Mérhetetlenül boldog vagyok, amiért Roland nem igazol Spanyolországba. Csúnya dolog ilyet mondani, de talán így a legjobb.
Viszont átgondolva a dolgot, megfogalmazódott bennem, hogy csak miattam utasította vissza a szerződést.
Nem akarok a karrierje útjába állni. Mindenben támogatni akarom őt.

-Roland- ülök le a kanapén tévéző férfi mellé.

-Hm?- biccent felém mosolyogva, de a képernyőt nézi.

-Miattam nem mész Spanyolországba vagy pedig magad miatt?

-Viki- teszi le az asztalra a távirányítót és teljes testével felém fordul, hogy szemembe tudjon nézni- Fontos vagy nekem, szeretlek. Tudom, hogy nem akarsz hátráltatni semmiben, hiszen ismerlek. De döntöttem. Nekem most a Fradi többet ad, mint bármelyik másik csapat. Az meg persze nem utolsó szempont, hogy a barátnőm is itt van- ölel magához.

-Szeretném, ha tudnád, hogy mindig mindenben támogatni szeretnélek- karolom át derekát mosolyogva.

-Tudom- néz rám, majd egy apró csókot hint ajkaimra.

-A szüleid egyébként tudtak erről?- kérdezem óvatosan, hiszen nem tudom meddig feszegethetem a témát.

-Nem tartom velük a kapcsolatot- von vállat semleges arccal, én pedig nem puhatolózok tovább.

~•~

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet Viki- csóválja fejét Petra, miközben kedvenc éttermünkben fogyasztjuk el ebédünket a Duna partján.

-Miért nem? Neki legalább vannak szülei.

-Ebben igazad van, de Roland allergiás erre a témára- figyelmeztet, hiszen az a tervem, hogy felkeresem a szüleit, hogy végre kibéküljenek.

-Tudod Petra, teszek rá. Becsülje meg a szüleit bármi is történt köztük.

-Szerintem akkor sem kellene ebbe beleavatkoznod- csóválja fejét vészjóslóan.

-Majd meglátjuk. Előbb fel kell őket keresnem- vonok vállat el nem állva tervemtől.

-És hogy akarod ezt?- néz rám kíváncsian egy sóhajtás után. Én csak magabiztosan nézek rá- Nem! Felejtsd el!- dől hátra székében.

-Petra!- kezdenék bele, de nem engedi.

-Nem segíthetek. Sajnálom.

-Ne csináld már, csak segíts megszerezni a címüket.

-Ha igaz, Pesten laknak a külvárosban. Ennyit tudok én is.

-Hogy tudtál ennyi információt magadban tartani- forgatom szemem cinikusan.

-Kérdezd erről Balázst, ő biztos jobban tudja.

-Nem kérdeznéd meg te is Tomit?

-Nem ígérek semmit- válaszol, majd int a pincérnek, hogy rendezzük a számlát- Mennem kell Liáért azt oviba.

-Pusszantom- mosolygok, majd miután kifizettük az ebédet, külön váltak útjaink. Petra elment az oviba, én meg beültem az új fekete autómba és feltekertem a fűtést.
Gondolkodás nélkül hívtam fel Balázst, nem törődve azzal, hogy nála késő éjszaka van.

-Viki- hallom meg kómás hangját- Baj van?

-Nincs.

-Persze. Na, mesélj.

-Te tudod, hogy Rolandék gyerekkorában hol laktak?

-Miért érdekel ez téged?- tér ki a válasz elől.

-Csak úgy érdekel. Nem sokat mesél a szüleiről és érdekelne, hol nőtt fel.

-Viki, mindennek oka van. Ugye őt nem faggattad erről?

-Nem hagyott rá lehetőséget, olyan gyorsan lezárta a témát.

-Akkor te is zárd le ezt magadban én azt mondom. Fogadd el a tényt, hogy nem akar a szüleiről beszélni.

-Jajj Balázs, én csak azt akarom tudni, hogy milyen gyerekkora volt. Minden normális kapcsolatban beszélnek erről, én is elmondtam neki. Ha ő erre nem hajlandó, akkor nekem kell kiderítenem.

-Nem akadsz le a témáról igaz?- hallom a vonal végén, amint egy nagy sóhaj hagyja el száját.

-Nem, hiszen ismersz.

-Igen ismerlek, ezért kérem, hogy hagyd ezt annyiban. Ha akarja úgyis mesél róla, ha meg nem, azt is fogadd el.

-Te most komolyan nem segítesz nekem?- kezdek mérges lenni.

-Jól hallod. Elég baja volt Rolinak a szüleivel és az idióta újpestes szomszéd gyerekkel otthon. Nem kell, hogy t...

-Azt mondtad újpestes?- vágok szavába.

-Igen, de nem ez a lényeg Viki...

-Oké. Igazad van. Békén hagyom ezzel Rolandot. Ne haragudj, hogy zavartalak. Jó éjszakát!

-Helyes. Szia!- kinyomom és elindulok. Tudom már hova kell mennem, ha igazam van amiről Balázs beszélt.

Roland állandó ellensége Dani, az Újpest játékosa. Valószínűleg róla beszélt. Ki kell derítenem.
Odaérve az edzőközpontjukhoz, megláttam a kocsiját. Nem mintha tudnám, melyik az övé, de a DANI feliratú rendszám alapján nem volt nehéz kitalálni, melyik az.
Leparkoltam mellé, majd vártam, amíg kijönnek. Közben Petra hívott fel.

-Remélem örülsz, beszéltem Tomival- kezdi mondandóját.

-És?

-Budaörsön laktak, ennyit tud ő is. Az apját Varga Sándornak hívják. Pontos cím nincsen.

-Ez is valami- ekkor lépnek ki a játékosok a fotocellás ajtón- Figyelj most le kell tegyelek. Majd hívlak- ezzel ki is nyomom, majd kiszállok az autóból és az ajtónak döntve hátam várakozok.
Dani egyből kiszúr, ahogy a kocsijához igyekszik. Leveszem addig viselt napszemüvegem, hiszen ha tél van, ha nyár én napszemüveget hordok, ha süt a nap.

-Lám lám- nyitja ki kocsija ajtaját és bevágja a hátsó ülésre táskáját, majd felém lép- Szerintem stadiont tévesztettél.

-Nem hinném- válaszolok kimérten.

-Az a majom barátod tudja, hogy itt vagy?

-Szeretnélek megkérni, hogy hagyd őt békén. Különben megbánod, hogy belekötöttél. És ez nem fenyegetés, ígéret.

-Na idefigyelj, te ebből maradj ki, ha nem akarod, hogy Roli ne tudjon pályára lépni a szezon hátralevő részében.

-Te most megfenyegetsz?- nevetem el magam.

-Ugyan- mosolyodik el gúnyosan- Csupán óvatosságra intelek, hogy ne üsd bele az orrod abba, ami nem rád tartozik.

-Tudod, eddig azt hittem, hogy a látottak alapján csupán bunkó vagy, de most már látom, hogy szánalmas is- nézek rajta végig megvetően, ami egyáltalán nem tetszik neki.

-Törődj a magad dolgával- fordít hátat- Nem érek rá veled foglalkozni- majd kinyitja kocsija ajtaját és beül, majd kifelé igyekszik a parkolóból.

-Seggfej- indítom be én is kocsimat morgolódva.

Gondolkodás nélkül követem tisztes távolságból a focistát. Bebizonyosodott az állításom, miszerint ő az, akire Balázs utalhatott, hiszen Budaörsig követtem, míg le nem parkolt egy nagy családi ház előtt és bement a kapun. Az út másik felén leparkoltam, majd leállítottam a motort.
Telefonomra néztem, ami rezegni kezdett. Bejövő hívás Roland.
Nem vehetem fel, hiszen akkor megtudhatja mire készülök. Táskámba süllyesztettem a mobilt, majd kiszálltam a meleg kocsiból, amit egy gombnyomással lezártam.
Nem volt túl sok lehetőségem, ugyanis Dani családi háza egyik szomszédja el volt hagyatva, egyedül a másik ház udvara volt rendezett.
Kaputelefon hiányában a csengőt nyomtam meg.

Hirtelen hatalmas gombóc keletkezett torkomban, mikor nyílt a bejárati ajtó és egy 50-es éveiben járó, rövid barna hajú hölgy lépett ki rajta, magára kapva egy kabátot.
Nincs visszaút, most legyél bátor Viktória!

-Jó estét!- erőltetek mosolyt arcomra, miután kinyitja előttem a kapuajtót- Kósa Viktória vagyok. Varga Sándort keresem. Jó helyen járok?

-Persze, a felesége vagyok, Vargáné Katalin- nyújt kezet, amit elfogadok- Miben segíthetek?

-A fiuk miatt jöttem- mondom erőtlen hangon, mire tágra nyílnak a nő szemei.

-A fiam?- dadog a meglepettségtől, amit teljesen megértek.
Jön egy nő a semmiből, aki most a rég nem látott fiukról akar beszélni.
-Jöjjön be- nyitja ki előttem az ajtót, én pedig bólintok egyet megköszönve, majd bekísér a házba.

-Remélem, nem jöttem rosszkor- nézek Roland anyjára, aki felakasztja kabátomat a fogasra, majd bekísér a nappaliba, ahol leülünk a kényelmes fotelba.

-Dehogy, igaz a férjem még dolgozik, de hamarosan ő is hazaér- mosolyog kedvesen, majd megfogja kezemet- Te lennél a fiam barátnője?

-Igen, én- mondom gombóccal a torkomban, hiszen ez nem akármilyen alkalom most.

-Mi van vele? Jól van?- és ezzel beindult anyai ösztöne.

-Jól van- bólogatok mosolyogva- A karriere felfelé ível. Pàr sérülést leszámítva minden rendben van vele.

-Nagyon jó ezt hallani- érzékenyül el- Tudod, mindig is nyomon követtük az életét a háttérből, de amikor valaki, aki személyes kapcsolatban van vele és ezt mondja, annak jobban elhiszem és megkönnyebbülök. 

-Mióta nem tartják a kapcsolatot?- kérdezel rá egyből- Bocsánat, persze csak ha nem vagyok túl indiszkrét.

-Ha a fiammal vagy, jogodban áll tudni- kezd bele- 18 évesen költözött el itthonról, de már előtte sem volt fényes a kapcsolata az apjával. A férjem ügyvéd és Rolandot is erre a pályára szerette volna terelni. Persze mint minden kisfiú, Rolika is járt foci edzésekre, de nem akartuk, hogy ebből akarjon megélni. Akkoriban úgy gondoltuk, hogy biztos alapokra kell állítani a fiunkat anyagilag. Őszintén nem törődtünk azzal, hogy ő mit szeretne. Én próbáltam vele megértetni, hogy az apja csak jót akar, de miután elköltözött inkább megszakította velünk a kapcsolatot. Talán jogosan, de a szívem szakadt meg, hogy az egyetlen fiam kilépett az ajtón és vissza se akar nézni- potyogtak könnyei, nekem pedig összeszorult a mellkasom, annyira megesett rajta a szívem- Mindennap vártam a pillanatot, amikor belép a bejárati ajtón, de nem tette. Utána tudtuk meg, hogy Olaszországba ment egy futball csapathoz, majd hazajött azóta pedig a Fradiban játszik. Az vígasztalt egyedül, hogy láttam mennyire boldog, amikor a pályán van. Ugye így van?- néz rám könnyes szemekkel.

-Szereti, amit csinál. Kitartó. Büszkék lehetnek rá!- mosolygok kedvesen.

-Tegeződjünk kérlek- mosolyog rám meghatottan.

Ekkor nyílt a bejárati ajtó és feltehetően Roland apja ért haza. Újra görcsbe rándult a gyomrom.

-Kati, megjöttem!- halljuk a férfi hangját, majd belépve a nappaliba, megtorpan, amint meglát engem. Magas, akárcsak a fia, ugyanolyan szőkés barna haja van, annyi különbséggel, hogy ő már enyhén őszül- Elnézést, nem tudtam, hogy vendégünk van- lép oda hozzánk, én pedig felállok, hogy kezet fogjak vele.

-Üdvözlöm, Kósa Viktória vagyok.

-Varga Sándor- fogadja el, majd felesége megsimogatja karomat.

-Viki, a mi Rolink barátnője!- mondja boldogan férjének.

-Igazán?- néz rám nagy szemekkel, mire félve bólintok- Még egy barátnőjét se mutatta be nekünk- mondja kedvetlenül.

-Tudja, hogy itt vagy?- kérdezi felesége.

-Nem- rázom fejemet.

-Ha tudta volna, valószínűleg nem enged ide- mondja cinikusan Sándor.

-Csinálok egy teát, ugye elfogadod Viki?- kérdezi kedvesen Katalin.

-Igen, köszönöm- válaszolom mosolyogva.

-Üljünk le- mondja Sándor, aki leül velem szemben a fotelba- Szóval, minek köszönhetjük a látogatást?

-Tudja...

-Tegezz kérlek- mosolyog, mire bólintok.

-Szóval, mindig furcsálltam, amiért Roland sosem mesél a családjáról. Ezért kérdezősködtem egy kicsit és elmondta, hogy nem tartják a kapcsolatot.

-Kati elmondta már, miért nem?- vág közbe, mire bólintok.

-Nekem fontos a család. A szüleim kiskoromban meghaltak autóbalesetben és a nagynénémék neveltek fel. Tudom, mennyire értékes a család, éppen ezért nem szeretném, ha Roland a tíz évvel ezelőtt történt vita miatt megfosztaná saját magát ettől.

-Ez kedves tőled Viki- tér vissza Katalin hàrom bögre forró teával, amit megköszönve elfogadok- De a fiam világosan a tudtunkra adta, hogy nem kér belőlünk.

-Igen tudom, de talán egy próbát megérne. Mit szólnátok, ha egyik este átjönnétek vacsorára?

-Jó ötlet ez?- kérdezi Sándor elgondolkodva- Nehogy utána neked legyen ebből problémád. Szép, hogy törődsz Rolanddal, de nem biztos, hogy ő is ugyanúgy értékeli, mint mi.

-Fogalmam sincs, de meg kell próbálnunk- tárom szét kezeim tanácstalanul, majd csörögni kezd mobilom- Elnézést- halászom elő, majd fülemhez teszem a készüléket- Igen?

-Lassan kész a vacsora, merre vagy?- hallom Roland aggódó hangját.

-Elmentem vásárolni és elég nagy a forgalom- hazudok szemlesütve- fél óra és otthon vagyok jó?

-Annyit még tudok várni, vigyázz az úton!

-Sietek!- válaszolom mosolyogva, majd kinyomom. Sándorra és Katalinra nézek, akiknek egyből leesett, kivel telefonáltam az imént.

-Ezek szerint ti már együtt laktok- jegyzi meg Roland édesapja.

-Igen- bólintok.

-Elmondod neki, hogy itt jártál?- kérdezi félve Katalin.

-Egyelőre nem- rázom fejem- De sajnos lassan indulnom kell- állok fel a kényelmes kanapéról egy sóhajtás kíséretében.

-Bátor dologra adtad a fejed- gondolkodik el Sándor, majd rám mosolyog- Egyik barátnője sem tett ilyet.

-Köszönöm, hogy szakítottak rám időt. Majd jelentkezem- mosolygok a két szülőre, akik nagyon szimpatikusak lettek.

-Ezen a számon elérsz minket- nyom kezembe Katalin egy cetlit, amit feltehetően az ő telefonszáma volt.

-További szép estét!- köszönök el már kabátomat magamra véve. Katalin megölelt, amit hirtelen nem tudtam hova tenni, de végül viszonoztam tettét. Mindketten kikísértek a kapuba, majd elváltak útjaink.

A kocsiba beülve hatalmas megkönnyebbülés fogott el. Pedig nem értem el semmi eredményt. De legalább már találkoztam Roland szüleivel, akik nyitottak mindenre. Ez egy jó jel.
A dugóval nem hazudtam végülis a telefonba, mert hazafele tényleg nagy volt a forgalom és szinte már be is sötétedett, mire leparkoltam Roland háza előtt.

A lakásba belépve Mackó fogadott ugrálva, majd megcsapott a finom illat, ami a konyhából jött.
Majd megjelent Roland egy szürke melegítő szettben, hatalmas mosollyal az arcán.

-Szia- lép oda hozzám, majd forró csókban részesít. Gondolkodás nélkül viszonzom, majd nyakát átkarolva megölelem.

-Szia- nézek mosolyogva szemeibe, amikbe mindig szerelmes leszek.

-Siess, mert elhűl a vacsora- ragadja meg kezem és az ebédlőbe húz, ahol ízlésesen meg van terítve. Hirtelen a szavam is elakad a látványtól, de legfőképp a figyelmességétől és kedvességétől.

-Ezt te csináltad?- csodálkozok leülve a székre.

-Hát nem is Mackó- neveti el magát, majd kihozza a konyhából a vacsorát, amin nagyon meglepődök. Az én focistám lasagne-t készített teljesen egyedül.

-Mindig meg tudsz lepni Varga Roland- nézem, ahogy tányéromra szed egy adagot.

-Ennyi neked is jár- vigyorog szokásosan- Na és, miket vettél?- kezd hozzá az evéshez ő is.

-Hol?- ráncolom homlokomat, nem értve a kérdést.

-Azt mondtad, vásárolni mentél- nyel le egy falatot.

-Jaa persze- csapok a homlokomra- El is felejtettem. Igazából nem volt, amit szerettem volna venni, szóval csak nézelődtem- bólogatok mellé, hogy meggyőző legyek. Te mi jót csináltál?- érdeklődtem kíváncsian.

-Elvittem a kutyát sétáltatni és képzeld, összebalhézott egy mopsszal. De az olyan vagány kiskutya volt!

-Aranyosak a kis nyomott orrúak igen- mosolyodok el, majd lenézek Mackóra, aki mellettünk ül száját nyaldosva.

-Utálom, amikor kinézi a falatot a számból- hajol le hozzá Roland egy húsdarabbal, amivel megajándékozza a kutyát.

-Mi van a határozott kijelentéseddel, miszerint téged nem hat meg egy kutya szép tekintete?- nevetem el magam.

-Fenntartom- húzza ki magát- Ez csak egyszeri alkalom volt- falatozik tovább, én meg csak nevetek.

Vacsora után Roland vállalta a mosogatást, így én felmentem az emeletre zuhanyozni. Hosszú percekig engedtem magamra a meleg vizet. Ezt csinálom, ha közben agyalok valamin.
Most volt min agyalnom. Ki kellett találnom, hogy fogom rávenni Rolandot, hogy találkozzon a szüleivel.
Ha elmondom neki, mi a tervem, azonnal nemet mond és semmi esély.
Ha nem mondom el, majd csak szembesül a tényekkel, megharagszik rám. Talán teljes joggal.
Egyik opció sem a legoptimálisabb ezt be kell látni.

Ha fordított helyzetben lennénk, engem akkor is arra indítana a szívem, hogy találkozzak a szüleimmel, bármi is történt a múltban.

Vagy igaza lenne Balázsnak és Petrának, hogy nem kellene beleavatkoznom a dolgokba?

Felvettem a hálóruhámat, majd kifésültem szőke tincseim és bementem a hálóba. Roland màr az ágyban tévézett, gondolom nem győzött kivárni és a lenti fürdőt használta.  Egy fehér pólót viselt, ami kilátszódott a takaró alól. Tetoválásai vonzották tekintetem.
Bemásztam mellé a meleg takaró alá és szorosan hozzá bújtam, amit egy nagy mosollyal díjazott.

-Kérdezhetek?- nézek fel rá, mellkasát cirógatva.

-Ha a szüleim a téma, zárjuk rövidre. Nem- jelenti ki, nekem pedig felszökik a szemöldököm.

-Miért vagy velük ilyen ellenséges?!

-Ha ismernéd őket, te is az lennél!- vágja rá azonnal.

-Mindenkinek jár egy esély- nézek rá mérgesen, de nem hatom meg ezzel.

-És mindig vannak kivételek- bólint- Nézd Viki, ne beszéljünk a szüleimről kérlek. Nem részük az életemnek és ez valószínűleg így is marad.

-Igazad van, nincs jogom beleavatkozni- enyhülök meg, mire nyom egy puszit homlokomra.

-Holnap este elmegyek Tomiékkal inni, ha nem bánod- ismerteti velem holnap esti programját, amikorra is szüleit szerettem volna elhívni vacsorára. Úgy látszik ez a terv most befuccsol.

-Menj csak nyugodtan- simogatom borostáját, majd rövid csókot nyomok ajkaira, mire végre elszakítja tekintetét a televízióról.

-Nem maradok sokáig ne aggódj- folytatja, amit én elkezdtem.

-Addig maradsz ameddig szeretnél- válok el ajkaitól mosolyogva.

~•~

Roland

Igazán rám fért már egy fiús este a barátaimmal. Tomival, Ádámmal és Krisztiánnal indultunk el persze taxival a kedvenc helyünkre, ahová szigorúan csak inni járunk.
Na meg Ádám itt szed mindig össze valakit. De ez most mellékes.

A zene nem túl hangosan szól a kél fényekkel megvilágított helyen, mi pedig egy kis asztalnál ülünk és várjuk italainkat.

-Na és mikorra tervezitek az esküvőt?- kérdezi Priskin Krisztiánt, miután kihozták italainkat és feljött a házasság téma.
Azt azért hozzá kell tenni, hogy négyünk közül csak Tomi nős.

-Egyelőre túl sok minden történt most. Ott volt a sok költözés is. Nem tudjuk még- válaszol vállat vonva.

-Na és te Rolikám?- szólal meg Szalai- Úgy tudom elég komoly a dolog Vikivel.

-Úgy érzem, lemaradtam- pislog rám Németh.

-Együtt lakunk. Semmi extra- vonok most én vállat.
Hiába a barátaim, nem szeretek mindent elmondani nekik. Van, ami csak kettőnkre vonatkozik.

-Hát erre inni kell- int vigyorogva Tomi a pincérnek, aki kihoz még egy kört és egy kör felest is.

-Nocsak, a fradi kiscsillagai- hallom mögülem azt az irritáló hangot, aminek tulajdonosát a földbe tudnám döngölni. Tomi semleges arccal bámulja, míg a többiek engem figyelnek. Lassan megfordulok, hogy szembe tudja nézni vele.

-Úgy látom egy kicsit értelmi fogyatékos vagy- szólal fel Szalai, Danihoz intézve szavait- Mint látod négyen vagyunk és csak két fradista ül itt.

-Mi van Rolika, hol hagytad a barátnődet?- kérdezi gúnyosan- Vagy már dobott is és most kisírod magad nekik?

Egy szempillantás alatt pattantam fel a székemből és ragadtam meg Dani ingjének nyakát, mire hirtelen ott termett mellette az egész bagázs.

-Na mi lesz megütsz?- nevetgél gúnyosan, nekem pedig csak megy fel a pumpa.

-Foglalkozz a saját dolgoddal, Vikit pedig hagyd ki ebből!- préselem ki fogaim közül és elengedem gallérját.

-Ezt neki mondd! Bár ahogy elnézlek megértem, hogy az én társaságomra vágyik.

-Te szemét- indulok meg felé, mire Szalai is felpattan.

-Roland!- hallom mély hangját, hogy ne tegyem, amit tenni kívánok, de késő.

Kezemet ökölbe szorítom és pillanatok alatt meglendül, majd Dani arcán landol. Az adrenalin és a már elfogyasztott alkohol vezérelt, hogy beverjem végre a képét.
Haverjai elkapták a hátra tántorgó focistát, majd hirtelen körbe néztem, hiszen ekkor realizáltam, mit is tettem.
Páran nagy szemekkel figyeltek minket, de voltak olyanok is, akik semmit nem vettek észre. Dani orrából folyt a vér és ekkor egy olyan ütés kaptam a szemem alá, majd az orromba, hogy egy pillanatra megszédültem.

-Te rohadék!- Szalai is elővette verekedő stílusát, majd Tomival lerendezték a másik csapatot.

-Mutasd magad- vette el kezemet Krisztián az orromtól, kezem véres volt- Baszod- húzta száját.

-Na egyben vagy?- teszi vállamra kezét Ádám, hogy ő is jobban szemügyre vegyen- Uh... Ő sokkal rosszabbul nèz ki, ha ez vígasztal. A biztonsági őrök most rakták ki őket.

-Bazdmeg, Viki kinyír, ha így meglát!- mérgelődök.

-Tessék ezt szorítsd oda- tér vissza Tomi is egy adag zsebkendővel a pincértől.

-Kössz- nyomtam orromra.

-Jobb lesz, ha megyünk- int fejével Tomi a kijárat felé.

Kabátomat magamra veszem, majd miután Szalai rendezte a számlát, fogunk egy taxit.
Először az én címemet adjuk meg. Vagy az italtól vagy az arcomban és orromban lüktető fájdalomtól éreztem magam kótyagosnak és nyomottnak.
Megérkezve házam elé elköszöntem a srácoktól és a sofőrtől, majd a bejárati ajtóhoz battyogtam. Még égett a villany a lakásban, tehát Viki ébren van. Nem úszom meg.

Kabátomat felakasztottam a fogasra és azonnal a tükörbe néztem. A látvány borzalmas volt. Orromból még mindig szivárgott a vér. A szemem alatt pedig belilult.
Cipőmet levéve indultam el a lenti fürdőbe fejemet lehajtva. Egyrészt nem akartam, hogy Viki így lásson, másrészt bántotta a szememet a nagy fény.

-Szia- hallom magam mögül barátnőm vidám hangját- Azt hittem később jössz.

-Elég volt ennyi, aludni is kell valamikor- veszem gyorsabbra a tempót a fürdő felé.

-Állj csak meg!- kapja el karom, majd megijed a látványtól kissé- Varga Roland! Te hogy nézel ki?!

-Semmiség- vakarom tarkómat kínosan.

Viktória

-Elmondanád mégis mi fene történt? Miért van beverve az orrod?- kérdezem mérgesen. Persze aggódok is, hiszen soha nem láttam még így és a szívem szakad meg így látni.

-Összeverekedtem Danival- sóhajt egyet.

-Tessék?- szökik a magasba szemöldököm- Miért csináltad?

-Miattad... Tudod, hogy viselem el, ha valaki a szájára vesz téged.

-Édesem, ilyet akkor sem csinálunk- simítok végig lila folt mentes arcán- Gyere, lekezeljük.

-Jól vagyok, nem szükséges- jön utánam a konyhába.

-Azt majd én eldöntöm- nézek rá ellentmondást nem tűrően- Különben is, részeg vagy- veszem elő a fertőtlenítőszert és egy gézlapot.

-Nem vagyok!- vágja rá kómás tekintettel- Tán ittam, tán torgok, de részeg nem vagyok!- jelenti ki a pultnak támaszkodva.

-Persze- mosolygok a vicces helyzeten- Na mutasd magad!- locsolok a gézlapra fertőtlenítőt és óvatosan felitatom a vért, majd a szeme alatti részt is beitatom a szerrel. A sebhez érve felszisszen, de tűri a fájdalmat.

-Olyan jó vagy hozzám- szólal meg derekamat cirógatva a pizsamámon keresztül, még én a feladatra koncentrálnék.

-Kész!- dobom a kukába a már piros gézlapot és kiveszek a fagyóból egy jégzselét, amit a kezébe adok- Tartsd rajta az arcodon.

Még szerencse, hogy a focistáknak mindig van a fagyasztóban jégzseléjük. Balázséban is van legalább három-négy.

Segítek neki feljutni a hálószobába, majd megfogom a jégzselét, amíg irdatlan lassúsággal átöltözik. Fehér pólóját magára kapva mászik be mellém a francia ágyra, majd elveszi tőlem a felé nyújtott jégzselét.

-Köszönöm- nyom egy óvatos puszit arcomra.

-Próbálj meg aludni- birizgálom haját.

-De forog az ágy- jelenti ki pár pillanat gondolkodás után, amin elnevetem magam.

Az életem teljesen a feje tetejére állt. Minden szempontból. Sok év után újra itthon élek, táncstúdió vezető lettem. Roland pedig... Nos ő pedig mindennap mutat az életéből valami új részletet.

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy így megkéstem, de ennek több oka is volt.
1. Hatalmas ihlethiányom volt.
2. Megírtam egy borzalmasan jó részletet, majd a Wattpad valamiért bekrepált és az amit addig írtam mind elveszett. Hirtelen sírni támadt kedvem, hiszen annyira tetszett a rész.
Pár nap kellett miután erőt vettem magamon és elkezdtem írni, de teljesen mást. Talán majd a későbbiekben megpróbálom leírni, amit eredetileg terveztem.
Remélem azért tetszett a rész, kíváncsian várom a véleményeket.

Ui.:
Köszönöm merciideutsch az ötleteket! ❤️
Ne feledjétek, még mindig van lehetőségetek írni részleteket a történettel kapcsolatban, amit publikálásra szántok. Elég csak pár mondat vagy párbeszéd. Higyjétek el már ezzel is sokat tudtok segíteni.

Millió puszi & ölelés! 💜❤️