Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

《 3 》

- Honnan gondolod, hogy a fiúkat kedveli? - kérdezte Jisung.

A páros éppen a Sugar High felé tartott ismét. Chan elhatározta, hogy egy lattéval akarja indítani a napját, ezért elrángatta magával Jisungot, aki minden ellenkezés ellenére is valahogy ide lyukadt ki.

- Ha nem érdekelnék a fiúk, biztos elmondta volna.

Egy kis sétáló emberke megjelenik a kijelzőn, ezzel jelezve, hogy átkelhetnek az út túloldalára.

- Mi van ha kapcsolatban van?

- Akkor úgy is mondta volna! Milyen kérdések ezek?!

- Geez..

- De tudod mit, igazad volt - mondta Chris. - Ő a legédesebb kis dolog.

Chan bement a kávézóba és nem foglalkoztatta, hogy Jisungnak nyitva kellett volna hagynia az ajtót.

- Istenem, nézd Jisung - mutatott Felixre aki éppen segített egy vendégnek.

- Olyan kicsi, aranyos, és gyönyörű.. látod a szeplőit?!

Jisung sóhajtott.
- Milyen K-drama ez?

Chan tovább ment a kanapéhoz, ahova ülni szeretnének.

- Gyere ülj le.

- Mi? És mi lesz a kávémmal? - kérdezte zavarodottan.

- Tudom mit szeretnél. Kérek egy cappuccinót neked és egy lattét nekem.

- Veled megyek, mert ki kell fizetnem.

- Nem! - mondta egy kicsit hirtelen Chan. - Én fizetek, menjél vissza.

Jisung összeszűkítette szemeit, miután fejét oldalra döntötte.

- Ki vagy te és mit művelsz Chan Hyunggal?

Az említett figyelmen kívül hagyta őt egy szemforgatás kíséretében és elindult a kiszolgáló pulthoz.
Jelzett a kis csengővel, majd a barista hátát kezdte fürkészni, aki vele szemben állt.
Úgy tűnt Felix valamit éppen leírt.

- Egy pillanat! Mit szeretnél kérni? - kérdezte Felix.

- Tegnap a telefonszámod felől érdeklődtem, de nem kaptam meg.

Felix lefagyott egy pillanatra, az ismerős hang hallatán, majd megfordult és látott egy szélesen mosolygó Chant, aki tekintetével őt vizslatta. Észre vette Jisungot a szeme sarkából, ki telefonját nyomkodta az egyik asztalnál. Együtt kellett volna jönniük.

- Uhm... a számom nem elérhető jelenleg, de adhatok egy cappuccinót és egy lattét.

Chan úgy tett, mintha csalódott lenne és egy mélyet sóhajtott.

- Azt hiszem így kell történnie.

Úgy látja mintha Felix ajkain egy mosoly húzódna miközben pötyög valamit a gépbe.

- Kiviszem a rendelést az asztalotokhoz, hogyha kész van - mondta.

- Nem kell, itt megvárom - mosolygott Chan.

- Rendben.

Chan a pultnak dőlt, és próbálta nem észre venni, ahogy Jisung ráncolja a homlokát.

- Szóval, mióta dolgozol itt? - kérdezte.

Felix miközben csinálta Jisung cappuchinóját azalatt válaszolt Channak.

- Olyan 2 hónapja. Egyetemi hallgató vagyok.

- Ááh..

- És te?

Chan Felix felé fordult, hogy lássa.

- Terapeuta vagyok.

A barista elmosolyodott és bólintott.
- Hány éves vagy?

- 23. Te?

- Én 20 vagyok.

Chan vigyorogni kezdett - Az jó.

-... mi?

- Huh? Oh, semmi - az idősebb újra elfordult és szidta magát, hogy a gondolatát hangosan kimondta.

-U-uh, itt vannak a rendeléseitek.

- Köööszönöm! - Chan elvette a csészéket és kacsintott egyet pont úgy, mint az ez előtti napon, majd asztalukat vette célba.
Amint leült Jisung mellé és letette a csészéket az asztalra, a fiatalabbik szemei cikáztak a barista és Chan között.

- Mit csináltál?

- Én?

- Igen te.

Chan Jisungra pislogott teljes zavarodottsággal.

- Jisung, miről beszélsz?

- Mi történt Felixel?

Chan megfordult az egész testével, miközben beszélt a barátjának. - Hogy érted, hogy mi történt Feli-

Az idősebb abba hagyta a mondatát, mikor látta, hogy Felix egy másik vendéggel beszél. A pofija teljesen piros és úgy tűnik problémája van a rendelés feldolgozásával.

- Szia, kaphatok egy karamellás frappuccinót?

- I-igen, egy latte. B-bármi más?

- Uh, nem, egy frappuccino.

- Mi?

- Egy frappuccinot szeretnék. Felix, jól vagy? Nem szoktál ilyen lenni - kérdezte a férfi kissé aggódva.

- N-nem, jól vagyok, hozom a frappuccinodat. Bocsánat.

Chan megpróbálta leplezni mosolyát a kezeivel.

- Hyung, mit csináltál?

- Csak rá kacsintottam! Nem is gondolkodtam sokat rajta!

- Miért kacsintottál?

Chan megvakarta a nyakát.

- Úgy...éreztem?

Jisung megdörzsölte a homlokát és sóhajtott egy mélyet.

- Ne csináld ezt, nézd az állapotát.

Jisung a baristára mutatott, mire Chan nem tudott mit csinálni és elnevette magát.

- Ha ennyire frusztrált csak egy kacsintás miatt, akkor vicces lesz.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro