- Üljetek le. - szólt az igazgató. Tettük, amit kért és vártuk, hogy végre meg tudjuk mi az oka annak, hogy ide kellett jönnünk.
- A lényegre is térek. Hallottam HyoJootól hogy nem nagyon jöttök ki egymással. És ez baj? Innentől kezdve idolok vagytok egy bandába vagytok ki tudja meddig. A rajongók észreveszik, hogy valami nem stimmel köztetek. - cikázott a szeme kettőnk között.
- Tudjuk. Épp ezért meg beszéltük, hogy a csapat érdekében jobb, ha ki jövünk egymással. - mosolygott Hoseok.
- Viszont ez nem elég. - rázta meg a fejét az igazgató. Mind ketten meglepetten pillantottunk rá. Mit akar még ezen kívül? Nem elég neki ennyi?
- Tudjátok, hogy a fanok szeretik shippelni a banda tagokat. Ezért nektek biztosítani kell számukra a fanservice. Néha egy apró puszi az arcra ölelések egymás ölébe ülés és stb.
- Nem. Kizárt. Én ilyesmit nem csinálok. Nehogy már buzit akarjon csinálni belőlem. - pattantam fel a székből.
- Vagy ez vagy ki vesszük a csapatból. Ha ennyit nem képes meg tenni nincs helye az idolok világába. - mi? De nekem ez az életem a dalszöveg írás a reppelés. Ha ezt nem csinálhatom mégis mihez kezdjek?
- Rendben. - hajtottam le a fejem és hupantam vissza a székbe.
- Meg teszem.

- Remek. Akkor hadd kérjelek meg téged, hogy itt és most öleld meg Hoseokot és adj neki két puszit az arcára. - felkaptam a fejem és ijedten az említettre pillantottam. Meg se rezzent csak mosolygott.
Lassan felálltunk és egymással szembe fordultunk. Remegő lábakkal közelebb léptem hozzá és át öleltem a derekát, amit ő viszonzott.
- Ne gondolj bele semmit. - súgtam a fülébe. Majd arca két oldalára nyomtam egy-egy puszit.