Ahogy azt képzeltem. A téli szünet első fele Levi szigorából állt. Kötelezően elolvastam egy könyvet és írtam egy kifogásolhatatlan esszét. Melóztam mellette, aztán beköszöntött a karácsony előtti bizonyos nap.

Még a történtek előtt.

Nálam voltunk, mivel nem volt otthon senki és szerettem volna kettesben lenni vele. Kívántam őt, meg azért vágytam a társaságára, hogy játsszunk, hülye videókat nézzünk, igazából amit nagyon sokszor csináltunk már.

Feljött hozzám késő délután és próbáltam nyomulni, de teljesen visszautasított. Depressziósan az ágyamba kucorgott, magzatpózban. Nem értettem, mi baja. Egyre inkább olyan volt, mint én. Mindenesetre, nem adtam fel.
Oda bújtam hozzá és nyakát puszilgattam.

- Elmondod mi a baj? - néztem rá kérőn, de válaszra se méltóztatott.

Elhúzódtam tőle és felültem ágyamon.

- Hozzak neked valamit enni? Csináljak valamit? Mondjuk a kedvencedet? - próbáltam kedveskedni, feleslegesen.

Hasára fordult és arcát a párnámba temette.

- Hé! Beszélj hozzám, légyszíves! - kérleltem alássan, de semmi.

Kezdett nagyon felcseszni a viselkedésével, így úgy döntöttem, hogy az ablakomba ülök és rágyújtok egy szál cigire. Faszért nem képes elmondani mi baja...

- Nem is tiszta a szobád - jegyezte meg miközben felült az ágyamon. - Mondtam, hogy takaríts ki, ha jövök! - szidott le mérgesen.

- Ha nem tetszik hazamehetsz basszameg - szaladt ki a számon, de nem gondoltam komolyan.

Ő sértődötten felállt és kifelé akart menni.

- Sajnálom, oké? - álltam el az útját. - Kértelek, hogy mondd el mi a baj. Tökre kihozol a sodromból ezzel a nem törődöm viselkedéssel.

- Mit számít, ha tudod? Mintha segíteni tudnál rajta! - csattant föl bosszúsan.

Kezdődik.

- Mi történt?

- Az élet bazdmeg - ordította és dobálni kezdte a cuccaimat. Totál bekattant. - Anya mindig azt akarta, hogy kövessem az álmaimat. Az apám azt mondta, nem fogom őket elérni. Erre az a köcsög fog nyerni, bárhogyan próbálkozom? Nem igazságos ez a kibaszott élet!

Akartam volna közeledni hozzá, de sehogy se sikerült.

- Hé, sikerülni fog.. mit számít, ha valamiből nem leszel kitűnő? Év végén behozhatod ezt még, Levi!

Eszelősen bámult rám és a fejemnek vágta a kurva bögrémet. Azt hittem ott helyben rosszul leszek. Döbbenten, megvetően pillantottam rá, fejemet tapogattam és éreztem ujjaimon meleg véremet. Eszeveszettül fájt.

Levi egyből oda jött hozzám.

- Jól vagy bazdki? - kérdezte remegő hangján. - Sajnálom, ne-nem akartam! - érezhető volt, mennyire megbánta.

Ellöktem kezét és a fürdőbe mentem. Lekezeltem a felszakadt sebet a homlokomon. Bazdmeg, miért nem a kurva halántékomat célozta meg? Beteg amit csinál. Én se vagyok százas, de meddig kéne lenyeljem ezt az őrült viselkedést?

Írtam egy sms-t Mikasának, aki hajlandó volt velem összefutni. Előtte azért bementem Levihez.

- Később jövök - szóltam oda neki. - Addig nyugodj le és tegyél magad után némi rendet! - adtam ki a parancsot ő pedig csak bólogatott.

Mikasa és én nem is laktunk egymástól messze. Lent a téren találkoztunk. Annyira fojtogatónak éreztem ezt az egészet, hogy muszáj volt megosszam valakivel. Egymás mellett ültünk az egyik padon.

- Mi van veled, hm? Mi történt? Kurva szarul nézel ki - állapította meg, aztán felhúzta sapkámat és látta sérülésem nyomát. - Ez meg mi? Megint verekedtél valakivel, kemény legény?

- Dehogy - vágtam rá. - Ezt csupán szívem választottjától kaptam.

- Na ne bassz, téged is vernek? Ejnye, Eren, mit is mondtál erre? - gúnyolt ki egyből, vigyorogva.

- Chh, baleset volt.

- Igen? Hogy történt? - kérdezte ölbe tett kezekkel, tűkön ülve.

- Háát, nekem repült egy bögre - mondtam ki, mire hangosan nevetni kezdett rajtam.

- Értem, elmondanád hol vetted? Nekem is kéne repülős bögre, mekkora menő lennék már vele, nem? - incselkedett velem, ami már az idegeimre ment.

- Eddig nem volt semmi baj vele..

- Várj, de.. te most kivel jársz? Vagy nem jársz? - eszmélt fel hirtelen.

- Nem lényeges. Járok valakivel, de nem fogom elmondani, kivel - közöltem vele ridegen. - A lényeg, hogy voltak vitáink. Egyszer egy könyvet akart nekem vágni, de nem sikerült. Ez a bögrés dolog, most telibe talált. Megkértem szépen, hogy mondja el, mi a picsa jár a fejében, de ignorált teljes mértékben. Mit kéne csinálnom?

- Talán hagyni, hogy lenyugodjon?

- Szerinted minek hívtalak ide?

- Jó, na! Nem tudom, de ha ilyen düh kitörései vannak, biztos nyomja valami a lelkét. Beszéld meg vele, dugjatok egyet és minden jó lesz! - tanácsolta Mikasa.

- Ez a te recepted, Mika? - néztem rá unottan, de érezhető volt, hogy nem tetszett neki.

- Szeretnél még egy sebet szerezni, Ero Eren?

- Ohh, mi az nekem! Ha túléltem ezt, bármire képes vagyok! - vágtam rá büszkén.

Mikasa jót nevetett szenvedésemen. Kis ideig beszélgettünk, aztán hazamentem. Addigra már anya és a nővérem is hazaérhetett. Otthon belépve az ajtón, anya megállított.

- Jesszus, mi történt veled édesem? - illetődött meg, mikor szembesült a fejemen lévő sebbel ami már kezdett belilulni.

- Bevertem a fejem, nem nagy dolog - vontam meg a vállamat egyszerűen, de anya elkapta a karom és a konyháig vonszolt. Leültetett és ellátta a sebet.

- Igen is nagy dolog. Örülök neki, hogy nem bokszolsz, hiszen megmaradhat a szép arcocskád olyannak, amilyennek lennie kell. Erre hiába nem csinálod már, megint sebes vagy. Mint a kórházas incidensnél. Mi van veled Eren? Mibe keveredsz folyton? - faggatott anya aggodalmaskodva.

- Semmibe, ígérem anya. Esküszöm. Tényleg baleset volt - hantáztam gátlástalanul és úgy láttam megtette a hatását.

Adott arcomra egy puszit.

- Ajánlom is. Menj aludni!

Aprót biccentettem. Bementem a szobámba, ami patyolat tiszta volt. Egyedül a kislámpám égett, valamint hallottam, ahogyan Levi szuszog. Bezártam az ajtómat és a lehető leghalkabban vetkőztem le, hogy bebújhassak mellé. Végül ahogy levetettem cipőmet, az némi hangot adott ki, amire Levi felriadt. Kikelt az ágyból és oda rohant hozzám. Megölelt, karjaim között remegett  és zokogásba kezdett. Ölembe emeltem és úgy ültem le vele az ágyamra. Hátát cirógattam, hogy megnyugtassam.

- Semmi baj, oké? Nincs baj - suttogtam fülébe.

Adtam neki kis időt, hogy lehiggadjon. Amikor már nem remegett, felnézett rám. A sebem nyomát tapogatta.

- Annyira sajnálom!

Elkaptam kezét és tenyerébe pusziltam.

- Nincs semmi baj, jól van? Csak mondd már el, mit érzel! Így hogy segítsek? A múltkor megígérted nekem, hogy nem így lesz. Ez már rég nem arról szól, milyen jegyeid lesznek, igazam van?

Levi lebiggyesztette ajkait.

- Kicsit dühít, hogy nem úgy lesz ez, ahogy elterveztem. Mindig lelkesen tanultam, mindig kitűnő voltam és valahol legbelül rád haragszom, mert elveszed a figyelmemet - vallott színt végre.

- Hát, erről nem tehetek. Megmondtam, hogy hagylak ha kell..

- Nem csak erről van szó - szakított félbe és kiszállt az ölemből. - Talán szünetelnünk kellene, nem gondolod? - kérdezte háttal állva nekem.

Istenem, ott helyben akkora pofont kevertem volna le neki, hogy az nem igaz.

- Mondok jobbat, talán szakítanunk kéne!

Levi ledermedt. Felém se fordult.

Ennyi volt. Belefáradtam ebbe a faszságba.

- Nem vagyok elég jó, elvonom a kurva figyelmed a tanulásról is, amit úgy szeretsz. Próbállak szeretni, az se megy. Mindig hallgatok rád, és a tanácsaidra és megígértem, hogy elmondom, ha valami nyomja a lelkem, ellenben te nem ezt teszed. Verjelek szarrá és úgy húzzam ki belőled? Mi a faszt kéne még tennem? Elnéztem, hogy nekem basztál egy kurva bögrét. Felfogod mit csináltál?

- Mondtam már, hogy sajnálom! - állt ki magáért.

- Leszarom, hogy sajnálod. Miért nem vagy képes kimondani mi van, Levi?

- Félek! - emelte meg a hangját és felém fordult. - Félek, hogy.. - vett vissza a hangneméből. - Magamra hagysz egyszer.. valamiért úgy érzem, hogy.. ez nem lesz hosszútávú köztünk. Nem.. nem szeretnék csalódni, érted?

Mintha magamat hallottam volna.

- Bennem nem fogsz csalódni, megígérem. Sokáig veled szeretnék még maradni. Veled és nem mással - emeltem ezt ki, s lassan araszoltam felé. - Szerinted kitől néztem volna el ezt? - mutogattam sérülésemre. - Bennem is megvannak ezek a kétségek, de jobban bízom benned ezeknél az alaptalan gondolatoknál. Nem akarok olyan barátod lenni, aki azt érezteti veled, hogy nem vagy elég jó. Te több, mint jó vagy, érted? Foglalkozol egy ilyen idiótával, mint én - mosolyodtam el - tanítasz arra, hogy jobb legyek és hogy szeressem magam. Mindent amit eddig sikerült elérnem, nélküled.. nem ment volna. Nem vagyok ilyen bénán nyálas általában, de úgy érzem ezt tudnod kell nagyon hálás vagyok azért, amit teszel értem.. hogy mindig biztatsz. Te vagy a legjobb és ezt szeretném viszonozni, nem ígérek semmit, annyit viszont biztos, hogy amíg szeretsz engem sosem engedlek el. Így ez eléggé meggyőző?

Levi sírva fakadt újra. Törölgette könnyeit és úgy bólogatott.

- Igen az, Baka!

Fájt őt sírni látnom és valahol legbelül felelősnek éreztem magam emiatt. Még is, az volt a legjobb estém.