Bakugou

Kérdőn, tátott szájjal bámult rám.

Nem, nem, nem és nem! Nem lehet, hogy pont egy ilyen idióta jöjjön rá erre!

"Ugyan, én nem írok!" tagadtam le rögtön, s eltettem tabletemet, majd kiegyenesedtem.

"Dehogynem, láttam ám!" állt ki magáért teljes váll szélességgel.

"Nem láttál semmit."

"De, láttam!"

"Azt mondtam nem láttál semmit, értettél?" váltottam át erélyesebbe, de még így sem törtem meg őt.

Sírva fakadt. Már szinte hüppögött, lázasan törölgette könnyeit.

"Sose gondoltam volna, hogy találkozok azzal aki annyi erőt adott nekem!" közölte teljesen őszintén, meghatva.

Édes jó istenem. Miért kellett, hogy ez az idióta meglásson? Amúgy meg ki ekkora barom, hogy így hátulról támad be valakit? Óvatosabbnak kellett volna lenem. Tökre pánik kapott el, nem akartam, hogy kiderüljön ez az egész. Bele tettem minden érzésem a történeteimbe és őszintén, belehaltam volna, ha más is láthatja..

"Aha" vágtam rá közömbösen. "Nézd, én.."

"Nem kell mondanod semmit! Cs-csak.."

"Csak?"

"Szeretném, ha... eljönnél velem egy randira!" bökte ki nagy nehezen kérését.

"Randira? Ugyan, minek? Azt hiszed meleg vagyok?"

"N-nem vagy?"

Rosszallóan ingattam a fejem.

"De az vagyok. Mit vársz ettől, Kirishima kun?"

"É..én.. csak.. beszélgetni szeretnék, ne randi legyen akkor c-csak egy találkozó, oké?" firtatta zavartan és összevissza beszélt.

"De ezzel megvettem a hallgatásodat. Ha esetleg kedved támadna követelőzni még, hét szentség, hogy beverem a képedet" mondtam egyenesen a szemeibe, de ő csak mosolygott.

Úgy csinált, mintha meg sem hallotta volna fenyegető szavaim. Egy papírfecnire írtam fel a számom és kezébe nyomtam.

"Csak írd meg mikorra és hova menjek érted" zártam le ezzel a beszélgetést.

El léptem tőle és vissza indultam a suliba. Nem kellett ahhoz megfordulnom, hogy tudjam, hogy kábé fangörlként viselkedhetett.

Miért ez az idióta, mit vétettem?

Később otthoni lustálkodásom megzavarta az üzenete. Meg is kaptam tőle az üzenetet. Nem ért váratlanul a tény, hogy ő már ezen az estén megakarja ejteni a találkozót. Sóhajtottam egy nagyot, felkaptam kopott farmerem, fekete pólóm, fekete bőrdzsekim, majd zártam a cipőmmel és a bukósisakommal. A házunk előtt fel is pattantam a motoromra és a címre mentem.

Kirishimáknak átlagos családi házuk volt. Előtte lefékeztem és írtam neki, hogy megkérkeztem.

És hogy mi történt? Több, mint húsz percet kellett várnom rá, míg kitolta a seggét. Mintha valami csajt várnék, esküszöm. Amikor kijött, ugyanabban a szerelésben volt, mint ma a suliban.

"Ezért vártam rád annyit?" förmedtem rá dühösen, mire felnevetett.

"A szüleim nem engedtek el, amíg nem fejeztem be a leckémet. Sajnálom!" húzta szerény mosolyra a száját.

"Ha ezt tudom, később jövök" jegyeztem meg epésen, majd kezébe adtam a másik bukó sisakot. "Na pattanj fel, eleget vártam rád!"

"M-motorral megyünk?"

"Mi mással?"

"É..é...én.."

"Nem lesz baj. Oké?" nyugtáztam unott arckifejezéssel.

Aprót bólintott. Felvette a sisakot és felült mögém. Szorosan belém csimpaszkodott, amit elnéztem neki, hiszen éreztem rajta, hogy szinte reszket, amiből arra következtetek, hogy ez nem egy olcsó trükk arra, hogy.. megtudjon érinteni.

Meg aztán, nem néz ki annak a perverznek..

Vagy de?

Vagy nem?

"E-elindultunk már?" kérdezte remegő hangján.

"Hallottad, hogy beindítottam a motort, észlény?"

"Ne legyél ilyen mogorva! Essünk túl ezen az utazáson!"

Igaz, végül is, minél előbb, annál jobb.

Nem sokra rá sikeresen beértünk a kedvenc gyorséttermembe, ahol remek parfét és banánhajót lehet kapni, jobban mondva, minden ami ott készül, mestermű. De persze a gyorséttermi kajákon belül. Ráadásul nagyon tetszett a hely, kicsi volt, még is olyan amerikai beütéssel. Ki voltak tapétázva szuperhősök, képregényekből. A bokszoknál pirosan pompáztak az ülőhelyek az asztalok pedig sárgán. Hangulatos hely volt, szerettem ide jönni és írni.

"Hé, hé!" szólt mellettem a fagyis pultnál Kirishima. "Mit kérjek? Olyan nagy itt a választék!"

A pult előtt megjelent Shiro chan, akinek hosszú fekete haja, kék szemei voltak és fakó fehér bőre. Eléggé barátságos és csinos. Bármelyik fiú álma. Kivéve számomra. Tényleg az egyik legkedvesebb lány, akit ismerek, még is legidegesítőbb is egyben, hiszen ha rákezd, be nem áll a szája.

"Ohh, Kacchaaaan!" üdvözölt Shiro vidáman. "A szokásos lesz, igaz?"

"Aha. Kirishima kun, döntöttél már?" fordultam felé morcos arckifejezéssel.

Kirishima ölbe tett kezekkel, kétsébeesetten nézett a választékra.

"Mhmm, ajánlj nekem valamit!"

Felsóhajtottam.

"Szóval, szereted, ha megmondják neked mi legyen, mi?"

Kirishima egyből elpirult.

"Hát, úgy láttam a fagyik annyira nem nyűgöztek le, szóval ha tippelnem kéne, citromos torta szeletet mondanék rajta sok sok fehércsokis öntettel."

Kirishimát teljesen lenyűgöztem.

"Micsoda? D-dehát az a kedvencem!"

"Ezt hívják úgy, hogy évek meg rutin, Kirishima kun."

"Én is kitalálom te mit kérsz!" szólalt fel izgatottan, magabiztos mosollyal arcán.

"Na rajta."

"Tuti valami csokisat választottál, ugye?"

Shiro abban a pillanatban átnyújtotta nekem az óriási fagyikelyhemet.

"Kacchan, itt a pisztácia varázs, amit úgy szeretsz" mosolygott rám előszeretettel, majd Kirishimához fordult. "Neked pedig citromos torta szelet, sok, sok fehércsokis öntettel."

"K-köszönöm!" hálálkodott, de amíg ő ezt tette, leültem egy bokszba.

Mint valami dilis, úgy rohant utánam a sütijével kezében. Leültünk egymással szembe, én pedig falni kezdtem.

"Szóval.. nagyon fincsi ez a süti.." motyogta, hogy megtörje ezzel a csöndet.

"Igen? Pedig hozzá sem értél még."

Ahogy kimondtam, úgy tömte magába, mint valami eszelős.

"Nem mintha érdekelne, de örülnék, ha nem a szemem láttára akarnál megfulladni. Lassíts!"

Egyből szót fogadott. Nagyon uke karakternek tűnik.. de hogy ennyire.

"Ki az a srác, akiről írtál?"

"Ööööö, izééé... erről m-most.."

"Oké, megértettem."

"Nem mintha nem bíznék meg benned!" kiáltott rám, de amint észre vette magát szája elé kapta kezét.

"Nyugi már. Mondd csak ki amit akarsz, veszteni valód amúgy sincs.." vontam meg a vállam.

"Bakugou kun, milyen fiúk jönnek be neked?"

"Hee? Ez nem személyes egy kicsit?"

"Érdekelne.." motyogta kerülve tekintetemet.

"Hát, nem is a felzselézett hajú fiúk.." jegyeztem meg gonoszul, de láttam, hogy csalódottság ül arcára, amint meghallotta. "Mármint, szeretem a vöröset.. az.. a kedvencem."

Mi a faszt mondtam?

"Ohh.."

"És azokat, akik olyan okosak.. mármint, bírom a szemüveges srácokat.. de beszélhetnénk valami másról?"

Biccentett egyet és hála a jó égnek terelte a témát.

"Az első történeted, amit publikáltál.. az az Ereris sztori (nem röhög, réka voltam), nagyon tetszett."

"Igen? És miért tetszett?" kíváncsiskodtam vigyorogva.

"Tudtam azonosulni Eren gondolataival, mármint, hogy.. annyira egyedül érezte magát sokszor és nehezen fogadta el az érzéseit Levi iránt."

"Szóval, te nehezen fogadod el, hogy a fiúk vonzanak?"

"Nem, már nem. Akkoriban viszont teljesen beleéltem magam a történetbe. Őszintén, az mentett meg."

Jesszus, fagyit jöttem enni, nem eret vágni és keserű múltról beszélgetni. Amúgy sincs semmi közöm a belső dolgaihoz.

"Bakugou San, te is így éreztél?"

"Talán" feleltem kimérten.

"És milyen érzés?"

"Micsoda?"

"Hogy ennyien szeretik, amiket írsz? Hogy érdekli másokat, mit is gondolsz, érzel?"

"Az írástól érzem azt, hogy élek. Sokat jelent nekem, de magammal sosem vagyok megelégedve, nem tartom túl jónak az ötleteimet. Annyira nem, hogy kiadassam vagy ilyesmi.. vannak irományok, amiket szeretek és büszkévé tesznek, de kevés ilyen akad" vallottam színt lazán.

"Irigyellek. Jó érzés lehet kiírni magadból azt a sok stresszt vagy fájdalmat.."

Fájdalmat, fájdalmat, fájdalmat...- visszhangzik a fülembe egyre tompábban. Beharaptam alsó ajkamat. Nem kellett volna eljönnöm.. egyáltalán nem.

"Érezted már, hogy.. nincs helyed ezen a földön?"

Lehajtottam a fejem. Miért kérdez ilyeneket? Élvezi, hogy hülyét csinál belőlem?

"Vagy egyedül? Vagy hogy jobb lenne nélküled a világ?" firtatta szomorkásan.

Eddig bírtam.

"Minden egyes nap!" kiáltottam rá ingerülten, olyanannyira, hogy mindenki rám nézett. Az asztalra csaptam némi pénzt és kirohantam. Kirishima követett.

"Rosszat mondtam? Ha igen, nem akartam!"

"Tartsd távol magad tőlem! Az sem érdekel, ha elmondod mindenkinek ki vagyok! Nem szándékozom olyan patkánnyal együtt mutatkozni, mint te!" ordítottam rá, felkaptam a sisakom és ott hagytam.

A visszapillantó tükörből láttam, ahogy könnyeket hullajt.

Nem az vagyok, akinek gondol vagy lát.

Talán ebből leesett neki.

»»————-　♡　————-««

loldeszarmindjártletörlömeztatörténetetjesus