Szoboszlai Dominik keserű mosollyal forgatta meg kezében a pár perce talált emléket volt barátnőjéről az egyik dobozban. Budapesti lakását még most sem sikerült berendeznie, a kezében lévő képet pedig egészen biztosan nem fogja kitenni sehová. Talán majd, ha nagyon sok ideje és kedve lesz, elküldi neki postán.

Megígérte Schäfernek, hogy idén elmegy vele a budapesti karácsonyi vásárba, így nem is volt ideje tovább töprengeni a három hónappal ezelőtti döntésének helyességén. Minden jel arra utalt, hogy jól döntött a szakítással kapcsolatban, hiszen azóta úgy érzi, újra levegőhöz jut.

-Na, te már mindenkinek megvetted az ajándékokat? - sétál mellette Andris fél órával később, hiszen nem akartak kocsival menni. Ilyenkor esélytelen lenne normális tempóban haladni és parkolni a vásár közelében. Mellesleg úgy tervezték isznak valamit, így majd taxival mennek haza.

-Persze. Anyámék kapnak egy utazást, Szofi ilyen pónis farmos játékot, a nagyanyáméknak meg hoztam Lipcséből ilyen szar porfogókat, mert ő tudod azokat értékeli. Papa meg kapott egy szép boros pohárkészletet, mellé egy üveg borral. Meg nekik is szereztem valami itthoni wellness utalványt. - von vállat a Lipcse sztárja. - Na és te mit vettél az ősöknek meg a nődnek?

-A nőmnek, hogy a te szavaiddal éljek Pandora nyakláncot fülbevalóval. Láttam, hogy régóta nézegette ezt a telefonján, úgyhogy megvettem neki. Majd elviszem valami meleg helyre szilveszter után, anyáméknak még nincs meg az ajándék...

-Ejnye Bandika, szedd össze magad! - neveti el magát Dominik, oldalba lökve barátját.

-Inkább te szedd össze magad, újíts be egy barátnőt inkább magadnak. - válaszolja csípőből Schäfer.

-És hogyan tegyem? Szedjem fel az egyik árus csajt? - nyögi kelletlenül, mert őszintén szólva eddig egyáltalán nem hiányzott neki a kapcsolat, de nem zárkózott el tőle.

-Akár. - kuncog az orra alatt Andris.

Egy óra császkálás után és két forralt bor után a két focista végre elszakad egy rajongó csapattól, Andris viszont leragadt néhány ismerőssel a tömegben, Dominik viszont inkább tovább nézelődött, így került oda egy ugyanolyan fa bódéban ücsörgő eladó lányhoz, aki telefonját nyomkodta és egyáltalán nem törődött jelenlétével. Így hát finoman megköszörülte torkát.

-Mit lehet nálad kapni? - kérdezi pimasz mosollyal, amikor elnyeri a lány tekintetét. Fekete kabátot viselt, rózsaszín kötött fülvédővel, barna szemei meglepődöttséget tükröztek, sötétbarna haja pedig egyenesen lógott ki a kötött anyag alól.

-Amit a többi cringe bódéban is. Aranyáron vehetsz forralt bort és mézeskalácsot tudok adni mellé. - válaszolja szemeit forgatva. Egyből felismerte a focistát, azonban nem az a típus volt, aki azonnal képet akart vele csinálni. Igazából azt várta, mikor zárhat végre és mehet haza.

-Azt hittem a számod is jár mellé. - könyököl a pultra Dominik, ami elválasztotta őt a fiatal lánytól, aki szinte vele egyidősnek nézett ki.

-Manapság csak az ember nevét kérdezik meg, hogy aztán bejelölhessék Facebook-on meg Instagramon is bekövessék. Te nem haladsz a korral? - kérdezi egyik szemöldökét felhúzva a lány. Szoboszlai őszintén elneveti magát és a csípős megjegyzések ellenére nagyon jól szórakozik.

-Szoboszlai Dominik. - nyújtja kezét, miután levette kesztyűjét és még egy ellenállhatatlan mosolyt is küld a lány felé.

-Igen, azt már kitaláltam. - veszi le egy fejbiccentéssel ő is a kesztyűjét és a focista meleg tenyerébe csúsztatja sajátját. - Lunczner Vanda. - mutatkozik be egy egészen apró mosolyt engedve meg magának. Végülis a napnak ez a legértelmesebb történése valószínűleg. - Szóval, adhatok valamit?

-Azt hiszem a ma estébe belefér még egy forralt bor. - egyezik bele Szoboszlai megadó mosollyal, Vanda pedig máris nekilát, hogy elkészítse neki az italt. - Meghívhatlak?

Vanda elkerekedett szemekkel pillantott a várakozó tekintetű focistára. Még egyetlen vásárló sem kérdezett ilyet tőle.

-Köszönöm, de én nem iszok ilyen cringe dolgokat csak mert itt van ez a béna ünnep. - forgatja meg szemeit és ez egyértelműen nem Dominiknak szólt, hanem a karácsonynak.

-Mikor végzel? Szívesen meghívlak valami kevésbé cringe italra, ha nincs ellenedre. - veti fel hirtelen az ötletet Dominik és őszintén, elég meggondolatlanul.

-A barátaid elhagytak, hogy ilyen kétségbeesetten próbálsz meghívni egy italra? - neveti el magát Vanda, miközben a köztük lévő pultra helyezi az időközben elkészült forró italt.

-Egy haverommal jöttem ide, de ő leragadt pár ismerősnél három bódéval odébb. - húzza pimasz mosolyra ajkait, miután megköszönte az italt és a mellé kapott mézeskalácsot. - Meddig vagy nyitva?

-Szerencsére már csak egy órám van hátra. - sóhajtja lemondóan és jobb elfoglaltság híján a pultra könyököl, egészen közel a focistához.

Tisztában van vele, hogy Magyarország egyik legnagyobb futball reménységével beszélget, mégsem érzi úgy, mintha valami különleges ember lenne. Ugyanolyan tökéletlen, teli hibákkal, akárcsak ő vagy bárki más ezen a világon. Eddig egyébként sem volt forgalma.

-Na és te minden nap itt árulsz? - érdeklődik Szoboszlai, mert nem érzi úgy, mintha tovább kellene állnia. Szívesen beszélget a lánnyal.

-Igen, kell a pénz albérlethez. - húzza el száját Vanda, hiszen nem feltétlen akarta tudatni a fiúval, hogy vele ellentétben ő nincsen úgy ellátva anyagilag. - Az egyetemen most kezdődik majd a vizsgaidőszak, úgyhogy bevállaltam ezt a néhány hetet. - von vállat végül. Dominik együttérző pillantást küld felé, ám nem szeretné, hogy azt érezze Vanda, lenézi őt.

-Mit tanulsz? - tesz fel egy újabb kérdést, mert tényleg elkezdi szinte minden érdekelni vele kapcsolatban, ezen pedig még ő is meglepődik.

-Pénzügyet a BGE-n. Másodéves vagyok. Na és te? Hogy hogy annyi szabadidőd van, hogy karácsonyi vásárokra jársz? Azt hittem a focisták ilyenkor hazajönnek és elmennek a haverjaikkal bulizni. - tereli más irányba a beszélgetést Vanda, Dominik pedig egyáltalán nem bánja a kérdést. Tetszik neki, hogy a lány is érdeklődik iránta és nem sablon kérdéseket tesz fel, mint a többi rajongó, akivel találkozik.

-Még nyáron vettem itt Budán egy lakást és gondoltam ez a szünet a Bundesligában kapóra jön, hogy normálisan berendezzem. Plusz most jobban esett a családommal lenni, de azért majd meglátogatom a barátaimat is nyugi. - kacsint a lányra, aki hirtelen zavarba jön a mosolyától. Tagadhatatlanul érezte, hogy tetszik neki Szoboszlai élőben is és így is iszonyatosan helyesnek, jóképűnek tartja.

-Egyszer én is veszek a hegyen egy lakást. Mondjuk akkor nem itt kellene dolgoznom diákmunkán. - neveti el magát Vanda tehetetlenül, Dominik pedig csak mosolyog ezen.

Ideje nincs reagálnia Dominiknak, mert Schäfer szólítja meg és ezzel véget is ért a kis diskurzusa Vandával, akinek arcán egy pillanatra átfutott a csalódottság vonása, azonban azonnal rendezve vonásait kérdezte meg a másik focistát, hogy adhat-e neki egy forró italt.

-Köszönöm, én nem csípem ezeket, egyet már ittam ezzel a seggarccal. - rázza fejét mosolyogva. Vanda csak aprót bólint. - Bendi most hívott, hogy a Gozsduban vannak Szabival és menjünk mi is. - fordul barátjához, akit ez elsőre meg se hat, ugyanis nem bírja elvenni szemeit Vandáról, aki tehetetlenül pakolászik a pult mögött, mivel érzi, hogy a beszélgetés további része már egyáltalán nem tartozik rá.

-Oké, menjünk. - bólintja Dominik nagy nehezen, mert pár pillanatig azt érezte, szívesen megvárná, amíg Vanda végez, majd meginna vele valamit és annyit kedveskedne neki, hogy meginvitálná lakásába is. - Köszönöm az italt. - szól Vandának, aki csak mosolyogva bólint.

Vanda egészen addig, amíg meg nem érkezett Schäfer úgy érezte, nem is olyan rossz ez a nap, különösképpen ez a munka, hiszen Szoboszlaiban kiváló beszélgetőpartnerre talált. Vicces volt és piszok helyes. Ő azonban még mindig egy nem túl sok jövedelemmel rendelkező diáklány marad, aki két másik barátnőjével ossza meg lakását, hogy ki tudja fizetni hónap végén az albérlet díját és a rezsit. A szülei régóta nem foglalkoznak vele, egézen pontosan azóta, hogy nem ügyvédnek tanult tovább, mint ők. Az ember nem is igazán érti, miért nem támogatják lányukat. Meg lehet az örömük, nővére sikeres a jogi pályán, neki miért kellene az lennie? Miért kellene olyat tanulnia, ami nem érdekli? Miért kellene ugyanolyan sznob életet élnie, mint a szüleinek? Mondjuk akkor nem kellene ezen a förtelmes ünnepi vásárban dolgoznia, de ez most mellékes...

Miután Szoboszlai és barátja eltűntek a tömegben, nem tudott felmutatni túl nagy forgalmat. Csupán egy fiú társaság vett nála valamit, majd amikor végre kilenc órát ütött az óra, boldogan pakolt össze és zárta be a bódét, hogy végre hazamehessen.

Utálta a karácsonyt. Számára nem volt ennek az ünnepnek semmi varázsa, mivel semmi őszinteség nem volt az ajándékozásban. Nem értette, miért csak ilyenkor tudnak kedvesek lenni vele a szülei, holott az év többi napján is szüksége lett volna rájuk. Utálta, hogy mindenki be van zsongva, ezért idén még karácsonyfát sem akart venni, de lakótársai odáig voltak érte, ezért muszáj volt a nappali közepén elnéznie a tetőtől talpig rózsaszín giccsbe öltöztetett fenyőt.

Mindig csak egy teher ez az ünnep, úgy érezte. Kötelességének tartotta, hogy vegyen a szeretteinek ajándékot, pedig ezt bármikor megtehetné. Nem muszáj ezt egy kitalált ünnep keretein belül megvalósítania. Elgondolkodott ugyan milyen újabb haszontalan ajándékot fog kapni a családjától, ha hétvégén elutazik hozzájuk. Győrt mindig is szerette és most is csak az vigasztalta, hogy ott legalább esett hó és ilyenkor nagyon szép a táj meg az egész város.

-Igyekezz Vanda, Inez mindjárt itthon van és megyünk. - fogadja Martina már teljes partiképes öltözékben. Vanda csak kapkodja a fejét, hiszen totál nem tudja, hova is mennek.

-Mégis hova? - kérdezi meg túlságosan is megbotránkozott hangnemben.

-Ahh tudtam, hogy el fogod felejteni. - sóhajtja a szőke lány visszafordulva a folyosón, ugyanis ment volna a fürdőbe sminkelni. - Tudod, hogy ma van Inez születésnapja! Azt beszéltük, hogy elmegyünk ünnepelni vele a Gozsduba.

-Ohh igen tényleg. - világosodik meg Vanda, ugyanakkor semmi kedve ehhez az egészhez.

Szobájába érve erőtlenül rogyik le az ágyra, ami központi helyet foglalt el szobájában. Volt egy nagy szőnyeg középen, az ablak felől az íróasztala és az ágy másik oldalán egy nagy szekrény. Alig tartózkodott itthon, így nem is voltak nagy igényei. Mégis kiválasztotta a szerinte legdögösebb ruháját a gardróbból és öltötte magára. A fekete ruhán több száz fekete kő fényesen csillogott, összhangban a füstös sminkkel, amit alig tíz perc alatt dobott össze.

Szoboszlai Dominik a második pohár Martinit itta, mióta megérkezett Schäferrel és végre bejutottak a szórakozóhely VIP részébe. Nem szerette a lenti társaságot. Ott annyira béna volt számára mindenki. Idefent csak az elit bulizott és meg volt válogatva a társaság, valamint nem is volt tömegnyomor, mint odalent. Mondjuk a VIP-ban sem érezte most olyan jól magát, mint várta a helytől. Nem volt kedve ehhez. Túlságosan azt érezte, nem találja a helyét. Pedig itt is megannyi dekoratív lány pillantását érezte magát és valószínűleg egy szavába került volna, hogy valamelyikükkel együtt töltse az éjszakát.

Szemei szokatlanul hirtelen akadtak meg egy karcsú derékon, akinek tulajdonosa neki háttal állt odalent a táncoló tömegben és két lány társaságában koktélozgatott. Barna haja tökéletes hullámokban omlott hátára, amit ruha nem takart. Bámulatos látvány volt még úgy is, hogy nem tudja milyen arcot kellene társítania ehhez az alakhoz. Már csak arra lett figyelmes, hogy ez a csodálatos lány a terasz felé távozik, ezzel eltűnve látóteréből. Hirtelen lökte el magát a korláttól és itallal a kezében indult a lépcső felé, hogy utána menjen. Maga sem tudja milyen indokkal.

-Domi, te hova mész? - szól utána Bolla csodálkozó tekintettel, gyerekkori barátja azonban nem méltatja tekintetével.

-Mindjárt jövök. - dobja oda neki ezt a semmitmondó választ, majd kirobbanó izgatottsággal az ereiben siet le a lépcsőfokon és lép keresztül a biztonsági őrökön, akik az emeletre vezető lépcső utat őrizték, hogy illetéktelenek ne tudjanak belopózni oda.

Lunczner Vanda megkönnyebbülten lélegzett fel a friss levegőre kilépve és már ösztönösen nyúlt is a táskájában pihenő iqos-ért. Semmi hangulata nem volt ehhez a bulihoz, csak az vigasztalta, hogy Inez örült a meglepetés partinak és valahol odabent táncolt. Ő csak szeretett volna hazamenni és lepihenni. Igazából ebben a pillanatban úgy érezte magát, mint valami kiégett negyvenes, aki abban leli örömét, hogy főzhet a családjának, tökéletesre takarítja a lakást és a nap végén örül, hogy nem esnek le a visszeres lábai.

-Hamar meguntad a bulit. - jön mögüle egy szokatlanul ismerősen csengő férfi hang, ő pedig kifújva a füstöt fordul meg és hirtelen az alkohol és a cigaretta fejbe vágja.

Szoboszlai Dominik hasonlóan csodálkozó szemekkel vizslatja a tőle pár lépésre álló lány arcát. Ez biztosan a sors keze.

-Vanda. - ráncolja szemöldökét bizonytalan mosollyal. - Azta... - néz végig a lányon szemérmetlenül. - Én... - rázza meg fejét nevetve.

-Mi az, talán más valakire számítottál? - kérdezi a lány szórakozott mosollyal, mert igenis simogatta az egóját és az önbecsülését az, ahogyan most ránézett a focista.

-Nem én csak... Nem gondoltam, hogy tényleg te vagy az, amikor láttalak kijönni. - mondja végül egy kis hebegés után Dominik, hiszen nem akarja, hogy valami rosszat gondoljon róla a lány. Vanda csak megborzong, ahogy a kellemetlenül hűvös levegő megcsapja. Talán nem is volt olyan jó ötlet kijönni ide cigizni.

-Neked sem tetszik a buli? - int fejével a bejárat irányába, ahonnan jócskán kihallatszódott a zene. Dominik mosolyogva megrázza a fejét és kezeit zsebre vágva sétál a lány mellé.

-Nincs ehhez most hangulatom. Persze nem akartam, hogy nyominak tartsanak Bendiék, úgyhogy majd kicsit később lelépek. - válaszolja végül Vanda szemeibe pillantva, amiket most sötét szemhéjpúder övezett.

-Same feeling. - szív az iqosba, majd elfordítva fejét fújja ki a füstöt, hogy ne a focistára menjen. - A lakótársamnak, Ineznek ma van a születésnapja és megígértem, hogy eljövök. Pedig ennek a helynek is ilyen béna karácsonyi színezetet adtak. - fintorodik el egy rövidke pillanatra.

-Jól érzem, nem rajongsz a karácsonyért? - kérdezi Dominik nagyon óvatosan.

-Egyenesen utálom. - bólint Vanda egyértelműen kifejezve érzéseit az ünnep iránt. - Egy nagy rakás hazugság és giccs az egész. Az évnek az az időszaka, amikor még annak is ajándékot kell venned, akit az év többi napján egy kanál vízben megfojtanál.

-Oké. - neveti el magát Szoboszlai tehetetlenül és annak ellenére, hogy furcsa neki ez az egész, nem akar továbblépni, mert nagyon is érdekesnek találja ezt a témát. - Általában mindenki szereti ezt az ünnepet, szóval... nem sűrűn találkozok olyannal a baráti körömben, aki nem. Na és, jól érzed magad itt?

-Király hely, de most nincs kedvem a tömeghez, szóval kijöttem elszívni egy Heetset. - von vállat Vanda, majd újra szájába veszi az iqost.

-Kipróbálhatom? - kérdezi Dominik hirtelen, amin Vanda teljes joggal döbben le. A focista pedig várakozóan pislog rá.

-Mármint... ezt? - emeli fel a kezében szorongatott iqost. - De hát te sportoló vagy! Te ilyet nem csinálhatsz! - botránkozik meg, miután Szoboszlai aprót bólint előző kérdésére.

-Jajj ne csináld már! - forgatja meg szemeit a fiú. - Mindenki szeret kicsit kilépni a komfortzónájából. Tök rég csináltam tiltott dolgot.

-Nem lesz tőle bajod? - kérdezi Vanda félve, mert nem akarja, hogy miatta keveredjen valami rosszba a focista és azt sem akarja, hogy beteg legyen. Hiszen ő nagyon egészségesen él és étkezik is.

-Ne parázz. - rázza fejét mosolyogva, majd elveszi a bizonytalanul feléje nyújtott iqost. Vanda elcsodálkozik milyen furcsa látványt nyújt számára a focista most, ugyanakkor... iszonyat szexi. Dominik nem köhög ahogy kifújja a füstöt, a lány pedig kicsit meg is nyugszik emiatt. - Látod? Nincs semmi bajom. - adja vissza neki pár slukk után mosolyogva. - Viszont nagyon hideg van idekint és te pedig megfázol ebben a ruhában. - bök a fejével Vanda felé, aki kiveszi a Heetset az iqosból és a kukába dobja.

-Tényleg hideg van. - bólint egyetértően Vanda, viszont olyan jó a focista közelében lenni, hogy nem akar tőle elválni, odabent pedig biztosan ez történne. - De nincs sok kedvem visszamenni. - Dominik ennek hallatán féloldalas mosolyra húzza ajkait.

-Esetleg máshova lenne kedved eljönni velem, kettesben? - kérdezi kicsit közelebb lépve a lányhoz, akit most olyan intenzíven csapott orrba lélegzetelállító illata, hogy beleszédült.

-Hova? - kérdezi alig hallhatóan. Érzi, ahogy térdei megremegnek és biztos benne, hogy nem az alkoholtól.

-Hozzám. - mosolyog rá Dominik és bátorkodik óvatosan Vanda fülé mögé tűrni hosszú barna haját, miközben finoman érinti puha arcbőrét. - Adhatnál pár tippet, hogy rendezzem be a hálószobát. - ezt már szinte a lány ajkaira suttogja, aki nagyot nyelve lép hátra óvatosan.

-Egy ilyen hízelgő ajánlatot hogy lehet visszautasítani? - mosolyodik el szélesen a lány és annak ellenére, hogy kicsit megriad ettől az egésztől, beleegyezik. Pedig egyértelmű, hogy Szoboszlai nem a lakberendezési tippjei miatt hívja meg magához, hanem hogy szexeljen vele. Azonban mindez olyan izgalommal tölti el, hogy ösztönösen és önként indul vissza, Dominik pedig szorosan követi egészen a ruhatárig.

Dominik csak akkor eszmél fel, amikor már kabátban lépnek ki a helyiség ajtaján, ami előtt taxik sorakoznak, így nem kell azzal bajlódnia, hogy hívjon egyet. Kinyitja Vanda előtt az egyik hátsó ajtaját, majd ő is helyet foglalva mellette lediktálja a sofőrnek a címét, aki teljesen feldobódik, hogy Szoboszlait fuvarozza ma este.

Lehet, hogy mégsem kellett volna Vandát elhívnia magához? De már olyan rég csinált hasonlót. Olyan rég volt együtt valakivel és szüksége van most a lányra...

Vanda érezte, milyen kínos a csend közöttük hátul, hiszen mióta beültek az autóba, Dominik egy szót sem szólt hozzá és hirtelen megijed, ha arra gondol, ő csak egy eszköz számára ma estére. Ezért inkább ő is a focistához hasonlóan előveszi táskájábol mobilját és ír a barátnőinek egy rövid üzenetet, hogy lelépett, érezzék jól magukat. Direkt nem akart a részletekbe menni, így is épp elég nagy őrültségnek tartotta most ezt az egészet.

Bolla Bendegúz Hová tűntél ember???

Szoboszlai Dominik majdnem elenged egy kelletlen nyögést ezen, de inkább sebesen járatva ujjait a kijelzőn, ír vissza barátjának.

Szoboszlai Dominik Leléptem egy csajjal. Ne zargassatok 👊

Maga is érezte, mennyire szánalmas ez az egész, de ahogy a mellette ülő Vandára pillantott, csak azt várta, hogy végre otthon legyenek. Kicsit sem ismerte a lányt, és az az infó, hogy utálja a karácsonyt, még nem árult el róla túl sokat.

A kínos utazást követően, Dominik megkönnyebbülten nyitotta ki a lakása ajtaját és engedte maga elé a lányt, aki ügyelt rá, hogy magassarkúban nehogy hasra essen.

-Igazán szép lakás. - néz körül az előtérben ácsorogva Vanda, Dominik pedig elmosolyodik, mennyire zavarban van most. Eddig nagyon vagánynak tűnt.

-Szívesen körbevezetlek. - ajánlja fel, miközben óvatosan lesegíti róla a fekete szövetkabátot.

Vanda engedelmesen hagyta, hogy a focista felakassza kabátját, majd kilépve magassarkúból ment utána a folyosón. Dominik kedves mosollyal mutatott meg mindent a lánynak és nem is értette miért csinálja ezt. Általában akivel csak szexre megy, nem vezeti körbe főleg nem a vadonat új lakásában, ami még nincs is rendbe rakva.

A két fiatal akármennyire is vagány volt, most irtózatos zavarban érezték magukat, mert egyikük sem szokott ilyesmit csinálni sűrűn és nem tudták mit kellene lépniük. A nappaliba visszaérve Dominik felajánlotta, hogy begyújt a kandallóban, hogy hangulatosabb legyen a légkör. Vanda aprót bólintva egyezett bele, majd ő is odaállt a kandalló mellé, hogy a kellemes meleget testközelből érezze.

-Hozhatok neked valamit inni? - kérdezi Dominik tanácstalanul körülnézve, miután megtörölte kezét és pár másodpercig ő is a pattogó tüzet nézte. Vanda lelkes mosollyal emeli rá pillantását.

-Egy pohár víz jól esne. - bólintja továbbra is mosolyogva, a focista pedig már indul is a konyhába.

Érzi, hogy nagyon jó lenne Vandával, viszont fogalma sincs, hogy indítson. A nagy szája most úgy néz ki, cserben hagyta és valahogy meg kell oldania ezt a helyzetet. Egy pohár vízzel tér vissza a nappali puha szőnyegén ácsorgó lányhoz, aki továbbra is a ropogó tüzet figyelte, ami nagyon megnyugtatta. Dominik azonban alakján végignézve csak arra tudott gondolni, hogy szeretné most azonnal mindenhol megérinteni. A most viselt ruhája tökéletesen kiemelte formás fenekét és vékony lábait.

-Tessék. - lép oda Vandához szorosan, aki elveszi a poharat és miközben megissza tartalmát, próbál nem arra figyelni, hogy Szoboszlai pillantása rajta állapodik meg. Inkább a hülye karácsonyfát nézi, ami végül is nem olyan borzalmasan giccses. Épp hogy megissza a vizet és leteszi a mellettük lévő dohányzóasztalra, Dominik derekára téve egyik kezét lép szorosabban hozzá, egyelőre nem csinálva semmit, neki viszont azonnal leesik a dolog.

-Jajj, most kajak itt a karifánál akarsz letámadni? - nyögi tehetetlenül elnevetve magát.

Válasz nem érkezett, Szoboszlai határozottan, ellenben nagyon finoman csókolta szájon, ezzel belé fojtva minden az ünnep szidalmazását tartalmazó mondatot.

A fiatal focista nem ütközve ellenállásba, húzza még közelebb magához a lány vékony testét, aki örömmel simul hozzá és enged bejutást a szájában nyelvének. Ez a legfurcsább, egyben talán legjobb estéje. Sosem álmodozott a fiúról, most mégis megtörténik, amire a legjobban vágyott valakinek személyében. Ezért sem zavarta, hogy Dominik ajkait falva kereste meg ruhája cipzárját a hátán és óvatosan húzta le neki. Ő maga sem gondolta, hogy majd ilyen heves lesz, de egyszerűen nem tudott megálljt parancsolni vágyainak. Akarta a lányt, méghozzá most azonnal.

Vanda is átadva magát a mámoros érzésnek, segített a focistának megszabadulni pólójától, majd a heves csókcsatát meg nem szakítva csatolta ki nadrágja övét és kezdte lefejteni róla. Nem tudott tisztán gondolkozni, így már csak azon kapta magát, ahogy Dominik fedetlen hátát simogatja, ő pedig az ölében foglal helyet a kanapén. Ruhája a földön hevert, akárcsak a focista pólója és nadrágja.

-Ne haragudj, de be kell mennem a hálóba óvszerért. - szakad el tőle egy egészen rövid pillanatra Dominik, hiszen még időben eszébe jutott a védekezés gondolata. Vanda gondolatban hálás ezért, mivel ő teljesen megfeledkezett erről, de semmiképpen nem akart elszakadni a fiú meleg testétől.

-Van a táskámban. - jut eszébe hirtelen és Szoboszlai hagyja, hogy a lány kimásszon öléből, hogy a szőnyegen heverő táskájához térdeljen és elővegye belőle a szükséges eszközt.

Dominik sem tétlenkedik, ugyanis remek ötlet jutott eszébe. Sietősen lép a villanykapcsolóhoz és oltja le a lámpát, amitől eddig szinte fényárban úszott a nappali. Nem kell, hogy a szomszédok esetleg leglássák őt, valamint szerinte nagyon kellemes hangulatot ad ennek az alkalomnak a kandalló fénye.

-Te mit csinálsz? - kérdezi Vanda kissé lefagyva, amint Dominik leül mellé a szőnyegre és újra magához húzza. Ő csak elmosolyodik.

-Nem szexeltem még a kandalló előtt és örülnék, ha te lennél az első, akivel ezt most megvalósíthatom. - mondja neki pimasz mosollyal, miközben félreteszi a lány táskáját, az óvszert pedig maguk mellé dobja a szőnyegre.

-Jézusom. - neveti el magát Vanda, ugyanakkor nagyon szerelmes gesztusnak gondolja mindezt és meg is rémiszti, hiszen közöttük egyáltalán nem volt ilyesmi tartalmú kapcsolat. Alig ismerik egymást néhány órája és ő úgy tudja, csak szexelni készülnek. - Ezt direkt csinálod, mert tudod, hogy utálom a karácsonyt! - nyögi kelletlenül a lány, mikor a focista szemből az ölébe ülteti és erőteljesen csókol nyakába.

-Lehet. - vigyorodik el Dominik, ezután viszont nem tervez többet szövegelni, mert már minden porcikája az ölében fészkelődő lányt akarja érezni mindenhol.

Vanda magabiztosan veszi kezei közé az irányítást szó szerint, miután a focistáról lekerült az utolsó, férfiasságát eltakaró ruhadarab, ő pedig megbabonázva figyelte. Dominik Vanda kezébe adta az óvszert, amit óvatosan fel is helyezett a lány, utána pedig hagyta, hogy a focista megszabadítsa melltartójától. Apró és nedves csókokat hintett kebleire, amik iszonyat jól estek neki és egyre jobban elöntötte ölét a forróság. Valamint nem győzi viszonozni Szoboszlai csókjait, amik a felhők fölé repítik. Talán még sosem csókolózott senkivel, akivel ennyire jó lett volna.

A ropogó tűz olyan meleget sugárzott, hogy a felhevült állapotban lévő fiatalok homlokán apró izzadságcseppek jelentek meg. Vanda ajkait jóleső sóhaj hagyta el, amint Dominik lábai közé nyúlva érintette meg nőiességét, majd pár percen belül egyszerre két ujját tolta fel neki. Ő csak kemény és edzett mellkasához simulva élvezte, ahogy odalent kényezteti őt a fiú.

-Látod milyen jó, hogy mégis eljöttél a buliba, most magányosan nézhetted volna a karácsonyi partit. - suttogta neki Dominik a füléhez hajolva, ő pedig elengedett egy halk, ellenben jóleső nyögést.

-Így meg a karácsonyfa alatt szexelhetek. Ennél cringebb dolog se létezik. - dobja hátra hosszú haját, majd ezúttal a focista kemény férfiassága köré fonja ujjait. Szeretné, ha már végre benne lenne, mert úgy érzi, odalent felrobban a vágytól, ami egész testét elöntötte.

Dominik készségesen segített Vandának, hogy jó helyre csússzon legnemesebb testrésze. Érezte, hogy a lány is készen áll, hogy őt befogadja odalent, így nem lepődött meg a kezdeményezésen.

Hihetetlenül jó érzés volt mindkettőnek, ahogy testük egybeforrt és mindenhol érezhették egymást. Vanda szemei ösztönösen csukódik le, Dominik pedig elengedett egy mélyről jövő nyögést és még jobban magához szorította a lányt.

-A kurva életbe. - sóhajtja jólesően a focista, Vanda pedig elnyílt ajkakkal pillant szemeibe. - Ez baromi jó. - simogatja a lány csupasz derekát, akinek bőre úgy felforrósodott, hogy az már természetellenes.

-Egyetértek. - kezd óvatosan mozogni Vanda, és minden egyes mozdulatánál úgy érzi szétrobban teste a sok érzéstől. Furcsa ilyet mondani, hiszen nem egy összeszokott páros, de ez talán élete egyik legjobb szeretkezése.

Szoboszlai nagyon gyengéd volt és kimondottan jó volt a kandalló felől jövő meleg, hiszen teljesen meztelenek voltak. Vanda csókot kezdeményezve ringatózott a focista csípőjén, akinek izmos karjai vékony testét ölelték magához. Ebben a pillanatban egyiküket sem érdekelte, hogy milyen kemény a padló. Még jó, hogy Dominik extra puha és vastag szőnyeget szerzett be. Ez a pozitúra nagyon közeli és mély volt, hiszen a két fiatal mindenhol érezték egymást, közvetlen közelről hallhatták egymás szívverését is.

-Kibaszott jó csaj vagy. - túr Vanda hajába a focista levegő után kapkodva, hiszen az elmúlt percekben kicsit gyorsabb tempót diktáltak.

-Ezt csak azért mondod, hogy érezzem jól magam, amiért szétrakom a lábaimat. - kapaszkodik nyakába Vanda pimasz mosollyal. Jól tudja, hogy a fiúk mindent összehordanak, ha szexről van szó. Egyik sem képes visszafogni magát.

-Ezt most mindentől függetlenül mondom. - rázza meg fejét Dominik, majd óvatos mozdulattal fordít helyzetükön, így Vanda háta a puha szőnyegnek simul.

Megoldhatatlan volt, hogy a focista férfiassága ne csússzon ki lábai közül, így sietősen helyezte vissza magát Dominik és mélyen mozgott a lányban, hogy végre elérhesse a gyönyört, amire vágyott. Vanda a fiú dereka köré kulcsolta lábait, hogy még jobban közel érezhesse magához odalent. Teljesen magán kívül volt, amikor érezte hasában az egyre erősödő lüktetést. Az orgazmus hulláma olyan intenzíven söpört végig testén, hogy minden izma megfeszült, ennek eredményeképpen olyan erősen szorította meg Szoboszlai férfiasságát, hogy ő is pillanatokon belül követte egy mélyről jövő morgással egybekötve.

Ajkaik megduzzadva forrtak össze, miután kicsit rendezték légzésüket és Dominik elvéve a kanapéról a pokrócot, betakarta magukat, nehogy megfázzon Vanda. Megbolondította a lány és az illata, amit órák óta szívesen érez.

-Remélem nem volt olyan rossz a karácsonyfa alatt szexelni. - szólal meg Dominik, miközben a lány hátát és vállait cirógatta, aki jólesően simult mellkasára a takaró alatt és hallgatta a pattogó tüzet maguk mellett.

-Egészen eddig sikerült elfelejtenem a tényt. - neveti el magát Vanda, mialatt a focista szemeibe pillant, amik csillogva tekintenek rá. - De igazán jó élményt nyújtottál.

-Ennek örülök. - vigyorodik el Dominik magabiztosan, majd a lány ajkaira hajolva csókolja meg újra, mivel nem tud vele betelni. Rég volt már együtt valakivel és Vandával nagyon jól érezte magát. - Ha elhívlak randizni, igent mondanál? - vált témát hirtelen, ami mindkettőjüket igen meglepi.

-Elképzelhető. - gondolkodik el Vanda mosolyogva. - Mire gondoltál?

-Mondjuk eljöhetnél velem vacsorázni a hétvégén. - veti fel az ötletet Dominik, mert úgy érzi szüksége van arra, hogy minél több időt töltsön a lánnyal.

-Hétvégén van karácsony. Mennem kell a szüleimhez. - fintorodik el. - És végig kell hallgatnom az egész bagázs szövegelését, majd válaszolnom kell a kérdésre, hogy miért nincs még mindig senkim.

-Ha elkísérnélek, nem kellene erre a kérdésre válaszolnod, mert én lennék a válasz. - kacsint rá a focista. Vanda hatalmas szemekkel pislog rá.

-Ez most komoly? Kajak eljönnél velem a családomhoz nyolc órányi ismeretség után? - ad hangot meglepődöttségének.

-Azt se felejtsd el, hogy már szexeltünk ebben a nyolc órában. Egy családi vacsi nem nagy cucc. - von vállat lazán. - De ha nem szeretnéd, nem muszáj. Csak egy ötlet volt.

Dominik gondolatban már le is tesz az egészről, Vanda azonban szélesen elmosolyodik.

-Kurva jó ötleteid vannak. - csókolja meg hirtelen, amin Szoboszlai eléggé megdöbben, azon pedig végképp, hogy fölé kerekedik a lány. - Megmutatom, nekem milyen ötletem van. - hajol arcához közel, amitől Dominik jólesően megborzong, kezei pedig a fiatal nő derekára kúsznak, amint megérzi nőiességét ölének nyomva.

-Ez is kurva jó. Megegyeztünk. - fújja ki benntartott levegőjét és már nyúl is egy újabb óvszerért, ami Vanda táskája mellett pihent. A lány csak széles mosolyt villantva hagyta, hogy egy újabb menet vegye kezdetét.

~•~

Na hello hello!
Úgy gondoltam, ha már megint eljött ennek a giccses ünnepnek az ideje, amit úúúúgy "szeretek", akkor ideje, hogy legalább a mi Dagink is főszerepben legyen ma is!
Vanda egy kicsit én vagyok a név választás pedig remélem feltűnt, nem L betűs hahaha
Azt hiszem lassan elfogynak az L betűs nevek, amiket a főszereplőimnek adhatok, bár most megint találtam egy jót, de ez egyelőre titok 🤫
Visszatérve ide, nagyon kíváncsi vagyok hogy tetszett nektek a kis kari gyűlölő novella 😁
Ha nem esett volna le eddig, tényleg utálom szóval mellőzöm a giccses jó kívánságokat és inkább csak annyit mondok, mindenkinek jó pihenést és kellemes időtöltést!

Ui.: persze a kommenteknek most is nagyon örülnék 😊

Millió puszi & ölelés! ❤️