Bakugou

"Szeretni?" kérdeztem vissza hitetlenül, kigúnyolva.

"Igen" erősködött továbbra is. "Amikor segítséget kértem, rólad volt szó!"

Realizálni a vallomását nehezemre esett. Eléggé random és bátor vagy talán.. ostoba, amit tett? Akárhogy is..

"Nem akarok járni senkivel" közöltem vele határozottan. "Nem látom ebben a boldogságot."

"Akkor miben látod? Fura, hogy egy ilyen srác, mint te, aki annyi csodálatos párról írt, ilyen véleménnyel van!"

"Jesszus, nem tükrözi a valóságot az a sok mézes mázos történet" kiáltottam rá.

"A tieid nem azok" állt ki véleménye mellett vállszélességgel. 

"Jesszus, mit akarsz tőlem? Mit vársz tőlem?"

"Egy esélyt!" lépett közelebb hozzám és megragadta kezeim. Mélyen elvesztem kérő tekintetében. 

Megadóan sóhajtottam.

"Nem vagy te túl nyomulós?" fintorogtam rá, s óvatosan engedett el. 

Zsebembe nyúltam automatikusan, de kiesett a pénztárcám, amit egyből felkapott. Látta a tárcámban lévő képet.

"Azta... gyönyörű lány. Nem ő.. nyerte meg a szépség versenyt tavaly?" 

Kikaptam kezéből azonnal.

"Semmi közöd hozzá!" vágtam rá feldúltan. "Szállj le rólam, értettél?" kiáltottam rá, majd faképnél hagytam.

Akarva akaratlanul is előtörtek könnyeim, amiket gondosan törölgettem le. Ne már, nem láthat sírni engem senki..

Utálom gyengének mutatni magam. Eddig tök jól el voltam a saját világomban, erre megjelenik ez az őrült vörös hajú srác és felforgat mindent.

Leszarom. Nem érdekel. Nem foglalkozom vele és kész.

***

Következő nap indultam volna haza suliból, de megütötte fülem a sok vihogás ami egy csapat gyökértől jött. Megtorpantam a folyosón, majd az egyik oda szólt nekem.

"Bakugou, nem is mondtad, hogy ilyen szexi húgod van. Mit gondolsz, mennyiért venné be nekem?" kiáltotta a folyosó másik végéből és meglengette a kezében lévő meztelen képeket. 

Ledobtam magamról a táskámat és oda sétáltam Dabihoz. Rá mosolyogtam, majd behúztam neki egyet, de olyan szép volt az egyenesem, hogy egyből bele is szédült. Dzsekijénél fogva megragadtam és a földre kényszerítettem. Fölé kerekedve ütöttem ahogy értem. Vagy négyszer behúztam neki, az arca már tiszta vérben volt, végül leszedtek róla. A kis csapata ijedten bámult rám. Kiegyenesedtem és megnyaltam az öklömön lévő patkány vérét.

"Van még valamelyikőtöknek ilyen jó kérdése?" ordítottam el magam dühtől fortyogva. Csak ingatták a fejüket. "Ha meglátom bárhol ezeket a képeket, nem viccelek, megöllek titeket!"

Ijedten bólogattak én pedig elsétáltam onnét. Ahogy kiértem a suliból az az idióta megint felfigyelt rám. 

"Hé, Bakugou!" sipítozta a nevem szüntelenül, de meg nem álltam volna.

Utánam rohant és felvette velem a tempót. Közben végig mért.

"M-miért vagy véres?"

"Ne aggódj, nem az én vérem" vágtam rá rögtön.

"M-mi történt?"

"Semmi közöd hozzá!"

Kirishima megállt előttem és felpofozott teljes erejéből. Csak a földet tudtam bámulni a döbbenettől.

"Elegem van már ebből, hogy próbálok érdeklődni felőled, de te minden ajtót zárva hagysz! Nem mondtam el senkinek a titkodat és nem is szándékozom. Akkor miért nem vagy hajlandó megosztani velem mi van? Szerinted így lerázhatsz? Rohadtul nem!"

Kihúztam magam és elléptem tőle. 

"Ma szerencséd volt, Kirishima. Ha még egyszer próbálkozol ilyesmivel, nem fogok habozni, tutira kinyírlak, értettél? A szaros picsogást meg hagyd meg másnak, világos voltam?"