Mióta levették a gipszem, sokkal jobban érzem magam.
Már csak egy felcsatolható merevítő van a lábamon, de továbbra is mankóval közlekedek.
Mivel dolgozni nem tudok rendesen, így új munkakörbe helyeztek.
Én intézem a stúdió fellépéseit és a táncosok menedzselését, amit otthonról is tudok csinálni. Megmondom őszintén, hiányzik a tánc, hiszen ennek szenteltem az életemet.
A házi munkákat Balázs végezte el helyettem, igazán segítőkész volt.
Jövőhéten vissza kell utaznia Abu Dhabiba, ami azt jelenti, hogy csak év végén találkozunk legközelebb...
De addigis próbáljuk kihasználni a maradék időt. Annyira megszoktam, hogy vele lakom, furcsa lesz egyedül lenni a nagy házban.

-Viki gyere már, elkésünk!- kiabál Balázs a nappaliból.

-Megyek!- kiáltom felkapva szürke kabátomat az ágyamról és gyorsan lesietek a lépcsőn. Már ha a mankóval bicegést lehet gyorsnak nevezni.
Igen, nos Balázzsal focimeccsre megyünk. Priskin Tamás VIP jegyeket szerzett nekünk a ma esti meccsükre.

Rolanddal az utóbbi két hétben telefonon beszéltünk, akkor se sokat, ugyanis rengeteg edzése volt, amit meg is értek. És ugyan ez engem miért zavar?! Talán mert nem beszéltük meg, mi is történt köztünk aznap este.
Teljesen lever a víz, ha arra gondolok, hogy ma találkozok vele.

-Mehetünk?- nyitja ki előtt Balázs az ajtót, mire bólintok.
Bezárkózik, majd kocsijába ülve elindulunk a Groupama stadion felé, ahol a játékosok számára fenntartott parkolóban állunk meg.

-De hát te nem is vagy játékos- teszek megjegyzést befelé igyekezve.

-Válogatott vagyok hugi- vigyorog, előre engedve a fotocellás ajtónál.

A tömeget kikerülve megyünk be a hátsó ajtón, nyakunkban a VIP kártyáinkkal.
A már ismert szektorba felérve azonnal belebotlunk Petrába.

-Sziasztok!- ölel meg minket- Foglaltam nektek helyet. Onnan mindent és mindenkit jól fogsz látni- szúrja oda nekem viccesen.

-Én iszok valamit, ti kértek valamit?- köhint Balázs témát váltva.

-Nem köszi- rázom fejem és Petra is.

-Oké, meg leszel addig?- kérdezi Balázs tőlem.

-Persze- bólogatok, mire elindul a pult felé.

-Na, mesélj már - karol belém barátnőm vigyorogva- Összejöttetek?

-Te teljesen meghibbantál?- nyitom nagyra szemeimet- Nincs köztünk semmi.

-Majd meglátjuk- szegi fel állát sértődötten, majd elvezet a helyünkre. Nem bírja ki, tovább kíváncsiskodik- Meg se csókolt?- fordul felém.

-Ha azt mondom, hogy megcsókolt, békén hagysz?- forgatom szemeimet.

-Szivatsz- döbben le, mire mosolyogva megrázom a fejem- Azt a picsa- tér észhez- Azért ez.. és nem is mondtad!- bök oldalba.

-Petra, csak egy csók volt- nézek rá hitetlenül.

-Persze én meg a pápa vagyok!- kezd el veszekedni, ami Balázsnak is szemet szúr, mikor visszatér és leül mellém.

-Mi a baj lányok?- érdeklődik.

-A drága unokatestvéred kihagy a szerelmi életéből!- világosítja fel Petra, mire szúrós szemekkel illetem.

-Tessék?- szökik a magasba Balázs szemöldöke.

-Sziasztok!- jelenik meg Betta Petra mögött, akire hálásan nézek.

-Szia Bettus- mosolyog Balázs.

-Hogy van a lábad Viki?- kérdezi mosolyogva másik barátnőm.

-Már egész jól- mosolygok én is- Párodat nem hoztad el?

-De, valahol leállt biztos beszélgetni- néz körül, majd meg is pillantja és integetni kezd neki.

-Sziasztok!- érkezik meg Juhász Roland is köreinkbe.

-Csá- fog vele kezet Balázs.

-Kezdődik- szólal meg Petra a pályát szuggerálva.

A mérkőzést unalmasnak nem mondanám, mivel sok gól született mindkét félnél.
Priskin rúgta az első vezető gólt még az első félidőben.

Tekintetemmel akarva akaratlanul is Rolandot illettem, amiért kezdtem kínosan érezni magam, hiszen ez nem rám vall. Petrának szemet szúrt bambulásom, így néha meglökdösött és kaján vigyorral nézett rám, mire csak megráztam a fejem. Ezzel is jelezve, hogy hülye.
Csalódottan néztem magam elé Roland kapufarúgása után. De nem lehet eltekinteni gólpasszától, amiért kissé büszke is voltam, pedig semmi közöm hozzá.
Négy percet hosszabbított a bíró, de nem született több gól, így a mérkőzést a Fradi nyerte 2:1-re.
A sípszót követően a játékosok fáradtan sétáltak le a pályáról. Roland fáradt mosollyal nézett felénk, mikor észrevett. Szívem hevesebben kezdett kalapálni, pedig még csak nincs is a közelemben.

Roland és Balázs elkezdték a végén kiértékelni a meccset, vagyis inkább okoskodni próbáltak.
Petra teljesen bezsongott a győzelemtől.

-Gyertek, gratulálnom kell a férjemnek- indult a kijárat felé, mikor már oszlott a tömeg.

-Lassabban Petra, még öltözik- szólt utána Betta, aki mellettem lépkedett.

Lassan lebicegtem a lépcsőkön, majd a többiekkel együtt arra a folyosóra mentünk, ahol a focisták öltözői vannak. Már páran jöttek is ki a családjukhoz, akik szintén a folyosón várták őket és nagyon megörültek nekik.
Petra azonnal Tomi nyakába ugrott, aki elkapta feleségét. Mindig mosolyt csalnak az arcomra. Én egy öleléssel gratuláltam Tominak, aki viszonozta.

Balázs és Juhász a többi játékosaal beszélgettek, akik válogatott csapattársaik.
Megérdemelt győzelem volt.
Betta is magamra hagyott, miután megkérdezte, nem baj, ha ő is megy gratulálni.
Halvány mosollyal figyeltem a jeleneteket, míg mankóimmal a falnak támaszkodva álltam és vártam, hogy jöjjön Balázs.
Annyira lefoglalt a cipőim bámulása, hogy ijedten kaptam fel fejem, mikor meghallottam a számomra nagyon is ismerős hangot.
Éppen kijött az öltözőből és nevetve fogott kezet Balázsékkal, akik mind gratuláltak.
Egy olajzöld felső volt rajta és egy fekete kabát, valamint szaggatott farmert és fehér Nike cipőt viselt.
Tökéletes mosolya pedig csak emelt az összhangon.
Fejével körülnézett, mintha keresne valakit, majd megállapodott tekintete rajtam. Óvatos mosolyra húzta száját, majd elnézést kérve a többiektől utat törve magának lépkedett felém.
Remegő kezeimet próbáltam leplezni előle.

-Szia Viki- hajolt közel és arcomra finom puszit nyomott, amit viszonoztam.

-Szia- mondtam halkan szemeibe nézve- Gratulálok- mosolyogtam.

-Köszönjük- mosolygott ő is- Nem tudtam, hogy itt leszel.

-Tomi az utolsó pillanatban szerzett jegyeket, Balázs pedig nem engedte, hogy otthon maradjak.

-Kár lett volna otthon maradnod- mosolyodik el.

-Igazán?- incselkedtem.

-Lemaradtál volna egy ilyen jó meccsről és a hangomat is csak telefonon hallottad volna- tűr egy hajtincset fülem mögé, ami zavarba hoz.

-Miért hívtál volna fel?

-Hogy feltegyek egy kérdést.

-Igen?- pislogok nagyokat.

-Van programod holnap estére?.

-Nem tudok róla- mondom gombóccal a torkomban.

-Király. Lenne kedved velem vacsorázni?- kérdezi félve, nekem pedig megesik rajta a szívem. Miket beszélek, örömmel megyek el vele bárhová is.

-Ez most randi?- tartom vissza vigyorgásomat.

-Ha szeretnéd- néz szemeimbe.

-Viki, mehetünk?- jelenik meg Balázs- Bocs, megzavartam valamit?- kér elnézést zavartan.

-Nem, mehetünk- köszörülöm meg torkomat, majd Rolandra nézek. Kínos!!

-7re érted megyek- mondja, majd miután nyomott egy puszit arcomra távozik is.
Sóhajtva veszem magamhoz mankóimat és elindulunk mi is a kijárathoz a többiekkel együtt.

-Hová mentek holnap Rolival?- kérdezi Balázs már a kocsiban utazva.

-Vacsorázni- válaszoltam szűkszavúan elrejtve érzelmeimet.

-Na végre elhívott randizni- vigyorodik el és egy pillanatra rám néz.

-Ez csak egy vacsora, nem randi- nézek rá.

-Igen a csók is csak szájrapuszi volt, amit kaptál, nem?- néz flegmán, nekem pedig tátva marad a szám.

-Te ezt honnan tudod?- kérdezem halkan.

-Viki, Roli a legjobb haverom. Ugye nem gondoltad komolyan, hogy nem mondja el- kanyarodik be a kocsifeljáróra, miszerint hazaértünk.

-Jó, de...- szállok ki a kocsiból óvatosan.

-Valami dögöset vegyél fel- nyitja ki előttem a bejárati ajtót, majd felkapja az ugráló Mackót.

-Komolyan kezdesz hasonlítani Petrára- szörnyülködök és felmegyek szobámba- Jó éjt!- intek le Balázsnak.

Reggel az ajtóm kopogtatására ébredtem, majd Balázs jött be.

-Jól aludtál?- húzza fel redőnyömet.

-Minek köszönhetem ezt a kora reggeli ébresztést?- kúsztam fentebb álmos tekintettel figyelve unokatestvéremet.

-Lassan ebéd van- nevet ki.

-Megyek- kelek ki az ágyból és magamra veszem puha köntösömet.
Lesétálok mankóimmal a lépcsőn és utam a konyhába vezet, ahol már meg van terítve számomra.

-Te már ettél?- ülök az asztalhoz.

-Igen, boltban is voltam- bújja telefonját.

-Ez igen- bólogatok elismerően, majd hozzá látok reggelim elfogyasztásához.
Balázs tudja, mennyire szeretem a joghurtos műzlit, méghozzá a csokisat.

Reggeli után letelepedtem a nappaliba laptopom társaságában, hiszen dolgoznom kell.

-Egész nap piszamában szeretnél flangálni?- néz rám Balázs a tévézés közben.

-Úgyse megyek sehova és senki nem jön ide- válaszolok az emailjeimet böngészve.

-Este randid lesz, ne feledd- jegyzi még meg, mire szúrós pillantással illetem és szavakban is megfogalmaznám mindezt, de csörögni kezd a mobilom.

-Szia Petra!- szólok bele a készülékbe.

-Csáo, ráérsz este? Kinéztem egy jó filmet a moziban- ismerteti ötletét.

-Sajnálom Petra, programom van- válaszolom Balázst nézve, aki érdeklődve hallgatózik.

-Mégis mi lehet fontosabb, mint egy mozi velem?- háborodik fel.

-Vacsorázni megyek- préselem ki magamból, amiért még tuti megver, mivel neki nem is mondtam, mi történt.

-Kivel?!- most előttem van az arca, amint összehúzza szemeit.

-Nem lényeg- hárítok azonnal.

-Te randizol?- kérdezi egész vékony hangon a meglepettségtől.

-Ezt nem mondtam...

-Rolanddal igaz?- hallom ahogy tapsikol még mellé.

-Igen- sóhajtok- Váltsunk témát légyszi.

-Viccelsz? Ez a téma érdekel a legjobban- nevet a vonal másik végén.

-Leteszlek!- fenyegetem meg, Balázs pedig kuncogni kezd mellettem.

-Kiválasztottad már a ruhádat? Mikorra megy érted? Átmegyek megcsinálni a sminked, viszek fixálót is, nehogy összerúzsozd az ingjét meg aztán másnap reggel is nézzék ki valahogy, amikor felébredsz mellette.

-Petra!- szólok rá erélyesebben, hiszen már most kezd fantáziálgatni, erre pedig semmi szükségem- Csak egy vacsora lesz semmi több.

-Jó, én felajánlottam a segítségem- tettet sértődöttséget, de már ismerem.

-Köszönöm, majd én elintézem ne aggódj.

-De mindenről be kell számolnod!- fenyeget.

-Majd felhívlak, most mennem kell- rázom le, hiszen jó beszélőkéje van.

Balázs vigyorogva figyel és várja a kiborulásom. Szemforgatva vettem magamhoz újra laptopom, mivel a munkámmal is haladnom kell.

-Anyuékhoz mész valamikor?- nézi a tévét.

-Igen, hétvégére ígértem neki- pötyögöm be az emailt a stúdió részére.

-Rossz, hogy ilyen távol vannak- néz rám szomorúan, mire felnézek- A világ másik végén vagyok és esténként csak a kamerába tudok nekik integedni...

-Te akartál odaigazolni Balázs. Mind tudtuk, mivel fog ez járni. Te is megteszel a családodért mindent és mi is segítünk- próbáltam kicsit bátorítani.

-Tudom, de annyira jó volt itthon lenni, hogy nem akarok visszarepülni. Megértesz ugye?- pislog rám fájdalmas tekintettel.

-Tudod, hogy ha valaki, akkor én át tudom érezni.

-Túl sok volt külföld mindkettőnknek nem gondolod?

-De igen, ebben igazad van- néztem magam elé.
Sosem beszéltünk még ilyen dolgokról. Nem is tudtam, hogy neki ennyi fájó pont a futballban, hogy távol van tőlünk. Azt hittem, el van a kis világában és jól érzi magát.
De ez a valóságban nem így van. Mi csupán keressük magunkat és ehhez olykor arra van szükség, hogy távol legyünk a családtól, de végül mindig visszatérünk.
Tudom, hogy így lesz velem és Balázzsal is. Én ugyan most hazajöttem, de nem tartom kizártnak, hogy egy állásajánlat miatt újra külföldre menjek. Gondolkodás nélkül elfogadnám.

-Megbántad?- néz felém Balázs.

-Nem- válaszolok némi gondolkodás után.

-Egyiket sem?- utal arra, hogy két évig éltem Londonban, hármat pedig Heidelbergben.

-Egyiket sem- mosolygok- Voltak rossz napok ott is, de ettől függetlenül nem változtattam volna semmin.

-Na és akiket ott hagytál?

-Alexre utalsz?- szökik szemöldököm a magasba.

-Is- bólint- Azért ne mondd, hogy nem gondolsz rá vissza.

-Miért, te szoktál Lindán gondolkodni?- kérdezek vissza még mindig nem válaszolva kérdésére.

-Mondhatsz bármit, de igen. Nem tudom, hol rontottam el.

-Bazsi, te sehol- nevetem el magam- Nem csak a te hibád.

-Akkor Alex miatt te se okold magad!

-Mindketten hibásak vagyunk a történtek miatt- vonok vállat- De miért is beszélünk az exeinkről?- röhögöm el magam kínosan.

-Jogos, inkább készülj a randidra- nevet ki, mire egy párnát vágok a fejéhez.
Egész nap dolgoztam, elintéztem a stúdió fellépéseit. A téli tábort is megszerveztem, valamint egy külföldi fellépést is terve vettem, ami nagy előrelépést jelentene az egész suli számára és a táncosainknak is.

Balázzsal kint ebédeltünk a teraszon, hiszen gyönyörű napsütéses idő volt ma és viszonylag meleg is volt.
Öt körül Balázs felküldött a szobámba, hogy kezdjek el készülni, mert én nő vagyok és ugyse tudok elkészülni időben véleménye szerint.
Körülbelül öt szettet cibáltam ki a szekrényemből, de nem sikerült döntenem, így kiabálva jeleztem Balázsnak, hogy szükségem van a segítségére.
Ágyamon ülve kommentálta a ruhákat, amiket felvettem, de egyik se nyerte el a tetszését.

-Oké, nyugodj meg- szól, mikor már kezdek hisztériázni- Először is. Ismerlek, tehát szeretnél csinos lenni, de nem is akarsz túl kihívó lenni. Nem szeretsz túlöltözni- közben kutakodni kezd a szekrényemben- Szóval szerintem- kivett egy fehér nadrágot- Ez tökéletes lesz- teszi kezembe egy fehér nem túl kivágott fehér felsővel és egy mintás inggel- Ezt vedd fel- tessékel a fürdőbe.

-Na milyen?- jövök ki a tükör elött forgolódva.

-Csinos- vigyorog- De szerintem egy magassarkút vegyél még hozzá- és már nyújtja is felém a bézs színű kedvenc cipőmet- Roli eldobja az agyát.

-Balázs- nézek rá mérgesen- Nem akarok a barátoddal ágyba bújni!

-Én ezt azért nem jelenteném ki a helyedben, még bármi lehet.
Ne gyere túl korán haza, élvezd ki- kacsint, majd magamra hagy, hiszen még hátra van a sminkem.

Szememet forgatva láttam neki sminemnek, amit nem vittem túlzásba. Csupán egy kis alapozó, szempilláimat és a szemöldökömet festettem ki, végül egy bordó rúzst kentem fel.
Egyenes hajamat csak kifésültem és hagytam vállaimra omlani.

-Balázs, mennyi az idő?- szambáztam le a lépcsön most már mankók nélkül. Kezemben csak a táskám és a telefonom volt.
Ekkor csöngettek.

-It's randi time hugi- mutatott az ajtó felé, mire csak nevettem egyet.

Az előszobai tükörben még egy utolsó pillantást vetettem magamra, majd ajtót nyitottam.
A látvány lenyűgöző volt. Két okból. Roland maga az egyik ok, amit szerintem nem kell ragoznom. Fantasztikusan áll neki ez a lezser stílus. Sötétkék ingjét csupán fekete kabátja volt. Ahogy rám nézett és a mosolya....
Valamint egy csokor vörös rózsát fogott kezében, ami a második oknak tekinthető.

-Szia- köszönök zavartan mosolyogva most elsőként.

-Szia- néz egyenesen szemeimbe, majd egy puszit nyom arcomra- Ez a tiéd- nyújtja át a virágokat.

-Ez... Gyönyörű- nézek rá hitetlenül-Vízbe teszem és mária jövök- engedem az ajtóhoz az idő közben odaért Balázst, aki vigyorogva néz hol rám, hol a csokorra.
Igyekszem minél előbb visszatérni miután a konyhaasztalra helyeztem a csokrot egy vázába.

-Kész vagyok- térek vissza a két focistához.

-Mehetünk?- néz rám mosolyogva, mire bólintok.

-Viszek kulcsot, ha fáradt vagy nyugodtan feküdj le- fordulok Balázs felé- Mackónak pedig adj friss vizet estére.

-Viki nem hal meg pár óra alatt az a kutya, menj már- szörnyülködik nevetve- Jó szórakozást!- int utánunk.

Roland kinyitja nekem a kocsi ajtaját, majd miután ő is beült mellém elindulunk. Nem tudom hova.
Hangot is adok kíváncsiságomnak.

-Hová megyünk?- érdeklődök mosolyogva.

-Meglepetés- néz rám egy pillanatra, majd újra az utat figyeli.

Mobilom rezegni kezd, üzenetem érkezett. Óvatosan megnézem, hogy Roland ne lássa.

"Mondd, hogy nem mondtad le"

"Úton vagyunk"

"Ezaz!! Nem is zavarok, aztán csak okosan 👉👌💁❤"

"Kinyírlak 🙆🔫"

Ezután kiléptem a beszélgetésből, hiszen illetlenség társaságban telefonozni.

-Akkor legalább azt mondd meg, alkalomhoz illően öltöztem e- fordulok felé, mire gyorsan végigfutnak szemei rajtam. Állam alatt kicsit meg is áll.
Tudtam, hogy nem ezt a felsőt kellett volna felvennem, minek hallgattam Balázsra?!

-Nagyon csinos vagy- kanyarodik be egy parkolóba, majd segít kiszállnom. Teljesen elpirulok- Biztos nem kellett volna még az a mankó?- kérdezi félve, hiszen látja, hogy ráadásul magassarkúban vagyok.

-Már jól vagyok- szabadkozom- Különben, ha baj van, itt vagy, hogy elkapj- mondom, miközben közelebb lép, hogy becsukja az ajtót, így csak pár centi választ el ajkaitól. Szívem hirtelen a torkomba szökik.

-Mehetünk?- nyújtja karját, amibe bele is karolok és engedem, hogy vezessen. Szédítő illatából nagyot szippantok.
Egy pincér jön elénk és miután megkérdezte Roland nevét, elvezet minket egy asztalhoz, ami viszonylag eldugott és csendes helyen van.

-Nagyon hangulatos hely- nézek körül miután helyet foglaltunk.

-Budapest egyik legjobb étterme- mosolyog és kezembe adja az egyik étlapot.

-Nem csodálom, távol van a városi zajtól, nincs tömeg. Tökéletes hely egy étteremhez.

-És egy randihoz- teszi hozzá mosolyogva. Közben megjelenik a pincér és kitölti a megrendelt italainkat.

-Akkor mi most, randizunk?- fonom össze kezeimet magam előtt az asztalra helyezve.

-Szerinted?- incselkedik utánozhatatlan mosolyával.

-Meglátjuk- nézegetem mosolyogva az étlapot. Nem tudom abbahagyni a mosolygást.
Mi van velem?!

-Sikerült választaniuk?- tér vissza az előző pincér, mi pedig lediktáljuk neki a választásainkat.

-Hallom Balázs kedden visszautazik -kortyol tonikjába beszélgetést kezdeményezve.

-Igen- sóhajtok a szalvétámat piszkálva- Tudod mióta hazaköltöztem Balázs olyan sokat segített és sok időt töltöttünk együtt. Hiányozni fog...

-Tudom- bólint együttérzően- De nem örökre megy.

-Igen, máskor ezzel nem is volt baj. Csak most minden megváltozott- támasztom meg fejemet kezemmel az asztalon- Mi tényleg olyanok vagyunk, mint egy testvérpár.

-Látszik, hogy szinte együtt nőttetek fel- mosolyodik el, ami engem is erre ösztönöz.
Már lassan több, mint egy hónapja ismerjük egymást és kezdem megkedvelni. Viszont ott motoszkál a fejemben, hogy ha megkedvelem és nem lesz semmi, akkor csak fájni fog. Ezt pedig nem akarom.
-Tervezel kimenni Balázshoz?- tesz fel újabb kérdést.

-Év végén biztosan, addig pedig majd meglátom, hogy engedi a munkám. Nemrég kaptam egy felkérést.

-Ez jól hangzik, elfogadod?- kérdezi mosolyogva és komoly érdeklődéssel a hangjában.

-Még nem döntöttem el. Az a helyzet, hogy külföldre kellene utaznom egy hétre.

-Na jó, hát egy hét nem a világ vége- közben kihozzák vacsoránkat.

-Nem tudom- vettem kezembe az evőeszközöket- Nem terveztem visszamenni Londonba.

-Miért? Elkísérlek, ha szeretnéd, elmehetünk Liverpool meccsre is, ha van kedved- lelkesedett.

-Majd meglátjuk- mosolygok és le is zárom ennyivel.
Kizárt, hogy ezek után Liverpool meccsre menjek...
-Na és neked? Fradi után valamilyen célok?

-Egyelőre nem váltok, jól érzem itt magam- kortyolt italába- De nem zárkózok el semmi elől- nem tudom miért, de összeszorult a torkom.
Miért zavar ez a kijelentése? Hiszen az ő élete, ő dönt, hova megy.

-Roland, szerintem meg kellene beszélnünk a multk....- és igen, nem engedték, hogy befejezzem, pedig fontos lett volna.

-Roli! Szevasz- jelent meg asztalunk felett ismereteim szerint Gera Zoltán.

-Zoli- fogott vele kezet Roland zavartan- Hát te?

-Csak vacsoráztunk a családdal- mondja, majd felém fordul, mire Roland feleszmél.

-A hölgy, Kósa Viktória, Dzsudzsák unokatestvére- mutat be a férfinek.

-Gera Zoltán- nyújtja kezét, amit elfogadok.

-Örvendek- mosolygok halványan.

-Nos akkor én nem is zavarok tovább. További kellemes estét- int mosolyogva, majd eltűnik az asztalok között.

-Mit szerettél volna mondani?- nevet kínosan a focista.

-A lábtörésemkor történtekről van szó- kezdek bele újra, de fogalmam sincs, hogy fogalmazzam meg.

-Hallgatlak- néz figyelmesen várva mondandómat.

-Szóval- köhintek egyet- Mi... Hogy mondjam- nevetem el magam kínosan, mire elvigyorodik.

-Csókolóztunk. Erre akarsz kilyukadni? -nevet aprót.

-Tulajdonképpen igen- sütöm le szemeim, érzem, ahogy kezdek pirulni.

-Aranyos vagy, mikor zavarban vagy- jegyzi meg óvatosan.

-Nem vagyok zavarban- nézek fel tagadva érzéseimet- Csak szerintem beszélnünk kellene erről.

-Rendben, és pedig?- néz kíváncsian, visszafolytott nevetéssel, hiszen látja rajtam, mennyire zavarba hoz.

-Tudni akarom, hogy hirtelen felindulásból tetted, vagy tudatosan- nyögöm ki végre.

-Hirtelen felindulásból maximum megütök valakit- neveti el magát- Ezt inkább mondanám tudatosnak- néz szemembe komolyan, ami mosolygásra késztet és valamiért meg is könnyebbülök- Na és te?

-Hogy én?- kaparom torkom.

-Neked is tudatos volt? Mert szerintem ehhez nem csak én kellettem.

-Ebben teljesen igazad van- válaszolok őszintén, ami engem is meglep.

Azt kell, hogy mondjam remekül telt az este. Kár lett volna kihagyni, igaza volt Petrának és Balázsnak.
Roland nagyon kedves és figyelmes. Jó humorának köszönhetően rengeteget nevettünk, ami hozzájárult ahhoz, hogy egy pozitív képet alakítsak ki róla.
10 után nem sokkal indultunk haza és egész úton beszélgettünk. Nem volt kínos csend.
Kissé szomorúan vettem tudomásul, hogy már hazaértünk, mikor leállította az autót és segített kiszállnom.
Lezárta a járművet és az ajtóig kísért.

-Köszönöm az estét, jól éreztem magam- fordultam felé az ajtó előtt megállva.

-Örülök neki, én is- lépett közelebb, de próbáltam nyugodt maradni.

-Hát akkor, jó éjt- nyomtam puszit arcára, majd nyúltam volna a kilincsért, de kezemet elkapva húzott vissza.

-Viki- hirtelen húz vissza, ami kibillent egyensúlyomból, így automatikusan elkapom nyakát ő pedig derekamnál fogva tart és egyenesen szemeimbe néz- Csak azt akartam mondani, hogy örülnék, ha lenne még ilyen legközelebb- mosolyog, én pedig ösztönösen hajolok ajkaihoz és megcsókolom.
Percekig tart a pillanat, már a levegőhiány miatt kell elválnunk szinte.

-Ne haragudj, én...- kezdek dadogni előző cselekedetemre utalva, de elhallgattat egy újabb csókkal, ami teli van szenvedéllyel, miközben két keze közé veszi arcomat.

-Aludj jól- enged el lassan és mosolyogva.

-Szia- mosolygok és intek egyet, majd kinyitom az ajtót és belépek rajta.

Hatalmas sóhaj hagyja el ajkaimat, de közben továbbra is csak mosolyogni tudok. Halkan tipegek a lakásban a konyha felé, hogy egy pohár vizet igyak. Balázs már alszik, hiszen sötétség uralkodik a lakásban.  Kitöltöm az italom, amit a pultnak támaszkodva hajtok le, közben az asztalon virító virágokat bámulom, ami Rá emlékeztet.

Sziasztok!❤
Nos, meghoztam nektek az újabb olvasni valót. Sajnos sűrű lesz a hétvégém, így nem garantálom, hogy hétfőre érkezik az új rész, de igyekszem és amint tudok, jelentkezem 😊
Annyit még elárulok, hogy a részben el vannak rejtve néhány utalások a következményeket tekintve. (Egy kis bevezető merciideutsch -nak 💁)
Kíváncsian várom véleményeiteket, ne tartsátok magatokban🙊
Millió puszi & ölelés❤❤