Imádom a szakmámat. Imádom, hogy egyben a hobbim a munkám. Fotós vagyok.

Minden témában fotózok, de leginkább portréban utazom és a Magyar Labdarúgó Válogatott csapatfotósa vagyok. Én készítem minden évben róluk a plakátok képeit. Jó viszonyt ápoltam a srácokkal, mindenki nagyon együttműködő, így jól lehet velük együtt dolgozni. Egyet viszont utálok. Ha valaki késik. Egyikük viszont még mindig nem érkezett meg műtermembe, ahol minden fel volt állítva és már a csapat fele lement.

-Ne aggódj, mire végzünk, ideér - nyugtat Szalai, hiszen az örökös késő, Szoboszlai miatt morgolódok.

-Ajánlom neki, mert nem vagyok hajlandó többször is felállítani a díszletet csak miatta! - igazítom meg közben mezét mellkasán, hogy még véletlenül se legyen rajta bármiféle gyűrődés.

-Na és mi a helyzet a múltkori sráccal? Összejött a randi? - kérdezi Ádám beállva a pózba, amit az előbb mutattam neki.

-A randi igen, de nagyon gyász a gyerek, szóval letiltottam inkább a számát - vonok vállat. Igen, a kedves elutasítás sose volt az erősségem. Nem tudtam megjátszani se magamat, hogy sebaj, majd a második randi után döntök. Ha valaki már az elsőn nem mozgatott meg bennem semmit, hagytam a fenébe. Mondjuk emiatt sok szív összetört már, de legalább sosem voltak álmatlan éjszakáim amiatt, hogy egy olyas valakivel lennék együtt, akit nem szeretek.

-Imádom, hogy ilyen belevaló csaj vagy! - neveti el magát Dzsudzsák, amin csak mosolygok.

-Kössz, de ennek az a hátránya, hogy nagyok az elvárásaim - húzom el számat, hiszen ha tényleg így folytatom egyedül öregedek meg a fényképezőgépemmel a kezemben.

-Szerintem az sose baj - kapcsolódik be a beszélgetésbe Varga Kevin, aki nem sokkal volt nálam idősebb. Csupán négy évvel. Idén töltöttem a 21-et, és ezzel én lettem a legfiatalabb fotós, aki a válogatottnál dolgozik. - Legalább nem akárki randizhat veled és ezt tudatosítod is a srácokban.

-Csak ezt a srácok meg fogják egy idő után elégelni - kontrázik Szalai és felvesz egy másik pózt, ahogy mutatom neki. Hallgatom, amit mondanak, de közben erősen koncentrálok a fényképezésre, hogy minőségi fotókat adjak, ki kezeim közül. - Sármos vagyok rajta? - kérdezi Ádám, amint épp a kijelzőn nézem vissza a képet, hogy nem-e pislogott.

-Perzse, hogy az vagy! - jegyzem meg mellékesen, amin nevetni kezd.

-Le tudod photoshoppolni a fejemről, hogy 33 vagyok? - kérdezi kínosan.

-Meglátom, mit tehetek - mosolygok rá, majd megkérem, hogy cseréljenek helyet Balázzsal.

-Állj ide kérlek - vezetem a szőke focistát a kijelölt helyre, majd állítok a fényeken, hiszen sokkal alacsonyabb, mint országos cimborája és lentebb kellett húznom a megvilágítást is. A hajfényen is csökkentenem kellett, hiszen szőke és rövid haja van.

-Kevin, hívd már fel azt a gyökeret - utasítja közben Balázs csapattársát. Tényleg örülnék, ha jönne, mert lassan végzünk.

-Oké oké - veszi elő telefonját kabátzsebéből, majd elkezd rajta pötyögni és füléhez emeli a készüléket. Én addig csinálom a képeket különböző beállításokkal.

-Te Bazsi, mosolyogj már, a nőknek nem kell ez a fókabaszó képed! - neveti el magát Szalai, amit nem bírunk ki nevetés nélkül.

-Ne legyél már köcsög! - szól rá a szőke nevetve - Buknak rám a nők!

-Ja, Zimány félék - forgatja meg szemeit a majd kétméteres ember. Csak még jobban nevetnem kellett és nem bírtam már fotózni se.

-Jajj, várjatok egy percet. - kérek elnézést fejemet fogva.

-Nem veszi fel - lép oda Kevin sajnálkozó tekintettel.

-Rendben, akkor majd elmegy egy műterembe időpontot kérni és lefotóztatja magát - vonok vállat, hiszen utálom az ilyet. Kicsit dühös is vagyok.

-Jól hallom, hiányol valaki? - hallom magam mögül az ismeretlen hangot, hiszen Szoboszlaival még sosem találkoztam szemtől szemben. Ő eddig nem volt az én fotózásaimon. Nagy szerencsémre. Úgy érzem megspóroltam magamnak pár agyvérzést.

-Az öltöző arra van, ha kész vagy várunk - mutatok a velem majdnem egykorú fiúnak az öltöző feliratú ajtó felé. Világos szaggatott farmert viselt egy fekete pólóval. Karórája kicsit tekintélyt adott megjelenésének, de mégsem értettem barátnőm folytonos áradozását róla. Nem egy nagy szám a gyerek. Ráadásul nem gondol másra, hiszen az idő pénz. Ő pedig sok időmet csesz most el.

-Fotós, aki minidiktátornak hiszi magát, mit is mondott, hogy hívják? - kérdezi félmosolyra húzva ajkait. Egy szánalmas tekintetet kap tőlem.

-Nem mondtam a nevem - válaszolok tömören, majd újra Dzsudzsákra koncetrálok, amíg Szoboszlai kezet fog még itt lévő csapattársaival. Miután feltűnt neki, hogy nem igazán méltatok most vele foglalkozni, inkább bemegy az öltözőbe.

-Azt nem mondtátok, hogy ekkora arca van. Most hogy fog beleférni a kamerába? - sóhajtom gondterhelten, mivel nem hiányzott egy utolsó modell, aki itt fog nekem arcoskodni.

-Nyugi, ő nagyon jó fotó alany lesz, szereti magát fotóztatni - nevetgél Szalai és közben barátját nézi, akit fotózok.

-Visszatérve a sose lesz pasim, mert nagyok az elvárásaim problémádhoz, szerintem ti ketten nagyon összeillenétek - biccent az öltöző felé Kevin, ahol Szoboszlai van.

-Na neked elmentek otthonról! - szörnyülködök grimaszolva mellé. - Mint mondtam nagyok az elvárásaim és a késés nem pálya nálam!

-Szerintem meg ez inkább felhívás tőle keringőre - von vállat, de én csak fejemet rázom tiltakozóan.

-Igaza van. Doma szereti provokálni a nőket - kapcsolódik be Balázs, ezért a képen pont beszélt, szóval újra kellett csinálnom.

-Pont az ilyen emberekre nincs szükségem! - helyezkedek vissza székemre, s közben kinyílik az öltöző ajtaja és a fiatal futballista lép ki teljes magyar válogatott felszerelésben. Piszkosul helyes volt így is, csak még magamnak sem mertem bevallani. Már akkor megbámultam, mikor bement az ajtón.

-Végeztünk? - kérdezi Balázs - Anyámékkal vacsorázok és még virágot akarok neki venni. - teszi hozzá mosolyogva. Balázs nagyon család centrikus és szeret a szüleivel lenni, főleg édesanyjával. Irigyeltem. Az én szüleim a munkájuknak élnek. Rengeteg időt töltenek külföldön, ebből adódóan alig látjuk egymást.

-Mehetsz Bazsi - bólintok mosolyogva.

-Mindenkinek adsz valami becenevet? - sétál közelebb Szoboszlai, de csak kérdőn felhúzom szemöldökömet.

-Csak a barátaimnak Szoboszlai - válaszolom és tudatom vele hányadán is állunk mi.

-Aha, értem. Hogy álljak be? - kérdezi a kamera elé lépve.

-Úgy, mint hétvégén - kagylózik bele Kevin nevetve, amiért kap egy szúrós pillantást.

-Neked nem kell még hazamenni? - kérdez vissza mérgesen a srác.

-Nekem kellene már! - szólok közbe, hiszen már rég végezhettem volna, ha ő nem késik el.

Balázs és Ádám elmentek öltözni, egyedül Kevin maradt ott velem és segített beállítani a fényeket, aztán pedig dumált hozzám, amíg fotóztam. Igazából mindenféle témát érintettünk, ami fel szokott jönni köztünk. Csapattársa némán hallgatta és tette a dolgát, amikre utasítottam, hiszen nem tudott hozzászólni semmit a témákhoz. Nem ismert.

-Jók lettek? - kérdezi végül Szoboszlai, mikor közöltem vele, hogy végeztünk. Ha nem lennék rutinos, nem tudtam volna letudni ezt az egészet vele 15 perc alatt. Egész nap fotóztam, eléggé elfáradtam.

-Ha nem lennének azok, még mindig fotóználak - adok egyszerű választ.

-Vigyázz Doma, profival van dolgod! - vigyorog Varga, aki már teljes utcai felszerelésben van, de mégsem ment haza a társaság miatt. Szerettünk így a végére maradni, családias volt a hangulat és felszabadultan tudtunk beszélgetni.

-Valahogy észrevettem - mosolyodik el halványan, majd Balázsékat váltja az öltözőben.

-Mész valahová hétvégén? - fordul felém Kevin, miután kikísértem a másik két focistát.

-Nem tudom, elvileg nem - vonok vállat. - Hosszú volt a hét, jó lenne kicsit kipihenni magamat.

-Tényleg! - szólal fel, mintha valami miatt most világosodott volna meg. - Igaz, hogy a Fradi is felkért fotózásra?

-Igen, de ezt még annyira ne hangoztasd - válaszolok szégyenlősen, hiszen amiatt is izgulok. Kezdenek felfigyelni rám, nekem pedig ez nagyon jól esik. Éppen ezért nem szeretném nagy dobra verni a dolgot, hogy utána véletlenül mégis visszamondják a munkát.

-Ez tök király! Gratulálok! - mosolyodik el kedvesen.

-Köszi - biccentek, majd kikapcsolom közben az összes lámpát, hiszen mára már nincs rájuk szükségem. - Mi legyen a páros fotózásotokkal? Jövő héten szerdán lenne pár szabad órám - nézek hátra vállam felett. Megígértem neki és a barátnőjének, hogy beiktatok számukra egy stúdiófotózást az évfordulójuk alkalmából.

-Az nagyon jó lenne Liza! - arcán hatalmas mosoly terült szét.

-Akkor beszéljétek át - megyek el mellette üvegfallal elválasztott kis irodámba, ahol elvettem az asztalról a naptáramat. - Délután 5-től jöhetnétek is - lapozok bele kinézve az időpontokat. Onnantól szabad vagyok.

-Nem késő az neked? Mármint biztos egész nap dolgozol, nem akarunk a terhedre lenni! - támaszkodik az ajtónak.

-Előtte csak egy családos fotózás lesz, ne aggódj. Belefér - mosolygok rá kedvesen.

-Oké, akkor majd dobok egy üzit, jó? - veszi elő mobilját és beírja naptárába a lehetséges fotózás dátumát, nehogy elfelejtse. Ugyanolyan, mint én. Meghalna a naptára nélkül.

-Nyugodtan, beírlak titeket, szóval nem kell aggódni, hogy valaki jönne helyettetek - veszem kezembe tollamat és tényleg belefirkantom Kevin nevét 17 órára.

-Király! - vigyorog - Én viszont megyek, nem gond, ha egyedül hagylak Mr. Nagyképűvel?

-Menj csak, megoldom - legyintek kedvesen, hiszen biztos nemsokára átöltözik és ő is lelép, mint a többiek.

-Oké, szia Liza - lép hozzám és egy puszival köszön el, amit viszonozok.

-Puszilom Nórit! - kísérem ki, majd csukom vissza az ajtót és visszamegyek az irodámba, hogy elpakoljam a gépemet.

Kint már besötétedett szinte, és én még szerettem volna a ma készült képeket átmenteni a gépemre, nehogy elvesszenek. Kivettem a kártyát a fényképezőgépből és a kártyaolvasóba dugtam, amit csatlakoztattam a laptophoz.

Az előre elkészítette mappába mentettem minden képet, most nem szórakoztam azzal, hogy játékosonként csinálok további mappákat, ahhoz túl fáradt voltam, majd holnap bepótolom. Amíg a laptop mentett, addig szétszedtem a fényképezőgépet és elpakoltam a polcon lévő táskába, ami mellett a többi gépem és eszközöm pihent.

-Zavarok? - hallok kopogtatást az üvegen, majd hátranézek, mintha nem tudnám, hogy Szoboszlai áll mögöttem.

-Mondjad csak - lépek vissza asztalomhoz közben és a laptopon még pötyögök ezt azt, majd kihúzom a kártyát belőle.

-Megnézhetem a képeket? - kérdezi, mikor megajándékozom tekintetemmel.

-Persze - bólintok készségesen, pedig nem volt kedvem hozzá, hogy még őt is meg kelljen várnom, amíg átbogarássza a róla készült fotókat. Szó nélkül foglalt helyet székemben, amire csak nagyokat pislogva néztem rá.

-Ide engednél? - nézek rá értetlenül, majd a gépre mutatok, hiszen előbb szeretem volna még elintézni valamit rajta. Rengeteg e-mailem érkezett és le szerettem volna csekkolni a fontosakat.

-Sajnos sérült vagyok, muszáj pihennem - válaszolja vigyorogva - De nyugodtan leülhetsz a lábamra.

-Ha sérült vagy, akkor nem kellene terhelni magadat - mászok ki az ötlet alól.

-Tekintve milyen vékony vagy, nem hiszem, hogy bármit is éreznék - mosolyog pimasz módon. Bevallom tetszett, amit művelt és hiába akartam ellenkezni, szó nélkül mentem bele a kis játékába.

Kis hezitálást követően leültem izmos combjára és próbáltam nem tudomásul venni, milyen vörös lehet a fejem. Nem hagyott más lehetőséget, én pedig nem akartam vitatkozni vele.

-Itt vannak - nyitom meg a mappát és szaggatottan, de sikerül kifújnom a bennem rekedt levegőt. Az egeret átengedem neki, ő pedig előre nyúl és végigkattintgatja a képeket. Némán figyelem én is a fotókat és próbálok nem remegni közelségétől és meleg leheletétől, amit nyakamnál érzek. Nagyon nyelek, mikor szabad kezét derekamra helyezi.

-Neked tetszenek? - kérdezi halkan, s egyre közelebb hajol fülemhez. Orromat megcsapja ellenállhatatlan parfümjének illata, mellyel keveredik mentolos lehelete.

-Szerintem mindegyik kép előnyös - nyögöm ki remegő hangon, ami neki is szemet szúrt minden bizonnyal.

-Saját felhasználásra is szoktál megtartani képeket? - kérdezi szórakozottan.

-Hülye - vágom rá nevetve - Sose tartom meg őket. Utómunkázást követően átküldöm a megrendelőknek és kész - egyre fojtottabb hangon beszéltem, pedig szerettem volna természetesen viselkedni. Az egérért nyúlok, hogy bezárjam a mappát és megnyithassam emailjemet.

-Mennyi időt vesz igénybe az utómunka? - kérdezi halkan, szinte suttogva, miközben mindkét keze derekamon pihen, s teljesen ölébe húz. Bizonyára elzsibbadt combja, amit megértek. Viszont egyre kellemetlenebb lett számomra a szituáció, amibe sodort mindkettőnket.

-Többet, mint szeretném - válaszommal még magamat is megleptem, hiszen jól tudtam, hogy ezt a kérdését nem a fotókra értette.

Emailjeimen végigfuttattam szemeimet, de nem tudtam megállapítani, mik a fontosak, mikre kellene most azonnal válaszolnom, mert Szoboszlai jobb keze csípőmről nadrágom gombjához vándorolt, ami hirtelen ért. Éreztem, ahogy egyre jobban elönti testemet a forróság. Nem tudtam és nem is akartam ellenkezni. Rutinosan gombolta ki farmeromat és húzta le a cipzárt, majd kezét az anyag alá csúsztatta, ezzel kicsikart belőlem egy hangos sóhajt. Érzékeny pontomat fehérneműn keresztül simogatta, ami baromi jól esett. Olyan finom és gyengéd volt, hogy nem akartam elhinni, ő ilyen is tud lenni. Kezeimet az asztalra nyújtottam és próbáltam ellazítani magamat.

-Mit művelsz? - hajtom hátra fejemet nagyot sóhajtva és hátammal mellkasának dőlök.

-Kiengesztellek, amiért késtem - válaszolja tovább masszírozva a puha anyagon keresztül, én pedig kezdek megőrülni.

-Honnan gondolod, hogy én ezt akarom? - hunyom le szemeimet, és kérdésemet inkább szántam kekeckedésnek, mint ellenkezésnek.

-A nedves bugyid erről tanúskodik - kuncogva csókol nyakamba, amitől minden porcikámat kirázza a hideg.

-Közel sem annyira az, hogy az alattam növekvő farkad bejusson - vágok vissza egyik kezemmel hátranyúlva, hogy nyakába kapaszkodhassak, miközben folyamatosan izgat ujjaival.

-Akkor tegyünk róla - fülcimpámat óvatosan veszi fogai közé, s hosszú ujjaival félrehúzza bugyimat, majd könnyedén tolja belém egyik ujját, amit egy halk sikollyal fogadok. Te jó ég, micsoda kezei vannak.

Mivel farmerom elég szűk, szerettem volna levenni, hogy még jobban hozzám férhessen. Nyilvánvalóvá vált számomra is, hogy bizony ma nem megyek korán haza, apró kezeimet tetoválásokkal díszített karjára fonódnak, közben ujját forgatja bennem és masszíroz. Csodálatos.

Tudja, hogy indokkal fogtam meg kezét és ez arra indította, hogy kihúzza ujját belőlem és nadrágomból is. Nagy nehezen feltornásztam magam öléből, miután kicsit rendeztem lélegzetvételemet.

Lecsuktam laptopomat és odébb tettem, hogy ne legyen útban. Megfordulva Szoboszlaival találtam szemben magamat, aki csípőmet közre fogva tolt neki az asztalnak és csapott le ajkaimra, majd bejutást kért nyelvével, amit meg is kapott. Tudtam, mekkora butaságot készülök elkövetni, de most nem akartam ezzel foglalkozni. Több, mint három hónapja nem voltam senkivel és szerettem volna végre átélni azt a csodálatos érzést.

Kezeim kibújtatták melegítőfelsőjéből, amit eldobtam magunk mellől, s pólója aljához nyúltam, és elszakadva ajkaitól áthúztam fején, majd ez a ruhadarab is a földön végezte.

Övcsatjáért nyúlok, amit türelmetlenül csatolok ki és gombolom ki farmerjét is. Vágyakozva vezettem végig szemeimet felsőtestén, végül eljutottam a barna szempárhoz, amik csillogtak és folyamatosan arcomat fürkészték.

Kezeim felfedező útra indultak testén, s közelebb lépve hozzá engedtem, hogy kék pólómat lehúzza rólam. Kebleimet fekete csipkés melltartóm takarta, amiken azonnal megakadt tekintete és hatalmasat nyelt. Kedvem lett volna elnevetnem magamat reakcióján, de inkább nem tettem, csak letoltam lábaimon a szűk farmert és kiléptem belőle, majd cipőimet és zoknijaimat is leszedtem magamról.

Ott álltam teljes fehérnemű szettben előtte, aki még mindig nadrágot viselt, ezért apró kezeimmel megragadtam az anyagot és elkezdtem lehúzni róla. Lefelé haladva ágyékánál megálltam, majd közelebb hajolva leheltem rá, s folytattam utamat lefelé, majd kibújtattam a nadrágból. Lábaira csúsztatva tenyereimet emelkedtem fel, de hogy kínozzam ugyanúgy, mint ő engem pár perccel ezelőtt, alsónadrágjával takart férfiasságára apró puszit nyomtam. Azonnal reagált. Hangos morgás hagyta el száját, ami biztosított róla, hogy jól csinálom dolgomat.

Erős karjaival vállamnál fogva húzott fel, hogy szemmagasságban legyek vele, bár még mindig ő volt a magasabb legalább egy fejjel. Újra megcsókolt, s íróasztalomnak tolt, miközben kezei hátamat simogatták. Kezeimet nyaka köré fontam, hogy minél közelebb húzhassam magamhoz. Nagy tenyereit fenekemre vezette, amikbe belemarkolva egy hangos nyögés szaladt ki belőlem, ezzel elváltam puha ajkaitól, amik tökéletesen illeszkedtek enyémekre. Fenekem alá nyúlva emelt meg és ültetett fel az íróasztalra, amin még sosem csináltam ilyet. Lábaimat széthúzva állt közéjük és csókolt meg újra. Kezeimet derekáról kemény fenekére vezetem, amibe szégyenérzet nélkül mélyesztem ujjaimat.

-Vagány csaj vagy Liza - nyög fel, majd nyakamat kényezteti és közben kicsatolja melltartómat és lehúzza kezeimről a pántokat, végül elveszi előlem és eldobja. - És még mellé gyönyörű is - húzza pimasz mosolyra száját és gyengéden markol beléjük kezeivel. Hangosan felnyögök, hiszen rohadt izgató, ahogy csinálja. Meztelenségem természetesen zavarba hoz, főleg, ahogy rajtam legeltette szemeit.

Kulcscsontomra finom puszit nyom, majd kicsit hátra dönt az asztalon, én pedig kezeimen támaszkodok meg. Elsötétült szemekkel mér végig, melyeket ujjai is követnek, egészen az engem takaró utolsó ruhaneműig, amibe bele akaszkodva le is húzza rólam és csak mosolyogva nézi arcomat, ahogy szenvedek.

-Mit szeretnél Liza? - kérdezi vigyorogva, lábaimat dereka köré kulcsolja.

-Érints meg - kezéért nyúlok, amit érzékeny pontomhoz vezetek, hogy megtudja, mennyire akarom már magamban érezni.

-Mi sem okozna nagyobb örömet - nyalja meg szája szélét, s végigsimít szeméremajkamon.

Nagyot nyelek, mikor lehajolva nedves csókokkal haladt belső combomon felfelé. Elhaló sikoly hagyta el ajkaimat, mikor meleg nyelvével végignyalt. Felemelkedve nyúltam feje után és vezettem ujjaimat fekete hajába, amikbe kapaszkodva húztam még jobban magamhoz. Tetszett neki, hogy ilyen hevesen reagálok tettére; erről árulkodott halk kuncogása is.

Nyelve mellé két ujja is csatlakozott, amikkel egyre jobban kínzott és milyen jól csinálta.

-Úristen - nyögtem hangosan, amire csak egyre mélyebben munkálkodott.

Hasizmom minden egyes mozdulatára megfeszült, s próbáltam egyenletesen venni a levegőt, bár ez nem igazán jött össze. Szemeimet lehunyva élveztem, amit csinált velem és csak akkor pillantottam rá, mikor kihúzta magát belőlem. Felültem, hogy kezemmel fekete boxerét lehúzhassam, ezzel elém tárulkozott tettre kész férfiassága. Kilépett az anyagból, majd újra megcsókolt. Kezeimet testén vezettem végig, majd finoman ráfontam ujjaimat merevedő testrészére. Sóhajtva vált el tőlem és fogott nyakam kényeztetésének.

Lassan húzogattam rajta kezeimet, de nem hagyott túl sokáig munkálkodni. Épp annyira akarta már, mint én.

-Szedsz gyógyszert? - nyög fel, hiszen már belém akarta tolni magát. Ezek szerint nem hord magával óvszert. Nos én sem.

-Igen - bólintok erőtlenül, mire elmosolyodik.

Bejáratomhoz irányította magát, majd finomat belémtolta egész méretét. A szemeim is felakadtak az érzéstől. Hangos nyögéssel adtam tudtára, hogy nagy. Egy ideig várt, hogy megszokjam méretét és az égető érzést, amit a több hónapnyi szexuális érintkezés megvonása miatt éreztem.

-Minden oké? - leheli ajkamra, közben erősen fogja derekamat.

-Folytasd - utasítom lentebb kúszva, hogy némiképp kényelmesen üljek az asztal szélén.

-Kapaszkodj belém - suttogja, majd fenekem alá nyúlva emel fel ölébe. Vállaiba kapaszkodva segítek neki, hogy megtartson, amíg leül a kanapéra velem.

Hátát a kanapénak döntötte, én pedig kényelmesen térdeltem lábaim mellett, s ereszkedtem lentebb, hogy minél mélyebben érezhessem. Lehajolva lehelek csókot ajkaira, amik kissé megduzzadtak. Tarkómnál fogva tart ajkain, miközben mozogni kezdek lassan. Derekán megtámasztva kezeimet egyenesedek fel, ő pedig csípőmnél lefogva szorít le. Végem van.

Hol szemeimet, hol melleimet nézi, miközben levegőért küzdve hajtjuk egymást a csúcs felé. Haja már szinte homlokába tapadt, ahogy az enyémek is csapzottan ragadnak nyakamra és hátamra is kiengedve. Lassítva a tempón mozgatom csípőmet, majd egy pillanat alatt dönt le a kanapéra és kerekedik fölém. Minden mozdulatát imádtam. Ahogy mélyeket pumpálva csikar ki belőlem nyögéseket, és ahogy sóhajaink, ajkaink cuppogása betöltik a egész irodát.

Lökései egyre lassabbak és mélyebbek lettek, majd megéreztem meleg nedvét magamban és nekem sem kellett több, hogy elérjem a csúcsot, amit lélegzetvisszafojtva éltem át és egy jóleső nyögést hallattam az arcát nyakamba temető fiúval. Testem remegett az orgazmustól, amit egész testemet bejárta.

A focista lágy csókot lehelt ajkaimra, majd mellkasomra, ami szaporán járt, akárcsak övé. Teste lomhán omlott enyémre, de figyelt arra, hogy ne nyomjon agyon.

-Tudod mit? Máskor is késhetsz - lihegem erőtlenül, amin elneveti magát.

-Mi lenne, ha ezt nálam folytatnánk? Vagy van valami programod estére? - könyököl mellém és mosolyogva söpri ki izzadt homlokomból szőke tincseimet.

-Jó ötlet ez? - kérdezem bizonytalanul, pedig jól tudtam, hogy szeretném folytatni.

-Nekem csak az van. Nem lakok messze szerencsére - győzköd tovább - Tíz perc sétával.

-Meggyőztél. - hajolok ajkaira, amik hosszú csókban forrnak össze enyémekkel.

Miután valamiképpen mindkettőnk teste megnyugodott, kihúzva belőlem magát állt fel két lábra és szedte össze eldobált ruháinkat. Némán ültem fel a kanapén és néztem végig magamon, még mindig a történtek hatása alatt. Testem remegett és már azon járt az agyam, mi lesz ebből. Alig ismertük egymást, jóformán semmit nem tudtunk a másikról. Az előbb mégis szexeltünk. Eddig csak azzal voltam hajlandó lefeküdni, akit ismertem és randiztam vele.

Szükségem volt rá, hogy meglátogassam a mosdót, így amikor Szoboszlai már alsónadrágban állt elém és kezembe adta fehérneműimet és többi ruhámat, halvány mosolyt eresztettem meg felé, majd bezárkóztam a kis helyiségbe, ahol még zuhanyozni is lett volna lehetőségem, de ezt most elvetettem. Minden porcikám újra akarta a fiút, nem értem miért. Teljesen szembe mentem az elveimmel.

-Mehetünk? - már teljes öltözékben várt rám a focista, csupán táskájával és telefonjával a kezében.

-Mindjárt - lépek oda laptopomhoz és kikapcsolom, majd elpakolom szükséges dolgaimat kézi táskámba és elveszem a műterem kulcsát asztalomról. Lekapcsoltam a villanyokat, majd kilépve az utcára megcsapott a hűvös áprilisi levegő, így örültem, hogy reggel vékony kabátban érkeztem.

Szoboszlai mögöttem várakozott, amíg bekapcsoltam a riasztót, majd bezártam az ajtót és le is ellenőriztem. Félve néztem rá, hogy még mindig biztos-e abban, hogy felmenjünk hozzá.

-Remélem, nem gondoltad meg magad - mosolyodik el halványan és kezemért nyúl, amit zavartan engedek, hogy megfogjon.

-Te talán igen? - kérdezem kicsit megszeppenten, ahogy közelebb lép. Tudom, hogy nem kellene, én mégis magabiztosan sétálok bele az egészbe, amiről tudom, mekkora hülyeség.

-Neked nem tudnék nemet mondani - nyom puszit fülem tövébe, amitől végigfut hátamon a hideg és libabőrös lesz a nyakam is.

Csendben sétáltunk Pest utcáin kéz a kézben és rettentően furcsálltam a helyzetet, hiszen elvileg haragudtam rá, amiért miatta végeztem ilyen későn, de mint mondta is, kiengesztelt.

Nem tudtam, mit mondani neki és ahogy elnéztem ő sem tervezett megszólalni, szóval inkább nem törtem magamat.

Végül egy ismeretlen lépcsőházba húzott maga után, én pedig követtem. Pedig itt még lett volna lehetőségem nemet mondani, de igazság szerint nem akartam. Túlságosan tetszett, amit az irodámban műveltünk.

Még a liftben sem szóltunk egymáshoz. Mindketten vágyakozva néztünk a másikra, hiszen tudtuk itt nem lenne okos ötlet egymásnak esni. Barna szemei megállás nélkül fürkésztek, ajkai mosolyra húzódtak. Fekete hajkoronáját valamennyire megigazította, bár egy kicsit még mindig kócosan álltak a göndörödő tincsek.

Egy lakásajtóhoz lépve elővette zsebéből kulcsát, majd a zárba téve elfordította azt és kinyitotta előttem a barna ajtót, ami lakásába engedett bejutást. Belépek a tágas előtérbe, majd hallom ahogy a mögöttem levő fiú bezárja az ajtót utánunk. Innen nincs visszaút.

Megfordulok, hogy szembe kerülhessek vele. Mosolyogva dobja le táskáját az előtér komódjára, enyém mellé, majd pillanatok alatt lép ki cipőjéből és egy gyengéd mozdulat kíséretében finoman a falnak tol. Megijedhetnék, de nem teszem. Vágyok arra, hogy ajkai újra enyémeket falják, amire nem kell sokat várnom. Nyakát átkarolva húzom közelebb magamhoz, miközben kezeivel szabad utakat jár be testemen. Derekamat finom mozdulatokkal cirógatja, majd lesegíti rólam kabátomat, én pedig gyorsan kilépek lábbelimből, amíg ő felakasztja a fogasra. Leveti magáról kapucnis felsőjét is és csak pólóját hagyja magán.

-Szeretnéd, hogy körbevezesselek? - csókol meg újra és kérdésére csak azután tudok válaszolni, hogy levegőhiány miatt elszakad ajkaimtól.

-Kezdjük a szobáddal - nézek rá egy pillanatra, majd tarkójánál fogva lehúzom ajkaimhoz, de belemosolyog a csókba. Sosem csókolóztam még ilyen intenzíven senkivel, de élveztem. Mikor finoman alsó ajkamba harapott egy nyögést engedtem el, majd mielőtt bármit mondhattam volna, ő szólalt meg.

-Ugorj - leheli ajkamra, én pedig teljesítem kérését és fenekem alá nyúlva tart meg, míg dereka köré fonom lábaimat és nyakába kapaszkodva csókolom tovább.

Lassan jutunk el egy hálószobába, aminek útvonálát nem igazán követem nyomon, de nincs is időm ezen gondolkodni. A szobába belépve újra lábaimon állok és most én tolom a falnak a focista fiút és ajkaitól elszakadok, hogy mindketten rendezzük levegővételünket. Mellkasának támasztom egyik kezem és érzem, amint hevesen verő szíve majd kiugrik helyéről. Megbabonázva tekint le rám, majd elmosolyodik és lehúzza magáról pólóját, így újra gyönyörködhetek kidolgozott felsőtestében.

-Látom rajtad, hogy valamin agyalsz - szólal meg kissé rekedten, ezért megköszörüli torkát. Csak győztes mosolyra húzom számat és közelebb lépve hozzá vezetem kezeimet derekára, majd lentebb.

-Erről senkinek nem beszélhetsz! - térdelek elé végig szemeibe nézve és ekkor tudatosul benne, mire készülök.

Kezeimmel kicsatolom övét, majd farmerét kigombolva húzom lentebb alsónadrágjával együtt. Most ha akarja, ha nem ugyanúgy kínozni fogom, ahogy majdnem egy órával ezelőtt ő engem. Aprócska kezeimet gyengéden fonom férfiasságára, aminek hatására szemeit lecsukja és fejét hátradönti a falnak. Hangos sóhaj hagyja el ajkait, mikor nyelvemmel is rásegítek kezeim munkájára.

-Te nem csak a fotózáshoz értesz - jegyzi meg egy kis idő után levegőért kapkodva, s felnézek rá, hogy lássam mennyire élvezi. Szemei elsötétülten nézek le rám a félhomályban. Kezeivel hajamat fogja össze, hogy ne zavarjon, majd egyikkel vállamra támaszkodik és hangos nyögésekkel adja tudtomra, hogy tetszik neki, amit csinálok. Kezeimmel csípőjének támaszkodok és engedem, hogy most ő irányítson hajamba vezetve hosszú ujjait egészen addig, míg meg nem éreztem számban meleg nedvét, melyet készségesen nyeltem le.

Vigyorogva álltam fel megtörölve számat és a kielégült Szoboszlai arcát figyeltem.

-Ezt minek köszönhettem? - csukja le szemeit, miközben karjaimat nyaka köré kulcsolva csimpaszkodok fel egy csók erejéig.

-Hát, megháláltam, hogy kiengeszteltél. - válaszolom incselkedve, s ellépve tőle sétálok bentebb a szobában, ahol csak pár pillanatom van körülnézni. Nem az a tipikus fiúús szoba, sokkal inkább egy rendszerető felnőtté, amin eléggé elcsodálkozok. Egy nagy ágy, két oldalán éjjeliszekrény, nagy ablakok, egy oklevelekkel és serlegekkel, valamint érmekkel díszített sarokpolc, egy hatalmas szekrény és egy kanapé az ággyal szemben.

-Rajtad még túl sok a ruha - búgja nyakamba, miközben tetovált karjai derekamat ölelik.

-Akkor mire vársz még? - fordulok meg karjaiban és egyenesen szemeibe nézek.

Nem kellett kétszer mondanom neki, azonnal áthúzta fejemen pólómat és nadrágomat is kigombolta, amit már egy kis segítséggel szedett le rólam zoknimmal együtt. Időm sem volt elpirulni testemen végigfuttatott tekintetétől, hiszen ajkaink újra csókban forrtak össze és mikor az ágy szélének tolt, óvatosan végigdöntött rajta és fölém kerekedett. Ajkaimról áttért nyakamra, melyen nedves csókot hagyott minden négyzetmillimétert behintve velük. Annyira jól esett gyengédsége, hogy nem tudtam véka alá vetni és egy jóleső sóhajjal adtam tudtára. Kulcscsontomra finom puszit adva haladt lentebb, majd egy óhatatlan pillanatban eltoltam vállainál fogva és leszorítottam a matracra. Győztes vigyor jelent meg arcát, majd kezeivel feltolta magát és fentebb kúszott velem együtt az ágy támlájához. Kezével gyengéden simított végig arcomon és tűrt fülem mögé egy kósza hajtincset.

-Mi van, nézni akarod, meddig bírod? - kérdezem nevetve, mikor megakad tekintetem kezén, amin egy bizonyára méregdrága óra ketyegett.

-Nagyon vicces vagy - hallgattat el egy csókkal és hátamon levezetve kezeit markol fenekembe, mire egy hangos nyögést csikar ki belőlem.

Férfiassága keményen nyomódott ölemhez és őszintén már vártam, mikor érezhetem újra magamban.

-Erre ma már nem lesz szükség - kapcsolja ki melltartómat egy kacsintás kíséretében és lehúzza rólam a ruhadarabot.

-Ahogy erre sem - mászok le róla és fekete bugyimat is leszedem testemről, ami kellően átnedvesedett.

Kezeivel derekamnál fogva segítenek vissza előbbi helyzetünkbe, s kicsit fentebb emelkedek, hogy farka bejutást nyerjen, de helyette meleg ujjait érzem ahogy bejáratomnál finoman masszíroz, majd gond nélkül csúsztatja belém.

-Másra számítottál? - kérdezi nevetve, mikor látja rajtam a meglepettséget.

-Ha jól emlékszem én már ki lettem engesztelve - válaszolom szaggatottan véve a levegőt, miközben ujjait egyre gyorsabban mozgatja, testem pedig megremeg a gyönyörtől, amiben nem sokkal később lett részem. Fáradtan dőltem mellkasának mialatt kihúzta ujjait, majd szemem láttára nyalta le róluk nedvemet. - Most már végre a farkadat is beteszed? - kérdezem erőtlenül.

-Csak nem türelmetlen valaki? - húzza széles mosolyra száját és hosszasan megcsókol.

-Fogd már be - vezetem le kezemet férfiasságára, amit megérintve már nem szeretne bármit is mondani, ezért megemelkedve ülök bele. Elfelejtettem milyen nagy, szóval hatalmasat nyögtünk mindketten. Én azért, mert mindenhol éreztem, ő pedig azért mert talán szűk voltam.

Nagy tenyereivel csípőmet fogva segített mozognom rajta, majd egy idő után újra maga alá gyűrt, ezzel kihúzódva belőlem. Mielőtt kifejezhettem volna nemtetszésemet, nyakamba csókolt, de nem időzött sokáig. Figyelmét most melleimnek szentelte, amiket nyelvével és kezeivel kényeztetett. Nyögdécseltem alatta és mikor alhasamra nedves puszit nyomott, hasizmos összerándult, én pedig feje után nyúltam, de csak haját értem el, mert lentebb haladva érzékeny pontomat végigszántotta nyelvével.

-Ó te jó ég! - vetettem hátra fejemet, miközben testem ívben feszült meg és széjjelebb nyitottam lábaimat, hogy jobban hozzám férhessen.

Mielőtt még újabb orgazmusom lehetett volna fölém mászott és megcsókolt. Kezeimmel izmos hátát simogattam, majd mikor végre újra belém csúszott egy halk erőtlen sikoly szaladt ki ajkaimon. Nyakamba temetve arcát ajkai folyamatosan találkoztak felforrósodott bőrömmel. Lassan kezdett mozogni mélyeket lökve, egyre közelebb vitt a teljességhez. Izmai megfeszültek, akárcsak enyémek, mikor eljutottunk a csúcsra. Percekig hallgattuk egymás lihegését és szapora szívverését. Ilyen elsöprő orgazmusban még nem volt részem. Minden porcikám beleremegett. Talán jobb volt, mint az első.

-Csodálatos vagy - leheli ajkamra és le is csap rájuk.

-Ez rólad is elmondható - tolom el magamtól, hogy szemeibe nézhessek és homlokába tapadt haját némiképp elsöpörtem onnan.

Kifulladva feküdt mellém a focista, akinek haja totál kócos volt, de most ez a legkevésbé sem érdekelte szerintem. Nem akartam tudni, az enyém hogy nézhet ki. Fehér takarót húzott mindkettőnkre, hiszen nem lett volna jó megfázni.

Oldalamra fordultam, ahogy ő is, így percekig csak figyeltük egymást, amíg testünk lenyugodott.

-Mi az? - kérdezem halkan. Mosolyogva megrázza fejét.

-Totál nem néztem volna ezt ki belőled miközben dolgoztál. - vallja be, én pedig kérdően felhúzom szemöldökömet.

-Ezt most jó vagy rossz értelemben mondod? - kúszok közelebb kíváncsian várva a választ.

-Határozottan jó - tarkómnál fogva húz egy csókra, majd szemeimbe nézve pimaszul elmosolyodik. - Na jöhet a harmadik? - húzogatja szemöldökét viccesen, én pedig nevetve hagyom, hogy a takaró alatt újra fölém kerekedjen.

Sziasztok Mindenki!🥰
Na hát ez volt az első! Kinek hogy tetszett?
Nagyon érdekel, mit gondoltok! 😁
Nyugodtan írjátok le gondolataitokat, kíváncsian várom őket!
Nagyon szép hétvégén kívánok mindenkinek!
Szeretnétek még hasonlóakat? 🤭

Millió puszi & ölelés! ❤️