Felix már megszokottan behuppant Chan kocsijába, majd kiabálni kezdett az idősebbnek, hogy igyekezzen.

- Gyerünk, gyerünk, gyerünk, nagyon hideg van, szállj be!!

- Okés nyugi, már itt vagyok.

- Kapcsold be a fűtést.

- Megengeded nekem, hogy először is legalább beindítsam a motort?

A szeplős felsóhajtott, mikor az idősebb végre elindította a járművet.

- Fűtés!

- Csinálom már!

- Gyorsabban!

- Nem a Flash vagyok.

- Ez számomra problémának hangzik.

Felix a tenyerébe bújva nevet, miközben ezt Chan félszeg pillantással követi.

Ahogy az autó a főút felé tart, az idősebb maga mellé pillant, mikor is változást érzékel. Tekintete találkozott Felixel, aki szinte labdává gömbölyödve fordult; egyenesen Chan felé.

Vissza terelve gondolatait az útra, óvatosan a fiatalabb arcához nyúl kezeivel és lágyan megsimítja azt. A barista álmosan felkuncog, majd mocorogni kezd.

Sikerült megragadnia Chan meleg kezét, amit a pofijához nyomott. Az idősebb ezután hüvelykujjával cirógatta Felix puha pofiját, de szeme még mindig az utat nézte, amely üres volt, kivéve néhány autót itt-ott.

- Fáradt vagy? - intézte kérdését Felixnek.

- Nem, nagyon is ébren vagyok, hát nem látod? - válaszol motyogva, majd nem erőlteti azt, hogy Chanra nézzen.

Az említett sóhajt hallat. - Utálom a szarkazmusodat.

Chan érzi, hogy mosolyogni kezd a szeplős, mire megnyugszik és haza viszi.

- Ideje van a szépítő alvásodnak - nevetett.

- Neeee, itt akarok szépítő alvást - morogta a fiatalabb.

Chan felkuncogott. - Itt nem lesz kényelmes, édesem.

- Mmmmm..

Túl fáradt volt ahhoz, hogy beszéljen így közelebb bújik Chan kezéhez miközben tovább utaznak a házához, egy nyugodt csend kíséretében.

- Élvezted a mai napot? - kérdezte, már Felix lakásának ajtajában.

A szeplős bólintott, majd szinte felcsillantak szemei a Channal való randija említése gyanánt. Ismét bólintott egy " Igen " -el majd megölelte az idősebbet.

Nos, történhetett volna valami egy kis apróság. Majdnem teljesült is. Még emlékezetesebbé tette volna az estéjüket, de Felix nem vallotta volna be, hogy bizony mire gondolt.

- Köszönöm - mondta.

- Ugyan, nem kell megköszönnöd.

Amikor elszakadtak egymástól, Chan olyan szeretetteljesen és nyugodtan nézett Felixre, hogy a fiatalabb nem tudta mit csináljon, így zavarba érezte magát.

Chan lehajolt és gyengéd puszit nyom Felix homlokára, miközben karja a derekán pihent. Felix azon kapja magát, hogy ellenáll a késztetésnek és valahogyan ott tartsa az idősebbet, hogy minél több ideig maradhasson.

Egy újabb puszit követően megszólal: - Jó éjt álomszuszék.

Felix kuncogni kezdett.
- Szia Channie~