... a gyerekedre az oviban (szingli anyukaként) .... f/n- fiad neve || l/n- lányod neve

Seokjin

F/N kikerekedett nagy szemekkel nézte Seokjint, aki a mai napon besegédkezett az óvónéninek. Látta, hogy Jin körül a nők furcsán viselkedtek, de nem értette.

"Miért bámulsz tátott szájjal?" mosolygott F/N-re Jin, aki megtörölgette gondosan aranyos arcát, miután ebédelt.

"Az óvónéni nagyon szép!" mondta F/N. "Ő a barátnőd?"

"Mi?" nevetett Jin. "Neeeeem... csupán ilyenek a nők, ha meglátnak" kacsintott rá sármosan Jin.

F/N kuncogni kezdett.

"Az én anyukámon ez biztos nem sikerülne!" nevette ki arcátlanul.

"Hé, ne nevess rajtam! Amúgy meg, az anyukád elalél tőlem majd, figyeld csak meg!"

Ekkor értél be. A mai nap korán mentél F/N-ért, hogy együtt töltsetek némi időt. Láttad, hogy szeretett kisfiad egy elég helyes férfi mellett üldögél.

"Mamiiiiiiiiiiiiiiii!" futott hozzád boldogan, s megölelted, majd a magas férfi is oda sétált hozzátok. Bemutatkozott, majd rád kacsintott. Zavarában nem is egyszer. 

"Ümmm, elnézést..." szólaltál meg.

"Igen?" 

"Mi lenne, ha több magnéziumot szedne? Akkor nem rángana ennyit a szeme, tudja.."

"D-de, ni-nincs bajom, ez a sármom.." habogta Seokjin összezavarodva.

"Ohh.." illetődtél meg. "Rendben, hát, akkor szép napot, Seokjin!" fordultál azzal, F/N pedig a nyelvét nyújtogatta Jin felé, aki kihívást talált benned aznap.

Yunho

"Te úgy nézel ki, mint egy nagy jeges medve!" mondta L/N mosolyogva, boldogan miközben Yunho a cipőjét cserélte, hiszen egy nagy játszáson voltak túl.

"Miért mondod ezt?" firtatta Yunho, kissé elpirulva.

"A jegesmedvék a kedvenceim!" mondta vidáman L/N, majd mikor meglátott téged, feléd rohant. "ANYAAAAAAAAA, ANYA, ANYA!"

"Huh, mitől vagy ilyen izgatott, prücsök?" néztél kislányodra furán, aki egy szőke hajú, nagyon magas, még is aranyos férfira mutogatott.

"Ő EGY JEGESMEDVEEE! HAZA VIHETJÜK, UGYE? LÉGYSZI, LÉGYSZI!" ugrándozott örömében.

Yunho nevetve mutatkozott be neked.

"Az apukád nem hiszem, hogy örülne nekem!" jegyezte meg szégyenlősen.

"Az apukája nem él velünk..." zártad rövidre, majd lányod felé fordultál. "Viszont, elhívhatod vacsorára Mr. Jegesmedve urat, ha jobban összebarátkoztatok, hogy hangzik?"

"JÓÓÓ! Ugye eljössz?"

Yunho rád pillantott.

"Lehet neki nemet mondani?"

Jimin

L/N-nek nem tetszett Jimin. Leginkább azért, mert mindenki rajta lógott, rá pedig nem jutott annyi ideje, de ha még is, L/N gonoszkodott vele.

"L/N, mit szeretnél játszani?" kérdezte Jimin, amikor végre akadt egy kis ideje rá.

"Veled semmit" nyújtotta rá a nyelvét sértődötten, mackóját ölelgetve.

"Ohh, ugyan már, ma te döntheetsz!" próbálta feldobni Jimin. "Mi lenne, ha csokit csinálnánk anyukádnak? Sokat dolgozik, megérdemelné, nem?"

"AZ ANYUKÁM MAGASABB NÁÁÁÁLAAAD!" förmedt rá L/N.

"H-hát, i-izé.."

"Az anyukámat akaroooooom!" nyöszörögte szomorkásan, mire megjelentél. 

Csak annyit láttál, hogy kislányod hátat fordítva sírdogál az új segédnek. Amint meglátott, rohant hozzád.

"Anyaaa, egésznap gonoszkodott veleeem ez a bácsi!" mutogatott L/N Jiminre.

Jimin oda sietett, s próbált volna szólni, de téged látva elállt a lélegztete.

"Ez igaz?" néztél Jiminre.

"Nem, csupán láttam, hogy van valami baja és felakartam vidítani, de valamiért nagyon megsértődött rám!" szabadkozott Jimin lelkiismeretesen.

L/N elbújt mögéd. Tudtad, hogy amikor így viselkedik, akkor valami nem stimmel a mondanivalójával.

"Igaz?"

"DE MAMI! Ő csak a többiekkel foglalkozott, velem nem is!" nyöszörögte L/N, s sírva fakadt.

Jimin azonnal leguggolt hozzá.

"Nagyon sajnálom, tényleg! Legközelebb majd jobban figyelek, jó? Ígérem, sokat játszunk majd!" 

"Biztos?" kérdezte L/N, Jimin pedig adott neki egy nyalókát.

"Ezzel ígérem meg, oké?" mondta, majd oda súgta L/N-nek. "Amúgy anyukád nem is magasabb, mint én.."

"Amúgy hallottam ám" jegyezted meg.

San

F/N és San nehezen jöttek ki egymással. F/N neheztelt rá azért, mert San sokat játszott azzal a lánnyal, akit feleségül akart venni, így kihívta egy cicás amőba versenyre. San igyekezett szándékosan veszíteni, de három alkalomból kétszer ő nyert. F/N ezután kő, papír, ollót akart játszani, amiben megint csak San nyert.

Amikor megérkeztél érte az oviba, annyit láttál, hogy keservesen bömböl. Oda mentél, leültél az egyik székre és magadhoz ölelgetted.

"SAN BÁCSI CSAAAAAAAAAAALT ANYAAA!" nyafogott karjaidban. 

San előtted állt teljes valójában.

"Nem, nem, esküszöm nem csaltaaam!" mentegetőzött San.

"Elakarja venni tőlem a szerelmemet, anyaaaa!" nyöszörgött továbbra is, amin kissé elkuncogtad magad.

"A szerelmedet?" 

"Ohh, akkor ezért hívtál ki, F/N?" esett le Sannak hirtelen.

"Igen! Ő lesz a feleségem! És jobb férj leszek, mint appaa volt!" 

"Akkor mi lenne, ha segítenék ebben?" mosolygott rá San. 

"Neked is van feleséged, hogy tudod?"

San zavarba jött.

"Nincs, de talán segíthetek, hogy ő az legyen, huh?" nyújtotta San fiad felé kisujját, hogy ezzel megpecsételjék az ígéretét. "Plusz a mamádnak is kellene akkor egy férj, nem?" nézett San rád, amibe belepirultál, majd fiadra.

"NEM! A MAMINAK OTT VAGYOK ÉN!"

Jungkook

"Nem is igaz! A mami azt mondta, a gólyák hozzák a babákat!" nyújtotta a nyelvét az új segéd felé kislányod.

Jungkook megmosolyogta reakcióját.

"Pedig így van, L/N a babák a mamák pocakjából jönnek..." mondta Jungkook.

"És hogyan jönnek ki onnét?" tette csípőre kezeit L/N kérdőre vonva őt.

Jungkook próbált nem elájulni a cukiságától.

"Hát.." kezdett volna bele, de pont megérkeztél. Kislányod örömmel telve megölelt, bemutatkoztál az új segédnek, aki, nos.. hát, eléggé jól nézett ki. 

"Mami, azt mondta Jungkook bácsi, hogy a pocakotokból jönnek a babák... de ha ez igaz, hogyan jönnek ki onnét?"

Olyan csúnyán néztél Jungkookra, hogy pirulásig zavarba jött. Nem gondoltad, hogy az ötéves lányoddal ezt komolyan kellene megbeszélned, így...

"Igaz, de... huh" pillantottál órádra. "Elfelejtettem valamit, mindjárt visszajövök, addig Jungkook bácsi elmeséli neked, oké?"

"Oké!"

"HÉ, T/N, VÁRJ!"

Mingi

L/N és Mingi nagyon jót játszottak, tetszett neki, hogy végre valaki foglalkozik vele. Egésznap rohangáltak, várat építettek, sminkeltek, imádta Mingivel tölteni az idejét. Sőt, sokszor már csak róla hallottál otthon is. Még sosem láttad ezt a bizonyos Mingit, de amikor érte mentél, akkor..

"Mami, mami! Ő itt Mingi bácsi!"

Bemutatkoztatok egymásnak és rendesen zavarba jöttél.

"Sokat hallottam már rólad" mosolyogtál rá. "Na, jó.. szinte minden nap!"

"Tényleg?" csillantak fel szemei.

"P-persze!"

"Mammiiiiiii" szólt közbe L/N. "Lehet ő az új apukám?"

"T-te-tess-tessék?" fagytál le hirtelen.

Mingi oda súgott L/N-nek.

"Tudod jól, hogy ezt máskor kellett volna megkérdezned, a terv szerint!" 

"Ohh, igaz, bocsi Mingi bácsi!"

"TESSÉK?!"

Hobi

Hoseok nagyon jól elvolt a gyerekekkel, hiszen pozitív kisugárzása, viselkedése mosolyt csalt a kicsikre. Főleg a te fiadra, akit gyakran táncolni is tanított. Egyik alkalommal megmutatták neked közös projektjüket, te pedig csak ámultál és bámultál. Megköszönted Hoseoknak a kemény munkáját, aztán...

"Mami!"

"Igen?"

"IDOL AKAROK LENNI!"

Kikerekedtek a szemeid a kijelentésen. 

"Sok gyakorlás és meglesz pajti!" bíztatta Hoseok, mire megölelted kisfiadat.

"NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM, NEEEEEEEEEEEEEM, NEEEM, NEM MEHETSZ EL, NEM HAGYHATSZ MAGAMRAAAAAA!" fakadtál ki. "MILYEN LEHET EGY ANYUKÁNAK AKI CSAK KÉPERNYŐRŐL LÁTJA AZ Ő KIS HERCEGÉT? NEEEEEEEEEEEM!"

"Anyaaaaa, megfulladok!" nyöszörögte karjaid közt, s elengedted. "Itt lesz neked Hoseok bácsi!"

"Tessék?" néztél rá furán.

"Ő majd vigyáz rád, ha én már nem tudok!" 

Seonghwa

Ki ne szeretne bele ebbe a helyes arcba? Ebbe a hangba? A figyelmességébe? L/N nagyon szerette Seonghwát, ő volt a kedvenc tanára, ugyan is, Seonghwa tanította is őket énekelni. Még sosem találkoztál vele, így egyik nap direkt hamarabb mentél érte, hogy végre láthasd, kiről beszél állandóan szeretett lányod.

"ITT AZ ANYUKÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁM!" ordítozta boldogan, amikor meglátott.

Egy magas férfit láttál háttal, fekete hajjal, aki egy kisebb széken üldögélt és épp felolvasott a kiscsoportosoknak.

"Bocsánat a zavarásért!" szóltál, majd a férfi feléd fordult. Haloványan mosolyodott el, s bemutatkozott neked.

"Előbb jöttem L/N-ért, mivel szabad napot kaptam és gondoltam kicsit kirúgunk a hámból" nevetted el magad kínosan. "Hogy ne csak magát emlegesse, annyit!"

"Talán ez baj?" vont kérdőre Seonghwa.

"Ümmm, nem, örülök, hogy van egy komoly férfi az életében, aki foglalkozik vele ennyit.." mondtad őszintén.

"És mi lesz a maga életével?"

"Ümm.. tessék?"

"És magával ki foglalkozik?"

"Legtöbbször a stressz, bűntudat és a többi, tudja!" nevettél kínosan.

"Mami, mami!"

"Igen?"

"Ha összeházasodtok Seonghwa bácsival, lehet egy kistesóm?"

"M-mi-miért há-házasodnánk össze?"

"Talán nem tetszene az ötlet?" incselkedett veled Seonghwa.

Namjoon

F/N és Namjoon csináltak neked anyák napjára egy cuki kis tortát. Ugyan is, Namjoon titkon oda volt érted, de sosem tudta, hogyan mondja el, hiszen nem akart tolakodó lenni, de hála az égnek egy valakit megnyert már, aki közel áll hozzád és ez nem más, mint imádott kisfiad.

Megtörtént az anyák napi műsor, amin fellépett F/N is. Versét félve motyogta el, amin már-már sírva fakadtál. A végén adta oda mindenki az ajándékot.

"Egy.. torta?" nevetted el magad... nos, már nem torta formája volt, inkább olyan ferde torony. Megfogta a kezed és oda vezetett Namjoonhoz. 

"Ketten csináltuk!" újságolta F/N boldogan.

"Ohh, köszönöm szépen!" néztél Joon szemeibe, aki lefagyott.

F/N lökte oldalba, mivel kínos csönd ülepedett közétek.

"S-sem-semmiség.." motyogta. "Ümm, T/N, szeretnék valamit kérdezni.."

"Neeem, nem, még nem gondolkodtam azon, melyik suliba járjon F/N és kiborulok, ha még egy ilyen monológot végig kell hallgatno-"

"Eljönnél velem randizni?"

Hongjoong

Amikor megérkeztél L/N-ért, el sem hitted, hogy a te lányod ilyen boldog. Meglátva téged oda rohant, kérte, hogy hajolj le, hogy megpuszilhasson és megölelhessen. Erősen szorongatott magához, majd mikor elengedett boldogan lobogtatta kezében rajzát.

"HONGJOOOOOONG BÁCSI SZERINT LEHETEK MŰVÉÉÉSZ!" 

"Igen?" firtattad nagy mosollyal arcodon. "Megnézhetem?"

Aprót bólintott, majd Hongjoong feléd fordult.

"Tényleg nagyon ügyes!" mondta meggyőződve Joong.

"Ümm igen" felelted. "Oké, hogy ez te meg én vagyunk, de ki a harmadik?"

"Hongjoong bácsi!"

"Ohh" illetődtél meg. 

Fogalmad sem volt, hogy ennyire fontos neki a tanára.

"Ne értsd félre.." kezdett bele Hongjoong, hisz látta rajtad, mennyire összezavarodtál.

"Miért ne?"

"A MAMINAK TETSZIK HONGJOOOOOOOOOOOOOOOOOOONG BÁCSI!" ordítozta L/N.

Yoongi

Yoongi egész büszke volt F/N-re, mivel nagyon hamar tanulta a zongorázáshoz való alapokat. F/N pedig nagyon kedvelte Yoongit. Yoongi a legtöbb gyerekkel közömbös volt, de F/N mellett más volt a helyzet.

"Megkérdezhetem az anyukámat, hogy velünk laaaakj?" nézett csillogó szemekkel Yoongira fiad.

"Lehet ebbe némi beleszólásom?" szóltál közbe, mikor megérkeztél.

Yoongi feléd fordult, s megállt körülötte a világ. Sosem látott még téged, viszont a mosolyod és a kedves hangod, plusz az egész lényed valamiért mosolygásra késztette. Meg aztán a tény is, hogy a kedvenc kisdiákjának az anyukája vagy. Értette már, miért olyan F/N.

Bemutatkozott, majd elmondta, hogy F/N-ben nagy tehetséget lát.

"Lehetnél te a következő Mozart?" viccelődtél fiad kezét fogva, s azt lóbálva, reakcióját kémlelve.

"Csak akkor, ha YOongi bácsi hozzánk költözik!"

"Ahh, ne beszélj butaságokat kölyök" nevetett Yoongi. 

"Yoongi bácsi nem egy kiskutya akit csak úgy befogadunk, ugye tudod?" nevetted ki őt. "Bocsánat érte, ez is csak azt mutatja, mennyire kedvel!" fordultál Yoongihoz.

"Semmi baj, tényleg.."

"Viszont meghálálhatnánk neki egy finom vacsorával" ajánlottad fel. "Van kedved velünk tartani?" kérdezted Yoongit.

"Persze."

Wooyoung

"MEGMONDALAK AZ ANYUKÁMNAK ÉS AKKOR LESZ NEKED JAJ!" fenyegette meg lányod Wooyoungot, az új óvóbácsit.

"Pech, nem szoktam félni anyukáktól!"

"Az én anyukám félelmetes, ha mérges!"

"L/N, később játszunk a plüsseiddel tea délutánost, de most muszá-"

"LALALALLALALALLALALAAAAAAAA" fogta be füleit L/N, s úgy csinált, mintha nem hallaná. 

A jelenetet láttad nem messze tőlük, s rendesen elnevetted magad. Ahogy meglátott, már árulkodott is.

"ANYAA, WOOYOUNG BÁCSI AZT MONDTA HOGY CSÚNYA VAGYOK!" hantázta L/N, tudtad, hogy nem igaz, mivel hallottad, de rá játszottál.

"Ohh, milyen dolog így beszélnie az óvóbácsinak egy kislánnyal?"

"D-de, é-én nem is, mármint, uhh" mentegetőzött zavartan, vagyis próbált.

"EZ AZ ARC TALÁN CSÚNYA?" mutogattál magadra. "TALÁN EZT A CSÚNYA ARCOT ÖRÖKÖLTE?"

"SAJNÁLOM!" fakadt ki Wooyoungból. "Nem is neveztem csúnyának, csupán nem az volt, amit ő akart... é-és.."

"És?"

"Ümmm, maga sem.. cs-csúnya.."

"Csak egy kicsit csúnya?"

"A közelébe sincs annak" mondta Wooyoung.

"Hanem?" folytattad tovább, Wooyoungnak pedig végre leesett, hogy flörtölsz vele, így azonnal előkapta másik énjét.

"Inkább gyönyörű.." 

"Nem hiszek magának.." sóhajtottál fel. "És eléggé megbántódtunk mindketten, szóval lehet ovit is váltunk.."

"Neee!" szólalt fel kétségbeesetten. "Mármint.. elhívhatom egy vacsorára? Ott talán be tudom bizonyítani a szava hihetőségem, plusz.. L/N, megígérem, hogy játszunk, oké?"

"Nem is tudom... " 

"Akkor nem csak egy vacsorára..."

"Ennyire randizni akar velem?" incselkedtél vele továbbra is.

"Igen."

TaeTae

"Nézd mami, ahogy fára mászok!" kiáltotta L/N, de igazából Taehyung volt, akin próbált felmászni, hiszen elég magas volt.

Hangosan nevettél.

"Taehyung lenne a fa?"

"IGEEN!"

Taehyung mosolyogva nézte L/N próbálkozásait, majd a nyakába tette.

"Látod mami? Megmásztam!"

"Ügyes voltál!" mondta Tae és lepacsizott vele.

"Mami, megtarthatjuk? A kertünkben?" 

Tae és a te tekinteted találkozott, amikor a kérdés elhangzott. Mindketten megmosolyogtátok.

"Taehyung nem egy fa, L/N.."

Jongho

F/N-nek kifejezetten Jongho vált a példaképévé, hiszen csodálta erejéért, sokat sportoltak együtt, Jongho bíztatta is, hogy legyen sportoló. Akármit csinált, rajzolt, új hangszeren próbált játszani, mindig Jongho véleményét kérte ki. Egyszer randiztatok is, de féltél, hogy úgy jársz, ahogy ex férjeddel, s nem is tudtad, F/N hogyan reagálna. Lehet tanáraként szeretné, de apjaként nem fogadná el... 

Egyik nap behívtak az oviba, hiszen történt egy kis incidens.. jobban mondva, apák napja volt, te elakartál menni a suhanc ex férjed helyett, de F/N nem akarta.

Jongho F/N előtt guggolt az ovi folyosóján.

"Mi a baj kispajtás?" kérdezte gyengéd hangján.

"Mindenkinek eljött ma az apukája.. csak nekem nem!" hüppögött szomorúan. A folyosó végén álltál, s megszakadt a szíved, hogy ezt kell hallanod.

"Biztos volt valami fontos dolga és nagyon sajnálja" nyugtázta Jongho, F/N pedig megölelte.

"Miért nem lehetsz te az apukám?" 

"Ez csak a mamádon múlik" nevette el magát Jongho, te pedig akkor léptél közbe.

"Anyaaa!" rohant oda hozzád, egyenest a karjaidba.

Jongho fellélegzett, s oda sétált hozzátok. Megsimította F/N buksiját.

"Köszönöm" súgtad oda neki.

"Bármikor, T/N.."

"Szóval, csak rajtam múlik?" tetted fel a kérdést.

"Csak is rajtad."

Yeosang

Yeosang próbálta a lányodnak elmagyarázni, hogyan kell jól viselkedni, hiszen eléggé összekapott ovis társával. Amikor sikerült megbeszélni a problémát, ő és lányod tea délutánost játszottak.

"Mondhatok egy titkot?" nézett Yeosangra L/N, de kuncogott, hiszen lányként öltöztette be szegény Yeosangot.

"Igen?"

"Az anyukám azt mondta, úgy nézel ki, mint egy isteni szobor.. ez mit jelent?"

Yeosang nevetésbe kezdett.

"Az anyukádnak tetszem, huh?" firtatta, kissé hangosan.

Hallottad, hiszen akkor értél az oviba. Yeosang feléd fordult, s próbáltad visszafogni a nevetést.

"Hát, így már nem biztos.."

* * * * *

NYUGODTAN KÉRHETTEK LÁNY BANDÁKKAL IS VALAMIT