- Az abiogenezis egy hipotetikus szerves jelenség, amely az élő szervezeteket élettelen anyagból teremti...

Felix összeráncolja a szemöldökét, amikor rájön, egy cseppnyi figyelmet sem fordított arra, amit éppen olvasott.

- Az abiogenezis egy hipotetikus szerves jelenség, amellyel az élő szervezetek... a
hipotetikus szerves jelenség...-

Femordult és becsukta a könyvet, amivel azt érte el, hogy a mellette lévő lány elcsitítsa. Úgy tűnik nem ő az egyetlen aki az iskola könyvtárában tartózkodik késő este.
Miután össze szedte holmiját és kilépett a hideg éjszakába, szerencsére sikerült elkapnia egy buszt, ami haza viszi.
Már fejben megjegyzi, hogy máskor el kell hoznia Chan meleg pulcsiját, mert kissé fázott.
Ahogy letepeszik egy helyre, szemei hirtelen nehezednek el...

...és felébredt, még mindig a buszon ülve, s kinézett az ablakon. Már távolról is felismerte, hogy ez nem éppen az ő környezete.
Hirtelen fejbe csapja a felismerés, majd szinte rohanva megy előre a sofőrhöz.

- E-elnézést, me-meg tud állni itt?

A vezető körbe nézett, majd zavartan vissza kérdezett.
- Itt? Biztos vagy benne?

Amikor Felix habozás nélkül rábólintott, a sofőr vállat volt és leengedte a szeplős fiút.
Miután leszállt, eszeveszetten kezdett körbe nézni, hátha felismer valamit ami ismerős neki, hogy beazonosítsa hol is van.

Chan épp a parkoló helyről állt volna ki, mikoris egy rezgő hangot hallott meg táskája felől. Amint kihalászta a telefonját, szemöldöke zavarodottan ráncolódott össze.

- Felix? 11 órakor..?

Kérdezett rá hezitálás nélkül, miközben kitolatott a helyéről.

- Hello?

- C-Channie.. - hallotta meg a vonal másik végéről becenevét.

Felix hangja alig hallatszott, mert suttogva szólalt meg. Chan azonnal a fékre taposott.

- Lix? Mi történt? Jól érzed magad?

- F-felszálltam a buszra és azt hiszem véletlenül elaludtam, így mikor felkeltem, m-már elhagytam a leszállóhelyemet és fogalmam sincs hol vagyok.. - motyogta.

Channak eltartott egy kis ideig, hogy feldolgozza az imént kapott információkat.

- Oké, oké, oké. Küld el a tartozkodási helyed - próbált nem pánikba esni. - És ne rakd le a hívást.

- R-rendben.

Felix remegő kezekkel hangosította ki Chant, míg megosztotta neki tartozkodási helyét. Hogy vajon a hidegtől vagy a félelemtől reszketett, azt nem tudta elmondani.
Hallhatta a vonal másik feléről a pittyenést, miszerint az idősebb megkapta üzenetét.

- Okés, rendben. Megyek és felveszlek. Ne bújj el sehova. Maradj feltűnő és világos helye-

A hívás elnémult.

A szeplős lefagyott. - Chan?

Nincs válasz.

- Nenenenene..!

Ütögette meg telefonját reménykedve abban, hogy valahogy életet lehel belé. Szerencséjének hála, elfelejtette feltölteni a telefonját.

Vesz egy mély levegőt és körbenézett. Amint ezt megtette, pár méterrel vele szemben egy utcai lámpát pillant meg. Fázott a hideg miatt, így szipogni kezdett. Már csak néhány lépésre volt az oszloptól mikor halk lépéseket hallott meg háta mögött.

- Hé.

Felix megborzong tekintve, hogy milyen ellenségesen cseng az idegen hangja, hatására még hátán is felállt a szőr.

- Hova mész baby? Az én házam erre van - dörmögte rekedten az alak.

Megpróbálja elfojtani a nyöszörgést, ami feltörni készül belőle, miközben gyorsabban kezd sétálni. Amikor megérez egy erős kezet csuklója körül, abban a pillanatban vakítja el egy fényszóró.

Az autó villám sebességgel áll meg és valaki szinte kiugrik a járműből.

- Feli-

Nem tudta befejezni, mert Felix már a karjaiba ugrott, majd hátra pillantott.

- Felix- Felix kit keresel? - karolta át azonnal a fiút.

A szeplős az idősebb felé fordul vissza és zokogva szorítja ingjét.

- Valaki..valakik.. követtek engem. Ők... követtek Chan - csuklik el a hangja.

Chan felnézett és körbe pillantott, de senkit sem érzékelt a láthatáron. Már érzi, hogy inge kezd egyre nedvesebb lenni Felix könnyeitől, így finoman eltolja testét az övétől.

- Szállj be a kocsiba.