Július. Az évnek ezen időszakában van a legnagyobb meleg és hol lehet elviselni ezt a hőséget, ha nem a Balaton partján. Zamárdi elég kedvelt helyszín a turisták körében, de nem csak őket vonzza a virágokkal díszített város és hosszanti partja, hanem a focistákat is. Itt található Dzsudzsák Balázs nyaralója is. A legszebb part teli van szebbnél szebb villákkal és apartmanokkal.

Szendrei Loretta és a nála négy évvel fiatalabb barátnője, Fazekas Laura nagyszerű öt napot szeretne eltölteni az egyik part melletti apartmanban, amit már jó régen kinéztek maguknak. Akárcsak Szoboszlai Dominik és Bolla Bendegúz is. Nem meglepő, hogy a magyar focisták is itt nyomulnak, hiszen ez a törzshelyük. Ilyenkor lehetőség van összefutni velük és közös képeket készíteni a focistákkal.

A két lány, amikor megérkezett a címre, nem is sejtették, hogy a mellettük lévő apartmanban két igen híres focista nyaral. Igazából nekik elég spontán jött az ötlet, hogy töltsenek itt egy hetet. Bolla nemrég szakított barátnőjével, és Szoboszlai kapcsolata se alakult valami fényesen az utóbbi időben. Nem tudta, hogyan legyen tovább és ez az egy hét remek alkalom volt arra, hogy rendezze magában a gondolatait és kicsit kikapcsolódjon, mielőtt visszautazik Lipcsébe a csapatához a sérülése után.

-Eszméletlen ez az apartman - Loretta kicsit elámulva jön vissza a nappaliba barátnőjéhez, miután lecsekkolta az összes helyiséget.

-Ennyi pénzért legyen is eszméletlen - vágja rá egyből Laura, hiszen sokat spórolt erre a nyaralásra. De úgy érzi, totál megérte.

A teraszra kilépve elé tárul a gyönyörű Balaton és a ház előtt lévő hatalmas zöldterület. Mélyet szippant a friss levegőből és már alig várja, hogy barátnőjével lemenjenek strandolni. A szomszéd apartman teraszára is kijön valaki a hangokból ítélve, Laura pedig a hang irányába fordítja fejét. Amikor megpillantja a szomszédot, hirtelen nem hisz a szemének. Ezt biztosan csak képzeli. Szoboszlai Dominik halvány mosollyal méri őt végig, majd közelebb lép a közöttük lévő korláthoz. Biztos volt benne, hogy a lány felismerte őt.

-Szia! Ti vagytok az új szomszédok? - villantja meg szívdöglesztő mosolyát. - Szoboszlai Dominik - nyújtja a kezét, amit Laura határozottan fogad el.

-Helló! Fazekas Laura. - ráz kezet a focistával és végig a barna szempárba néz. Igazából totál kész volt tőle, de normálisnak akart tűnni. - A tévében izmosabbnak tűntél - méri végig a lány szórakozottan - Na én megyek, még ki kell pakolnom. Később még találkozunk - kacsint,  majd visszamegy az apartmanjukba, ezzel magára hagyva a ledöbbent Szoboszlait. Most ő nem akarta elhinni, amit hallott. Ez a lány kekeckedik vele.

-Te kivel beszélsz? - lép ki Bolla és kérdő pillantásokkal illeti barátját, aki még mindig nem tért magához.

-A szomszéd csaj beszólt nekem! - néz rá teljesen kiakadva és a másik terasz felé mutogat.

-Csajok vannak a szomszédban? - lepődik meg Bolla, mire barátja csak egy szemforgatással jutalmazza. Tudja, hogy most szakított a barátnőjével, mert az megcsalta a fiatal védőd és remélte, hogy majd itt elfelejti ezt az egészet.

-Igen, úgyhogy dobd be magad - vigyorog rá Szoboszlai és kicsit összeszedve magát megy be és trappol a fürdőbe, hogy átöltözzön. - Igyekezz Bendi, megyünk pancsizni! - szól vissza barátjának válla felett, aki csak elenged egy halk nevetést.

Loretta és Laura közül utóbbinak volt jobb kedve, ugyanis nem szenvedett már a szakítása okozta lelki fájdalmakkal. Barátnője annál inkább. Nem fért a fejébe, hogy volt képes a barátja megcsalni és fél éven keresztül hazudni a szemébe. Utálta magát, amiért nem vett észre semmit.

-Tudod ki van a mellettünk lévő apartmanban drága barinőm? - kérdezi sunyi vigyorral Laura a barátnőjét, aki unottan pakol ki és készíti ki piros bikinijét.

-Ki? - néz fel egy pillanatra és közben elkezdi levenni ruháit, hogy minél hamarabb lejussanak a partra.

-Szoboszlai Dominik - jelenti ki büszkén Laura, Loretta kezei pedig megállnak a mozdulatai közben.

-Szivatsz - pislog rá nagy szemekkel és lehúzza magáról a nyári egyberuháját. - A focista Szoboszlai Dominik?

-Miért, talán ismersz más Szoboszlai Dominikot? - kérdezi szemét forgatva és végre ő is előrángatja fehér bikinijét, ami biztosan jót fog mutatni napbarnított bőrével. Mindkét lány alakja kifogástalan volt és ezzel ők is tisztában voltak, viszont nem pasiszerzés volt az elsődleges céljuk. Csak kicsit ki akartak kapcsolódni, pihenni szerettek volna távol mindentől és mindenkitől, akik a nyugalmukat zavarnák meg.

-Egyedül van itt? - érdeklődik Loretta, miután átöltözött és egyértelműen a híres focistára gondol. Szerencsére barátnője képben van.

-Fogalmam sincs - von vállat. - Gyere menjünk le - int maga után strandtáskájával a kezében.

A parton nem sokan vannak, pedig nagyon meleg van. A két barátnő leterítik strandtörölközőiket, majd leveszik strandruhájukat azzal a szándékkal, hogy lehűtekeznek a Balaton vizében.

-Ahh erre vártam hetek óta - merül el nyakig Loretta a vízben és élvezi ahogy a kellemes meleg víz simogatja bőrét. Mindkettőjüknek nagyon tetszik, hogy végre itt vannak.

-Estére pedig elmegyünk bulizni - jelenti ki Laura vigyorogva és már maga elé képzeli az egészet. Végre lesz egy kis ereszd el a hajam.

-Legyen - sóhajtja Loretta és inkább egy kicsit úszkál a vízben.

Szoboszlai és Bolla is a vízben tartózkodnak, de elkerüli egymást a két csapat. Ők is jól érzik magukat és tetszik nekik, hogy eddig még senki nem ismerte fel őket.

-Kell szereznünk neked valami normális csajt - fekszik fel a víz felszínére az RB Leipzig középpályása és szavait egyértelműen Bollának intézi.

-Bagoly mondja - horkan fel Bolla, hiszen mindketten tisztában voltak vele, hogy Szoboszlai barátnője se a normálisak közé tartozik.

Laura és Loretta egy óra lubickolás után kifeküdtek napozni a helyükre, hogy szépen lebarnulhassanak. Laurának volt már egy alapszíne, de barátnője is könnyen barnult, ezért biztosak voltak benne, hogy szép színük lesz már holnap estére.

-Hol ebédeljünk? - kérdezi Loretta felülve barátnője mellé, aki csukott szemmel süttette magát.

-Tudok itt egy jó olasz éttermet, ha gondolod - nyitja ki szemeit és barátnőjére néz, aki hevesen bólogat, hiszen tetszik neki az ötlet. Nagyon is. Imádja az olasz konyhát.

Laura a víz felé tekint, hogy gyönyörködjön a vízen megcsillanó napsugarakban. Egy igen ismerős alakot pillant meg, aki épp feléjük közeledik egy másik sráccal. Laura nagyot nyel, majd kétségbeesetten fordul vissza barátnőjéhez, amint tekintete találkozott Szoboszlaiéval.

-Baszod! - leheli Loretta, amint ő is kiszúrja a két focistát. - Szoboszlai Bolla Bendivel nyaral? És mi a francért jönnek ide hozzánk?

Laurának ideje sincs válaszolni, mert a két fiú a mellettük lévő holmik mellett állnak meg és néznek a lányokra. Szoboszlai hajából még csöpögött a víz, tetovált karjain és egész testén vízcseppek csillogtak. Napbarnított testét pedig csak rózsaszín fördőnadrágja takarta. Leura akaratlanul is végigmérte a focistát, majd kérdőn pillantott fel szemeibe. Bolla szégyenlősen ült le a törölközőjére és pillantott Lorettára.

-Nocsak, anyu pakolt be, hogy ilyen csajosban nyomod? - szólal meg Laura és ezzel megintcsak Szoboszlai egóját rombolta.

-Szeretnéd, ha inkább levenném? - a focista gondolkodás nélkül kérdez vissza, Laura pedig csak elneveti magát ezen.

-Ha alatta is ilyen szőrös vagy, akkor inkább maradjon - von vállat és állja Szoboszlai tekintetét, aki még mindig felette áll és elállja a napot.

-Csak az olyan kisfiúk tükörsimák, mint Bendi - telepszik le barátja mellé a középpályás, mire Loretta kuncogni kezd barátnőjével. Bendi pedig dühösen néz legjobb barátjára.

-Legalább nekem nem kell nagyítóval keresni - néz rá rezzenéstelen arccal, mire mindenki elneveti magát.

-Lányok, a srác Bolla Bendi, csak kicsit szégyenlős a bemutatkozásnál. Főleg, ha ilyen szép lányokkal találkozik. - mutatja be Szoboszlai legjobb barátját, mintha a két lány nem lenne tisztában mindkettőjükkel.

-Fazekas Laura, nagyon örülök - nyújtja Bolla felé kezét az említett, ő pedig kezet fog vele. - A barátnőm pedig, Loretta.

-Sziasztok, Szendrei Loretta, de nyugodtan szólítsatok csak Lorának - mutatkozik be ő is mosolyogva mindkét srácnak, akik kezet ráznak vele.

-Doma mesélte, hogy ti vagytok a szomszédaink - kezd csevegni Bolla, Loretta pedig csak bólint.

-Igen, ma érkeztünk. Ti meddig lesztek? - kérdez vissza szemeit a két focista között járatva. Bendi eléggé megragadta figyelmét, de nem akart feltűnően csak rá koncentrálni.

-Vasárnapig. - válaszolja meg a kérdést Szoboszlai.

A fiatalok egészen jól elszórakoznak így négyesben, és a két fiú végre jól érzi magát a lányok társaságában, amiért nem kezdenek rájuk mászni és nem akarnak képet csinálni velük azonnal. Végre normális emberek lehetnek.

-Én speciel éhes vagyok, nem megyünk el ebédelni? - veti fel az ötletet Szoboszlai, amikor már mindenki fürdőruhája kellőképpen megszáradt.

-Te mikor nem vagy éhes? - csóválja fejét Bolla.

-Most már értem, hogy a tévében miért voltál vékonyabb. Az evés az új hobbid? - Laura ismét kap az alkalmon és beszól a középpályásnak, aki köpni nyelni nem tud - Egyébként mehetünk - áll fel Laura és magára veszi a csipkés strand ruháját, ami teljesen átlátszó volt, így továbbra is elnyerte a középpályás figyelmét. - Mi egy olasz konyhára fizetnénk be, csatlakoztok? - teszi fel napszemüvegét, miközben a többiek is pakolnak össze.

-Naná - vigyorodik el Szoboszlai, Bolla pedig már előre fél, hogy össze fogja szűrni a levet valamelyik lánnyal, pedig elvileg még barátnője van.

Az olasz étteremben késő délután már egyáltalán nem tartózkodtak sokan. Mindenki még a strandon volt és élvezte a vizet. A négy fős társaság elfoglalva egy szabad asztalt, pakoltak le maguk mellé, hiszen nem hagyták a parton holmijaikat.

Szoboszlai Laurával, Bolla pedig Lorettával szemben foglalt helyet. A középpályásnak nagyon bejött a lány és külön tetszett, hogy beszólogat neki. Vagánynak látta a lányt. Ez pedig nagyon tetszett neki. Fel akarta hívni magára a figyelmet. Az pedig neki kedvezett, hogy egy fiatal pincérlány vette fel a rendelésüket. Már csak Szoboszlai volt hátra, hogy lediktálja a lánynak, mit szeretne enni.

-Neked mivel szolgálhatok? - tekergeti hajtincsét a lány, Szoboszlai pedig pimasz mosolyra húzza ajkait és lopva Laurára pillant, aki megforgatja szemeit. Nem tetszett neki, hogy a pincér lány ilyen rámenős és a focistának ez látszólag nincs ellenére.

-Mi lenne, ha meglepnél a ház specialitásával? - néz fel somolyogva a focista, a lány pedig mosolyogva bólint.

-Legyen - feleli jókedvűen és ölni tudna most egy fényképért a focistával.

-Gondolom nem te készíted - húzza el a száját Szoboszlai csalódottságot tettetve, mire Bendi akaratlanul is kezei közé hajtja arcát, mert barátja már a második lánnyal flörtöl, pedig még csak délután 3 van.

-Sajnálom, de nem. - feleli bánatosan a lány és elveszi mindenki elől az étlapokat, miután felírt minden rendelést.

-Pedig te kezeid alatt biztos nagyon jól jár a fakanál - vigyorog a lányra, akinek arcszíne rögvest pirosba vált át, majd inkább sietősen távozik a konyha felé.

Szoboszlai győztes vigyorral az arcán dől hátra a széken és néz egyenesen a vele szemben ülő Laurára, aki rezzenéstelenül figyeli őt. A lány legbelül forrt a dühtől, amiért az előtte ülő focista így viselkedett. Loretta inkább Bendit figyelte, aki pedig őt. Egymás tekintetéből ki tudták olvasni, hogy barátaik között eléggé vibrál a levegő és olyan, mintha egy kitörni készülő vulkán mellett lennének. Vagyis inkább vulkánok. Még nagyobb pusztítás.

-Flörtölni se tudsz, nem értem miért vannak úgy oda érted a lányok - néz rá lesajnálóan, de a focista jól tudja, hogy ezt csak a féltékenység mondatja vele.

-Akarsz fogadni, hogy 1 órán belül a farkamon fog lovagolni? - kérdez vissza Szoboszlai, hiszen elég sértetten érzi magát, amiért Laura ennyire alábecsüli őt. Laura ajkai kissé elnyílnak a döbbenettől.

-Na és, Laura te mit tanulsz? - vág közbe zavartan Bolla, mielőtt kitör közöttük a háború.

Loretta hálásan néz a csendesebb focistára, hiszen jól ismeri barátnőjét, imád vitába szállni emberekkel és addig megy el, amíg meg nem nyeri.

-Kommunikáció és médiatudomány szakra járok az ELTE-n, de szeptembertől egy évet Berlinben fogok tanulni, a gyakorlatot pedig a Union Berlin focicsapatánál fogom csinálni - meséli büszkén, mert már nagyon várta. Szoboszlai szemei felcsillannak, mert Berlin nincs nagy távolságra Lipcsétől.

-Ahhoz a szar csapathoz? - bukik ki belőle akaratlanul is, mire kap egy rosszalló szempárt, ami vele szemben ült.

-Nem mindenki teheti meg, hogy 20 millióért tolják be egy nagy csapatba! - vágja rá Laura sértődötten, de a focista még mindig kicsit szórakozottan figyeli a lányt.

-Bezzeg otthon nagyon tapadsz a képernyőre, mikor az a nagy csapat meg a 20 milliós srác játszik - égeti be Loretta a barátnőjét, hátha abbahagyja a beszólogatást.

-Felmosóvödröt azért tartasz magad előtt a nyáladnak? - néz szórakozottan Szoboszlai Laurára, aki szinte forrt a dühtől. Meg tudta volna ütni a vele szemben ülő híres focistát.

-Sajnálom, ha csalódást okozok, de veled ellentétben engem nem hoz lázba a tévéképernyő - mosolyog rá Laura győztesen, amiért Bolla halkan kuncogni kezd.

Szoboszlai türtőzteti magát és inkább most csendben marad, így ezt a párharcot Laura nyerte. És ez még csak az első nap volt. Az ebéd további része kellemesebben telt, Loretta is mesélt kicsit magáról. Kiderült, hogy levelezőn tanul jogot és mellette könyvelőként dolgozik egy nagy cégnél Budapesten. Bolla teljesen le volt nyűgözve, amiért ilyen tanult lánnyal ül szemben, aki nem hordja ezért fenn az orrát, hanem nagyon kedves és vicces. Ezt pedig nagyon értékelte a fiatal védő. Még akkor is, ha idősebb volt nála. Neki ez nem igazán szokott számítani. Az előző barátnője is idősebb volt nála.

Desszertnek mindenki fagylaltot rendelt, Szoboszlai azonban itt is kicsit különcködött, mert ő dupla adagot hozatott a pincér lánnyal, akivel végül képet is készített Laura legnagyobb idegességére. Ő maga sem értette, miért zavarja ennyire ez az egész, mert nem is ismeri a focistát, csak a tévében látta eddig, most azonban teljesen meg van zavarodva tőle. Érzi, hogy vonzódik hozzá, mert nagyon jóképűnek tartotta és ezzel bizonyára a focista is tisztában volt.

-Te mindig úgy eszed a fagyit, mint egy kismalac? - pillant fel Laura Szoboszlaira, akinek a kezében megáll a kiskanál, amint épp szájához emelné a következő falatot. Most végleg elszakadt nála a cérna, pedig a lány csak viccnek szánta.

-Neked pedig mindenre be kell szólnod? Mintha te annyira ismernéd az etikettet! - áll fel dühösen az asztaltól a focista és a terasz felé veszi az irányt.

Bolla kimondottan jól szórakozott, hogy a barátja egóját így a földbe tiporták. Loretta rosszallóan csóválta fejét Laurára nézve, aki értetlenül nézett vissza rá.

-Most meg mi van?! - kérdezi sóhajtva.

-Menj utána és kérj bocsánatot! - adja a bölcs tanácsot Loretta, Laura pedig egy kis unszolás után kelletlenül felemelkedik székéből.

Lassan sétál Szoboszlai után, aki a kinti bárpult előtt ül és látszólag duzzog magában. A lány egy mély lélegzetet vett, majd közelebb lépett a focistához és felült mellé a bárszékre. A fiú unottan emelte rá tekintetét, majd visszanézett a kezében szorongatott Martinis pohárra.

-Azért mert nem tudsz normálisan fagyit enni, még elég jól rúgod a bőrt - nyögi Laura végigmérve a focistát, aki nagyon tetszett neki, hogy sértődöttet játszik.

Szoboszlai értetlen mosollyal fordult felé, végül elnevette magát. Érezte, hogy a lány ezt egy bocsánatkérésnek szánja, de nem fogja konkrétan kimondani. Ő pedig nem várta el.

-Mi ez a béna barátság karkötő? - kérdezi nevetve Laura és fel is emeli a focista csuklóját, aki ezen elenged egy fájdalmas grimaszt.

-Ez nem barátság karkötő... - motyogja orra alatt és inkább megissza maradék italát. - A barátnőmtől kaptam. - válaszolja halkan, Laura pedig kicsit elszégyelli magát.

-Basszus. Ne haragudj, nem úgy értettem - neveti el magát kínosan és azonnal védekezni kezd, de a fiú leinti.

-Semmi baj. Tudom, hogy gáz. - sóhajtja egy fáradt mosoly kíséretében. - És semmi értelme már hordanom.

-Ezt hogy érted? - kérdezi értetlenül ráncolva szemöldökét a lány, aki egyre kíváncsibb lett a mellette ülő fiúra.

-Nem jövünk már ki olyan jól a barátnőmmel, mint régen és nem érzem jól magam abban a kapcsolatban...

-Ohh - bólint mindentudóan Laura - Sajnálom... Ha ez vigasztal, én két hónapja szakítottam a barátommal. És túl sokáig halogattam ezt a döntést - húzza el a száját fájdalmasan. A focista viszont legbelül kicsit megörül, hogy Laurának nincs most senkije, pedig igen csinos lány volt.

-Nagyon sajnálom - mondja csendesen Dominik, majd kicsit könnyedebb témát hoz fel - Gyere menjünk vissza a többiekhez, ha nem akarunk túl korán keresztszülők lenni, mert Bendi túl sokat mosolyog a barátnődre az elmúlt öt percben. - ezen mindketten elnevetik magukat, majd mosolyogva sétálnak vissza a Bendihez és Lorettához, akik nagyon kellemesen elbeszélgettek ez idő alatt.

Három csodálatos nap telt el, Laura és Loretta pedig holnap délután elhagyják a szállást. Remekül szórakoztak a két focista társaságában, akik szintén nem bánták, hogy négyesben múlatják az időt. Sőt. Mindenki érzett valami különlegeset, valami megmagyarázhatatlant.

Ma reggel a lányok a fiúknál reggeliztek, Bendi pedig éppen palacsintát sütött mindenkinek. Imádott szorgoskodni a konyhában, mint legjobb barátja, hiszen rá voltak utalva erre.

-Jézusom Bendi! - szólalt fel Laura ijedten, amikor meglátta Bolla kezében a villát, amivel a palacsintát akarta megfordítani. - Villával nem nyúlunk a serpenyőhöz, még felsérted! Ki tanított téged palacsintát sütni?! - kérdezi fejét fogva, mire Loretta felpattan és segít a focistának, aki Szoboszlaira sandít. Ő csak ártatlanul pislogott Laurára, aki megrázta a fejét.

Délután folyamán a parton a társaság az elmúlt napokhoz hasonlóan ketté osztódott. Bendi Lorettával találta meg a közös hangot, Laura pedig Szoboszlaival beszélgetett és már nem volt olyan feszült közöttük a hangulat, mint az első nap. Akkor kiélték magukat a sértegetés szempontjából, most pedig próbáltak normálisan viselkedni egymással.

-Bejössz a vízbe? - áll meg az említett focista Laura felett, aki kérdőn néz fel. - Ezek ketten úgyis jól el vannak - biccent mosolyogva Lorettára és legjobb barátjára.

-Oké, menjünk - tápászkodik fel a lány, amit Szoboszlai egy győztes mosollyal  jutalmaz.

-Na és mikor költözöl Berlinbe? - érdeklődik a focista kedvesen és tényleg kíváncsi volt erre.

-Majd augusztus végén - néz rá Laura, szoktatva felforrósodott bőrét a most kissé hideg vízhez. - Talán segíteni akarsz a költözésben? - neveti el magát, mire a focista is elmosolyodik.

-Abban sajnos nem tudok, mert meccseim lesznek, de... szívesen elkísérnélek várost nézni - pillant  rá kisfiús mosollyal, amibe Laura teljesen belepirul. Mi sem okozna nagyobb örömet neki, ha ezzel a fiúval mehetne várost nézni.

-Behajtom rajtad - kacsint rá végül mosolyogva, majd kicsit bentebb sétálnak a vízben, hogy végre legalább derékig ellepje őket.

Mikor már elég távol voltak a parttól és körülöttük sem tartózkodtak strandolók, Szoboszlai a lány kezéért nyúlva húzta őt közelebb magához. Megőrült Lauráért. Egyre jobban tetszett neki a lány és már az sem érdekelte, hogy neki hivatalosan barátnője van, de rájött, hogy nem sok értelme van annak és ha innen hazamegy, szakítani fog.

Laura érezte, hogy szívverése felgyorsult, amint a focista izmos mellkasának ütközött és ösztönösen kapaszkodott meg vállaiban. Hirtelen nem tudta szavakkal lereagálni a történteket, de ideje sem volt bármin is gondolkodni, mert Szoboszlai leguggolt a vízben, Laurát pedig combjaira ültette, aki fülig pirulva engedett neki.

-Te mit csinálsz? - kérdezi fojtott hangon a lány felnézve a focista barna szemeibe, amik csillogva tekintettek vissza rá.

-Gondoltam jól érezhetnénk magunkat kicsit itt a vízben - leheli a focista közelebb hajolva Laurához, aki nem tudja, mit kellene most tennie.

-Ugye tudod, hogy ez nem túl higiénikus? - kérdez vissza Laura kapásból, amin a focista csak mosolyogni tud. Valahogy ilyesmi választ várt.

-Honnan van ilyen jó feneked? - hagyja figyelmen kívül a focista a lány kérdését, mivel sokkal jobban elterelte figyelmét Laura testrésze.

-A sok edzés - motyogja a lány még kissé félénken, közben pedig olyan ideges, hogy ha nem a vízben lennének, Szoboszlai egészen biztosan látná ezt rajta.

-Mit szólnál, ha most csak neked lenne jó? - teszi fel Szoboszlai önzetlenül a kérdést talán most először és valóban nem vár el viszonzást.

-Nem tudom, az hogyan érintene téged - Laura kissé megremeg, ugyanakkor nem a focistától fél, hanem a szituációtól. Tudja, hogy barátnője van és ő ebbe nem akar különösképpen belemennie.

-Próbáljuk meg - Szoboszlai vigyora egyre halványodik, mosolya sokkal kedvesebb.

Laura hasára vezeti nagy tenyerét, akinek hasizmai a hirtelen érzéstől összerándultak. Annyira bénító volt a focista mozdulata, hogy szinte semmit nem tudott reagálni. Szoboszlai nyaka köré fonta karjait, hiszen teljesen magával ragadta a fiú. Érezte, ahogy izmai megremegnek és nagyon izgatott lett, mit szeretne csinálni vele a focista.

Szoboszlai óvatosan körözött ujjaival Laura bikinialsójának szegélyénél, majd észrevétlen mozdulattal kúsztak ujjai az anyag alá és egyenesen a lány érzékeny pontja felé haladt. Laurát a hűvös víz ellenére is melegség járta át, legfőképp odalent. Hónapok óta nem érezte senki érintését és a mostani különösen hatott rá. Tudta, hogy valószínűleg soha többet nem fognak találkozni, ha ezután hazamennek, de most mégis ki akarta használni az alkalmat. Szemeit szorosan hunyta le, amint a fiú meleg ujjai elérték nőiességét. Kicsit közelebb is húzódott hozzá a vízben.

-Milyen kis puha vagy - Szoboszlai mosolyogva hajol Laura nyakához és lehel finom csókot bőrére, akinek ajkai közül szaggatott sóhaj tör fel.

-Te meg szemtelen - erőlteti meg magát a lány és erőtlenül elmosolyodik. Szeretné, ha a focista kicsit tovább haladna. Nagyon kíváncsi rá, milyen élményt tudna neki nyújtani. Izgatott lett. Nem csoda.

-Hé Doma! - hallatszódik Bolla kiáltása, mire Szoboszlai fájdalmasan ráncolja szemöldökét és végül óvatosan barátja felé pillant, aki egyelőre még túl messze van Lorettával ahhoz, hogy meglássák mit zavartak meg éppen.

-Ne haragudj - néz vissza Laurára, aki kétségbeesetten néz rá, hiszen legszívesebben most engedte volna, hogy a focista megujjazza őt a vízben, mivel másra sem vágyott jobban ennél. A középpályás visszahúzza kezét, majd picit eltávolodik a lánytól, akinek derekát a víz alatt átöleli. - Később bepótolhatjuk, ha szeretnéd - pillant Laurára, aki ettől teljesen elpirul és végül megérkező barátaik miatt nem tud válaszolni.

-Nektek van kedvetek este elmenni valahová? - Bolla olyan természetességgel kérdezi mindezt Dominiktól és Laurától, mintha nem zavart volna meg semmilyen fontos dolgot. Utóbbi szemét lesütve kémlelte a vizet és remélte, hogy senkinek nem fog feltűnni kipirult arca. Legalábbis annyira melege lett, hogy biztos volt benne, piros lett az arca.

A fiatalok egész nap a strandon voltak és szórakoztak, rengeteget nevettek és fürödtek. Erről szólt nekik ez a pár nap, amit itt Zamárdiban töltöttek. Szoboszlai megőrült Lauráért, de a többiek előtt inkább próbálta visszafogni magát, hiszen gondolatban már eltervezte, hogy lehívja Laurát egy éjszakai fürdőre, ahol csak kettesben lehetnek és senki nem fogja őket megzavarni, bármit is csináljanak.

Szoboszlai a saját apartmanjukba belépve kora este azonnal barátjának esett.

-Bendi bazdmeg, te olyan fosul tudsz időzíteni! - támadja le dühösen a hátvédet, aki ebből az egészből nem ért semmit és csak meglepődve figyeli mérges barátját.

-Most mi bajod van ember? - ráncolja homlokát értetlenül. - Mikor időzítettem rosszul? Miről beszélsz?

-Ma! Lent a parton! - vágódik le az ágyra Szoboszlai mérgelődve, Bolla pedig megáll az ágy mellett további mondandóra várva. - Majdnem megujjaztam Laurát, de te pont akkor jöttél oda! Annyira gáz! - tolja fel magát ülő pozícióba a focista. Barátja szemei hatalmasra tágulnak, hiszen eléggé meglepődött ezen. Látta rajta, hogy rá van kattanva a lányra, de ezt nem nézte volna ki belőle.

-Ember - vágja csípőre kezeit Bolla és rezzenéstelenül mered a középpályásra. - Nyilvánosan akartad megujjazni a csajt?! Normális vagy?! Bárki megláthatott volna vagy rosszabat mondok, le is fotózhatott volna! Nem igaz, hogy te mindig ilyen extrém helyzetekre vagy ráizgulva!

-Az én életem legalább nem unalmas. Jobb lenne, ha kicsit felpörgetnéd magadat is, mert így sosem fekteted meg Lorettát! - szúrja oda kíméletlenül Szoboszlai a barátjának, aki ezen megint csak megdöbben.

-Bekaphatod Doma! - horkant fel Bolla és hozzávágja az egyik díszpárnát is a focistához, ami a kanapén volt eddig. - Ma úgyis át szeretném hívni Lorettát vacsizni, szóval hálás lennék, ha te meg átvonszolnád a segged Laurához és bepótolhatod, amit megzavartam. Vagy szervezz magadnak valami más programot, engem nem érdekel, csak menj el estére! - közli a kis tervét Szoboszlaival, aki elismerően bólint, miután felfogta legjobb barátja szavait.

-Ne aggódj el is fogok menni, mindenféleképpen! - vágja rá a fiatal középpályás és még visszafordulva intézi utolsó szavait Bollának - Veled ellentétben!

-Buzi - morogja orra alatt a hátvéd, de ezt a fürdőbe távozó másik focista már nem hallotta meg. El volt foglalva azzal, hogy tökéletesen rendbe hozza magát, ha lenne estére egy kis miujság Laurával.

Bendi tényleg átment a lányokhoz és áthívta Lorettát vacsorázni, aki boldogan mondott igent a fiúnak. Nagyon kedvelték egymást és valami különös vonzalom is kialakult köztük az elmúlt napokban. Rövid idő alatt mégis sokat voltak együtt.

-Téged Bolla Bendi most tényleg randizni hívott? - vigyorog LAura a barátnőjére, aki bizonytalanul, de bólint.

-Na és te mit csinálsz este? Áthívod Szoboszlait? - húzza fel szemöldökét provokatívan Loretta miközben épp valami csinos ruhát választ ki magának, amiben majd átmegy a focistához.

-Fogalmam sincs - süti le szemeit, ami szemet szúr Lorettának.

-Történt valami? - lép Laura elé, aki elenged egy alig hallható sóhajt.

-Jajj Lora, hát az van, hogy Szoboszlai  majdnem megujjazott ma - mondja el végül az igazságot csendesen, mert nem akarta, hogy bárki meghallja ezt a beszélgetést.

-Na jó! - kerekednek el Loretta szemei. - Először is mi van?! Másodszor pedig, mi az, hogy csak majdnem?

-Megzavartatok minket Bendivel - házza el a száját, hiszen azóta is teljes extázisban van és bukfencezik a gyomra szegény lánynak, ha arra gondol, hogy pár órája az az igen jóképű focista olyan finoman simogatta őt és őszintén vágyott arra, bárcsak megtörtént volna.

-Mikor? - kérdezi értetlenül keresztbe font karral.

-Ehm... Amikor a vízben odajöttetek dumálni hozzánk. - mosolyodik el Laura kínosan, mire barátnője elneveti magát.

-A vízben nyomult rád?

-Ahha...

-Pff hát ez a srác nem szarozik - hőköl vissza Loretta nevetve.

Miután Loretta átment Bollához, Laura pár percen belül ment is ajtót nyitni Szoboszlainak, aki már üzenetben jelezte, hogy átmenne hozzá. Laura szíve egyet ki is hagyott, amint meglátta az ajtó mögött álló focistát a világ legszebb mosolyát villantva rá.

-Mit szólnál, ha lemennénk éjszakai fürdőzni? - veti fel az ötletet Szoboszlai kedves mosollyal az arcán, amint helyet foglal a konyhában, ahol Laura még elpakolja a kint hagyott dolgait.

-Most? - fordul meg Laura meglepődötten, de csak heves bólogatás a válasz, így vállat ránt. - Oké, miért ne?

-Akkor menj vegyél fel gyorsan valami bikinit - int a szoba felé a focista mosolyogva és legbelül  nagyon örül, amiért megfelelően halad a terve.

Laura érezte, hogy valami hátsó szándéka van a focistának, de nem agyalt ezen túl sokat. Akarta őt, de nagyon.

A víz langyos volt és szerencsére senki nem volt azon a partszakaszon, ahová a fiatalok mentek, így gond nélkül vették le ruháikat és hagyták a lépcsőhöz közel. Laura kicsit megborzong a nyári szellőtől, majd Szoboszlai érintésétől, amint vállaira helyezi mindkét kezét és bentebb tessékeli a vízben.

-Neked csak ilyen lányos színűid vannak? - Laura nevetését visszafojtva pillant a focista piros fürdőnadrágjára, amit a távolból világítanak meg halványan a sétány melletti lámpák. Ő is hasonló piros bikinit viselt, aminek dekoltázsán Szoboszlai eddig legeltette szemeit.

-Azt hittem most majd inkább azt kérdezed meg, hogy gondolatolvasó vagyok-e, amiért összeöltöztem veled - rázza fejét nevetve a focista, majd Laura kezéért nyúlva sétálnak kicsit bentebb.

Nagyon élvezték egymás társaságát és örültek, amiért végre nyugiban lehetnek. A focista a lánnyal szembe fordulva lépett közelebb hozzá, aki egy ideig állta a tekintetét, majd egyre közeledő ajkára figyelt, sajátjai pedig résnyire elnyíltak. Szoboszlai egy ideig csak fürkészte a homályban Laura arcát, és mivel nem ütközött ellenállásba, szép lassan illesztette össze ajkaikat, amik tökéletesen forrtak egybe. Vizes tenyerét a lány tarkójára helyezte és úgy húzta közelebb magához, aki emiatt kicsit összerezzent, de a csók, amiben részesült elfeledtette vele ezt a kissé kellemetlen érzést. Arra sem gondolt, hogy az őt csókoló fiúnak barátnője van és ez valószínűleg nagyon nem helyes. Hosszú percekig falták egymást és végül a levegőhiány vetett véget ennek a felettébb romantikus és szenvedélyes pillanatnak.

-Ugye nem érzed úgy, hogy letámadtalak? - dönti homlokát Szoboszlai a lányénak, aki egy apró mosollyal megrázza fejét.

A focista kezeit Laura derekán kalandoznak egyre lentebb, aki élesen beszívva a levegőt figyeli Szoboszlai arcát. Most nincs semmi, ami visszatartó erő legyen a focistának, hogy ténylegesen felfedezze a vízben Laura nőiességét, aki egész nap erre vágyott, mióta megérintette őt odalent.

Laura bőre meleg volt és érezte, amint a víz alatt a focista bikinialsójába nyúl és egyenesen ott érinti őt meg, ahol a legjobban vágyott rá. Halk sóhaj hagyja el ajkait, amint Szoboszlai ujjai simogatni kezdik, ő maga pedig a fiú izmos vállaiba kapaszkodik, mert lábait pillanatok alatt hagyja el minden ereje és kész lenne összeesni.

-Lazíts egy kicsit - hajol ajkaira a focista, ezzel egyidőben óvatosan felnyomja két ujját, aminek hatására Laura egy halk nyögéssel válik el tőle. - Nyugi - mosolyog rá eszméletlenül aranyosan a focista, majd a lány nyakát nedves csókokkal halmozza el, miközben ujjai folyamatosan kényeztetik odalent.

Laura odáig meg vissza volt ettől az egésztől és bár tudta, hogy a vízben való ilyesfajta testi kontakt nem a legjobb dolog a világon, most mégis nagyon élvezte. Erősen kapaszkodott Szoboszlaiba, aki addig hajszolta őt a gyönyör felé, amíg el nem érte azt. Pihegve kapkodott levegő után, miután a focista visszahúzta kezét és megigazította bugyiját. Percekig csak némán élvezték egymás ölelését. Még mindig nem volt képes felfogni, hogy ez most valóban megtörtént.

Szoboszlai pedig próbált lenyugodni, mert ez az egész őt is életre keltette odalent, bár tudta, hogy itt most nem vár viszonzást. Mégis reménykedett benne, hogy az este folyamán még kerülhetnek hasonló helyzetbe.

Mivel egyikük sem hozott magával törölközőt, kénytelenek voltak a parton ücsörögni, amíg nem száradnak meg. Laura szégyenlősen hajtotta fejét Dominik vállára, aki mosolyogva pillantott rá. Óhatatlanul is babrálni kezdte csuklóján lévő karkötőt, amit barátnőjétől kapott. Már csak rossz érzéssel töltötte el, hogy még mindig viseli. Laura pedig megérezte ezt.

-Már nem tetszik a barátságkarkötőd? - löki oldalba kicsit játékosan Laura a focistát, aki kínosan elmosolyodik ezen. Tényleg elég gyerekes ez a karkötő.

-Amikor megkaptam se tetszett és már nem érzek késztetést ezt hordani - válaszolja a fiú és könnyed, ellenben határozott mozdulattal húzza le csuklójáról és Laura legnagyobb meglepetésére a vízbe dobja. Nem gondolkodott, csak azt tette, amit helyesnek érzett. Nem akarta már ezt az egész kapcsolatot barátnőjével, és biztos volt benne, hogy ha hazamegy szakít vele.

-Remélem ennek nincs köze hozzám. Nem akarok senki életébe belerondítani - húzódik el Laura, hogy Szoboszlai szemébe tudjon nézni.

-Ezt már rég meg kellett volna tennem. Ne érezd rosszul magad emiatt. - hajol közel a lányhoz és óvatos csókot hint ajkaira.

Hazafelé sétálva szinte senkivel nem találkoznak az úton és ennek most örülnek. Szoboszlai maga elé engedi Laurát a kapuban, aki a focista kocsija mellett sétál be, majd nevetve megtorpan.

-Mi az? - néz rá a fiú mosolyogva, ellenben kíváncsian.

-Jó nagy autó, csak nem kompenzálni szeretnél vele valami? - kérdezi provokatívan felhúzva szemöldökét, mire Szoboszlai jóízűen neveti el magát.

-Nagyon szívesen megmutatom neked, ha gondolod, hogy semmi kompenzálni valóm nincsen. - vigyorodik el végül a focista, Laurától pedig egy szemforgatás a jutalma.

-Sajnos most ki kell hagynom ezt a remek ajánlatot, mert egyikünk sem egyedül érkezett ide és nincs szabad hely - Laura csalódottságot tettet, bár legbelül tényleg az volt, mert már nagyon vágyott valakire és egyáltalán nem lett volna ellenére, ha ez a valaki most Szoboszlai Dominik lett volna.

Laura esetlenül fordul szembe a focistával apartmanjuk előtt. Szoboszlai szeretett volna még együtt lenni Laurával, de tisztában volt vele, hogy ez most sehogy sem megoldható, így letett arról, hogy bármi is legyen köztük az este folyamán.

-Hát akkor... - szólal meg végül a lány, ujjait tördelve. Ideges volt. - Köszönöm az estét.

-Örülök, hogy tetszett - húzza pimasz mosolyra telt ajkait a focista, majd Laura arcához hajol és finom puszit nyom arcélére. - Jó éjt Laura!

-Jó éjt Dominik! - leheli a lány, majd megvárja, amíg Szoboszlai kicsit eltávolodik és végül bemegy az ajtón.

Hatalmas sóhaj tör fel belőle, érezte, hogy szíve a torkában dobog és hihetetlenül izgatott lett még ettől az egy apró kis puszitól is, amit a fiútól kapott. Attól a fiútól, akiért lányok ezrei vannak oda és ölni tudtak volna ezért.

Az apartmanban félhomály van, Loretta nem húzta be a sötétítőket, így Laura gond nélkül jut el a hálóba, ahová benyitva azonnal hátrálni kezd. Barátnője és Bendi egymást ölelve aludtak az ágyban, ruháik a földön szét voltak dobálva és Laura nagyon örült, hogy legalább takaró takarta őket és nem látott semmi olyat, amit nem akart. Teljesen le volt ezen döbbenve.

Sietősen hajtotta be az ajtót mögöttük, majd a fürdőbe ment, hogy magához vegyen tiszta fehérneműt és hálóruháját és egy köntöst, valamint tusfürdőt, mert le akart zuhanyozni, de ezt most itt nem ejtheti meg. Nem akarja, hogy a szobájukban alvó páros felébredjen. Kénytelen átmenni Szoboszlaihoz, ő úgyis egyedül van és biztosan nem bánná.

Kissé idegesen, de határozottan kopogott be a szomszéd apartman ajtaján, ami nem sokkal később ki is nyitódott és a focista alakja jelent meg egy hitetlen mosollyal az arcán, amint végigmérte Laurát és, hogy mennyi minden van a kezében.

-Nocsak, talán meggondoltad magad és mégis meg akarsz róla győződni, hogy tényleg nincs mit kompenzálnom az autómmal? - kérdezi halkan elnevetve magát és közben eláll az ajtóból, hogy a lány be tudjon menni.

-Bendi haverod a barátnőmmel alszik az ágyunkban, szóval nincs hol aludnom - forgatja meg szemeit - És, használhatom a fürdőt?

-Persze - bólint nevetve Dominik, majd megmutatja a fürdőt Laurának, aki elenged egy fáradt sóhajt, miután lepakolta ruháit. A focista az ajtófélfának dőlve nézi a lányt, aki csak most fogja fel, hogy Szoboszlai egy alsónadrágon kívül nem viselt mást. Ilyen gyorsan lezuhanyozott volna?! Laura kérdő pillantásokkal illeti, mert egyedül óhajtott zuhanyozni, nem értette mi ez a nagy nézőközönség. - Ha társaság kellene, fel tudom ajánlani magamat, bár én már zuhanyoztam. - ajkai széles vigyorra húzódnak.

-Köszönöm, de azt hiszem egyedül is menni fog - lépett mosolyogva Laura az ajtóhoz és a focistát kintebb tessékelve csukta be, majd zárta be.

Körülnézve a fürdőszobában, nem talált semmi szokatlant, csak férfi kozmetikai holmikat, ami minden bizonnyal Bendié és Dominiké. Sietett, nem akart piperkőcnek tűnni. Egy gyors fogmosás után felvette rövid hálóingjét, majd rávette a köntöst, hiszen a vékony selyem anyag láttatni vélte bárkivel, hogy nem visel alatta melltartót. Szégyenlős lett volna a focista előtt így mutatkozni.

-Nem úgy volt, hogy nálatok vacsoráznak egyébként? - lép Laura a hálószobába, ahol Dominik az ágyon fekve nyomkodta telefonját. A lány hangjára mosolyogva nézett fel és ajándékozta őt meg tekintetével.

-De igen, ahogy láttam még el is mosogattak. Aztán biztos hazakísérte a barátnődet és elég jól sikerült a búcsúzás - vigyorodik el a végére, amivel zavarba hozza Laurát.

-Marha jó, kitúrtak a szobámból - neveti el magát tehetetlenül a lány és óvatosan helyet foglal ő is az ágyon tisztes távolságra a focistától. Ő telefonját lezárva helyezi az éjjeli szekrényre, majd Laura kezéért nyúl.

-Nézd a jó oldalát - húzódik közelebb hozzá Szoboszlai. - Velem aludhatsz. - Laura csak egy szégyenlős mosoly kíséretében kapta el róla szemeit. - Persze, ha mást szeretnél, azt is lehet. - gond nélkül rántja magára a lányt, aki ettől nagyon kétségbe esik, mert nem számított rá.

-Na és te, mit szeretnél? - nyeri vissza Laura végre magabiztosságát és a focista arca mellett könyökölve hajol ajkaira, amik annyira kívánatosak számára.

-Szerintem jobban járunk, ha azt inkább megmutatom neked - mosolyog vissza, majd fentebb emelkedve veszi birtokba Laura ajkait, amikkel szenvedélyes táncot járva bolondítják magukba a másikat. Lehetetlen valakibe szerelmesnek lenni csupán pár nap ismeretséget követően, mégis mindketten úgy érezték, szerelmesek.

A Laurát takaró köntös hamar lekerült róla a focista jóvoltából, aki hirtelen úgy érezte, szeretné a lány minden porcikáját feltérképezni. Könnyű dolga volt, hiszen csak egy hálóing és fehérnemű takarta előtte.

Szoboszlai először a lány ajkainak, majd nyakának szentelt figyelmet ajkaival, végül maga alá fordította és kulcscsontjait, majd szabadon hagyott mellkasát is nedves csókokkal halmozta el. Laura nem tudta felfogni, mi történik vele, csak élvezte a pillanatot és, hogy valaki ilyen gyengéden bánik most vele. Szoboszlai gyengéden tűrte fel Laura hálóingjét és váltak ezzel láthatóvá formás mellei, amik vonzották tekintetét. Mosolyogva kibújtatta a vékony anyagból a lányt, majd időt és figyelmet szentelt kebleinek kényeztetésének is, amit Laura jóleső sóhajokkal hálált meg. Apró kezeit a focista hátára simította és nyelvének minden mozdulatánál kicsit belemélyesztette ujjait izmos hátába.

-Várj egy kicsit - tolja el magától Laura a meglepődött tekintetű fiút, aki épp olyan izgatott lett, mint ő.

-Mi a baj? - leheli a lány ajkaira és egyik kezével a lány hasát simogatva közelít bugyijához, ami lassan kényelmetlenül nedves lesz.

-Van nálad... óvszer? - kérdezi félve, mert mégis csak egy idegennel készül lefeküdni és nem feltétlen lenne jó elkapni tőle semmit, még akkor sem, ha sportolóként biztos átesik mindig ilyen vizsgálatokon.

-Ehh nincs. - motyogja kínosan, majd eszébe jut valami, ami miatt Bolla tutira ki fog rá akadni. - De Bendinek van, mert ő officially szingli és biztosan nem bánja, ha lopok tőle egyet - kacsint  Laurára, majd kicsit megemelkedve a lány lábai között helyezkedik el, aki kiráz a hideg, amint megérzi a focista leheletét érzékeny pontjánál, amit egyelőre fehérneműje takart. Még szerencse, hogy múlt héten Lorettával elmentek a kozmetikushoz és mindenüket is gyantáztatták. Különben most elég kellemetlenül érezné magát egy ilyen srác előtt.

Szoboszlai nem tétovázott, ujjaival Laura bugyijába akaszkodva szabadította meg őt az utolsó zavaró ruhadarabtól. Már őt is szorította alsónadrágja, de nem akarta lerohanni szegény lányt.

-Nagyon szép vagy - mosolyog Laurára, akinek arcára ettől pír szökik és inkább visszaengedi hátát a fehér matracra.

A focista apró csókokat hint Laura belső combjára, majd egyre fentebb haladva eléri a lány nőiességét, amit nyelvével, majd ujjaival is ostromolni kezd. Laura magas hangú sóhajjal adja Szoboszlai tudomására, hogy nagyon jól érti a dolgát.

-Kurva jól csinálod - nyúl kezeivel a fiú után, akinek hajába kúsznak ujjai és teljesen összekócolja, de tulajdonosa ezt cseppet sem bánja.

A focista nem engedi, hogy Laura elérje a beteljesülést, fentebb kúszik és újra egymásba forrnak ajkaik, míg csípőjét leengedi és ezzel növekvő férfiassága Laurából egy jóleső nyögést présel ki. A lány jólesően megborzongott és hihetetlen izgatott lett, vajon milyen lesz Szoboszlaival ez az egész. Türelmetlenségét ki is fejezte, hiszen a fiú hátán kezei egyre lentebb haladtak, míg el nem érte alsónadrággal fedett izmos fenekét, amibe szégyenérzet nélkül markolt bele, ami miatt Szoboszlai egy megilletődött nyögéssel vált el nyakától.

Szoboszlai hirtelen elhúzódott Laurától, aki érdeklődve nézte a focista mozdulatait, amint tényleg Bolla fiókjához nyúl és előszed egy bontatlan óvszert, majd alsónadrágjától megszabadulva helyezi fel magának a szükséges eszközt.

Laura lábai között elhelyezkedve, a lány halkan elnevette magát, amint végigmérte a focista méreteit. Ő csak értetlenül mosolygott rá és nem értette, mi olyan mulatságos.

-Az autó tényleg nem kompenzálásra van - adja meg a választ mosolyogva és karjait Dominik nyaka köré fonva húzza magához egy csókra, amit a focista mélyít el. Semmi bűntudatot nem érzett, amiatt, hogy hivatalosan még nem szakított a barátnőjével.

-Nem szokásom hazudni - tűri el Laura hajtincsét füle mögé, majd óvatosan simít lábai közé és irányítja magát nőiességéhez, ami elég nedves volt ahhoz, hogy gond nélkül csússzon belé.

Szoboszlai egy picit várt, hogy Laura megszokja az érzést, majd amikor a lány újra rápillantott jelezve neki, hogy nyugodtan folytathatja, óvatosan kezdett mozogni. Még így óvszerrel is rettentő jó érzés volt mindkettőjüknek. Lassan és érzelmesen csinálták, szinte már szeretkeztek, ami elég furcsa dolog volt így elsőre.

Laura elég magabiztos lány volt ahhoz, hogy a focista fölé kerekedve kicsit kezébe vegye az irányítást, persze most nem szó szerint. Szoboszlai pedig vágyakozóan nézett szemeibe, majd elnyílt ajkakkal élvezte, ahogy a lány csípőjén ülve mozogni kezdett és most még mélyebben érezhette magában Szoboszlai férfiasságát.

Majdnem egy órája csinálták már, mikor a focista Laurát könnyed mozdulattal gyűrte maga alá és lassan, de mélyen mozgott benne, ajkaival hol nyakát, hol ajkait kényeztette. A lány pedig vállaiba kapaszkodva és lábait a focista csípője köré fonva élvezte a vele való együttlétet. Életében nem gondolta, hogy ő valaha találkozni és beszélgetni fog Szoboszlai Dominikkal, nem hogy együtt nyaralni, majd szexelni. Ez az egész egy valóságos csoda.

Leizzadva és kifulladva feküdtek egymás mellett, továbbra is összegabalyodva és semmi pénzért nem keltek volna ki az ágyból, hiszen ez egy olyan remek pillanat volt, amit nem lett volna jó egy esetleges fürdőszoba látogatással megzavarni. Szoboszlai is csak annyira kelt ki az ágyból, amíg levette használt óvszerét és kidobta a kukába, majd Laura mellé visszafeküdve takarta be felhevült testüket a vékonyka takaróval.

Laura mosolyogva fordult a fiú felé, aki átölelve őt fordult szintén felé.

-Mire gondolsz most? - kérdezi halkan Dominik és egyszerűen nem tud betelni Laura gyönyörű szemeivel és a gondolattal, hogy ez a csodálatos lány az imént tényleg lefeküdt vele.

-Annyi mindenre - rázza fejét mosolyogva - De most csak rád akarok figyelni.

Dominik szíve nagyot dobban e mondat hallatán és valahol örül, amiért Laura nem az a lány, aki elkezd problémázni és agyalni azon, hogy hogyan lesz ezután, de nem is tekinthető egyéjszakás kalandnak. Benne annál többet látott. Többet akart tőle.

-Mit szólnál, ha egyszer eljönnél velem vacsorázni Berlinben? - veti fel az ötletet és próbál komolyságot erőltetni magára ezzel is kifejezve, hogy nem viccel vele.

-Te most randira hívsz? - Laura ajkai önkéntelenül is vigyorra húzódnak a fiú kérdése hallatán.

-Nem randiznál velem? - kérdez vissza mosolyogva Szoboszlai és tudja rá a választ.

-Talán tudnék rád időt szakítani - gondolkodik el Laura, mire csak egy hosszú csókot kap és ezzel végérvényesen is Szoboszlaiba habarodik.

Másnap reggel kicsit mindenki kómásan ül asztalhoz és kínos csendben fogyasztják el reggelijüket a kinti teraszon. Bendi mindentudó pillantással illeti barátját, aki pimaszul kacsint Laurára. A lányok is értik egymást szavak nélkül, csupán elég egymásra nézniük.

-Doma, kerestél valamit, hogy ki volt húzva a fiókom? - teszi fel a kérdést Bolla és persze jól tudja, hogy miért találta úgy a kis éjjeliszekrény fiókját, de szerette volna, ha barátja nyilvánosan is lebukik.

-Ehm, igen... - nyeli le sietősen rántottáját Szoboszlai és futólag barátjára pillant. - De ne aggódj, megtaláltam.

-És tudtad is használni? - kap újabb kérdést, ami miatt Laura kissé félre nyeli narancslevét és köhögni kezd. Nem volt hozzászokva, hogy a két fiú ennyire nyíltan szívták egymás vérét.

-Persze, gyerekjáték volt - szavait barátjának intézi, kacsintásával viszont a mellette ülő Laurát ajándékozza meg, aki belepirul ebbe a kis diskurzusba, amit ráadásul nem is ő folytatott.

***

Berlinben hideg és borongós az idő, ilyenkor joggal szomorkás az emberek hangulata, hiszen még a nap sem süt, aminek lehetne örülni. Szoboszlai Dominik ezzel szemben hatalmas mosollyal az arcán szeli a lépcsőfokokat a már jól ismert lakóépület lépcsőházában egy hatalmas virágcsokorral a kezében.

Fazekas Laura az utolsó simításokat végzi sminkjén, ami már percekkel ezelőtt is tökéletes volt. Sötétkék blúzt és fekete szatén nadrágot viselt fekete bokacsizmával. Hajába most kivételesen loknikat varázsolt, hiszen különleges nap volt a mai. A két hete nem látott férfi már biztosan úton van hozzá és bármelyik pillanatban betoppanhat az ajtóján, ő pedig tökéletes akart lenni. Pedig jól tudta, hogy neki nincsenek ilyen igényei, már lassan egy éve együtt vannak és Szoboszlai úgy szerette, ahogy van. Nem vártak el egymástól semmi különlegeset.

A csengő megszólalása jelezte Laurának, hogy vendége érkezett, ő pedig pontosan tudta, hogy ki áll az ajtó mögött. Mint mindig, most is torkában érezte dobogni szívét és hatalmas mosoly terült el arcán, amint ajtót nyitott és a focista szívdöglesztő látványával találta szemben magát.

-Szia - leheli és szinte Dominik karjaiba veti magát, aki szorosan öleli magához barátnőjét, amennyire ezt a kezében tartott csokor lehetővé teszi.

-Annyira hiányoztál - puszil Laura hajába, majd kicsit eltolva magától ajkait is üdvözli.

Megbeszélték, hogy ma azon a helyen vacsoráznak, ahová először vitte őt randira Szoboszlai. A focistával valószínűleg sosem fogja Laura megunni az életet. Mindig csináltak valami újat, ami nem engedte, hogy véletlenül is eltávolodjanak egymástól. Sőt. Napról napra közelebb érezték egymást a másikhoz.

-Tudod, ha őszinte akarok lenni... Amikor először találkoztunk Zamárdiban, nem gondoltam volna, hogy mi ketten egyszer itt fogunk vacsorázni. - Laura szégyenlősen pillant a vele szemben ülő focistára, aki csak értetlenül megrázza fejét. Tényleg vonzó. Fekete farmert és fehér inget viselt, aminek nyakát kigombolva hagyta. Haja tökéletesen beállítva, csuklóján pedig elmaradhatatlan órája díszelgett. Az a darab, amit a vele szemben ülő barátnőjétől kapott.

-Miért nem? - kérdezi meg kedvesen és tekintetével a lány arcát fürkészi, aki egészen picit el is pirul. Még ennyi idő után is.

-Mert bárkit megkaphattál volna akkor is. És most is - teszi hozzá sietősen.

-Laura - nyúl át az asztalon Dominik és egyenesen barátnője ujjai köré kulcsolja sajátjait. - Ez semmit nem számít, mert vedd végre tudomásul, hogy nekem csak Te kellesz.

Némán mosolyogva merülnek el egymás pillantásában és fogják fel mindketten ezt a mondatot. Nincs senki más, akire jobban vágynának a másiknál. Az egymás iránt érzett szeretetük pedig egyre csak mélyült és nagyobb lett. Ezt pedig senki nem veheti el tőlük.

Soha.

Sziasztok kedves olvasóim! 🤗

Gondoltam a tegnapi győzelem után végre itt is elférne egy új novella rész. Szerintem ilyen hosszú novellát még eddig nem írtam, remélem ezt is szeretni fogjátok, mert én nagy lelkesedéssel írtam.

Várom most is véleményeiteket!

Millió puszi & ölelés!❤️