Jó olvasást! 😊

___________________________________

Másnap egyedül ébredtem Jimin eltűnt mellőlem így egyedül kezdtem a napot. Reggeli meg szokott kis rutinom után elindultam a stúdióban. Mikor beértem az első ott dolgozott le szólítottam.
- Szia bocsánat, de nem tudod Jimin bent van-e már? - nézek a tőlem kisé alacsonyabb srác szemébe.
- Éppen a sminkesek készítik elő a fotózásra. Te vagy az új fotósa ugye? - mosolyog barátságosan.
- Igen én vagyok. - bólintok.
- Gyere meg mutatom hol van. - indul el.
- Köszönöm. - megyek utána.
- Jó munkát. - ált meg egy ajtónál majd ott hagyott. Lassan bekopogtam majd benyitottam és beljebb mentem egy lány volt bent Jiminnel, aki a sminkjét csinálta.
- Na végre, hogy itt vagy. Az első munka napod, amin fotóznod kell és elkésel. - beszél hozzám úgy, hogy rám se néz. Rá néztem az órámra még pont időben voltam nem késtem egy percet se, sőt jóval hamarabb itt vagyok.
- Lemaradtál a megbeszélésről. - pillant felém majd rögtön vissza is fordult.
- Kész vagyunk. - szólal meg a lány így Jimin feláll és közelebb jön hozzám.
- Szedd össze magad meló van. - sétál el mellettem és megy ki az ajtón.

Én ezt nem értem. Mért viselkedik így hirtelen? Valami rosszat tettem? Én is ki siettem az ajtón táskámból elő szedtem a kamerát meg, amikre szükségem lesz. Kaptam egy papírt, amiben benne volt kinek és milyen képeket is kellene csinálni. Valami magazinnak lesznek a képek három féle szettben és aranyos karizmatikus, de még is szexinek kell legyen. Ez gyerekjáték lesz Jiminnek hiszen alapból meg találhatóak benne ezek.
- Lemegy a nap. Min mosolyogsz annyira? - jelenik meg mellettem Jimin. Annyira a gondolataimba merültem, hogy észre se vettem, hogy itt van így szépen elejtettem a papírokat, amik nálam voltak.
- Ne álmodozz. - sóhajt majd hagy ott. Összeszedtem a szét szórt lapokat majd elő szedtem a kamerámat, hogy akkor kezdjük a munkát. Mikor körbe néztem Jimin nem volt sehol nem tudom hova lett.
- Jimin hol van? - kérdezem meg a legközelebbi embertől.
- Öltözik. - kapom meg a választ.

Meg nyugodva vettem nagy levegőt és ültem le, hogy meg várjam. Néhány perccel később meg is jelent egy másik ruhában. Egész elegáns volt fekete felső, amin hangjegyek voltak egy egyszerű fekete nadrág és egy fehér ing.
- Kezdhetünk végre? - ál meg előttem karba tett kézzel.
- Persze. - pattanok fel a székből.
- Ott ülj le. - mutatok egy ciklámen színű háttér felé. Némán oda sétál le ül és várja a további instrukciókat.
- Egyik lábad húzd fel és támaszkodj meg rajta a kezeddel. A kezedet pedig tedd a fejedhez. - végig csinálta, amit mondtam.
- Úgy. Egy kicsit hozd előrébb az állad. Szép. - mosolyodok el és csinálok néhány képet.
- Oké váltsunk pózt. - engedem le a kezem a kamerával együtt.
- Most a másik lábad húzd fel, de nem olyan nagyon támaszkodj meg rajta a bal kezeddel és tedd a jobb oldalra az arcodhoz a kezed. Néz oldalra és tegyél úgy mintha gondolkoznál valamin. Tökéletes. - kattintgatok ismét. Még jó néhány képet csináltunk különböző beállításokkal aztán Jimin elment át öltözni.

Egy egyszerű nagyon világos sárga már szinte fehér pólóban egy fehér farmer kabátban és egy egyszerű szintén farmer kék nadrágban tért vissza. Ez a ruha kihozta az ártatlanságát vagy nem tudom, de iszonyat aranyos volt benne. Ezek a képeket is meg csináltuk igazából egész hasonlók lettek, mint az előző, de még is más. Jöhetett az utolsó szett, amit mikor meg láttam rajta azt hittem ott helyben összeesek. Egy kicsit erősebb szín került szemhéjára, amitől az egész ruha kapott egy nagy pluszt. Akaratom ellenére futott át az agyamon, hogy letépném róla az összes anyagot. Meg rázva fejem hessegetem el a csúnya gondolataim és folytattuk a fotózást.
- Csábíts el a szemeiddel. - hajolok a kamerához miután beállítottam.
- Vedd le az embereket a lábukról egy pillantással. - csinálom a képeket több pózban is.
- Kész vagyunk. - engedem le a kamerát magam elé.
- Várj meg se nézed? - szólok utána mikor elsétál mellettem.
- Most nem nagyon érdekel. - megy tovább be az egyik ajtó mögé.

Mi a fene baja van? Dühösen mentem utána még neki se engedem meg, hogy így viselkedjen velem. Semmi okot nem adtam rá, hogy egész nap ilyen legyen. Kopogás nélkül mentem be majd zártam be magam után az ajtót.
- Kopogni a szentlélek fog? - pillant rám majd el is fordult.
- Na ne szórakozz velem. - ragadom meg a karját és nyomom a falnak. Meg támaszkodok feje mellett és így nézek le megszeppent valójára.
- Mi-mit cs-csinálsz? - néz a szemembe.
- Ezt inkább én kérdezném. Mért viselkedsz így ilyen hirtelen? Mit tettem? - hajolok közelebb hozzá.
- Ijesztő vagy Jungkook...nagyon. - húzza össze magát kisé remegve.
- Mért viselkedtél velem így egész nap? - nyomom még jobban a falhoz figyelmen kívül hagyva, amit mond.
- Jungkook...e-ez már fáj. - csúsztatja kezét enyémre, hogy leszedje magáról, de nem sikerült neki.
- Mért? - nézek a szemébe.
- Mért okozol fájdalmat nekem. Te nem ilyen vagy. - engedem le a kezem szomorúan.
- Mit kéne tegyek? - kezd el sírva beszélni.
- Mondjam a szemedbe, hogy vágyom a csókjaidra, hogy azt akarom, hogy mellettem legyél. Nem lehet érted nem. - szipog most már a karjaimban.
- Nem lehet. - motyogja. Állánál fogva felemelem a fejét, hogy szemébe tudjak nézni.
- Le sírtad a sminked. - mosolyodok el a kis panda folton szeme körül.
- Nem érdekel. - válaszol aranyos sírós hangon majd eltolva magától lép a tükörhöz és törli le a foltot arcáról. Meg fogva táskáját indul el az ajtó felé vissza se nézve.
- Várj meg a kocsiban haza viszlek. - szólok utána, de nem válaszolt semmit csak ott hagyott. Én is összeszedem a cuccaim és utána sietem az autóhoz. Ott várt a táskáját magához szorítva ült bent és aranyosan el volt bambulva. Beülve mellé fordítottam magam felé és simítottam arcára majd elindultunk. Egészen hazáig vittem ott kiszálltunk és a bejárathoz kísértem.
- Rendben leszel egyedül? - állok meg az egyik lépcsőfokon.
- Mm. - bólint és nyitja ki az ajtót.
- Jungkook. - fordul vissza mielőtt bemenne a lépcsőházba.
- Igen? - megyek fel teljesen a lépcsőn.
- Köszönöm. - mosolyodik el úgy, hogy kis szem mosolya is elő villan. Gondolkozás nélkül teszem az ajtóhoz a lábam nehogy bezáródjon mikor elengedi.
- Mit csinálsz? - lepődik meg.
- Nem foglak egyedül hagyni. - nyitom ki az ajtót és sétálok be hozzá a lépcsőházba.
- Rendben leszek egyedül is nem kell vigyázni rám. - néz a szemembe.
- Csak egy pár percről lenne szó meg amúgy is mosdóba is kéne menjek. - nevetek fel kínosan.
- Gyere. - sóhajt. Utána sietve felmegyünk az első emeletre és bemegyünk a lakására.

___________________________________
A kiválasztott képek, amiket csináltak:

Hamarosan hozom a folytatást elég sokáig tartott ezt a részt meg írni. Nem volt ihlettem egyáltalán hozzá, de remélem tetszett és elég izgalmasra sikerült.

2020.08.10