egy csettintésre kezdtek fejében özönleni.

***

Joshua egy motorosbanda tagja ahova tinédzserkora óta tartozik. Bár rendes munkája is van, és biztonságban is élheti életét... szabadulna már tőlük.

Ugyanis a banda többi tagja megkeseríti a kisváros lakóinak életét, és nem mellesleg van egy titka, ami ha kiderül... lehet meg is ölik.

Egyetlen öröme van az életben és az a motorja, amivel imád száguldozni! Olyankor szélsebesen az utakat rója, és hiába is a motor a szabadság jelképe ő mégsem érezte magát teljesen annak.

Ha az idő nem volt kegyes hozzá, motorozás helyett meleg klubokba járt, ott érezhette egy időre, hogy fellélegzik, él legalább.

Egy szerencséje volt a bandával kapcsolatban, mégpedig az, hogy a vezérük saját fiaként szerette. Így a piszkos ügyletekbe, erőszakos tettekbe nem vonták őt be.

Joshua egyre ritkábban járt a bárjukba vagy a farmra, ahol a banda többi tagja élt. Ugyanis nem volt kedve lerszegedni, betépni, nem tetsző ribancokkal kifélni, majd hallgatni a bigott társaság ízléstelen vicceit.

Mivel társa sem ,és boldog sem lehetett a lebukás veszélye miatt... inkább ismeretlen fiúkkal kereste a kielégülést. Azonban egyre inkább érezte azt, hogy neki már az sem elég.

Okos fiú lévén, na meg azért, mert a vezér lekenyerezettje a főnöke, egy irodában dolgozott könyvelőként. Nem egy izgalmas állás, de ő szerette csinálni, hiszen nem piszkálja ott senki.

Munka után alig várta, hogy imádott járgányát érezze a combjai között, hiszen amikor azzal száguldozik érzi csak, hogy végre kap levegőt.

Aznap is a főúton haladt a várost maga mögött hagyva, a pályát és a sivatag útjait vette célba.

Akkor ugyan még nem száguldott, mégis élt már benne a remény, hogy nemsokára szabad.

Fülesében kedvenc dala szólt miközben a csiga tempóban közlekedő autók között szlalomozott. Kedvenc része a dalban, sokadik kikerült, megelőzött autó, a szabadság utáni vágy hajtotta. Ezért is érte váratlanul amikor a szeretett motorja alá egy apró fekete valami ugrott.

Ijedtében elrántotta a kormányt, így fel is borult a járművel. Mégsem a motor, vagy saját testiépsége érdekelte, hanem a kiskutya élete. Félre állt úgy szaladt vissza a csepp jószág merev teste mellé és félt, hogy ha meghalt, hogy fogja ezt feldolgozni. Pár lépésre feküdt tőle az apró állat mégis volt valaki, aki gyorsabb volt nála.

Egy fiatal fiú vágódott térdre mellette és szólongatni kezdte...

-Zsinór! Zsinór kérlek itt a gazdi! Szólongatta a fiú, sápadt arcán patakzottak könnyei.

Joshua amint meglátta őt... érezte, hogy még a lélegzete is elakadt a vörös, zöld szemű fiú láttán. Igéző szeplői, mintha táncot járnának, csakis neki fitos orrán... Mind azt azért, hogy még jobban megbabonázzák.

Akkor látta először sírni őt!

Az a tudat, hogy egy ártatlan lény pont az ő motorja alá szaladt... Ami akkor még a szabadság, és egyben minden volt Joshua számára... Bűntudatot ébresztett benne. Azonban a baleset után szeretett járműve, már nem csak azt jelentette, hiszen adott neki, még valamit. Szerelmet!

Megijedt ő maga is, amiért azt érezte amit... És a fiút, a kis pulykatojást egyből maga mellett akarta tudni.

Ezért is támogatta, segítette.

Még az oly nagyon féltett dzsekijét is felajánlotta neki, amit azonnal rá is adott. Ráadásként pedig, még a kiskutyust is engedte a mellkasához bújni.

Motorral szállította el őket a kórházba, ami, (bár akkor még nemtudott róla), igencsak nagy kitüntetés volt a vörös gazdinak. Hiszen azon a járgányon, Joshuán kívül senki sem utazhat.

Egész úton izgult a kisállat sorsa miatt, és persze azért, hogy mit is mondhatna a fiúnak.

Első őszinte mosolyt is aznap látta meg a fiú könnytől csillogó arcán! Hiszen megkönnyebbült amiért nem érte komolyabb baj a kis kedvencét, egyetlen társát. Örömében Joshua nyakába ugrott, közben a motoros pedig levegő után kapkodott. És ha addig, amíg várakoztak eszébe is jutott, hogy mi történt vele amiért ott rostokol egy idegennel...abban a pillanatban már nem bánta egy percig sem.

Haza is szállította a fiút és kiskedvencét és csak az ajtóban esett le neki nem is tudják egymás nevét...

-Én Sky vagyok... Mondta alig hallható, bátortalan hangon a fiú.

-Joshua! Vágta rá már merészebben a motoros...

- Holnap eljönnék Zsinórt... Motyogta, hiszen nincs az az isten, aki tilthatná, hogy szem elől veszítse őt. Már nem bírná ki, hogy többet ne lássa, ne legyen a közelében.

Onnantól kezdve naponta ellenőrizte a kis ebet, közben a Sky-al is ismerkedett.

Minden nap apró ajándékot vitt nekik, hiszen első alkalommal látta a kiszemeltje igencsak nélkülözik. Ételt , számára értéktelen dolgokat vett, ami a szeplősnek mégis nagy dolog. Amire Sky eleinte azonnal nemet is mondott, de az idő haladtával már csak legyintett. Tudta felesleges lenne szólnia , mert nem ér el semmit a szőke ellen.

Sky nagyszüleivel élt három éves kora óta, és szigorú vallásos nevelést kapott. Majd az ő haláluk és az adósságok kifizetése után vett magának egy apró mégis otthonos garzont.

Ezt Joshua tisztelte is benne, mint azt is, hogy míg Zsinórt a legdrágább konzervekkel etette, ő maga megelégedett a szerényebb ételekkel.

Hetekig járt Sky-hoz és már mind a ketten tudták, hogy nem Zsinórt akarja látni és nem is miatta aggódik.

Ekkor jött egy újabb érzés!

Már megvédeni akarta az ártatlan teremtést.

Hetek, titkos találkák közös séták a parkban, mindenféle felesleges dologról való eszmecsere után szedte csak össze magát Joshua, hogy végre, az addigra már szerelmét, megcsókolja. Sky is boldogan szusszant a csókba és szorosan kapaszkodott a fiúba. Hiszen első perc óta ő is azt akarta.

Még akkor is, ha nekik ez tilos volna!

Sky hívő, templomba is jár emiatt lenne az érzés tilos számára. Míg Joshua egy bigott motoros banda tagja... Ezt a gondolatot, tényt még ajultában is tudta...

Amíg ők napról napra kerültek közelebb egymáshoz, Joshuát hiányolni kezdte a banda hiszen ők voltak a családja.

Egy csókból lassan több lett, de a szőke sehova sem sietett. Ki akart élvezni minden egyes számukra adatott percet. Az estéket, ahogy Sky és ő a kutyával sétál, majd játszik. A randikat, amikor a moziban késői filmet nézik. A közös vacsorákat, amit mindig a vörös készített neki. A fulladásig tartó csókokat, amik napról napra kezdtek egyre szenvedélyesebbé válni...

Bár az idősebb érezte, hogy lépnie kell, hogy megvédje szerelmüket, nem engedte neki, a rózsaszín köd, ami rátelepedett...

A következő alkalom amikor az imádott szeplőket könnyek áztattak... Amikor is Joshua beavatta szerelmét elmesélve végre a múltját és a bandát. Azonban Sky a vallomás elején félreértette szerelmét, arra gondolt szakítani akar vele, azért van a komoly beszélgetés. Így Joshua épp csak belekezdett...a fiú máris pityeregni kezdett.

A megkönnyebbülés és a zsigereikben hetek óta lappangó vágy utat tőrt akkor este.

Így a szenvedélyes csókokból, és a szinte már fullasztó ölelésből lassan több lett.

Joshua óvón közeledett és szerette kedvesét, figyelve minden egyes rezdülését. Az aktus alatt mivel Sky-nak az első alkalom volt, Josh nem kapkodott.

Sky eleinte szégyenlősen, félve simult hozzá. Majd, ahogy egyre jobban került párja csókjai, ujjai játékának hatása alá, megadta az eufóriának és szerelmének magát.

Az éjszaka után új nap virradt rájuk, és az addigi kötelék még erősebb lett. A szenvedélyes éjszakának, már csak az gondolata is elégedetté tette őket. Boldogok voltak, szerelmesek, mégis a bujkálás Joshuában egyre kuszább érzéseket ébresztett.

Úgy érezte figyelik őket, emiatt egyre inkább féltette kedvesét. Ezért, ha lehetett nappal és munka utána minden egyes percet együtt töltöttek.

A rosszérzés, a féltés idővel erősödött benne, ezért határozta el magát az idősebb, hogy ideje a banda vezérével beszélnie.

Majd jött egy újabb érzés amiről akkor még csak remélni tudta, hogy többet nem érzi majd...

A rettegés.

Azzal az érzéssel nézett végig a bár előtt álló motorok sokaságán is, amikor végre eltökélte magát, hogy felkeresse Georgeot, és színt vall neki.

Még öntudatlan állapotában is felrémlett neki a tömény füst szaga amit érzett, amint belépett az ajtón. A fű és édes dohány keveréke. Olcsó motoros macák hiányos öltözetben kellették magukat a helyiségbe, közben rock zene dübörgött a háttérben .

Amíg Joshua végig vonult az iroda felé, szinte még az időt is érezte megállni. Mindenki árgus szemekkel figyelte, és akkor még nem is tűnt fel neki...

De egyikük sem üdvözölte .

Háta mögött sutyorgás, rosszmájú beszólás, még a szokásos csajok akik amúgy mindig rajta csüngtek, egy numerában reménykedve, ők sem mentek oda hozzá. Nem érdekelte őket.

Gyomra és egész belsője remegett amíg haladt. Ő mégis emelt fővel, lazán sétált tovább, nem futamodott meg, hiszen azon a beszélgetésen múlott a kettőjük jövője.

George örömmel fogadta, semmi ellenszenv, utálat nem látszott rajta. Mégis ahogy a fiú leült és mondandójába kezdett az arca vidámból azonnal gondterhelt lett. Joshua szíve is összeszorult úgy látni azt a férfit aki fiaként szerette őt, de muszáj volt lépnie, mielőtt még komolyabb baj történne.

Hiszen tudta jól, a banda idősebb tagjai és seggnyalói mit művelnek a melegekkel...

A beszélgetés után testét, szívét a megkönnyebbülés érzése járta át, mégis valahol féltette szerelmét, mert ahogy az idősebb mondta.

- Nem tudok mindenhol ott lenni és vigyázni rád...

Joshua pontosan tudta mire értette, ezért haza vezető úton már a költözést tervezte.

Aznap látta harmadik alkalommal sírni a párját, és meg is ígérte neki többet nem tesz olyat amivel újra könnyek csúfítják majd bájos arcát.

Egy hét alatt sikeresen elintézett mindent, új lakás, város ahol békében élhetnek együtt.

Sky-al közösen választottak ki mindent, pedig a szeplőst a városban tartotta a szíve. Jobban mondva egy három éves kislány akinek a fiú a reményt jelentette.

Joshuát pedig annyira lefoglalta a költözés az életük tervezése, Sky némaságát, kedvetlenségét nem is vette észre.

Majd újra a rettegés érzése járta át a szőke lelkét, amikor Sky időt kért tőle.

Először azt hitte szakítani akar, mert a hitét választotta és a közösséget. Ledöbbent a hallottak miatt, szívét vaskezek markolták. Azonban Sky jól értett már ahhoz, hogy egy érintésével is lenyugtassa háborgó párját .

Bár Joshua még mindig feszült volt, értetlenül állt a dolgok előtt... Szerencsére nem rohant el, hiszen ereje sem lett volna hozzá, így végig hallgatta őt.

Hatalmas szikla gördült le a szívéről amint rá jött miről van szó... Nem másról mint a három éves kislányról, akit már ő is ismer és igencsak megszeretett. Liby egy tüneményes árva gyermek, Sky és ő támogatta foglalkozott vele rendszeresen.

A szíve is összeszorult a gondolatra, hogy aggálya közepette megfeledkezett róla. Hiszen Libynek ők ketten a család a barát a remény. Egy szóval a minden.

Így maradtak, ami egyenlő volt újabb aggodalmakkal.

Joshua már nem dolgozott az irodában, így ő is munkát vállalt Sky mellett a hivatalban .

Míg Sky mint gondozó, pszichológus addig ő mindenféle irodai munkát kapott.

Nem is bánta, hiszen úgy együtt lehettek egész nap.

Mosoly kúszott ájult arcára is, ott a rideg kövön, amint elméjét a lopott csókok, érintések képe töltötte meg. Kedvenc titkos találka helyük volt a csepp raktár ahol az irodaszereket tartották.

Az eleinte ártatlan csókok és ölelések, mégis előfordult, hogy majdnem el fajultak...

Ők azonban nem akartak maguknak bajt, így visszatartották magukat.

Ugyanis, ha megszűnik a munka nem láthatják Libyt, és nem utolsó sorban ott biztonságban is vannak, mert a kollégák is tudtak róluk. Még az elején mindenkit beavattak a kapcsolatukba.

A napok úgy tova szálltak, hogy csak azt vették észre, hogy lassan egy éve a költözésre várnak.

Sky már megnyugodott, és boldog volt Joshua és Liby mellett. Ugyanis nyolc hónap utánajárás, intézkedés után az ő kislányuk lehetett a gyermek.

És míg Sky egy bárányfelhőn libegve élte életét annyira boldog volt...

Addig Joshua aggódása cseppet sem csillapodott .

Nap mint nap látott a bandából régi arcokat akik őket méregették, cseppet sem barátságos módon.

Volt amikor hallani vélte séta közben az erős Harley Davidson összetéveszthetetlen hangját, mintha őket figyelnék vagy várnák...

Mégis az aggodalma pár nappal későbbi találkozásnál csúcsosodott.

Palacsintázni mentek a templomhoz közeli kis étterembe, ami már vasárnapi rutinjukká vált a hónapok során.

Amikor is a banda több tagja motorral pont a mellettük lévő ablak mellett megállt.

Eleinte arra gondolt Josh, hogy merő véletlen, észre sem vették őket, ezért próbálta is figyelmen kívül hagyni...

Azonban amikor Dean, (aki egyébként mindig is gyűlölte őt) , felé fordult majd jobb mutatóujját elhúzta a nyaka előtt... Közben még tátogott is mellé, Sky-on tartva végig undorító, vérben úszó szemét...

- Végetek...

Joshua ájult, gyenge teste is össze görnyedt az emlékre, és a rettegés érzésére. Fáradt, elméje is azt kérdezte tőle, miért nem fogta meg őket akkor, és ment el velük, jó messzire...

Szerencsére a vörös fiú az egészből nem vett semmit sem észre, annyira lefoglalta kislányuk etetése.

Aznap Joshua is bement a misére, és nem zavarta a sok rosszalló tekintet, suttogás sem. Bár Sky meglepődött, hogy velük tart, mégis büszkén vonult a padsorok között,szerelmével és lányukkal.

Joshua nem ismerte a zsoltárokat, és még a tiszteletes beszéde sem érdekelte. Térdre rogyva a padban összekulcsolta ujjait úgy fohászkodott, vagy inkább rimánkodott istennek!

Nem magának kért figyelmet és védelmet, sőt, ha kell inkább vegye el őt! Mert tudta egyetlen mennyország ahova ő kerülhet, az nem lehet máshol csak szerelme ölelő karjai között .

Ezért is kért oltalmat a számára két legfontosabb embernek.

A mise után Liby játszani szokott a templomkertben...

Aznap azonban Josh nem engedte. Sky értetlenül nézte végig, ahogy ölébe kapja a kislányt és őt kézen fogva szinte hazáig ráncigálta.

-Josh! Szólította egyszer...

- Joshua Green! Másodszor, de a begőzölt fiú hiába hallotta nem válaszolt és nem is állt meg.

-Otthon kicsim! Válaszolt végül kimérten, ami a vöröst még feszültebbé tette. Ugyanis azt az arcát még nem ismerte.

Így csendben szedte jóval apróbb lábait, követve a férfit.

Persze ebből Liby semmit sem érzett, egész úton hazáig nevetett, hiszen játéknak vélte.

Joshua más alkalommal biztosan elgyengül a gyermek trillázó nevetését hallva, az édes illatán ami orrába kúszott, és amit annyira imádott...

Akkor azonban nemtudott, mert az életük volt a tét.

Újabb alkalom, hogyan rettegés vette hatalma alá, hiszen már tudta nem véletlen volt Deannel a találkozás.

A lakásba érve szó nélkül szedte elő a bőröndöket még szerelmére sem figyelt. Így nem látta kétségbeesett arcát és a megállíthatatlan könnyeit sem.

Ő csak feszülten pakolt, tudta, ha megáll ő is zokogásba kezd.

De a legfontosabb, hogy biztonságban akarta tudni a zöld szeműt és a gyermeket.

-Josh...

Még ájultàban is felrémlett neki kedvese bátortalan gyenge szinte már rimánkodó hangja. Összébb is húzta magát az otromba padlón, mintha az védelmet nyújtana.

Elméje felszabadította ahogy hangját hallotta... mintha a fülében csilingelne. A citrusos illatát, mintha a karjaiban tartaná, olyan intenzíven érezte. Ajka remegése, izé minden feltőrt ismét... Hiába is próbálta a remény vesztett fiú elásni jó mélyre.

Végül a hivatalba vitte kis családját, gondolta ott biztonságban lesznek. Majd indult, hogy megkeresi Georgot és beszél vele. Sky nem örült, hogy oda megy, apró karjaival próbálta visszatartani. Meg is fenyegette, ha elmegy többet nem fogja őt látni. Josh mérgesen tépte haját, tanácstalanul őrjöngött, ezzel megijesztve a zöld szeműt.

-A ti védelmetekben teszem Sky! Emelte fel hangját, majd amint meglátta kedvese riadt arcát...

- De ha úgy biztonságban lesztek... Inkább hagyj el.

Szavai hirtelen, meggondolatlanul hagyták el a száját, mégis amint kimondta, már tudta ez a legjobb megoldás.

-Nem...! Makacsolta meg magát Sky, közben egyre szorosabb markolta meg szerelme ruháját.

- Együtt oldjuk meg... Nem hagylak el!

Joshua szíve majd kiszakította mellkasát, testét a határtalan boldogság járta át...

Pár perc volt csupán, míg szótlanul ölelkeztek, közben a szőke megnyugodott és a megoldáson töprengett.

Kedvese puha haját cirógatta már, mélyen beszívva annak imádott illatát. Közben persze Sky egy pillanatra sem engedte el ujjai közül a ruháját, talán attól félt szereleme meggondolja magát.

-Esteleg...ha felhívnád Georgot!? Kérdezte bátortalanul, mert nem tudta szokás e telefonálgatni náluk. Josh eltolta magától kedvesét, amitől Sky meg is ijedt. Azonban a szőke egy dolgot akart az okos szerelmétől.

Megcsókolni a kisebbet.

Ki sem engedte karjai közül, úgy vette a készüléket elő. És amíg a kontaktot kereste, szája sarkában egy halvány mosoly jelent meg.

Annyira megijedt, hogy a legegyszerűbb dolog sem jutott eszébe.

Karja közül továbbra sem engedte ki párját, úgy tárcsázta George számát. Majd pár csörgés után szólalt meg valaki a vonal túlsó oldalán.

-Joshua vagyok

-Tudom, hogy te vagy az buzikám...

-Add Georgeot! Parancsolt rá füle mellett elengedve a megszólítást,pedig gyomra a rémulettől görcsben állt...

- A drágalatos Georgeod börtönben van!

Újabb érzés... Döbbenet is társult a fiú érzelmei közé. És ha Sky nincs a karjaiban, biztos el kezd őrjöngeni.

Próbált higgadt maradni, pedig szíve már a torkában dobogott így nem is figyelt arra amit Dean a vonal végén mondott.

Míg ő a megoldáson angyalt, főleg úgy, hogy párja értésére adta, hogy nélküle nem megy sehova. A készülék még a fülén volt, ezért is lepődött és döbbent meg ismét...

-Végetek van Joshua, és George sem segít már... Egy szó, és válasz nélkül nyomta ki a készüléket, ami újra Skynak hála, hiszen ha nincs a közelébe dühöngve törte volna össze. Azonban higgadtnak kellet maradnia, nem akarta a frászt szerelmére hozni.

Mi hamarabb megoldást kell találnia, hogy családját biztonságban tudja.

Alig egy hétig maradtak a hivatal nevelői lakásában, miközben Josh és Sky, George kiszabadításán dolgozott. Bár sikerrel is jártak, már nem akartak ott maradni a városban.

Joshua félelme, aggodalma átragadta párjára is, ezért a költözés mellett volt már ő is.

Nem is lehetett volna boldogabb a szőke, hiszen maguk mögött hagyták az utálatos, számukra veszélyes várost és új életet kezdhettek.

Liby is örült az új háznak, óvodának, hiszen neki az volt a lényeg, hogy a két apukája mellette legyen.

Joshua megnyugodott végre, és ennek köszönhetően boldogabb már nem is lehetett...

A szenvedélyes éjszakák képe, Sky illata, az érzés amikor magáévá teszi... az orgazmusnál rászoruló gyűrűje... Ahogy csontos, szinte lányos ujjai között lüktet Josh pénisze... Izzadságtól csatakos haja, az önelégült mosoly, hogy ő juttatta őt acsúcsra.

Ezen kéjes képek cikáztak felváltva megterhelt elméjében egészen addig amíg a kéjes képeket fel nem cserélte újra a rettegés és félelem emlékképe.

Fehér kerítéses ház, a nagy amerikai álom... Nekik az is megadatott. A kertben két kutya szaladgált már és velük játszott a nyolc éves kislány.

Gyönyörű ház ahol állandóan citrom illat terjeng. Hinta, mászóka a kertben, ahol a szomszéd gyerekek is sűrűn játszottak Libyvel.

A szeplős és a szőke szerelme ugyanúgy lángol öt év után is...

Mégis Joshua teste a rideg padlón elkezdett újra rángatózni.

A misére érkezők értetlenül figyelték a fiú testét, és ahelyett, hogy felkeltették volna... csak tovább nézték szenvedését...

Citrus... Dohány... Fű... Édes cukorka... Benzin... Az illatok amit Joshua elméje el raktározott egy, egy emlékkel együtt...

Mégis a oly szeretett illatok közé egy kellemetlen illat és kép is vegyült... A vas, jellegzetes bukéja és egyben a vér látványának képe... Joshua álmában vagy ajultában zokogott teste remegett, amint újra játszódott annak a napnak a képe...

Vasárnap volt és misére készült a kislány és Sky. Bár Joshua ritkán velük tartott, aznap más dolga volt.

Sky a saját autójával vitte el őt az áruházba ahol vásárolni akart, ugyanis Libynek egy libikókát készült építeni születésnapjára.

Ő kiszállt majd , Liby édes illatú hajába és szerelme citrom ízű ajkára egy, egy puszit nyomott. Úgy beszélték meg, míg tart a mise ő bevásárol, majd találkoznak az étteremben.

Joshua élvezte a vásárlást, főleg azért mert szinte mindenkit ismertek már a kisvárosban.

És míg a sorokat járta, valaki mindig leszállította, és szóba elegyedet vele.

Aznap sem volt másképp, épp a szomszédos városban tartott fesztivált beszélték ki amikor is, egyik idősödő ismerőse egy érdekes, de aggasztó történetet mesélt. Eleinte Josh nem is figyelt, elveszett a csavarok és fatiplik világában, de amint meghallotta...

-Azt mondják valami motoros banda garázdálkodik a városban. Joshua ujjai közül hangos robajjal hullottak ki az addig válogatott dolgok. Majd szó nélkül, ott hagyva az értetlen ismerősöket, kirohant a boltból és a templom felé indult.

Hiába kis város a templom és a market közötti távolság közel tíz kilométer, ő mégis neki iramodott nem foglalkozott a távolsággal és az idővel. Azon az úton haladt amin összefuthat szerelmével... Végig fohászkodott, hogy ne az a banda legyen, és időbe oda érjen. Közben magát szidta, miért nem ment ma el velük arra a kurva misére.

Persze minden káromkodás után egy - Bocsáss meg urammal mosta tisztára lelkiismeretét, de az út felénél már egyre több volt a bocsánat kérés.

A misének már vége, ő még mindig csak futott, pedig már nem érezte a lábait és levegőt is alig kapott. Ahogy haladt előre, és épp az összeesés szélén állt, amikor is meglátta a autójukat és a volán mögött imádott társát.

Le állt, térdén támaszkodva pihent, közben bal karjával integetett. Sky észre is vette, és félre húzódott arcán pedig meglepetés és rémület elegye látszott. Liby hadonászott apukája felé, valamit még kiabált is a fiúnak. Ám a fülzúgás és hangos zilálása miatt azt ő nem hallotta. Egy perc kellett csupán, hogy légzése csillapodjon, és átmehessen a túloldalra családjához, amikor is már nem a fülzúgása zavarta...

Az ismerős harley dörmögő hangja.

Ereiben megfagyott a vér, indulni akart, de lábai még nem engedték.

-Most...segíts... istenem... Fohászkodott, és ő annyira igaznak, őszintének hitte, hogy kétsége sem volt a felől, hogy az isten ne segítene.

Lassan indult meg, hiszen nem akart az úton összeesni... amikor is meghallotta újra az ismert motor hangját felbőgni.

Azonban nem egy motor volt, a hangok alapján jóval több. Oldalra fordította fejét, és már látta is őket.

Elöl a vezér középen háta mögött két sorban a többi motoros.

Azt nem látta Dean e az, vagy valami idegen banda... És bízott is istenben, hogy az imáját meghallgatta .

Ezért megindult a túloldalra! Körül sem nézett, annyira biztonságban akarta családját tudni már...

Újra vergődött a kidőlt test, azonban már nem hangtalanul!

A rángatózáshoz már egy keserves hang is társult.

Nem volt magánál a fiú, álmát válóságasnak hitte, ezért is zokogott keservesen.

Féltette párját és lányukat a régi életétől, ezért is akarta hogy Sky inkább elhagyja őt. De a vörös nem engedte el úgy gondolta a szerelemük mindennél erősebb. Bár Joshua addig a pillanatig nem is bánta meg a döntésüket, hiszen boldogan megéltek együtt több évet.

Újra a boldogságuk apró kockái törtek utat agyában, és ha lehetett volna, vagy ha ő irányíthatná... azokat választotta volna inkább...

Mégis mintha újra élné, vagy legalább is látná azt ahogy az ő hibájából az út szélén várakozó autójukba egy teherautó rohan...

Egy ezredmásodperc volt csupán... Majd a nagy jármű maga előtt tolta őket métereken át... a fém koporsójukban .

Mire az autó mellé ért, az idegen banda tagjai már ott voltak, próbáltak segíteni. Elszörnyülködtek a két test látványán, ezért sem akarták Joshuát az autó közelébe engedni.

Őrjöngött, tombolt a fájdalom és a veszteség érzése... úgy érezte valaki a szívét is kitépte.

Nem érdekelte, milyen banda miatt futott lóhalálában közel egy órát, és azt sem mit fognak tenni majd vele. Szerelmét akarta látni, magához ölelni, kislányával játszani a kertjükbe...

Újra az ő illatjukat érezte, és az új illat is befurakodott az elméjébe. Joshua üvöltött az urat szidta, amiért nem hallgatta meg ott az út szélén fohászát.

Hangos zokogásával felzavarta a templomban tartó mise némaságát. Vergődött, teste jobbra, balra hánykolódott, szája habzott, egészen addig, míg teljesen le nem nyugodott.

Míg a szerzetes, pap, tiszteletes, lelkész, atya... kinek mi, nem zavartatta magát tovább olvasta az elé készített utolsó zsoltárt, addig a fiú akit jól ismertek a hívek, hiszen a városban lakott több éve...

A fiú aki egy bűnös lélek, mert egy másik fiúért dobogott a szíve... Már nem vergődött és meg sem szólalt többet...

Ahogy a lelkész majd a gyülekezet is harsogva kimondtam, hogy...

-Ámen!

A zaklatott fiú szíve abban a pillanatban szakadt meg...

A kertben újra játszottak a gyerekek szüleik pedig önfeledten beszélgettek. Mit sem törődve azzal, hogy bent a rideg padlón fekszik egy elalélt, vagy talán halott ember. Pedig a fiút mind ismerték többüket segítette már ki a könyvelésben. Ha biblia órát tartottak, volt alkalom, hogy ő szedte össze a szomszédos gyerekeket.
Mégis úgy haladtak el mellette mintha ott sem lenne...  
Talán nem is vették észre!? Nem hallották keserves gyötrődését, zokogását? Vagy nem is feküdt ott a rideg padlón senki sem!?

Joshua  verejtékben vergődött, hánykolódott és csak kiabált közben újra az urat szidta amiért nem adott nekik több időt.

*

-Josh! Josh ébredj! Hallotta meg az angyali hangot amit annyira szeretett. Hirtelen azt sem tudta mi történik vele...így várt egy kicsit, hogy újra hallja e. – Josh kicsim ébredj! Szólította erélyesebben a hang tulajdonosa, közben erőszakosan meg is rázta.

A fiú szeme kipattant, amint felfogta az a hang nem vízió vagy álom, őt szólítja. Kábán nézett a mellkasán fekvő szeplős arca ami világ legszebbje számára...
Szemeit fürkészte valóságos e a csillogás benne, hiszen a korábbiakat is valóságosnak hitte...

-Sky...!? Kérdezte olyan hangsúlyban mint akinek el ment az esze, mire a vörös elég furcsán is nézett szerelmére. Josh nem tudta most álmodik e , vagy a korábbi volt egy rémálom, ezért behunyta szemét, és a levegőbe szippantott. Citrom! Ezért érezte hát olyan intenzíven álmában... Könnyei megállíthatatlanul potyogni kezdtek, hiszen megkönnyebbült, hogy szerelme él és ott van vele.
Azonnal a tarkója után nyúlt, úgy húzta magához párját, majd ajkaira mart. Ha ez mégis egy álom ajkai ízét akkor is érezni akarja. Sky, bár nem értette miért viselkedik így kedvese hálásan viszonozta a csókot és kéjesen nyögött miközben serényen járt az ő nyelve is...
Ha Joshuán múlik, talán egész álló nap öleli és csókolja a vörös fiút... Persze erre nem volt lehetősége, mert erről Liby a kislányuk gondoskodott.

-Apa! Visított a gyermek, mire a szerelmesek szét is röppentek.
– Ne edd már meg a papit, mert épp palacsintát készült nekünk sütni.

Joshua ki sem engedte Skyt öleléséből, csak kitárta karját a lánynak, hogy ő is menjen oda közéjük. Amíg Liby felmászott az ágyra, természetesen Zsinór társaságában, Joshua kábán nézte a ötéves kislányt.
Már a karjában feküdt a számára két legfontosabb ember, könnyes szemmel szagolgatta meg őket. Az édes cukorka és a citrus... Megkönnyebbült és a családját figyelte, amikor az álma jutott eszébe . – Vajon egy jelet kapott az úrtól, hogyan cselekedjen!? Vajon mégis figyelt imámra és jelez mit kell tennem!?
A gyermek ficánkolt, mert Sky csiklandozni kezdte. Majd már Joshua is beszállt és együtt játszottak a hatalmas ágyban. Kacajok hangja töltötte be a szobát egész addig, míg kifulladva ki nem terült a kis boldog család.

-Milyen nap van ma!? Ült fel hirtelen Joshua az ágyon.

-Vasárnap apa! Ezt sem tudod!? Kérte számon apukáját a gyermek. – Ma templomba megyünk, és te főzöd nekünk az ebédet! Olyan finom gombócos tésztát kérek! Jelentette ki Liby, közben mint az iskolában még jelentkezett is mellé. A két apukája pedig csak nevetett rajta.

-Tévedés kisasszony! Nyomott egy apró puszik a édes illatú homlokára. – Ma én is veletek megyek a templomba!

Bár eleinte Sky és Liby viccnek hitte Joshua kijelentését...
De ahogy a padok között sétáltak már el tűnt belőlük minden kétség. Joshua mutatta kis családjának foglaljanak helyet, majd az oltár elé sétált és azonnal térdre ereszkedett.
Összekulcsolta ujjait, könnyei már utat is törtek úgy adott hálát az úrnak.
Úgy tett neki ígéretet.

-Köszönöm istenem...az álmot...az útmutatást...az esélyt... Köszönöm, hogy meghallottad hangom! Nem ígérem, hogy itt leszek minden héten...de azt igen, hogy neved számra hiába nem veszem. Ígérem, hogy vigyázok a családomra óvni szeretni fogom őket.

Ámen...

 Itt is lenne a boldog vég...
Bár őszintén hiába is szomorú a másik verzió, nekem jobban tetszik.
Mindenesetre az olvasóim az elsők.
Jó olvasást, és remélem, hogy így is tetszik.

Mamzi ❤️