Vissza a WooSanhoz

Jó olvasást! 😊

___________________________________

San pov.

Miután kettesbe hagytuk Mingiéket Wooyoung elmondta kivel beszélt. A rendőrséggel úgy néz ki legalábbis elvileg elkapták azt, aki azt tette velem. Holnap be kell menyünk, hogy meg bizonyosodjanak róla tényleg ő volt az. Őszintén félek, hogy újra látnom kell és egy légtérbe kell legyek majd vele.

A mellkasom össze szorul és nem bírom ki, hogy ne sírjak. Amit próbálok el rejteni és semmi hangot kiadni. Mivel Wooyoung itt alszik mellettem és nem szeretném felébreszteni. Be harapom alsó ajkam és hagyom, hogy a párnára folyjanak a sós cseppek. Az egész testem remeg a sírástól a hangom még mindig próbálom vissza tartani. De nem nagyon megy ki akar törni belőlem.
- San. - érzem meg Wooyoung ujjait vállamon nem válaszolok mert, ha meg tenném még jobban sírnák.
- Tudom, hogy nem alszol kérlek néz rám. - simogatja a vállam. Végül hátamra fordulok és úgy nézek rá.
- Jól vagy? - törli le könny cseppjeim.
- Azt hiszem. - remeg meg a hangom. Felülök fel húzom lábaim meg támaszkodok rajta a kezemmel és így nézek rá Wooyoungra.
- A holnapi nap miatt ugye? - csak bólintok és még jobban összehúzom magam.
- Minden rendben ott leszek veled. - simít karomra.
- Egy percre se fogom elengedni a kezed. - állapodik meg keze ujjaimon.
- Köszönöm. - nézek rá még mindig a lábamon támaszkodva.
- Na gyere ide. - húz magához és ölel meg amit habozás nélkül viszonzok.

...

Reggel nem keltünk se korán se későn délután 1-re megyünk a rendőrségre. Fél 10-kor keltünk kicsit még lustálkodtunk. Ami alapból tök romantikus kis össze bújás volt. Fél 12 körül el kezdtünk készülni, hogy 12 után tudjunk indulni. Azzal nem nagyon foglalkoztam mit veszek fel így végül teljesen feketébe öltöztem.

...

Minél közelebb értünk annál jobban éreztem, hogy nem vagyok jól. Olyanokra gondoltam, hogy újra meg fog történni. Haza akartam menni nem akartam oda menni. De muszáj volt le kell zárjam ezt az egészet és lehet ezzel sikerül. Ha lecsukják talán jobban leszek így most nem fordulhatok vissza. Beléptünk a rendőrség épületébe egy kicsit várnunk kellett. Majd jött valaki, aki bevitt minket egy irodába. Leültünk és el kezdtünk beszélni az egyik rendőrrel, aki az ügyet vezette.

- Köszönjük, hogy eljöttetek. - ül le a székbe az asztal túl oldalán.
- Őszinte leszek. Nem csak azért hívunk, mert meg akarunk bizonyosodni azon, hogy tényleg ő tette. - nézet rám.
- Ha nem vallja be magától akkor bírósági ügy lesz belőle. Amit nyilván ti sem akartok, hogy így elhúzódjon. Ezért kérjük a segítséged, ha te bemész hozzá valószínűleg. Legalább is reményeink szerintük el szólja magát, amit már vehetünk valómásnak. - végig rám néz miközben beszélt.

- Nincs más megoldás? - szól közbe Wooyoung.
- Sajnos ebben a helyzetben ez a leggyorsabb, amit tehetünk. - fordul egy pillanatra Wooyoung felé majd vissza.
- Nem vagyok hajlandó beengedni oda egyedül. - ál fel Wooyoung és támaszkodik meg az asztalon.
- Minden rendben lesz. - fogom meg a kezét így felém fordul.
- Egyedül nem engedlek be. - rázta meg a fejét.
- Ne aggódj a rendőrségen vagyunk nem történhet semmi. - igyekszem magabiztosan beszélni, ami nagyjából sikerült is szerintem.
- Ha bármi történne azonnal közbe lépünk. - mondja a rendőr Wooyoung pedig vissza ül a székbe.
- Legyen. - egyez bele.

...

Át mentünk egy másik szobába, ahol az ablakon keresztül láttuk a kihallgató szobába öt.
- Innen fogunk figyelni titeket. Ha bármi van vagy ki akarsz jönni bármikor meg teheted. - bólintok egyet és közbe próbálom le nyugtatni a belső énem, aki legszívesebben elmenekülne. De most ezt nem tehetem, ha ezen túl vagyok vége lesz.

Oda kísértek az ajtóhoz nagy levegőt vettem és bementem. Leültem az egyetlen üres székre vele szembe. A lábam remegett, de nem foglalkoztam vele.
- Mit akarsz? - néz rám nem túl meg lepetten. Nem tudtam meg szólalni nem tudtam mit mondjak.
- M-mért? - szólalok meg végre, de nem válaszol.
- Mért tetted? - veszek erőt magamon és próbálom meg újra dadogás nélkül.
- Nem nagyon tudom miről beszélsz. - ál fel és kezd el sétálni a kis helységben. Mivel nem gyilkosról vagy hasonlóról van szó nem bilincselték meg. Van egy biztonsági őr az ajtó előtt, hogy ne szökjön meg és ennyi.
- Tudod mért hoztak be? - kérdezi, de tudom, hogy nem vár választ.
- Azt mondják meg erőszakoltam egy buzit. - nevet én pedig ökölbe szorítom kezem.
- Ilyet képzelni rólam egy újjal se nyúlnék egy mocskos homihoz. Nem, hogy még meg rakjam. - meg ál az asztal mellett úgy, hogy az ablaknak háttal legyen és rám néz.
- Mond csak ugye tetszett? Szeretnéd újra át élni? - támaszkodik meg az asztalon és olyan halkan mondta, hogy csak én halljam. Már szinte csak tátog így biztos nem hallották.
- Nagyon elhallgattál. - mondja normális hangon.

Néhány másodpercig csend volt, amit az tört meg, hogy a nyakamnál fogva a falhoz lettem szorítva.
- Meg kellett volna öljelek már akkor. Most nincs nálam kés, de a kezem is meg teszi. - szorít erősebben nyakamra. Szerencsémre az ajtó ki csapódott és a rendőrök leszedték rólam. A földre rogytam Wooyoung amint belépett mellém térdelt.
- Oh itt a kurvád is. - nevet miközben a rendőrök rá rakják a bilincset.
- Azt mondtad bármit meg tennél érte meg is haltál volna? - el indultak kifelé.
- Tegyél valami értelmeset is a világért és öld meg magad. - kiáltott vissza nekem.

...

Haza jöttünk egy kicsit meg könnyebbültem, hogy most már vége.
- Ugye nem fogsz semmi hülyeséget csinálni? - néz Wooyoung aggódva a szemembe.
- Sose tennék olyasmit. - mosolygok.
- Nem tudnálak itt hagyni egyedül. - simítok arcára.
- Ennek vége már csak múlt koncentráljunk magunkra. - húzom közelebb magamhoz és csókolom meg.
- Remélem tényleg őszintén így gondolod és érzed. - néz komolyan a szemembe.
- Teljesen. - húzom vissza még egy csókra.

___________________________________
Rossz hír 2 rész (hivatalosan 1 rész 2 akkor, ha szeretnétek +1 extra részt) és vége a könyvnek. Jó hír ezután el kezdem az új WooSanos könyvem. 

2020.02.09