Hibák fellélhetőek benne! Ha vannak, akkor javítva lesznek.

- Mi volt az első benyomásod rólam?

Felix rákönyökölt a pultra és fejét a kezével tartotta. Összeráncolta a szemöldökét, majd töprengeni kezdett.

- Hmm, jó kérdés - mondta.

Chan a másik oldalról pislog rá várva a szeplős fiú válaszára.

- Úgy gondoltam, hogy reménytelenül rosszul flörtölsz.

- Nem tévedsz - mondta egy hang.

Jisung a semmiből bukkant fel Chan mellett és felnevet, látva, hogy az említett bosszús tekintettel ajándékozza meg beszólása miatt.

Az idősebb visszafordul Felixhez.

- És most?

Észre vette a fiatalabb pillantását, ahogy Jisungra néz. Úgy tűnik, megpróbálja elrejteni a mosolyát, miközben válaszol.

- Még mindig azt gondolom, hogy reménytelenül rosszul flörtölsz.

Chan a szemét forgatja, és hátat fordít a fiatalabbnak, akinek baljós nevetése csak fokozódik.

Egy pittyenés jön Jisung telefonjából és miután elolvasta az üzenetet, egy ragyogó mosollyal az arcán rohan ki az ajtón, nem is veszi a fáradtságot, hogy elköszönjön barátjaitól.

- Ez mi volt? - kérdezte Chan.

Egy újabb kuncogás hallatszódott mögötte.

- Azt hiszem ez Minho hyung.

Az idősebb összeráncolta szemöldökét, de még nem fordult vissza a pulthoz.

- Minho...?

- Igen! Valamelyik nap bejött a kávézóba és Jisung nem tudta levenni a szemeit róla. Hehe, azt mondta, hogy tetszik neki~~

Chan sóhajtott.

- Istenem, már nekem el se mondja az ilyen dolgait.

- Lúzer.

Felix nem úgy látja, hogy Chan bármit is válaszolna a gyerekes megjegyzésére, így megkerüli a pultot, és a terapeuta elé áll.

- Csak nem valaki frusztrált?

- Nem tudom, szeretnéd, hogy valaki az legyen? - nyomatékosította mondata második felét.

A szeplős már megszokott tekintetével együtt mosolyog rá, majd bocsánatot kér.

- Én sajnáloom~

Az idősebb megpróbálva ellenállni a kiskutya szemeknek, másra vezeti tekintetét és kissé elfordul Felixtől.

- Szia Sajnálom, én Apu vagyok - válaszolt.

Felix egy rövid időre Chan mellkhasának dönti a fejét, így nevetve az "apa viccen".

- Szia apu! - kuncogott ismét.
- Burrito vagyok!

Chan tovább viszi a beszélgetésük hangulatát.
- Szia Burrito! Úgy nézel ki, mint egy angyal - Felix erre elpirult.
- Szingli vagy?

Francba.

Mi a fenét kéne mondania?

Nincs barátja.

De..

De..

Tényleg egyedül álló?

Chan pontosan tudja, mit kérdezett.  Éppen ezért elmosolyodik, és oldalra billenti a fejét, ezzel igyekszik minél ártatlanabbnak tűnni.

- Szóval? - kérdez rá.

Felix láthatóan nyel egyet és lepillant, de Chan az ujjával álla alá nyúl így szemeibe tud nézni.

- Nem. Nincs semmi érdekes a földön.

- Én... én uhm...

Felix amennyire tud, imádkozik, hogy Jisung egyszer csak betoppanjon és megmentse.

- Sz-szingli...vagyok..

Chan arcán a csalódottság legkisebb jele fut át, amit Felix is észre vesz.

- De egy ideje kedvelek valakit..

Az idősebb össze ráncolja szemöldökét.

- Oh?

- I-igen.

- Mesélj róla.

- Szóval uh… én…

A szeplős ismét lehajtja a fejét, de Chan ugyanolyan gyorsasággal felemeli, ami nyafogást vált ki Felixből.

- Ő...nagyon idegesítő. Hülyének szokott nevezni, emiatt meg akarom ütni.

Chan felemeli a kezét, hogy megsimítsa Felix homlokát, de a fiatalabb csodával határos módon elhúzódik.

- De kedves is. Túlságosan kedves. Annyira kedves, hogy már kicsit aggasztó.

Amikor a terapeuta nem mond semmit, Felix folytatja.

- Mindenkit igazán boldoggá tesz maga körül, és egy csomó puszit ad- TERMÉSZETESEN AZ ARCROMRA- fakad ki Felix, amin Chan próbált nem nevetni. - És a homlokomra.. olyan jó érzés... lágyak... aztán mikor megölel olyan édes és kényelmes. Na a mosolya. Nagyon szép, mikor nevet akkor a szemei is mosolyognak, valamint vannak pici gödröcskéi, amiket annyira szeretek...

Felix ezen a ponton elkezdte idegesebbnek érezni magát.

- Szóval uhm...igen.

A szeplős lehunyja szemeit, és magában káromkodni kezd, amiért ennyit beszélt.
Mindezeknek a súlyától most megszabadult és lenyugodott.
Lényegében elmondta az előtte álló fiúnak, hogy kedveli őt.

Chan kuncogására tér vissza a valóságba.

- Miért nem mondtad el neki, hogy kedveled? - kérdezte halkan.

- MOST AZT CSINÁLTAM TE GYAGYÁS, NE JÁTSSZ VELEM - ezt akarta volna már majdnem sikítva kimondani Felix.

De természetesen nem.

Ehelyett csak kimotyogott valamit.

- ..tartok tőle.

Felix Chanre pillant és látja, hogy már nyitná a száját, ezért gyorsan félbeszakítja.

- U-uh, szóval... te kedvelsz valakit?

Az idősebb megszeppenten pislogott rá.

- Igen.

Felix kifújta a levegőjét, amiről nem is tudta, hogy visszatartotta. Kicsit bizonytalanul kezd kérdezgetni.
- Tudnál… mesélni róla?

- Aranyos. Rendkívül aranyos. Barna a haja. A "legédesebb kis dolog", ahogy a barátom mondaná. Igazán cuki.
Emellett félénk és sokszor elpirul.
Mondtam már, hogy milyen aranyos? Mert hidd el, tényleg nagyon imádnivaló.

Felix kienged egy megkönnyebbült nevetész, miközben Chan folytatja.

- Ő is nagyon kedves. Néha hagyag hozzáállása van a dolgokhoz, ami miatt elküldeném őt a világ másik felére.

Ezen a fiatalabb nem tudott nem felnevetni.

- Az arca. Gyönyörű. Olyan mint egy műalkotás. Pici kis szeplők terítik be az arcát. Alapvetően egy kibaszott tündér. Ő a tökéletesség.

Felux arca kezd kipirulni, miközben küzd az ellen, hogy nehogy kiszaladjon a jelenlegi helyzetből.

- Akkor… miért nem mondtad el neki, hogy kedveled? - suttogja Felix, és végre felveszi a szemkontaktust az előtte álló fiúval.

Ekkor Chan ajkait a saját párnácskáin érzi.