Jó olvasást!

___________________________________

Mintha lassított felvételbe néztem volna végig az újra élesztést. Ahogy a teste meg emelkedik a defibrillátortól majd visszaesik a földre. Ezt többször is végig kellett nézem a mentősök nem adták fel, de belőlem már kezdet eltűni a remény.

- Van pulzusa visszahoztuk. - könnyebbül meg az egyik mentős mosolyogva. Én is meg könnyebbültem a hallótoktól Wooyoungra tettek nyakmerevírőt meg úgy ahogy elláták. Aztán betették az autóba én pedig beültem hozzá és elindultunk.
- Ugye rendbe fog jönni? - fordulok az egyik mentős felé.
- Reméljük a legjobbakat. - ül le az a mentős is most már aki az utolsó dolgokat meg tette Wooyoungért ami egy mentőbe lehetséges.

...

A mentő szirénázva haladt a kórház felé így hamar oda értünk. Gyorsan vitték be Wooyoungot én meg mentem utánuk.
- Sajnáljuk ide nem jöhet. - állít meg az egyik ajtó előtt az egyik orvos. Visszafordultam és leültem a legközelebbi székre most nem tehetek mást csak várok. Ha Wooyoung itt hagy engem én abba bele halok. Túl kell élje velem kell maradjon nem hagyhat itt egyedül. Mert nélküled egyedül vagyok nem mondtam el neki sok mindent a múltamról. De hasonló dolgokon mentem keresztül, mint ő csak nem erőszakoltak meg, de én is voltam depressziós.

A gondolkozásom közepette eszembe jutott, hogy nekem fel kéne hívjam Wooyoung anyukáját. Tárcsáztam is a számot egy kis hang jelezte, hogy felvette és bele szólt.
- Igen? - nem tudtam meg szólalni.
- San történt valami? - válik aggódóvá a hangja.
- Wooyoung... - folynak le a könnyeim és kezdek el szipogni.
- Mi történt a fiammal? - remeg meg a hangja.
- Kórházba van. - mondtam ki.
- Sajnálom nem voltam elég gyors nem tudtam meg menteni. - szipogok egyre jobban.
- Oda megyek. - mondja majd leteszi a készüléket én a szememet törölgetve engedem magam mellé a kezem. Egy nővér jelenlent meg előttem így egy utolsót töröltem szemen majd rá néztem.
- Ennek jobb helye lesz nálad most. - nyomja a kezembe Wooyoung telefononját lenézek a kezemre majd vissza a lányra.
- Ne aggódj minden rendben lesz. - mosolyog majd simít karomra és megy el.

Feloldottam a telefont nem is volt le kódolva. Bekapcsoltam a netet, vagyis a saját telefonomról megosztottam rá a mobilnetem. Rengeteg üzenet érkezett Instagramon abba a csoportba Wooyoung barátai nagyon keresték. Igaz is éppen oda indultunk mikor ez történt, hogy velük találkozunk. Meg nyitottam a csoport beszélgetést és el kezdtem olvasni.

---

Hongjoong
Wooyoung mi itt vagyunk te merre jársz? 🙂
Elküldve 22:06

Mingi
Eltűnt megint 😔
Elküldve 22:10

Seonghwa
Mi várunk még félig hátha ide érsz. 😄
Elküldve 22:13

Hongjoong
Kezdek aggódni. 😥
Elküldve 22:21

Sok üzenet volt még, amiket át pörgetem és gondoltam meg írom nekik mi történt.

Wooyoung 

Sziasztok San vagyok Wooyoung barátja velem indultunk, hogy találkozzunk veletek. De baleset volt Wooyoung meg sérült és most kórházba van. Nem tudom mik a kilátások nem mondtak semmit mióta ide értünk.

Seonghwa
Oda megyünk.

...

Hongjoong
Merre vagy egész pontosan a kórházban?

Wooyoung 
A sürgősségi osztály folyosóján vagyok.

Hongjoong
Rögtön ott vagyunk.

Tényleg pár perc telt el mire ide értek egy időben Wooyoung anyukájával.
- San mondtak már valamit? - támad le és a többiek is érdeklődve figyelnek.
- Még nem. - rázom meg a fejem. Egy orvos jött oda hozzánk majd kezdtet el beszélni.
- Önök mind Wooyoung hozzátartozói? - néz végig rajtunk.
- Igen. - válaszoljuk szinte egyszerre.
- Mindent meg tettünk érte, amit tudtunk, de nagyon súlyosak a sérülései. El tört a nyaka több bordája meg repedt vagy eltört a jobb lába és a bal keze szintén eltört. A koponyája meg repedt és belső vérzése is volt ezen kívül kisebb horzsolások vannak a testén. Most alszik a gyógyszerektől valószínűleg már csak holnap fog felkelni. - nézegeti a kezében lévő lapokat majd az utolsó mondatnál néz fel ránk.
- Bemehetünk hozzá? - kérdezem.
- Be, de csak pár percre pihennie kell. - mondott még egy szoba számot majd meg kerestük és bementünk hozzá. Mikor beléptünk Wooyoung az ágyon feküdt jobb és bal kezén gipsz volt nyakán nyakmerevírő. Infúzióra volt kötve a gép pedig ütemesen csipogott mellette. Pár perccel később kicsit kettesbe hagytak minket a srácok haza mentek mert már nagyon késő volt. Wooyoung anyukája pedig ki ment kicsit egy kávéra.

Meg fogtam a kezét és elkezdtem bőrét simogatni közben arcát figyeltem.
- Sajnálom ez az én hibám gyorsabbnak kellett volna legyek. - folyik le néhány könnycsepp az arcomon.
- Csak kérlek ne halj meg szükségem van rád te nem is tudod mennyire. - törlöm le könnyeim majd csókolom meg röviden. Mikor elváltam tőle elkezdtem arcát simogatni, de csak óvatosan mert ott is voltak horzsolások. Leültem az ágy melletti székre, hogy ne keljen álljak.
- Mindig itt leszek melletted. - hajtom fejem mellkasára.
- Sose foglak elhagyni. - szorítom meg a kezét és hunyom be a szemem.
- Tudod sose hittem volna, hogy így fog rám találni a boldogság, de benned meg találtam az igazit. Ha itt hagysz én abba bele halnék el veszíteném a másik felem. Mert az vagy a másik felem a lelki társam a mindenem. - beszélek hozzá.
- Szeretlek. - alszok el ott a mellkasán.

___________________________________
Hát remélem attól még tetszett, hogy Wooyoung éppen a halálán van és nem biztos, hogy túl éli. Amúgy elég bénának érzem ezt a részt lehet csak mert késő van, de írjátok meg kommentbe mit gondoltok.

2020.05.25