Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

[10.rész]

- Jézusom el se hiszem, hogy meg tettem. - fordultam hasra az ágyamon az üres szobába. Hoseok meg csak vigyorgott, mint a vad alma. Ki verem a fogát, ha kamerán kívül hozzám mer érni. Felültem az ágyon meg érintettem párnáim, amik fél órája még Hoseok puha arcát érintették. Egy kis melegség futott rajtam végig az emlékre. Gyorsan meg ráztam a fejem és felpattantam.
- Belőlem nem lesz buzi. - mondtam a négy fal között.

Elindultam Taehyunghoz nem áll szándékomban Hoseokkal egy légtérben lenni. Az ajtóhoz érve bekopogtam és vártam. Néhány másodperc múlva be invitált. Én meg jó vendéghez híven végig nyúltam barátom ágyán.
Már néhány perce itt feküdhetem mikor Taehyung leült mellém.
- Hyung te sírsz? - nézet rám gondolom mivel nem láttam mert a szemem le volt csukva.
A szememhez nyúltam és néhány nedves cseppet töröltem le onnan.
Mi a franc van velem nem szoktam én a semmin sírni. Még csak vissza se szóltam ma valamért nem vagyok önmagam. Felültem és barátom felé fordultam ő csak érdeklődve figyelte az arcom.
- Hyung minden rendben? - hajolt kicsit közelebb.
- Még is mi baj lehetne? - nevettem fel kínomban.
- Azt neked kell tudnod. - billentette oldalra a fejét.
- Egyébként mért jöttél? - helyezkedett el kényelmes pozícióba.
- Nem akarok vele lenni. - motyogtam.
- Hyung lehet, hogy te...hmm hogy is mondjam kedveled Hoseokot? - rá néztem.
- Te most szórakozol én sose fogok egy srácot szeretni.
- Hát akkor minden rendben. - kezdet el az ajtó felé ráncigálni majd ki rákot és rám zárta az ajtót. Így hát visszamentem a szobába, ami még mindig üres volt. Végig nyúltam az ágyamon és csak néztem a plafont. Olyan furcsán érzem magam. Az a tipikus se nem jó kedv se nem rossz. De azért még is olyan mintha belülről valami ki akarna robbanni belőlem. Egy érzés vagy nem tudom. Mintha hiányozna valami és ez szomorúvá tesz.
A szemem ismét nedves cseppek hagyták el. Most már nem érdekelt csak feküdtem le hunyt szemmel és hagytam, hogy folyanak a könnyeim. Nem tudom mi lehet az oka a sírásomnak, de most jobb, ha csendben ki adom magamból.

Hát nem a legvidámabb rész, de ez most így a storyhoz kell.
Szerintetek mi lehet Yoongi sírásának a valódi oka?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro