Reggel a gyenge napfényre ébredtem, ami beszűrődött a redőnyön keresztül. Félig Roland csupasz mellkasán feküdtem, aki még békésen szuszogott mellettem.
Kicsit körbe néztem a szobában, ha már tegnap este nem volt alkalmam.
Minden olyan rendezett és igényes volt. Csak ruháink voltak szétdobálva a padlón, amire akaratlanul is elmosolyodtam és zavarba jöttem még úgy is, hogy senki sem figyelt. Megpillantottam telefonomat az éjjeliszekrényen, ami Rolandé mellett volt. Gondoltam óvatosan átnyúlok felette megnézni az időt, de túl messze volt. Kicsit fentebb tornáztam magam a fehér takarót magamhoz szorítva. Egyik kezemmel Roland válla felett támaszkodtam, a másikkal a telefon irányába nyúltam, mikor hirtelen elkapta derekam és visszarántott, ami belőlem egy nagy sikítást váltott ki. Ő csak hangosan nevetni kezdett.

-Hová készülsz?- teszi feje alá mindkét kezét és csábos mosollyal figyel.

-Sehová, csak az időt akartam megnézni- mászok vissza mellkasára és kezeimet mellizmára helyezem.

-Szombat van, szabad napod van. Élvezzük ki, hogy senki nem zavar minket- csukja le mosolyogva szemeit.

-Este jön Lia- suttogom gonosz vigyorral, mire kipattannak szemei, én pedig elnevetem magamat.

-Biztos nem tudják a nagyszülőkhöz lepasszolni?- torzul el arca.

-Biztos- nevetek és egy rövid csókot nyomok ajkaira.

-Na, mi ez a spórolás?!- húz vissza azonnal és heves csókcsatába kezdünk.

-Este csinálok gofrit Liának- mondom két csók között.

-És nekem mit csinálsz?- szakad el egy pillanatra, mialatt fentebb ül és ölébe ültet.

-Mit szeretnél?- túrom szét egyébként is kócos haját. Arcáról teljesen eltűnt a reggeli kóma.

-Megmutathatom- csókolja végig nyakam, majd mellkasomat, amit sóhajtva élvezek.
Kezeit csípőmre vezeti, egyikkel óvatosan fenekembe markol, mire egy hangos nyögés hagyja el ajkaimat és újra megcsókolom.
Nagy kezeivel megemel, majd belém vezeti magàt. Levegőt is elfelejtek venni. Lassan magára húz, így teljes hosszát élvezhetem.
Homlokomról elsöpri a kócos tincseket, majd óvatosan mozgatni kezd magán a csípőmnél fogva. Engedem, hogy ő irányítson, én csak élvezem a pillanatot.
Testünk szinte egyszerre remegett meg és kapaszkodtam meg vállaiba a gyönyörtől, ami egész testemet átjárta. Lihegve szorított magához és csókolta nyakamat, amíg rendezni tudtuk légzésünket.

-Korán kezdted a napot- nézek gyönyörű szemeibe, majd letörlöm halántékát, amin apró izzadtságcseppek jelentek meg.

-Nem tehetek róla, hogy ilyen bomba barátnőm van- húzza pimasz mosolyra száját, majd leemel magáról, én pedig szorosan mellé fekszem és magamra húzom a takarót. Ő nem egy fázós típus, csupán derekáig takarózott be.

-Nem kell a púder- nevetem el magam, majd fölém támaszkodik- Na mi az?- érdeklődök sokat mondó mosolyát látva arcán.

-Mit szólnál még egy menethez?- húzogatja szemöldökét viccesen, amin muszáj vagyok nevetni.

-Még be kell vásárolni- simogatom meg borostás arcát.
Bevallom tetszett a látvány, ahogy izmos testével, ami ki volt tetoválva fölöttem támaszkodik.

-Az ráér, de én nem- jelenti ki, majd mielőtt bármit is mondhatnék elhallgattat ajkaimra tapadva.
Belemosolyogva a csókba vezettem le kezeimet izmos fenekére, amikbe most én markoltam.
Egy hangos morgás hagyta el száját, majd újra együtt éltük át a megismételhetetlen pillanatot.

-Ez...- gurult le mellém zihálva- Nincsenek rá szavak.

-Most már tessék kikelni az ágyból- adok puszit arcára, majd magam köré tekerem a takarót és összeszedegetem ruháinkat.
Roland könyökén támaszkodva figyeli tevékenységemet, végül megszólal.

-Nem fekszel inkább vissza mellém?- paskolja meg maga mellett az ágyat.

-Inkább adj egy pólót- rázom fejem, majd egy sóhaj kíséretében kimászik, de ő nem tekeri magára a takarót. A szekrényéből kihúz egy fekete pólót, majd felém lép.
Hatalmas önuralomra volt szükségem, hogy csak szemébe tudjak nézni. Ezt persze ő is észrevette.

-Na mi a baj édesem?- kérdezi pimaszul mosolyogva.

Szúrósan néztem rá, majd kivettem a felém tartott pólót és a fürdőbe trappoltam. Hátam mögül csak nevetését hallottam.
Nagyon vicces...

Bezártam az ajtót és lepakoltam a kis székre a fehérneműimet, amit nyugodt szívvel veszel vissza, hiszen pár órát voltak csak rajtam, valamint Roland pólóját is mellé teszem. Kibontom magam a takaróból, amit gondosan összehajtok.
Ezután kinyitottam a zuhanyzó üvegajtaját és megnyitottam a csapot. Nagy szerencsémre nem kellett férfi tusfürdőt használnom, tényleg figyelmes és gondolt rám, ahogy kezembe vettem a kedvenc tusfürdőmet. Biztos akkor látta, amikor nálam tusolt, másképp honnan tudná, hogy ezt használok? És milyen figyelmes, hogy ezt is megjegyezte és emlékszik rá.

Gondolom ő is szeretne fürödni, így nem időztem sokat. Szárazra töröltem testemet, majd felvettem fehérneműimet és végül a bugyi rohasztó illatú pólót.
Na jó ez gázul hangzott, de... ez az igazság!

A kikészített új fogkefével megmostam fogamat, majd kicsit elrendezgettem hajamat, hogy vállalható legyen kinézetem.
Roland pólója kissé nagy volt rám, de csak combom közepéig ért.
Kinyitottam az ajtót a takaróval kezemben és visszatettem az ágyra, ahol a focista is összehajtotta már a sajátját. Nem volt a szobában, így felfedező útra indultam. Minden helyiségben a barna szín dominált és ez nekem annyira tetszett. Remek ízlése van.
A konyhába belépve elmosolyodtam és a falnak dőlve figyeltem csendben, amint reggelit készít. Háttal állt, így nem vett észre. Szemem elidőzött izmos hátán, majd formás fenekén, amit egy alsónadrág takart. Halkan mögé sunnyogtam, majd kezeimmel körbefontam derekát, majd tenyeremmel izmos mellkasát fogtam.

-De jó illatod van- fordult meg, miután levette a serpenyőt a tűzhelyről és a kész rántottát két tányérba szedte ki.

-Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?- fonom körbe nyakát és lábujjhegyre állok, hiszen nem érem fel.

-Jó megfigyelő vagyok- csókol meg lassan- Milyen jól áll ez a póló- néz rajtam végig.

-Ugye? Azon gondolkozom, visszaadjam e- incselkedtem vele.

-Annak ára lesz Viktória- fenyegetett viccesen mutatóujját rázva.

-Előre fizettem kedves Roland- nyújtom ki rá nyelvem, majd leülök az asztalhoz, miközben csak nevet és hozza utánam a reggelit.

-Te nyertél- ül le velem szemben és kitölti a kávémat. Tudja, hogy enélkül nem indulhat a reggelem.

-Nagyon finom lett- tömöm magamba a rántottát és mellé egy kis paradicsomot, na meg az elmaradhatatlan pirítóst.

-Örülök. Nem nagy a főző tudásom- von vállat.

-Szivatsz ugye?- áll meg kezemben a villa- Olyan finom vacsorát, mint amit te csináltál nekem, még férfi nem főzött nekem.

-Kivételes alkalom volt- mosolyodik el- Egy kivételes nőnek- mondatát hallva érzem, ahogy elpirulok.

Reggeli után vállaltam az elmosogatást, míg Roland egy frissítő zuhanyért a fürdőszobába vonult.
Napról napra szerelmesebb leszek belé és őszintén remélem, hogy ez részéről is így van. Hosszú idő után ő az egyetlen jó dolog, ami történt velem. Érdemes volt aznap reggel futni mennem. Ott kezdődött minden.

Már fél 10 volt, így igyekeznünk kel, be kell vásárolnom, hiszen otthon kong a hűtő és a gofrihoz sincs elég alapanyagom.

-Mehetünk?- lép be a szobába Roland már felöltözve és azzal az ellenállhatatlan illattal befújva magát.

-Igen- pattanok fel megigazítva magamon tegnapi ruhámat.
Felveszem csizmámat, majd engedem, hogy rám segítse kabátomat.
Elteszem telefonom táskámba, majd kilépünk a lépcsőházba. Amíg ő bezárja a lakás ajtaját, én hívom a liftet.
Mellém lép és összekulcsolja ujjainkat. Akaratlanul is elmosolyodok tettén, majd belépünk az előttünk kinyíló liftajtón.

Annyira nem volt hideg kint, de azért jól esett a meleg kabát. Hazamentünk tömegközlekedéssel Rózsadombra, hogy megetessem Mackót, majd kocsiba pattantunk és elmentünk a közeli bevásárló központba.

Roland mellettem tolta a bevásárlókocsit és nézelődött, én pedig a kis listát olvastam, amit összeírtam magamnak.
Egy érdekes hang ütötte meg fülemet, ami szemből jött.

-Lám lám, Varga elhoztad az új barátnődet vásárolni?- már a szeme se állt jól az előttünk álló férfinek, aki mellett még egy magas férfi állt. Egy kicsit meglepődötten pislogtam rá.
Szemem sarkából Rolandot néztem, aki igencsak feszülten figyelt.

-Miért keresed a konfliktust Dani?- láttam ahogy ujjai fehérednek, olyan erősen szorítja a kocsi fogantyúját.

-Ugyan már, csak nem félsz?- vigyorog a mellettem álló focistára, aki állja tekintetét. Én csak lefagyva pislogok.

-Roland...- szólalok meg, mivel néhány vásárlónak szemet szúrtak az incidenssel, de hiába.

-Gyere Viki- ragadja meg karom és kikerüli a két férfit, akik gúnyosan mosolyognak.

-Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nő megtűri a családon belüli erőszakot- halljuk a másik nevetését, aki eddig mèg nem szólalt meg.

-Válogathattál volna még- szúrja oda ez a Dani vagy kicsoda.

Roland elenged és a Dani nevű tag elé lép,  majd megragadja mindkét kezével kabátja nyakát. Látom, ahogy arcizmai megfeszülnek, de reagálni nem tudok. Hiszen nem is tudom, mit kellene.

-Azt ajánlom, fogjátok amiért jöttetek és húzzatok el innen a büdös francba!- mondja barátom ellentmondást nem tűrő hangon és elengedi a megilletődött férfit.

-Még nem végeztünk!- igazítja meg kabátját és  hátat fordítva mennek el.

Roland fújtatva indul meg a bevásárló kocsit tolva, én meg szaladok utána.

-Várj már!- érem utol- Ez meg mi volt?- szegezem neki a kérdést, ami szerintem joggal foglalkoztat.

-Semmi- válaszolja a hűtős pultot figyelve.

-Persze, azért ugrottál neki, mint egy oroszlán- állok elé keresztbe font karral, hogy figyeljen rám. Válaszként csak elmosolyodik.

-Majd megbeszéljük- simítja végig arcomat hosszú ujjaival, ami melegséggel tölt el.

-Én most szeretném tudni, mégis mi folyik itt- jelentem ki, mint egy hisztis kislány. Nagy sóhaj hagyja el ajkait.

-Ez a két barom az Újpest játékosa. Nem vagyunk jóban.

-Ezt valahogy észrevettem- bólintottam.

-Több összetűzésünk volt már, pedig alapjáraton nincs gondom a többiekkel. Ezek ketten állandóan szekálnak, beszólogatnak, amiért megúsztam a balesetet. Azt hiszik nekem tejfel az életem. De eddig tűrtem. Téged nem bánthatnak- öleli át vállam és úgy indulunk tovább a boltban lézengő vásárlók között.

-Megszoktam már, hogy nem lehetek mindenkinek szimpatikus- nézek fel rá. Alex miatt nem csak rajongóim voltak. Szerintem pár tini lány simán eltett volna láb alól. Na a sok "kedves" üzenetről pedig ne is beszéljünk.

-Attól még szeretnélek megkímélni a miattam érő atrocitásoktól.

-Hidd el, tudom kezelni- bíztatom, majd újra kezembe veszem a bevásárló listát. Nem nyaggatom tovább Rolandot a történtekkel.

Bevásárlás után, amit Roland végig szenvedett, hazamentünk immáron rózsadombi lakásomba. Jobban mondva Balázs lakásába.
Szinte ebédidő volt, így Roland volt olyan kedves és segített az ebéd elkészítésében.

-Focista létedre jól panírozol- szólalok meg a rántott húst falatozva.

-Látod, mindenhez értek. Multifunkcionális vagyok- húzza ki magát.

Ebéd után amíg mindenhol felporszívóztam a lakásban, Roland elmosogatott és még fel is mosott. Számomra elképzelhetetlen volt eddig látni, ahogy végzi a házimunkákat.

A heti órarendeket megcsináltam és elküldtem mindegyik oktatónak. A stúdió vezetőjeként sok időm megy el ilyen kis feladatokra is.

Bekevertem a gofri tésztáját, amit Roland kisütött. Tényleg nagy segítségem és nézte minden mozdulatom, miben tud még segédkezni.

-Kész?- öleltem àt hátulról a gofrisütőt szuggeráló focistát.

-Ez az utolsó- simogatja karomat, mikor megszólalt a csengő.

-Kinyitom- engedem el és sietek az ajtóhoz, ahol már Mackó ugat.

-Sziasztok!- nyitom ki a bejárati ajtót, amin tódul be a kinti hideg. Petra didereg a nagykabátban és átnyújtja remegő kezekkel Lia rózsaszín hátizsákját.

-Szia Viki!- csimpaszkodik nyakamba a kislány.

-Ezer hálám- vacog Petra- Reggel érte jövök- mutat a kocsi irányába, ahol Tomi várja s int egyet.

-Mi van tesó, belefagytál a kocsiba?- ér oda hozzánk Roland is, persze kérdését barátjának célozza.

-Melegítem, ki ne hűljön az ülés!- kiabál vissza.

Petra csak rosszallóan megrázta fejét, majd adott két puszit kislányának.

-Szót fogadni Vikinek és Rolinak- fenyegeti mutatóujjával.

-Úgy lesz- bólogat a kislány, majd elköszönünk és Petra beül férje mellé.

A házba beérve segítek Liának levenni a kabátját, majd a kis mamuszt lábára adom. Roland mosolyogva figyel, ahogy öltöztetem a kislányt.

-Nem vagy éhes Lia? Viki nagyon finom gofrit csinált neked- kíséri a kislányt a konyhába most már a focista. Mosolyogva követem őket.

-Nekem csináltad?- ugrál előttem izgatottan.

-Persze, hogy neked. És képzeld elárulok egy titkot- guggolok le elé, mire közelebb hajol és vállamra teszi apró kezeit- Roland sütötte, én csak a tésztát kevertem be- nézek fel közben a büszkén mosolygó férfire.

-Te tudsz gofrit sütni?- ámul Lia.

-A kedvedért látod megtanultam- nevet ölbe tett kézzel- Na mit kérsz rá? Csokis puding vagy lekvár?

-Csokis puding!- szalad az asztalhoz, hogy helyet foglaljon.

Előveszek három tányért, amiket meg is terítek. Roland a gofrikkal teli tálat középre helyezi, majd a már előre kikészített pudingot és tejszínhabot az asztalra helyezi.
Liának kenem a gofrit, míg Roland egy üveg Nutellát elővéve keni gazdagon saját adagját, majd félbe hajtja és teli nyomja tejszínhabbal.

-Én is olyat kérek- mutogat Rolandra, aki jóízűen tolja be a vacsorát.

-Örülök, hogy ilyen hülyeségeket tanítasz neki- nézek szúrósan a focistára, aki ártatlanul pislog rám.

-Most miért?- nyeli le nagy nehezen a szájában levő falatot.

-Egészségtelen a sok tejszínhab! Ráadásul túlzásba viszed!

-Mindegy, mert este segítesz ledolgozni- vigyorodik el, mire paradicsom piros színbe vált át arcom.

-Ez csúnya volt!- bújok el hajam mögé és tovább kenem Lia gofriját.

-Nekem is segítesz ledolgozni majd? Hogy én se hízzak el?- Lia kérdésére megállt kezemben a kanál, Roland úgy elkezdett kacagni, majd megfulladt.

-Liácska, te nem hízol el ne aggódj- válaszolok diplomatikusan.

-De akkor Rolinak miért kell segíteni?- nem hagyja annyiban a témát a kiscsaj.

-Mert egyedül nem tudja megoldani- teszem tányérjára a csokis gofrit.

-Meg tudnám, csak azt nem annyira élvezem- kontrázik egyből, mire bokán rúgom az asztal alatt.

-Jó étvágyat Roland!- pirítok rá, amin csak mosolyog.

Vacsora után Rolandnak el kellett játszania a lovacskát, így Lia a hátán utazott a nappaliig. Mondanom sem kell, milyen látványt nyújtott a focista. Lehet, hogy röhejes volt, de őt nem igazán zavarta. Ahogy Liát sem.

-Na a lovacska kifáradt, pihennie is kell- hasalt el Roland a szőnyegen, szaporán véve a levegőt. Lia nevetgélve leszállt hátáról és mellém telepedett a kanapéra.

-Megnézzük az Oroszlánkirályt?- kérdezi Lia lelkesen.

-Múltkor is azt néztük. Most legyen valami más- gondolkodtam el.

-Akkor a Micimackót!

-Legyen- bólintok és elkezdem keresni a filmet.

Roland feltápászkodik a szőnyegről és ledől a kanapéra mellénk. Vagyis én ezt gondoltam. Ő inkább végigdőlt és fejét az ölembe helyezte el. Mosolyogva simogattam borostás arcát, amit lehunyt szemmel egy mosoly kíséretében élvezett. Liát betakartam egy pokróccal, miközben elindítottam a filmet.

-Nem értem miért vesz fel Micimackó has pólót- mormogja Roland a mesét nézve- Egyáltalán minek hord egy medve pólót?!

-Ez csak egy mese- kuncogok adva egy puszit homlokára.

-sshh- int le minket Lia, szemeit a képernyőre tapasztva.

-Látod- néz fel rám gyönyörű szemeivel- El lett rontva. Az én gyerekem nem fog ennyi mesét nézni- jelenti ki, én pedig majdnem elnevetem magam.

-Igazán?- kérdezem suttogva, visszafojtott nevetéssel.

-Igen, a realitás talaján nőjön fel- bólogat meggyőzően.

-Egy gyereknek szüksége van a mesére. Te nem néztél?

-De igen. Kukori és kotkodát. Na az mese!- forgatja szemét.

-Haladj a korral- borzoltam össze haját és Lia kérésének eleget téve csendben néztük a mesét.

Miután befejeztük a filmet, elvittem Liát fürdeni, majd a vendégszobába kísértem aludni. Ágya mellett ültem, míg el nem aludt. Halkan kiosontam a szobából és résnyire nyitva hagytam az ajtaját. Arra viszont nem számítottam, hogy Rolandnak ütközök.

-Te jó ég!- sziszegek, hiszen megijesztett.

-Rossz a lelkiismereted, Viktória?- vigyorogva zàr ölelésébe, mire mosolyogva rázom fejemet.

-Elaludt- célzol Liára- Megyek zuhanyozni- indulok fel az emeletre, ahová követ.

-Bár én már zuhanyoztam, ha szeretnéd veled is megteszem- ér utol.

-Egyedül is menni fog- tolom ki az ajtón nevetve, mire mond még valamit, de már nem hallom, mivel becsukom a fürdőszoba ajtaját.

Beálltam a zuhany alá és amilyen gyorsan csak tudtam zuhanyoztam, hiszen fáradt voltam már.
Sokszor vigyáztam már Petráék kislányára, már Rolanddal ketten is, de most először éreztem másnak a helyzetet. Mintha természetes lett volna, hogy hárman vagyunk.
Még akkor is, ha egy gyerek most nem is férne bele az életünkbe.

-Nagyon el vagy gondolkozva- szólal meg a focista az ágyamban olvasva telefonját, mikor már pizsamámban trappolok be a szobába.

-Csak elfáradtam- legyintek, majd bebújok mellé. Fejemet  mellkasára helyezem, majd izmos karjával átölel. Ő nem igazán öltözött fel éjszakára úgy, mint én. Csupán az alsónadrágja és egy fehér póló volt rajta, amit csak kérésemre vett fel, mivel Lia ma nálunk van.

-Edzés után mit szólsz egy ebédhez?- ad gyors csókot számra, majd lezárja telefonját és az éjjeli szekrényre helyezi.

-Hová menjünk?- érdeklődök mosolyogva.

-Azt majd kitaláljuk- von vállat.

-Reggel Priskinék is jönnek Liáért, nem biztos, hogy el tudlak kísérni az edzésre...

-Tévedés- vigyorodik el- Beszéltem Tomival és tudják még egy kicsit nélkülözni a kiscsajt. Majd ebéd után hazavisszük.

-Te aztán mindenre gondolsz- ölelem át derekát, majd lekapcsolom a fejünk felett égő lámpát.

-Aludj jól- csókol meg hosszasan, majd szorosan magához ölel és szinte érzem a mosolyt az arcomon, ami ettől a hihetetlen érzéstől kiül az arcomra. Szeretek karjaiban elaludni.

Reggel arra ébredtem, hogy valami, jobban mondva valaki mászik felfelé az ágyunkon.
Roland halk morgással adta tudtomra, hogy észlelte az alvást megzavaró tényezőt, de nem nyitotta ki szemét. Így hát én voltam, aki fentebb mászott és szemeimet megdörzsölve találtam magam szembe Liával.

-Lia- szólalok meg rekedt hangon, de mégis érződik rajta a meglepettség. Erre már Roland is mocorogni kezd és egy nagy ásítás után ő is csak pislog a kislányra, aki közöttünk ül- Mi a baj?

-Rosszat álmodtam- válaszolja az okát, amiért most itt van.

-Gyere, bújj ide Micimackó- emeli meg Roland a takarót, fáradt mosollyal az arcán. Lia azonnal közénk fekszik és miután egy puszit adtam homlokára megosztozva velem a párnámon újra elalszik.
Roland mosolyogva figyel minket.
-Megyek, csinálok reggelit- mászik ki nagy nehezen az ágyból, majd kifelé csoszog, meg még visszaszól- Tetszik?- pimasz vigyorral néz vissza rám, hiszen tudja, hogy könnyen formás fenekére téved a tekintetem. Csak nyelvemet nyújtom ki rá, és visszaalszok Liával.

Fogalmam sincs, mennyit aludhattam, szerintem nem sokat, csak soknak tűnt. Roland arcomat cirógató kezeire ébredtem, majd dörmögő hangjára.

-Ideje kikelni hétalvók- keltegeti a mellettem szuszogó kislányt is.

-Kész van a reggeli?- ásítok egy nagyot, majd viszonozom Roland reggeli csókját.

-Igen és el fog hűlni- int fejével az ajtó irányába mosolyogva, majd ki is megy. Ez a férfi kész főnyeremény komolyan mondom.

-Lius, gyere keljünk- simogatom a szemeit nyitogató kislány arcát- Roli csinált finom reggelit.

-Micsodát?- pattan fel izgatottan.

-Nem tudom, de gyere nézzük meg- kelünk ki együtt az ágyból és lesétálunk a lépcsőn. Igazából Lia fut, utána Mackó, én meg a sor végén ballagok le kómásan.

-Ez a kedvencem!- tapsikol örömében Lia, amint a megterített asztalhoz ér.

-Na mit csinált nekünk Roli?- lépek be a konyhába én is.

-Tükörtojást párizsival és pirítóssal- ujjong a kislány és már asztalhoz is ül.

-Kérsz hozzá kakaót nagylány?- kérdezi Roland a pult mögött állva egy rózsaszín bögrével a kezében.

-Igen!

-Nagyon értesz a gyerekekhez- osonok háta mögé, miközben készíti a kakaót és nekem a kávét.

-Nőből van, tudom hogy kell levenni a lábáról- kuncog, majd szembe fordul velem és kezeit csípőmre helyezi.

-Te aztán értesz ehhez- nevetek és forró csókban részesítem.

Reggeli után rohanás volt az élet, hiszen egy gyerekkel nem egyszerű elindulni bárhová is. Azt a plusz negyed órát nem kalkuláltuk bele az időtervbe, de még így is időben odaértünk az edzésre.
Mi Liával a lelátóról figyeltük az edzést betakarózva pokróccal, hiszen február van.
Kicsit sajnáltam az én focistámat, amiért a hidegben kell edzenie, futnia, de ez látszólag őt nem igazán zavarta.
A végén csak enyhe fáradtságot mutatott.
Az öltözők előtt vártunk rá, hogy mehessünk ebédelni.

-Én farkas éhes vagyok- jelenti ki Lia megérkezve az étterembe, amit Roland kinézett. Közel volt a Groupama- hoz, de még nem jártam itt.

-Akkor válassz gyorsan- ülünk le egy asztalhoz.

Segítek kibújni kabátjából, miután Roland levette róla a nagy bojtos sapkáját.
Lia az étlapot bújta, de mivel még nem tud olvasni, így az illusztrációk alapján válogatott. Roland mosolyogva figyelte a saját étlapja mögül, én pedig szintén őt szemben ülve vele, mikor társaságunk akadt...

-Lám lám- hallom újra azt a hangot mellettünk, ami úgy idegesít- Gyerekes anyukát szereztél Rolika?- nevet a férfi, akivel tegnap találkoztunk a boltban. Még mindig nem szimpatikus. Csak mondom.

-Így legalább megspórolja a nevelést- nevet mellette a másik barom.

-Ő Priskin lánya idióták!- szórnak villámot Roland szemei a két férfire.

-Még jobb, gyakorolsz, milyen egy gyerekkel? Vagy inkább majd adoptáltok mert pancser lúzer vagy és nem jön össze?- provokálja tovább Rolandot a magas férfi. Én csak nagyot nyelve figyelem a velem szemben ülő focista reakcióját, akinek több sem kellett.

-Megmondom, hogy kerüljétek a konfliktust- áll fel Roland a két idiótával szembe.

-Konfliktus?- nevet az arcába, de Roland tűr- Ugyan. Csak a szemrevaló barátnődet akartuk látni bírja e még melletted.

-Azt ajánlom kérjétek az ebédet elvitelre, különben nem lesz, amivel meg tudnátok enni!- emeli fel hangját Roland, hiszen ideges. Nem csodálom.

-Vegyél vissza a hangodból- veregeti vállon az egyik, majd sarkon fordulnak és kilépnek az ajtón. Roland nagyot sóhajtva ül vissza hozzánk.

-Ők kik voltak, a barátaid?- kérdezi Lia kíváncsian.

-Nem- ereszt a kislány felé hamis mosolyt, majd rám néz. Szerintem észreveszi az aggodalmat tekintetemben, hiszen aggódtam.

-Ne aggódj, megoldom- rázza fejét, magyarán ne foglalkozzak az előbb történtekkel.

-Ne tégy semmit hirtelen felindulásból- figyelmeztetem.

Az ebédünket kihozzák, majd már egy picit jobb hangulatban fogyasztjuk el.
Liát nagyon boldoggá tette Roland, amiért még ma is velünk lehetett. Amikor hazavittük csak róla áradozott a szüleinek, meg az én gofrimról.
Már hazafelé tartottunk, épp egy piros lámpánál várakoztunk.

-Nem is volt rossz, hogy egy napig volt egy lányunk- mosolyog rám.

-Egy nap alatt nem tudod meg, milyen ez az egész. De ügyesen kezelted.

-Tudod, eddig azt gondoltam biztos fiam lesz egyszer- indulunk el közben- De rájöttem, az se baj, ha lány lesz.

-Nem tudok addig veled erről beszélni, amíg nem tudom mi van Spanyolországgal- fakadok ki, ami engem is meglep. De ez már régóta kikívánkozott belőlem, hiszen még nem kaptam rá választ.

-Maradok- jelenti ki, én pedig egy pillanatra lefagyok.

-Hogyan?- kérdezek vissza, mintha nem jól hallottam volna.

-Nem megyek Spanyolországba- fogja meg kezem mosolyogva, engem pedig melegséggel tölt el válasza. Nem hagy itt!

Sziasztok drága olvasóim, akik még velem tartotok!
Remélem mindannyian jól vagytok és tetszett ez a kis rész is.
Ajánlatomat ne feledjéten fenntartom, miszerint küldhettek részleteket a saját gondolataitokkal, amiket szeretnétek olvasni ebben a sztoriban. Kíváncsian várom ötleteiteket. Még van lehetőség. Nem számít milyen hosszú, az is lehet, hogy csak egy mondat vagy egy rövid párbeszéd. Mindenképpen beleépítem a sztoriba, így még érdekesebb lesz.
Privát üzenetben várom őket továbbra is. Bátran!
Remélem megajándékoztok egy véleménnyel kommentben.
Millió puszi & ölelés ❤️❤️