🖐️FIGYELEM SÍRÁS VESZÉLYE FENT ÁL ZSEPIT ELŐ KÉSZÍTENI!!!🖐️

Jó olvasást az utolsó részhez! (még lesz egy +extra rész a perverz elvtársaimnak) 😊❤️

___________________________________

Két hét telt el mióta voltunk a rendőrségen. Azóta nagyjából rendben vagyok nem felejtettem el. De már jól vagyok sokkal jobb kedvem van és nem is sírtam azóta.

Most egy dupla randira készülünk Mingivel és Hongjoongal. Úgy néz ki kezdenek ki alakulnak köztük a dolgok. Aminek nagyon örülök remélem tényleg együtt lesznek.
Bementem a szobába, ahol Wooyoung épp öltözött. Oda mentem hozzá miután felvette a felsőjét meg öleltem hátulról.
- Szeretlek. - tettem fejem a vállára.
- Én is, de szeretnék felöltözni, ha még ma el akarunk indulni. - fordul felém, de mivel a vállán van a fejem nem tud teljesen rám nézni.
- Tökéletes vagy így is. - emelem fel picit a fejem, hogy rá nézek.
- Hát azért utcára nem igen kéne így menni. - elengedem derekát, picit hátrébb lépek és végig nézek rajta.
- Hát ez igaz. - gondolkozok el miközben végig nézek rajta. Egy laza felső van rajta, ami egyszerre szexi és kicsit elegáns is. Viszont mikor lejjebb vándorolt a tekintetem meg láttam, hogy nincs rajta nadrág.
- Így csak én láthatlak. - húzom magamhoz és csókolom meg.

Mikor elváltunk egymástól elindultam kifelé, de előtte még egy jó nagyot rá csaptam a hátsójára.
- Hé. - fordul felém, de én már majdnem az ajtónál voltam.
- Ezt azért kaptad, mert túl formás. - rajzolok két félkört a kezemmel miközben hátrálva az ajtóhoz érek.
- Szeretlek. - sprintelek ki vigyorogva még hallottam ahogy valami az ajtónak csapódik. Azt hiszem hozzám akart vágni valamit.

...

Végre sikerült el indulni Wooyoung picit meg haragudott, de tudom, hogy nem fog sokáig tartani.
- Sziasztok mi van veletek? - kérdezi Mingi amint meg látott minket.
- Haragszik rám. - mutattok Wooyoungra.
- Én nem is. - fúja fel cukin az arcát.
- Csak kicsit. - fordítja el a fejét.
- Mit csináltál? - néz rám Mingi.
- Hát én csak rá csaptam... - Wooyoung be fogta a szám.
- Oké oké nem haragszok csak hallgass. - elvette a kezét a szám elől és meg ölelt.
- Hát tök jó, hogy minden rendben, de most induljunk. - zavar meg minket Mingi így elengedjük egymást és elindulunk.

...

- Amúgy ti együtt vagytok már vagy mi van veletek? - fordultam Mingiék felé séta közben.
- Hát még nem ez után a randi után beszéljük meg mi legyen. - sóhajt egyet Mingi.
- Hát akkor teszünk róla, hogy tökéletes legyen a randitok. - nézek Wooyoungra ő pedig csak bólint.

Elmentünk a parkba ott leültünk két padra mind két párocska egyre. Beszélgettünk onnan tovább mentünk a Han folyóhoz.
- Még mindig nagyon pici vagy. - mondja Mingi miközben Hongjoongot ölelte. Ezt a szöveget még eljátszotta párszor amiből Hongjoongnak egy idő után elege lett.
- Ha ennyire problémád van a magasságommal akkor felejtsük el az egészet. - tolja el magától barátomat.
- Nincs problémám vele. - néz rá meglepetten.
- Még is mindig ezzel jössz. - kapja fel a vizet Hongjoong.
- Tudom, hogy pici vagyok, de nem tehetek róla. Ha nem kellek így akkor felejtsük el. - elszaladt.

- Hát haver te nem értesz a szavakhoz és a szerelemhez se. Legalábbis a sajátodhoz biztos nem. - rázom a fejem.
- Pedig én nem úgy gondoltam. Én tényleg kezdtem meg kedvelni. - hajtja le a fejét.
- Meny utána és beszélj vele. Ha minden rendben gyertek fel hozzám már késő van és mind ketten messze laktok innen. - bólintott majd Hongjoong után ment.

Mingi pov.

Egy bal fasz vagyok. Elbasztam pedig tényleg mióta alakulnak a dolgok elkezdtem iránta érezni valamit. Talán bele is szeretem már én se tudom, de határozottan tetszik. Sose bocsátanám meg magamnak, ha ennek így lenne vége. A magasságával sincs problémám csak félek, hogy össze töröm. Olyan kis pici félek, ha erősebben szorítom magamhoz összetörik a karjaiban.

Végre meg találtam vissza jött a parkba és egy padon ült.
- Hongjoong. - szólítom meg mikor oda értem.
- Mit akarsz? - szipog.
- Beszéljük meg. - ülök le mellé.
- Semmi értelme már az eleje óta esélytelen volt az egész. - szipog még mindig.
- Akkor csak enged, hogy én beszéljek. - nézek rá, de mivel lefelé néz nem láttam a szemét.
- Hallgatlak. - emeli fel a fejét.
- Sajnálom, hogy mindig azt mondom, hogy pici vagy. Én csak félek, hogy összetörlek, ha kicsit erősebben szorítalak. Mikor meg tudtam, hogy hogy érzel tény, hogy nem éreztem úgy. De ez változott azt hiszem kedvellek. Nem. - rázom meg a fejem.
- Én szeretlek és komolyan gondolom, hogy szeretnék veled együtt lenni. Még azt is szeretem, hogy ilyen kis pici vagy. - meg fogtam a kezét.
- Leszel a barátom? - nézek a szemébe és várok.
- Nem pont erre számítottam. - mosolyog.
- Amúgy nem vagyok olyan törékeny ölelj olyan szorosan ahogy szeretnél nem fogok összetörni. - közelebb csúszik hozzám és meg ölelt. Kezem derekára csúsztattam és közelebb húztam magamhoz.

- Választ még mindig nem kaptam. - engedem el.
- Ez még nem volt elég nyilvánvaló? - billenti oldalra a fejét.
- Nem. - rázom meg a fejem.
- Kis hülye vagy, de ezt is szeretem benned. - mosolyog és közben tanulmányozza az arcom.
- Igen leszek a barátod. - állapodik meg tekintete íriszeimen. Mosolyogva hajoltam ajkaira és csókoltam meg. Ami nem volt hosszú mivel el kezdet esni. Így kézen fogva futottunk Sanhoz, hogy minél hamarabb tető legyen a fejünk felett.

...

San pov.

A csengő hangja zavart meg minket mentem ajtót nyitni mivel tudtam ki azok. Ki nyitottam az ajtót és tényleg két barátunk ált előttem csuron vizesen.
- Gyertek be mielőtt meg fáztok. - állok fére. Ki pakoltam gyorsan a dobozokat a másik szobából. Amíg Mingi és Hongjoong meg törölköznek aztán majd kapnak ruhát addig adtam nekik egy-egy köntöst. A kis mini szobából az összes dobozt kiszedtem, hogy legyen hol aludjanak, mert a kanapén ketten nem férnek el. Alapból raktárnak használom ilyen kis mindenes szoba. Olyan kicsi, hogy van benne egy ágy és ennyi még szekrény se fér be. De nekik jó lesz ma estére.

- Itt tudtok majd aludni. Nem valami nagy, de aludni tökéletes. - mutatom meg nekik a szobát.
- Az ágyra tettem ruhát Mingi rád lehet kicsi lesz, de próbáltam a nagyobb ruháim elő szedni. Öltözetek át majd később visszajövök. - hagytam ott őket.

Ki mentem a konyhába, hogy csináljak nekik egy kis meleg teát. Aztán visszamentem a szobába, ahonnan kisé érdekes fejel távoztam.
- Mi történt? - kérdezi Wooyoung a kanapén ülve.
- Ezt nem akartam látni. - ülök le mellé.
- Mit? - nevet.
- Hát... - kezdek el mutogatni.
- Szóval érted. - Wooyoung már nagyon nevet.
- Sose nyitottál még rá a legjobb barátodra akció közben? - kérdezi.
- Soha. Mért te? - rázom meg a fejem.
- Hát Hongjoong mellett volt részem néhány érdekes szituba. - kezd el nevetni megint.
- Nem gondoltam volna róla.
- Senki se hinné el róla, de volt pár kalandja. Viszont meg változott. - vált komoly hangra.
- Mióta találkozott Mingivel nem volt egy kis futó kalandja se. Bele szeretett és minden addig szexuális életet meg vont magától. Így mostanra már biztos nagyon kivolt. Mindig is érdekes volt az ön megtartoztatása nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig fogja bírni. Csak hagyjuk őket. - néz rám ahogy befejezte.

- Mért nézel így rám? - mosolyog.
- Szeretem hallgatni a hangod. - megyek közelebb hozzá.
- Most elpirultál? - fogom meg az arcát.
- Nem. - rázza a fejét.
- De. - mosolygok.

...

- Örülök, hogy így alakultak a dolgok. - töri meg a csendet, ami nem is annyira csend, mert halljuk Mingiéket.
- Voltak nehéz idők és voltak olyan dolgok, amik bár ne történtek volna meg. Boldog vagyok, hogy itt vagy és szeretsz. Ha visszagondolunk már az elején is ki alakulhatott volna, ami most van. De így volt tökéletes a mi kis kapcsolatunk története. Mert sosincs jó valami rossz nélkül és ez fordítva is igaz. Túl unalmas lenne az élet, ha minden úgy történne ahogy szeretnék. Kellenek akadályok, problémák, habozás, hogy valami olyan szülessen amit szeretnénk. - hallgat el.
- Így van. Minden rosszat és jót egybe véve boldog vagyok, mert itt vagy. Mindent szeretek, ami te vagy. Pedig azt mondják nincs tökéletes ember, de számomra te vagy a tökéleteség - nézek a szemébe.
- Szeretlek. - simítok arcára.
- Én is szeretlek. - ajkaira hajolva pecsételtük meg szavainkat és forrtunk egyé egy csókba.

VÉGE!

2020.02.10